AZ AHMATOVA-DOSSZIÉBÓL

 I. Alekszej Alekszandrovics Szurkov/1/ levele Nykita Szergejevics Hruscsovhoz/2/

  Mélyen tisztelt Nyikita Szergejevics!

  Még mindig annak a nagyvonalú és merész felfogásnak a hatása alatt, amelyet Ön a III. Írókongresszuson/3/ tartott beszédében fejtett ki az irodalomról és az irodalmárokról, kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmét egy idôs orosz írónô sorsára, aki ez év júniusának második felében tölti be hetvenedik életévét.
  Anna Andrejevna Ahmatováról van szó, akinek mûveit az ÖKP (b) /Összövetségi Kommunista Párt – bolsevikok, az SZKP hivatalos elnevezése 1952-ig – D.Gy./ KB határozata a „Zvezda" és a „Leningrád" címû folyóiratok szerkesztôségének hibáit taglalva szigorúan megbírálta. Ez a bírálat, jóllehet hangnemét tekintve rendkívül éles volt, lényegileg helyes volt, minthogy a költônô, aki a Nagy Honvédô Háború éveiben egész népével együtt magas erkölcsi és politikai fellendülést élt át, a háborút követô elsô esztendôben egy sor mélységesen pesszimista mûvet publikált. Minthogy akkoriban hasonló hangulatok kerítettek hatalmukba jóval fiatalabb költôket is, történelmileg érthetô az A. Ahmatovát ért bírálat éles hangneme.
  A pártos kritika nem múlt el nyomtalanul. Két-három évvel a határozat közzététele után Anna Ahmatova egy sor új, hazafias témájú lírai mûvet publikált, amely arról tanúskodott, hogy sikerrel küzdte le az 1946-os esztendô pesszimista hangulatait, ezek a mûvek a háború éveiben tanúsított népi hôsiességrôl szólnak, a háború utáni újjáépítés örömét, a szovjet gyermekkor örömét, és a népek békeharcos törekvéseit dicsôítik./4/
  Az utóbbi években Abba Ahmatova sokat és termékenyen, nagy tehetséggel és mesterségbeli tudással dolgozott a kínai és koreai klasszikus költôk legnehezebben átültethetô, kiemelkedô alkotásainak fordításán, továbbá egy sor európai költô és a testvéri szovjet népek költôinek verseit fordította.
  Ezekben az években állampolgári magatartása is kifogástalan volt. Amikor a boldogult M. Zoscsenko egy csoport reakciós angol egyetemi hallgatóval tartott leningrádi találkozón /5/ lehetségesnek tartotta, hogy a Központi Bizottság határozata ellen ezekhez a kötözködô vendégekhez apelláljon, Anna Ahmatova határozott és éles visszautasításban részesítette ôket. Jóval a B. Paszternak /6/ Nobel-díja körüli tavalyi hisztériakeltés elôtt hallottam, ahogyan Ahmatova élesen elítélte a Paszternaktól kéziratban megkapott és általa elolvasott „Zsivago doktor" címû regény mûvészi gyengeségeit és politikai tendenciáit.
  /.../ Tekintettel arra a visszataszító kampányra, amelyet a világ egész reakciós csôcseléke indított el, és amely mindmáig nem enyhül, mind nemzetközi politikai szempontból, mindpedig a célból, hogy a szovjet írók idôsebb nemzedékének szívében megerôsítsük azt, amit az Ön óírószövetségi beszéde keltett, úgy gondolom, hogy nagyon pozitív visszhangot váltana ki, ha az idôs orosz költônônek, Borisz Paszternak kortársának, akit a múltban nagyon szigorú pártbírálatnak vetettek alá, és aki mégsem burkolózott hallgatásba, feltûnôen ünnepelnék meg a hetvenedik születésnapját. /7/
  /.../ Ha valamilyen formában államilag elismernék a ma is aktív költôk sorában alkotó Abba Ahmatova félévszázados alkotói mûködését, ezzel súlyos csapást lehetne mérni azokra a reakciósokra és ingadozó értelmiségiekre, akik mindmáig nem tudtak megválni a hírhedt „Paszternak-ügytôl".
  Szívélyesen és tisztelettel

1959. június 22-én
Al. Szurkov

(Forrás: F. 5.op. 30. D. 457, l. 86-87. R. 4662.)

