ÚJ ÉLET

Visszatérô álmom, hogy leég a lakás.
Vagy míg elutazom, teljesen kirabolnak.
Hogy onnantól élhessek, mint valaki más.
Hogy parketta-tavon alvó, legyek a csónak.

Nem bástyázna körül mindenféle lom.
Mézcsurgató, ködlámpa, bevásárlólista.
S a polctalan, képtelen, hófehér falon
csak tükör lógna, az is befelé fordítva.

Mert mélyére nézve mindig másokat láttam.
Bármilyen idôben és bármilyen helyen.
Még félnék abban az újfajta tágasságban.
Még félnék rágondolni, nem lesznek velem.

Hogy mindenem, mit füst vagy rabló vinne el,
lakatlanná vált tükrök mélyében hever.
 

    RÓLAD, RÓLAM

Visszatértem mindig, mindenhonnan hozzád,
akinek még nevet se találtam.

Hívtalak tengernek, hajónak, hajnali égnek,
de éppígy lehetett volna:
koriander vagy nagykabát.
Kavicsot gyûjtöttem a parton,
mert rád hasonlított mind,
és a nyelvem alá tettem, hogy velem légy,
ha beszélnem kell.
Néhány férfit szerettem is,
mert nem hasonlítottak rád,
és ettôl mintha
világosabban kirajzolódott volna az arcod.

Már nem keresek, csak méricskélek.
Férfinépet, szavakat.
Egyedül és rutinból élek.

Mint akinek állandóan a nyelve hegyén van,
és belefáradt, hogy nem tudja kimondani,
nem tudja kimondani.
 

    POETRY

„Tágulok, mint a világegyetem”
mondta a lány,
valamikor az ôsidôkbe veszôn,
egy kollégiumi szobában,
mikor a terhességére terelôdött a szó.
 

Kérjük, küldje el véleményét címünkre: holmi@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta