Fischer Mária
JÉGEN A FRANCIA PÁROS
 
 
Jégen a francia páros. Számat befogom.
Flitteres elmém csillog-villog, befogad
minden lámpavilágot, minden ragyogást.
Szép ez a lány a fiúval. Tükrös retinám
tükrözi ôket. Golden Lady szól a palánk,
úgy mellékesen. Ékszer? Manöken? Kutyalánc?
Alpesi sör, netalán sárga likôr. Ananász?
Kívül a kûrön a szponzor stimulál, szeparált
drukkernép lobogókat lenget; s a halál-
forgást, két emelés közt, két szpíker együtt
hangos igenléssel húzza alá, ahogyan
kell. Kifogás nincs. Nincsen kifogásom. Amúgy
én nem kunsztozom ébren. Valahogy rizikós
lenne a hasra esés télen mások elôtt.
 
 
 
 
 
 
AHOL ÉS AHOGYAN, MÉGSEM MINDEGY
 
 
Mértani testek a házak. Belakott idomok,
téridomok. Plusz a macskák, a kutyák, egerek,
svábbogarak, papagájok, pintyek, pitonok.
Fáradt embereken pattog a szikra. Fonák
mûsor, mûanyag és mûsorozatba lövés
dosztig. Most beleélem magamat. Toleráns,
érzô nô vagyok; álmok közelében ülô,
mondvacsinált, toleráns polgár. Míg fedelem
véd, falaim szigetelnek, gyepem is befelé
nô és zöld a fülem. Senki se tudja, hogy így
élek az élôkkel, hogy versben keresem
kulcsaimat. Kinyitok, zárok meg kinyitok,
zárok. Ronda szokás. Mindig csak felemás
érvek közt lélegzem, felemás levegôt.


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta

C3 Alapítvány      c3.hu/scripta/