  Az elsô lapon kézírásos megjegyzés olvasható: „Hruscsov elvt. olvasta. V. Sz. Lebegyev" /Hruscsov titkára – D. Gy./

II. Hivatalos levélváltás egy Ahmatovával kapcsolatos lexikoncikkrôl:

A.
SZKP Központi Bizottsága
Ideológiai Osztály

  Az Irodalmi Kislexikon /Kratkaja Lityeraturnaja Enciklopegyija – D. Gy./ megjelenés elôtt álló második kötetében szerepel a „Zvezda" címû leningrádi folyóiratról írott szócikk. A szokásos informatíz adatok mellett a szôcikknek van egy passzusa, amely az ÖKP(b)KB a „Zvezda" és „Leningrád" címû folyóiratokra vonatkozó 1946. augusztus 14-i határozatát érinti. Ennek az I. V. Sztálin közvetlen nyomására hozott határozatnak az értékelését belefoglaltuk a szócikktervezetbe, tekintettel azonban a kérdés rendkívüli fontosságára, úgy véljük, hogy nincs jogunk a határozatot az SZKP KB engedélye nélkül jellemezni.
  Kérjük utasításaikat.
  A szócikktervezetet mellékeljük.

L. Seumjan
A „Szovjet Enciklopédia" Kiadó
Tudományos Tanácsának helyettes elnöke
1964. október 7-én

B.
Az SZKB KB Titkárának
Iljicsov L. F. elvtársnak

  Az SZKB KB Ideológiai Osztálya leveleket kapott a „Szovjet Enciklopédia" Kiadó Tudományos Tanácsától (Saumjan elvt.-tól), amelyekben azt kérik, hogy vizsgáljuk meg a „Zvezda" és a „Zoscsenko" címszavak terveit, tekintettel arra, hogy ezekben említés történik a „Zvezda" és a „Leningrád" címû folyóiratokkal kapcsolatos 1946. augusztus 16-i ÖKP(b) KB-határozatról.
  A „Zvezda" címszó tervezetében rámutatnak az ÖKP (b) határozatainak pozitív jelentôségére a szovjet irodalom kommunista eszmeiségének fokozásáért folytatott harcban, ám ugyanakkor bírálóan átértékelik a határozat némely vonatkozását: „magán viselte az adminisztratív megoldásokra való hajlam nyomait", „Hangneme durva volt, és megalapozatlanul éles jellemzését adta egyes íróknak".
  (...) Saumjan elvt. az említett határozatra vonatkozó kérdéssel már az Irodalmi Kislexikon elsô kötetének elômunkálatai során is fordult hozzánk. Akkor A. Ahmatova költészetének, illetôleg az ôt ért 1946-os éles pártbírálatnak a megvilágításáról volt szó. Célszerûnek tekintettük, hogy az Ahmatova-szócikk ne tegyen említést az ÉKP(b) határozatáról. Jóllehet az 1946-os pártdokumentumokban tartalmazott számos irodalmi és mûvészeti tárgyú konkrét értékelést maga az élet vette le a napirendrôl, mindazonáltal e dokumentumok kritikai megítélése nem tartozik a „Szovjet Enciklopédia" kiadó illetékességi körébe.
  Ezt a körülményt adott esetben is figyelembe kell venni. Szükségesnek tartjuk, hogy Saumjan elvt. a következô ajánlást kapja: a „Zvezda" és a „Zoscsenko" címszavakból távolítsa el az OKP(b) KB „A „Zvezda" és a „Leningrád" címû folyóiratokról" címû határozatának említését.
  Kérjük beleegyezésüket.

