Tatár Sándor
UGACC, @!?
 
 
Ad notam: ...MacIntosh...
Nadály vagyok én, nyû és métely;
gátja vagyok, hogy ésszel érvelj,
megadom mindennapi kergeséged;
arra teszek róla nem lesz esélyed,
hogy a jobbik eszedre hallgass,
s rágódom, ha már jött a Barkas,
a fekete, két gyászhuszárral,
egyikük rágózni sem átall...
De rágjanak csak, rágok én is
bármely nagy ember tetemén, és
ott dôzsölök 'baudelaire-i dögben
(félig Hamlettôl örököltem);
én ott tenyészek, hol enyész más:
csókom hosszú és intravénás.
S kunkorgok én minden modemben;
'Symbols' bugyorban megtalálni engem,
ímél nélkülem el nem hussan;
(v)ér vagyok én a hardver-husban,
viháncolok, ha jô az ENTER
(bár tán tahónak küld egy seggfej)
éntôlem függnek Megabyte-ok;
rám fenekedni nem ajánlott!
Almában én vagyok a féreg:
Paradicsomkertbôl almafakéreg
s még meg is bocsátok azoknak,
kik ezt mondják: Hernyó, csaholj csak!
 
 
 
'KI NEM IGYEKSZIK LENGÔAJTÓN VÁGÁNYOK FELÉ
 
 
Hányszor gondoltad el: leszállni a vonatról,
este, nyirkos ôszben, mikor már látszik a lehelet,
az állomás lámpáinak irizáló szélû
fényudvara van, az újságos s a büfé belülrôl párás
ablakára már csak sápadt, távoli fény szitál;
poggyászod inkább jelképes csupán, s ha
úgy tûnne is, a célszerûség válogattatta
össze tartalmát veled, igazában az csak
magadhoz való szigorúság volt: az elsô napokban se
menekülj abba, hogy nincs dezodorod, hogy
körömolló kéne vagy hogy nincs zoknid elég.
És persze egyedül vagy, és persze várni se vár senki.
(De csak fog akadni valahol egy szabad szoba.)
Akkor néhány óra vagy nap, de legföljebb
egy-két hét alatt megméretne minden*.
Mert vagy visszafordulsz, vagy megtudod, hogy nincsen visszaút.
*(Ugyan te magad nem méretnél fôképp, ha
nem térsz vissza ily egyszerre meg, hiszen a belsô
hang tudni akarná, ôrizetes, mi tartott
eddig ott.)
Nem gyávaságod szégyenít meg,
hogy tudniillik nem szállsz
vonatra egyedül, jelképes csomaggal,
hanem, hogy nem tudod, mire véld/vélheted,
hogy most már el se gondolod.
 
 
 
 
 
 
 
 
EXIT' VAGY EZT ITT!
 
 
A sör langyos, az én mögöttes.
Mi jót várhatnál itt még, pajtás?
Magad inkább egy szebb világba szöktesd
helyedre, ne félj, biztos hajt más...
Vagy nem hajt. Akkor sem leend hiány
ez átláthat'lan, zörgô gépezetben;
te csak keressed túl az Óperencián
hûs célodat, mely elmesélhetetlen.
Mi szürcsölgetjük még, mi jut, a kétes bólét:
langy örömkét az én mögöttesében
nekünk hadd szóljon errôl a jelenvalólét!
Te csak rajongj, és légy örökre vétlen!
Langyos a vér, szándék mögöttes.
De hogy én téged? Ne röhögtess!


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu
http://www.c3.hu/scripta

C3 Alapítvány      c3.hu/scripta/