A költô vékony.
Vékony, mert türelmetlen:
gyors az emésztése.
Ezért nem tud regényt írni.
Vékony, mert kevés a sava.
Vékony, mert nem eszik.
Nem eszik, mert annyira szerelmes
a világba és a létezésbe:
nem eszik, mert annyira hányingere
van a világtól és a létezéstôl.
A költônek sohasem nagyobb a szeme,
mint a szája, sôt szája talán
a legkisebb szerve, csak a legfontosabb
részleteket teszi szóvá.
A költônek soha sincs pénze;
mindenét mindig drága szavakra költi.
A költô nem takarékoskodik;
neki mindegyik napja utolsó nap.
A költô ôrült, mert mindent mindig
egy fehér lapra tesz fel, s mert
soha nem hisz semmiben, senkiben és
magában.
A költô vékony.
 

FOHÁSZ

Vers legyen teremtés.
Ama nagynak legyen hû vagy hûtlen mása,
barátja, szeretôje.
Legyen vers szelíd és ôrjöngô,
világos, majd rejtôzködô.
Legyen szoba, szobának zegzuga,
belakott levegôje, poros aljzata.
Legyen otthon, ûzött szavak,
lehorgasztott tettek menedéke.
Legyen pillanatragasztó, súgólyuk,
elhasznált zsebkendô.
Legyen ügyes fogdája a mindentôl menekülôknek.
Vers legyen rend, tárgyak és tények rendje,
mámorító dohány, bódító füvek kertje.
Legyen ajtó, melyen kopognak, s mely elôtt
türelemmel várnak, míg kinyílik, ha kinyílik.
Ígéret és bizonyosság legyen, félreértés akár,
teremtés, melynek teremtôje alszik, eszik, messze jár
vagy éppen árnyék-székjén ül.
Vers télen sálban, sapkában legyen,
tavasszal kitakarítva, nyáron
bujkáljanak bokraiban,
ôsszel szüreteljenek sorai között.
Mindennek és mindenkinek helyt adjon;
mozduljon s mozogjon benne minden,
mi mozogni, élni bír.
Legyen vers, bárhogyan, akárhogyan.
Csak legyen.

http://www.c3.hu/scripta