A középosztályt és kommunikátorait a sikeres és a bukott ember érdekli, értékektől függetlenül.
Kora reggel kapcsolgatom a tévét,
s a következőket találom.
1. Ha nincs merevedésed, segít
az injekció, de legjobb a dolgot hölgyekre bízni, akikhez kreol arcbőr
esetén szürke komponensű pirosító illik, stúdiónk sztárvendége, Erika C.
viszont stb. stb.
2. A korábbi labdarúgó elnöknek
nem volt péksége, de van adóügye, ellenben az újnak vagy van vagy nincs
(péksége), és noha az előző napi műsorban a korábbi elnök egy egész ország
nyugtalanságára csillapítólag ható nyilatkozatában biztosította az új elnököt
együttműködési készségéről, az új elnök miatt az egyik sportlapnak meggyűlt
a baja a másik sportlappal, ami roppant aggasztó, de sebaj, mert majd a
holnapi adásban erre részletesen s remélhetőleg kielégítőleg visszatérnek
stb., stb.
3. Noszvajon a szuszinkát még mindig
a hagyományos módon készítik, az idősebb korosztály ismeri a receptjét,
sőt a riport végén a néző is megtudja, mi az a szuszinka, igaz, csak egy
sommás inzert olvastával, mert e mellékes ismeret átadására addig nem nyílott
alkalom.
Kérdés: mely csatornákat láttam?
Tapasztalt versenyző azonnal kitalálja, hogy az első nem lehet más, mint
a csevegő RTL Klub, a második a TV3, amely szinonima-gyűjtésbe fogott,
hogy kinn a padon, kereszttűzben vagy szaunában izzasszon-e meg közéleti
szereplőket, az utolsó pedig a Duna TV, amely egyben a reggeli műsorok
nézettségi rangsorában is az — minden szakmai sutasága ellenére sem állítható,
hogy ez a Duna TV-re nézvést szomorú. Mint ahogy rozoga dicsőség a TV3
több héten át tartó elsősége, s nem azért, mert az átigazolási hullámban
a Napkeltével készen vett népszerűséghez jutott. A nézővel van a baj. Már
bizonyos, hogy elhülyültünk, és a brechti iniciatívák szerint le kéne váltani
bennünket. Évtizedekig koplaltatott jószágokként most bármilyen moslékot
behabzsolunk, ha a tányérra az van írva: INFORMÁCIÓ.
Abba már régen beletörődtünk, hogy
kényelmes és tájékozatlan médiaszerkesztők a magazinjaikban szakterületenként
ugyanazt az egy (esetleg két) szakértőt nyúzták, ennek határt legföljebb
a delikvens mértéktartása szabott, ha szabott. Úgy tetszik azonban, e beletörődés
mélyén a biztonság vágya munkál: az untig ismert szereplő révén ismertnek
érzett világban mozgunk, otthon vagyunk benne, akár egy szappanoperában,
amelynek hőseit megunni éppúgy elengedhetetlen, mint esetleges hiányuktól,
elmaradásuktól tartani.
Ha tehát egy producer a pénzén
kívül csak a sporthoz ért, mi hajlamosak vagyunk műsoraiban a sport közéleti
részesedését illetően a legkirívóbb aránytévesztést is folyamatosan elfogadni.
Ha politikán azt kell értenünk, hogy egy szélsőséges párt elnökét időről-időre
táncoló medveként a pódiumra állítják, más pártok alelnöknőiből pedig érdeklődést
mímelve kipréselik az egyetlen lehetséges, "mindent megteszünk a választók
megnyeréséért" típusú választ, akkor mi szép lassan elhisszük, hogy a polisz
ügyeiben tájékozottak vagyunk. Ha végigasszisztálunk egy beszélgetést,
amelyben, úgymond a nevünkben, otrombán arról faggatják Kálid Artúrt, hogyan
kerül Ádám szerepébe — mintha furcsállni kéne, amikor egy svéd szoprán
a Pillangókisasszonyt énekli, vagy mintha a Madách megálmodta fáraó-Ádám
és eszkimó-Ádám csak zsinóros mentében volna lehetséges —, akkor már a
művészet dolgaiban is járatos, bennfentes emberekként indulunk munkába,
a lakás küszöbén túl és innen. Ez a nap a miénk.
Belátom én, hogy az élet sűrűjét
imitáló izgalomban szegény szuszinkának nincs keresnivalója, az etnográfia
akkor sem lehet a reggeli sürgölődés témája, ha történetesen egy tepsit
töltő öregasszony ezerszer érdekesebb figura parodisztikussá vált sóhivatalok
vezetőinél, anakronisztikus kisztitkárnőknél vagy szánalmas diszkótruppoknál.
A témát ugyanis az szabja meg, amit a mindenkori középosztály közéletnek
és társasági életnek gondol, márpedig az mindig, mindenütt az érvényesülés,
a boldogulás körül forog. Ennek fényében érdekes itt a fogápolás és a parlament
egyaránt. (Ezért, hogy az úgynevezett nemzeti trend elkötelezettjei — elvileg
jelentős közönségréteget alkotnak — szuszinka helyett ugyancsak mást néznek,
amikor nem ideológiájukra, hanem ösztöneikre hagyatkoznak, például borotválkozás
közben. E jelenséget nem indokolja semmilyen esetleges különbség a műsorok
színvonala közt.) E minta aztán országos lesz, a technikának köszönhetően
gyorsabban és teljesebben, mint az antiutópiákban valaha is elképzelhető
volt.
Nézem a stúdióvendégek közt — RTL
Klub — azt a hölgyet, aki szakmányban tízegynéhány éves csitriknek segít
elrontani az életüket: menedzseli, koreografálja az önjelölt "szupermodelleket".
A hölgy maga is ifjú, tanult mosolyában, affektáló hanghordozásában ott
van még az egykor otthonról csodált tévéműsorok minden ellesett svádája.
Ma reggel, hét óra tizennyolckor, már ő a befutott személyiség, s szerte
a hazában, Battonyától Szentgotthárdig ezernyi leány indul útjára szívében
az ő lenyűgöző példájával.
Reményi József Tamás
A rovatot a Pannon GSM támogatja.