ILMA RAKUSA


Mily ôrjöngve terül közénk
az Atlanti-óceán
még alig bukott le napom
te Soho fényeiben bagelt
rágcsálsz és másképp örülsz
még betölti nevetésed
számat de szikár szakszerûséggel
visz Buchenwaldba a magyar
ott élek most könyvben – hát te?

Ne játssz orosz drámát mondod
és hangod sebesre karcol
nem ép bôrrel zuhanok
szívedbe sebet kap bennünk a gyerek
megkeserül a száj
hazacivódunk tengereinkhez
a tiédet neked adom
s te nekem az enyémet
odaadón

Petyhüdt páfrányok felkavart
folyón Csehországon át
kábító szúnyogméreg
kilógó nyelvû kutyák
zihálnak át a füvön
vándor heverészik
és a papírgyár
kéményeibôl
gyors gáz szökik föl

Áll a híd
vonatok dübörögnek
kullancsok lesnek feketén
csomósodik a folyó
szúr az ég boltja
a férfi meglátja
a nôt
és nyelvét az arcába
nyomja

Hosszú nyelvek hosszú csodák
ha porcelánba eszi be magát
az ôszibarack s a tej kinyalja
a tányért s az éj varangypuhán
a föld fölé száll s minden dülöngél
Alaszka fölött fénylik fogsorod
Kezedet hal-ölben látom a horog
térdednél s havasi nyulaink
tébolyítóan fehér futárok

Három szinten ruhám egy szót se szól
te idôt zabálsz gúnyt kormányozol
Exodust olvasok nekünk smafu a szélhegy
a vándorlepedôk bazaltkemények
kataton házban felmondott a száj
a nyelvnek és az asztal sebzett fája fáj
csak vudu van mely tébollyal vegyül
hol minden voltunk egymásnak: a fül,
ország és gége


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/