A. Romanov
D. Polikarpov
1964. október 16-án

(Forrás: F. 5. Op. 55. D. 100. l. 177-180, 186. R. 7741)

  A második dokumentumon kézírásos megjegyzés olvasható: „Beleegyezni. Jelenteni M. A. Szuszlovnak. /PB tag, az SZKP KB ideológiai titkára – D. Gy./ 1964. október 17-én, Szuszlov." További megjegyzés: „A kérdés megvizsgálásának eredménye közölve Saumjan elvt.-tal. I. Csernoucan, az SZKB KB Ideológiai Oszt/ályának/ helyettes alosztályvezetôje. 1964. október 22."

III. Anna Ahmatova elsô külföldi útja

A.
Alekszej Szurkov levele az SZKP Központi Bizottságának

  Mint azt G. Vigorelli/1/, az Európai Íróközösség Fôtitkára az olaszországi szovjet követség révén közölte, egy zsüri, amelynek D. Benedetti kommunista egyetemi tanár is tagja, Anna Andrejevna Ahmatova szovjet költônônek ítélte oda költôi életmûvéért az olasz Taormina irodalmi díjat. Ezt a díjat évente ítélik oda a legjobb költôi alkotásért és a szicíliai Taormina város önkormányzata alapította. A közelmúltban olyan jelentôs, haladó olasz költôk kapták meg, mint Umberto Saba vagy a jelenlegi Nobel díjas Salvtore Quasimodo, a külföldi költôk közül pedig Tristan Tzara, a nemrég meghalt francia kommunista költô. A díj összege egymillió líra, azaz körülbelül kétezer dollár. Ez az elsô eset, hogy külföldi díjat ítélnek oda szovjet írónak.
  Anna Ahmatova a legidôsebb szovjet költô (június 24-én tölti be 75. életévét). Polgári-nemesi környezetbôl származik, és mint orosz költô bonyolult fejlôdési utat járt be. A forradalom elôtti években ô volt a legnépszerûbb orosz költônô, aki a zárkózottság egyértelmûen kifejezett vonásaival egyéni témákat és problémákat verselt meg. Október után, amikor a legtöbb akmeista társa elhagyta az országot, a csoport vezetôjét, Ahmatova férjét, N. Gumiljovot /2/ pedig ellenforradalmi összeesküvésben való részvétele miatt agyonlôtték, Anna Ahmatova Leningrádban maradt, és a Nagy Honvédô Háborút megelôzô években kevés eredeti verset alkotott, de sokat fordított, és Puskin-kuatásokkal is foglalkozott. A nagy Honvédô Háború Leningrádban érte, és gyökeres fordulatot hozott a szovjet valósághoz való viszonyában. A Leningrád védôinek szentelt ciklusával és olyan versekkel, mint a Pravdában 1942 elején közölt „Hátország", Ahmatova joggal foglalta el helyét a népét hazafias lírával segítô költôk között, a rádión keresztül is hazafias felhívásokat intézett a leningrádiakhoz. A háború után Ahmatova visszaesik a korábbi hangulatokba, és verseit az ÖKP(b) KB „A „Zvezda" és „Leningrád" címû folyóiratokról" szóló határozata igazságosan (bár rendkívül nyers hangnemben) bírálja. A határozat nem múlik el nyomtalanul Ahmatova fölött. 1948-ban az „Ogonyok" címû hetilapban majd más folyóiratokban publikálja új verseit, amelyek visszahozzák ôt a szovjet költôk sorába. A. Ahmatova a legutóbbi idôkig rendszeresen publikál szovjet folyóiratokban és lapokban, eddig két verseskötetet adott ki, és most készíti elô a harmadikat a „SZovjetszkij Piszatyelj" könyvkiadónál. Valahányszor külföldi újságírók és külföldi egyetemi hallgatók panaszkodásra vagy szovjetellenes kijelentésekre akarták provokálni Ahmatovát, ô mindig határozottan elutasította ezt, és szovjet állampolgárhoz méltóan viselkedett.
  Figyelembe véve mindezt, valamint azt, hogy Ahmatova olaszországi díjának pozitív fogadtatásával érzékeny csapást mérhetünk a külföldi rágalmazókra, hasznosnak tartanám, hogy ne akadályozzuk meg Ahmatovát a díj átvételében, hanem engedjük meg neki, hogy mihelyt egészsége lehetôvé teszi, utazzék el a díj átvételére két hétre (idén szeptember-októberben), és helyezzünk el a „Lityeraturnaja Gazeta" és a „Lityeraturnaja Rosszija" hasábjain a díjátadásról szóló információt. Az Olaszországba való kiutazást a díj szabályzata teszi szükségessé, amely szerint a díjazott a díjakat csakis személyesen, Taorminában veheti át.
  Kérem, adjanak utasításokat a kérdéssel kapcsolatban.

A. Szurkov
a Szovjet Írószövetség Vezetôségének titkára
Budapest, 1964. május 25.

B.
(Jegyzetek: <   > )

Az SZKB KB ajánlása

  A Szovjet Írók Szövetsége (Szurkov elvt.) kéri, engedjük meg A. A. Ahmatova költônônek, hogy átvegye az olasz Taormina irodalmi díjat /3/ és engedélyezzük kiutazását Olaszországba két hétre, továbbá helyezzünk el közleményt a sajtóban a díj nekiítélésérôl.
  Mint Kozirev elvt. a szovjet nagykövet rejtjelezett üzenetébôl kitûnik, Szurkov elvt. anélkül adott elôzetes beleegyezést A. Ahmatova Olaszországba utazásához, hogy ezt a kérdést a helyszínen egyeztette volna.
  Az olasz irodalmi díj odaítélése Anna Ahmatovának, bár ezt a díjat haladó írók sorának, köztük kommunistáknak is odaítélték, mégis tendenciózus, egy olyan költônô támogatását jelenti, akinek mûveit hazánkban bírálták.
  A kialakult helyzetben az Ideológiai Osztály lehetségesnek tartja, hogy egyetértsen Szurkov elvt. Javaslatával, mely szerint A. A. Ahmatovaa tíz napra Olaszországba utazik a díj átvétele céljából, a „Lityeraturnaja Gazeta" pedig rövid információt tesz közzé a díj odaítélésérôl A. Ahmatovának.
  Kérjük megvizsgálni.

V. Sznasztyin
D. Polikarpov
1964. május 24.

(Forrás: F. 5. op. 55. D. 100, l. 48-60. R. 7741. Határozat: „Egyetérteni. I. F. Iljicsev, L. I. Brezsnyev, P. N. Gyemicsev, B. N. Ponomarjov, M. A. Szuszlov.")

IV. Az 1946-os párthatározat érvénytelenítése

Világ proletárjai egyesüljetek!
A Szovjetunió Kommunista Pártja KÖZPONTI BIZOTTSÁG

SZIGORÚAN TITKOS
AZ SZKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉNEK 138. SZ. JEGYZÔKÖNYVE

1988. október 20.

Elnökölt: M. Sz. Gorbacsov elvt.

  (...) XV. Az ÖKP(b) „A „Zvezda" és „Leningrad" címû folyóiratokról" címû 1946 augusztus 16-i határozatáról
  Megvizsgálva a Szovjet Írók Szövetségének (G. M. Markov elvt.) és az SZKP Leningrádi Területi Bizottságának (J. F. Szolovjeva elvt.) az SZKP KB-hoz „A „Zvezda" és „Leningrád" címû folyóiratokról" címû, 1946. augusztus 16-án kelt határozata ügyében az SZKP KB-hoz intézett beadványt, az SZKP KB megállapítja, hogy az ÖKP(b) említett határozata eltorzította a mûvészértelmiséggel végzendô munka lenini elveit, megalapozatlan és durva nyomásnak tett ki neves szovjet írókat.
  Az a politika, amelyet a párt a forradalmi átalakítás peresztrojka/ körülményei között az irodalom és a mûvészet terén folytat, érvénytelenítette és meghaladta ezeket a tételeket és következtetéseket, az írók jó hírét helyreállította, mûveiket pedig visszaadta a szovjet olvasóknak.
  Az SZKP KB elhatározta:
  Az P(b) KB „A „Zvezda" és „Leningrád" címû folyóiratokról" címû határozata mint téves, érvénytelenítendô.

