A két Attila

Attila pszichés ostora analitikus
tövise a labirintikus
keresztény-európai járhatatlan
római léleknek az ázsiai úttalan
nyelvi sztyeppérôl meglátta
magyar és közép-európai
Attila bennem a másikat benne másmagamat
 
 
 

Rómát szeretni
Rómaszerelmem

Arról ahogy a seregélyseregek Rómában
szép ívû tréfás hullámokat vetnek
– ahogy másrészt máshol is, gondolom én –
este mikor elnézem ôket a Terminirôl,
az jut róluk eszembe hogy itt Rómában
hátha madárjós jósol ma is még
és a haruspexek és Vesta-szûzek megmondják
hogy hová tart a világ...

de ez itt peremvárosa most vagy hinterlandja
a kozmosznak amely tudja okát hogy
miért ér véget az ember históriája
és a számítógép elôtt jövôt konstruálgat
gyönyörûszép digitális csillagosat

Róma beszédes szó ami szól történelemrôl
és legendákról és lényegrôl és regéket
hagyományoz hogy mi esett meg pipacsok közt
a hôsökkel (minta jóban és rosszban)
szép vonalú dombsor tövében,
az okker Róma mára tudós lábjegyzet csak
úri turistáknak

mert maholnap
anyafarkas és harapja marja tépi ami álom
és délibáb és agyrém és tervek,
Róma, az örökkön örök, a szórakozott hölgy
(posztmodern-divat szerint) kit
vakít a déjà vu, a semmi
abból hogy semmi nincs új a nap alatt
amitôl úgy hunyorogsz hogy aztán semmit se látsz már.

Kamasz voltam és bámultam, hogy milyen új, hogy
milyen virágzó asszony, bámultam
a nyugodt víg sima testét, most hogy
megszabadult az ólommal tûzzel és vassal
túrázóktól akik a halál szeretôi
(vad élvezet annak aki már sem nem ember
sem nem férfi és napgyûlölô), én akkor
azt láttam hogy él a sok utcagyerek
hogy kurjongatják hogy hadonásszák
milyen elevenül azt hogy élnek,
a nagyok jó kis felnôtt hazugságait láttam
ahogy az életszeretetbôl megfontoltan
elkövetett bûnt helyreteszik
láttam a vágyam
és Róma úgy szeretett értô szerelemmel
ahogy kamaszfiú álmában egy asszony.

Most már a végnapok jönnek, néha
elémcsalnak hirtelen
holmi emléket csodát figurákat
logikátlanságot, amit nincs hova tenni,
abba a nyaraló nagyvárosi giccsbe.
Róma színei alatt a semmi-dzsungel
cudar aszfaltja élvetegen nyújtóztatja
a tulajdon szürkeségét,
a kövek közt csapatostul döglik a macska,
a hullafolyóról patkányok sereglenek
és nagy fekete hullámokat vetnek.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu