Hédával, 1968-ban
"Nem kell halkan beszélned.
Itt nincs lehallgatókészülék."
Öt percre voltunk a British
Museumtól, abban a nagyon
intellektuális negyedben, ahol
a cukrászsütemény
is könyvek
közé ékelõdik,
s az ember elfelejti,
hogy a háború alatt
elrabolták
a könyveit. A háború
után meg
elkallódtak az alés
társbérletek
vizenyõin. "Nem kell halkan
beszélned." Itt minden márványból
van és büszkeségbõl,
a múzeum
földszintjén II. Ramszesz
fej-
szobra végigsugárzik
a fõutcán,
akár a tagolatlan Sors. Minden
egészben van. Latin derû
és
germán rend helyett mint fel-
fehérlõ árny
dõl a falakból
az integritás, a birodalom
széthulltán túlnövekvõ.
"Itt nincs
lehallgatókészülék."
Minek.
A festõ bûzhödt
járdakövei
s a költõ álmatlan,
vad város-
negyede rég felszívta
a dögvészt
sikoltó utcalány éjszakai
átkait,
félholt csecsemõje éppúgy
része
a Teljességnek, mint a könyvtár,
a piac, a gárdisták,
a politikusok.
A szavak burka folyvást ugyanaz,
nyugodtan lehet igazat mondani.
Nem kell halkan beszélned -
de hangosan sem. Nem hallják.
A szó nem hallatszik Ithakáig.
A hajón elolvashatod a vándorlás
kitûnõen dokumentált
történetét.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: holmi@c3.hu