/Körpecsét: „A Szovjetunió Kommunista Pártja"/

M. GORBACSOV
az SZKP titkára

JEGYZETEK A LEVELEKHEZ

/1/  Szrkov, Alekszej (1899-1983) – szovjet költô és irodalmi funkcionárius, a Szovjet Írószövetség elsô titkára, Ahmatova több kései verseskötetének szerkesztôje és részben megbízott cenzora

/2/ Hruscsov, Nyikita (1893-1971) – szovjet államférfi, Sztálin halála után 1964-ig az SZKP KB elsô titkára

/3/ A Szovjet Írók III. kongresszusa 1959. május 18. és 23. között ülésezett Moszkvában. /4/ Összesen öt 1949-50-ben írott költeményrôl – köztük egy Sztálin hetvenedik születésnapját méltató versrôl – van szó. Ezeket Ahmatova saját bevallása szerint „kegyelmi kérvénynek" szánta, általuk akarván megmenteni 1949-ben immár másodízben lágerbe zárt fiát, Lev Nyikolajevics Gulmiljovot (1912-1992). Késôbb a költônô határozottan, bár eredménytelenül tiltakozott az ellen, hogy ezeket a verseket felvegyék újabb köteteibe.

/5/ 1955. május 5-én egy Leningrádban tartózkodó oxfordi diákküldöttségnek találkozót szerveztek meg szovjet írókkal, és erre – az angol vendégek kérésénekeleget téve – Zoscsenkót és Ahmatovát is meghívták. A diákoknak arra a kérdésére, hogy egyetértenek-e a rájuk vontkozó 1946-*os határozattal, illetôleg a zsdanovi bírálattal, Zoscsenko azt felelte, hogy nem, Ahmatova ezzel szemben azt állította, hogy mindkettôt helyeselte annak idején, és helyesli ma is. Az ügyrôl a leningrádi területi párttitkár igazoló jelentést volt kénytelen küldeni az SZKP KB tudományos és kulturális osztályának. Ahmatova a találkozón tanúsított lojális magatartását azzal indokolta, hogy éppen azokban a napokban adta be fia érdekében a kegyelmi kérvényt, és nem akarta veszélyeztetni az ügy intézését. (Csukovszkaja, I. K. Zapiszki ob Annye Ahmatovoj, 2. kötet, Ymca-Press, Paris, 107.)

/6/ Paszternak, Borisz Leonyidovics (1890-1960), orosz költô, író és mûfordító, 1958-ban csak külföldön publikált „Zsivago doktor" címû regényéért neki ítélték a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díját. A nagyszabású sajtókampány és a Szovjetunióból való számûzetést kilátásba helyezô fenyegetés hatására Paszternak végül lemondott a magas kitüntetésrôl. Anna Ahmatova valóban bírálta a „Zsivago doktor" általa észlelt irodalmi fogyatékosságait, sohasem hagyott azonban kétséget afelôl, hogy elítéli a Paszternak elleni durva hivatalos kirohanásokat.

/7/ Ilyen „feltûnô" ünneplés illetôleg „állami" elismerés Ahmatovának egészen haláláig nem jutott osztályrészül.

***

/1/  Giancarlo Vigorelli, olasz író, az Európai Íróközösség fôtitkára a hatvanas évek elején, moszkvai útjai során kényes kultúrdiplomáciai küldetést teljesített. Egy KGB-jelentés szerint (1966. április 23.) maga Aldo Moro miniszterelnök kérte ôt, mindent kövessen el, hogy a represszív szovjet kultúrpolitika ellenére „ se szakadjanak meg semmi esetre se a kapcsolatok".

/2/ Gumiljov, Nyikolaj Sztyepanovics (1886-1921), költô, Ahmatova elsô férje, 1921-ben az ú.n. „Tagancev-féle összesküvés" vádlottjaként halálra ítélték és kivégezték. Versei csak a nyolcvanas évek végén jelenhettek meg ismét a Szovjetunióban.

/3/ Helyesen: Etna-Taormina díj.

Észrevételeit, megjegyzéseit érjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu