RADNÓTI SÁNDOR

TALÁLTAM EGY KÖNYVET

Az írástudó
Hegedüs Géza: Az írástudó. Történelmi regény I-II
Szépirodalmi, 1964. 490+402 oldal

Hegedüs Géza (1912-1999) halálának hírére elõvettem ezt a régi regényciklusát. Sok regényét olvastam, s ez maradt meg leginkább emlékezetemben. Õ maga legalábbis majd' negyven évvel ezelõtt, amikor kiskamaszként ilyesmikrõl beszélgettem vele AZ ÍRÁSTUDÓ-t tartotta legfontosabb mûvének. Késõbb talán már nem gondolta így, s lehet, hogy fontosabbá vált számára balzaci mintájú, saját koráról szóló, egyre terebélyesedõ regényciklusa, az EURÓPA KÖZEPÉN. Én kitartottam AZ ÍRÁSTUDÓ mellett.

Ez a könyv hosszú ideig készült: AZ ISTENTELEN KULIN BÁN 1947-ben jelent meg, A MINDENTUDÁS VÁROSA 1949-ben, AZ ARANYPECSÉT 1953-ban, s a különbözõ közjátékokkal és egyéb hosszú részekkel kiegészített teljes regényfolyam 1956-ban.

Nem csalódtam. A könyv nem avult el, ma is betölti klasszikus retorikai céljait, azaz tanít, szórakoztat és megindít. Jól formált, fordulatos történetben beszéli el a magyar (és világ-) történelmet 1200-tól több mint negyven éven keresztül. Hõsét, Miskolcz nembéli Pósát elvezeti Imre király csepeli udvarába, a délvidéki bogomil eretnekek közé, a párizsi egyetemre, majd vissza II. Endre budai udvarába, a pannonhalmi apátságba, hogy végül IV. Béla alatt az ország újjáépítésében vállaljon szerepet. Velencei, balkáni, halicsi és karakorumi közjátékokkal tekint ki a világpolitikára. Figuráját beleszövi nagy eseményekbe, a párizsi egyetem autonóm testület-té válásába, a bizánci latin császárság balul sikerült balkáni kalandjába, az Aranybulla kibocsátásába, a tatárjárásba, s összehozza jelentõs történelmi alakokkal, így Albertus Magnusszal, Robert de Sorbonnal, Fülöp Ágost francia uralkodóval, Courtenay Péter latin császárral, a magyar királyokkal s más, valóban létezõ magyar történelmi alakokkal.

A közismerten mindentudó, mert rendkívüli emlékezõtehetségû és az olvasás gyönyörûségét a legtöbbre tartó író különösen kezéhez álló témát választott, hiszen valaha az Árpád-házi királyok büntetõjogáról írt jogászdoktori disszertációt. S a munkaszolgálatos gyehennából visszatérõ, történelmi érdeklõdésû ember erõs analógiát érezhetett a tatárjárás és a világháború utáni helyreállítás feladata között. Fõalakjának nevét egyetlen adat õrizte meg egy 1222-es oklevélen, miszerint Nána fia Pósa volt ez idõben (az Aranybulla évében) az udvarispán. A középkori értelmiségi, a romantikus szerelmes, a középszerû hõs, aki kevésbé formálója, mint tanúja az eseményeknek, ebbõl a névbõl származott, követve a történelmi regények hosszú sorának mintáját, de világlátásának jellegzetességeit az író kölcsönözte neki, nemegyszer saját képzelt önarcképének vonásait ruházva rá. Hegedüs majd' minden regényében van egy önképét hordozó mellékvagy fõalak.

Mivel az író számára fontos a történelmi hûség, az elõzékeny liberalizmus szellemét nem is olyan könnyû becsempészni e középkori történetbe. S mivel kommunistának tudta magát, ezt a kezdetben csak belsõ hitre alapuló, de a regényfolyam késõbbi darabjainak keletkezése idején már zord külsõ elvárást is jelentõ világnézetet sem lehetett könnyû a liberális kedéllyel és szellemmel összhangba hozni. (Igaz, ami igaz, az elsõ kötet erõsebb, mint a második, és az Aranybulla kibocsátásának történelmi értelmezését több kifogás érheti, mint a bosnyák eretnekségét vagy a párizsi egyetemalapításét.) Hegedüs Géza késõbbi regényeinek jovialitásából, az ellentétek jóindulatú, könnyûkezû feloldásából (amely személyiségében is visszatükrözõdött, és elragadóvá tette), néhanapján elfedésébõl itt még nincs semmi, hanem komoly küzdelem folyik a történelem, a világnézet és az alapvetõ beállítottság összeegyeztetésére.

A megoldásnak számára a veritas duplexek létrehozása mutatkozott. Történelmi magyarázósémája is nem erõltetetten, hanem a bõséggel áradó mesébe ágyazva erre alapul. Az elesetteknek, a föld népének igazságát a végeken a bogomilok képviselik: az igazsággal, az igazságos, gonosz Istennel szemben a jó Istenhez fellebbezve. A történelmi haladás igazságát a centrumban a bárókkal és a legtöbb fõpappal szemben a király hívei, az abszolutizmus elõkészítõi képviselik. Ez az igazság aztán újabb veritas duplexekre bomlik; erény, észtehetség, bátorság, a veszély józan elõérzete nem az egyik oldalon gyülekezik, s a másikon mindennek hiánya; a "jók" néha rosszak, a "rosszak" néha jók. Hegedüs Géza romantikus hajlamait relativizmusa helyesbítette, a nagy gonoszok elképzelésére és megformálására pedig, úgy látszik, alkatilag képtelen volt. Mindenkinek megmutatni a maga igazságát: ez a regénynek igen megfelelõ álláspont. Hegedüs vérbeli regényíró volt, ha nem is a legkorszerûbbek közül való.

Pósa maga a sokféle igazság keresztútján áll, s nemcsak nevelõdésének idején, hanem egész életében. A meggyõzõdés szilárdságának hiányát a derekasság, a jóindulat és a ritkaságértékû elsajátított mûveltség pótolja. Ebbõl egyrészt karakterének bizonyos paszszivitása következik (ami tanúságtételre kivált alkalmassá teszi), másrészt viszont sugározza megteremtõjének meggyõzõdését a meggyõzõdések megszilárdításának lehetetlenségérõl. Ennyiben az író is "bogomil": az igazsággal szemben a jóságot választja. A botlás és bukás sokféle lehetõségét látja az életben, amely iránt határtalanul érdeklõdik, de igazi, mély veszedelmet csak egyet lát, a fanatizmust. Még a hõsies, mártíriumra kész fanatizmussal szemben is elõnyben részesíti a végszükség esetén eltagadni, hazudni és ezzel túlélni kész okosságot.

Pósa mûveltségébõl, írástudó voltából következik, hogy megtalálja a szellemi hátországát a világnézet-nélküliségének, "tudom, hogy nem tudom" álláspontjának (amelyben egyébként osztozik a regény néhány jelentõs, különbözõ oldalakon álló mûvelt alakjával, például elsõ szellemi nevelõivel, a halálos ellenségekké váló, de valaha együtt diákoskodó Kulin bánnal és Kalán püspökkel). A bogomilokkal rokonszenvezik, de eszméjüket primitívnek találja. Averroesnek a keresztény recepcióban valóban megjelenõ kettõs igazsága jelenti számára a legnagyobb kísértést, valamint Abaelard SIC ET NON-ja (IGEN ÉS NEM), amely ellentétes tudós állítások gyûjteménye. Mindazonáltal a jóság és tisztesség világnézet nélkül, az igenek és nemek közötti dönteni tudás nélkül is a jó oldalakra állítja: szolidáris a szûkölködõkkel, és az ország érdekét nézi a részérdekekkel szemben.

A dilemmának ez a megoldása ha nem is a hõs, de a szerzõ liberalizmusára vall, e fogalomnak a meggyõzõdésektõl való szabadságot hangsúlyozó értelmében, amelyet a közhely úgy fogalmaz meg, hogy felnõtt embernek nincs világnézete, Friedrich Schlegel pedig egy híres passzusában így: "Liberális az, aki minden oldalról és minden irányban, mintegy önmagától szabad, s ugyanakkor önmaga teljes ember mivoltában hat; aki mindent, ami cselekszik, van és alakul, saját erejének mértéke szerint szentnek tart, és minden élet iránt érdeklõdik anélkül, hogy korlátolt nézetek folyományaként az élet gyûlöletére vagy lebecsülésére ragadtatná magát."

Géza bácsi e világnézet nélküli világnézet megtestesülése volt nyájassággal és kedélyességgel e szavak komolyságát is kissé enyhítõ megtestesülése. S a jól nevelt fiatalemberben is (egyik önéletrajzi kötetének címében nevezi így magát) ez készült, noha még a fiatalság komolyságával.

Az egészséges és, hogy úgy mondjam, jóízû kételkedésnek azonban megvoltak a határai. Az író nem kételkedett a tudás, az "írástudás" hatalmában, és abban sem, hogy segítségével fel tudja idézni a régi kor árnyait, s el tudja mesélni egy érdekes történetben a történelmet, úgy, ahogy volt. S valóban, annak, ami volt, egy változatát jó arányérzékkel, lendületesen és ügyesen elmesélte. Kissé régimódivá az tette Hegedüs vállalkozását, hogy a történelmi relativizmus, amely uralkodik a történeten belül, nem terjeszkedik ki magára a történetre. Bizalma az elbeszélés, a történetmondás sérthetetlen talapzatában, az objektíve megérthetõ hagyományban a komoly szórakoztató irodalom regiszterébe utalta mûveit, melynek legfõbb célközönsége valaha így mondták a mûvelt ifjúság lett. Osztozott ebben olyan titánokkal, mint az atya-Dumas, akihez szellemi falánkság, páratlan munkabírás és termékenység, színes képzelõerõ, fordulatos meseszövés s még a néhakori pongyolaság, hanyagság tekintetében is még inkább hasonlított, mint imádott Jókaijához, noha persze a naivitás amaz igazi nagyságát, amely Dumas-t egy évszázaddal korábban jellemezte, nem közelíthette meg. De a magyar középkori regényciklus semmivel sem rosszabb, mint Robert Merle XVI. századi regényciklusa, a FRANCIA HISTÓRIA.

A vérbeli regényíró csöppet sem költõ. Hegedüs Géza ugyan verselt, de versei didaktikusak, prózaiak. Mindig tanítani akartak, hol valami tudnivalóra, hol életvitelre, hol éppenséggel a költõi mesterségre. Prózájának sem volt poézise; a mindennapiságtól a történetiség oldozta el minden történet és minden történelem benne. A történelmi események racionalizálhatók. Nincs helye a mítosznak.

Igaz, ha lehet, elkerüli az ütközést. Bánk bán összeesküvését és királynõgyilkosságát mely Katona József drámája nyomán máig élõ nemzeti mítosszá vált Pósa csak hírbõl hallja, mert abban az évtizedben Párizsban van. Ezzel a történet színes epizódmatériát veszít, de cserében Bánk semleges peremszereplõ marad, s a távoli esemény mérlegén Gertrúd protekcionizmusa szinte kiegyenlíti Bánk oligarchikus fellépését, amely pedig a regény középpontjában a legfõbb rossz.

Részben hasonló, részben eltérõ okai lehetnek egy másik mítosz kikerülésének, Anonymusénak. A névtelen jegyzõ és mûve a magyar mítosz máig ható része, tudatosan fordult hozzá Vörösmarty és Arany, visszacseng Ady "Góg és Magóg fia vagyok én..." sorában, de még József Attila "Árpád és Zalán"-jában is, és Ópusztaszer manapság fölmelegített kultuszának õ az egyetlen hivatkozási alapja. S minden bizonnyal Pósa kortársa volt: különös, hogy híre sincs a regényben. Ennek legfõbb oka szerintem az, hogy Hegedüs arra készült: maga Pósa lesz Anonymus, nevet ad a névtelennek, a magyarok cselekedeteit felidézõ regény fõhõsével íratja meg a magyarok cselekedeteinek regényes krónikáját, s ezzel racionalizálja a mítoszt. Amikor több mint négy évtizeddel késõbb Jókaihoz hasonlóan elmesélte a magyar történelmet (MAGYAR SZÁZADOK. A MAGYARSÁG ÉS A MAGYAR KULTÚRA TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSTÓL NAPJAINKIG, Trezor Kiadó, 1996), akkor AZ ÍRÁSTUDÓ koráról szóló fejezetben a GESTÁ-t "történelmi regénynek" nevezte, s ezzel Anonymust mintegy elõdjének tekintette.

"P. dictus magister..." ("Mesternek mondott P. ...") így kezdõdik a GESTA HUNGARORUM, s két és fél évszázad névfejtõ találgatásaiban a Péterek és Pálok mellett a Pósa (Pousa) név is fölmerült. Hegedüs Pósája magisteri címet kapott a párizsi egyetemen, ahol Anonymus is elnyerhette a magisterséget. Igaz, Pósa sem III., sem IV. "néhai, jó emlékû, dicsõséges Bélának, Magyarország királyának" nem lehetett a jegyzõje, mert a királyi udvarban négy évvel az elõbbi halála után mutatkozott be, az utóbbi halála idején pedig ha megérte körülbelül kilencvenévesnek kellett lennie. És még Hegedüs Géza is csak nyolcvanhárom volt, amikor elregélte egész történelmünket. Ilyen módon sejtelmem mellett és ellen is szólnak argumentumok. Mindenesetre a történet szerint Pósa bukása és állapotos felesége meggyilkolása után Pannonhalmára megy, azzal a szándékkal, hogy életét névtelenül, könyvek másolásával tölti. Az apát is e szavakkal fogadja be: "Névtelen barát leszel." (Ebbõl az anonimitásból a mese szerint van visszatérés a névhez: Pósa húsz év múltán, a mongol inváziót a sértetlenül maradt megerõsített apátságban vészelve át, kilép a kolostorból, és felajánlja szolgálatait a királynak.)

Kétségtelen: a GESTA tendenciája nem illett bele a regény történelmi sematikájába, pontosabban csakis az ellenoldalon. Anonymus a fõ nemzetségek genealógusa, kiváltságaik és hatalmuk historizáló megalapozója volt gyakorta tudós hamis mesékkel. Ismétlõdõ lekezelõ fordulata, "a parasztok hamis meséi", sem illene Pósa szájába. Az is lehet tehát, hogy Hegedüs Géza Anonymus egy változatát teremtette meg. Mondhatnám, hogy a reakciós névtelen jegyzõ helyett megálmodta haladó ikerpárját.

De nem ezzel a kissé fanyar megjegyzéssel szeretném befejezni recenziómat. A kamasz, aki voltam, az írástudás becsületét tanulta AZ ÍRÁSTUDÓ-ból s Géza bácsi életének szeretetre méltó példájából.
 


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu


C3 SCRIPTA: www.c3.hu/scripta