Jövõmúzeum, net-mûvészet, fotószafári Linzben.

Az elektronikus mûvészetek legrangosabb európai fórumaként funkcionáló, 1979-ben alapított, majd 1987-ben nemzetközivé lett Ars Electronica (http://www.aec.at ) nemcsak évente visszatérõ kulturális zsibvásárt jelent Linznek. Az esemény a Gerfried Stocker vezette Ars Electronica Center-rel, az úgynevezett "jövõmúzeum"-mal véglegesen beírta magát az osztrák város történetébe. A múzeum épülete több, mint futurisztikus, itt nemhogy tilos, éppenséggel kötelezõ minden "kiállítási tárgyat" megérinteni.

A lift ajtajának becsukódásával egyidõben "kinyílik" a lift padlóján egy monitor, mely az utazás közben egy a Föld körül keringõ mûhold szemszögébõl nagyít bele az épület alagsorába vagy az elhíresült Visible Human projekt keretében milliméterenként felszeletelt emberi test keresztmetszetét mutatja be. A XXI. századi hangulathoz hozzájárul a könyvtárban használható rengeteg multimédiás CD-ROM, az épületben lépten nyomon elhelyezett információs számítógépek, s természetesen a méltán népszerû CAVE 3D, ahol a világ egyik legnagyobb teljesítményû háromdimenziós bemutatóterme található. Képzeljünk el egy egyik oldaláról nyitott kockát, melynek a maradék öt oldalára valós idejû, háromdimenziós élményt nyújtó képet varázsol Közép-Európa egyik legnagyobb Silicon Graphics monstruma. Az interaktív mûvészetek egyik idei díjazottja, a World Skin fotószafarira invitál egy a háború sebeit magán viselõ tájon, melyen mint kartonfigurák sorakoznak a boszniai háború állóképei. A látogatók speciális fényképezõgépek segítségével részeket "fényképeznek ki", törölnek a háromdimenziós környezetbõl.

Az Ars Electronica filmmûvészethez kapcsolódó újdonságai közül a tx-transzformáció koncepciója a legizgalmasabb. Az új filmkészítési módszer forradalmi újdonsága a hagyományos technikával szemben, hogy a történet idõ (t) és tér (x) tengelyét megcseréli egymással. Megkapóan értelmetlennek tûnik az elõzõ mondat, de Martin Reinhardt csapata tényleg kidolgozott egy technológiát arra, hogy -- míg normális esetben egy filmkocka egy adott idõpillanatban a tér minden részét megmutatja -- a tx-transzformált filmek minden kockája egy adott térrészlet állapotait mutassa be a film teljes idõintervallumában. A végeredmény leginkább úgy néz ki, mintha valaki csíkokra vágná egy animáció különbözõ fázisait tartalmazó notesz lapjait, s az egymás alatt elhelyezkedõ szeletkéket egy síkba tömörítené. Az így kapott új vizuális világ a változás és a mozgás sebességétõl függõen a valósággal teljesen azonos vagy attól nagymértékben elvonatkoztatott látványt is eredményezhet.

A fesztiválon bõven jutott hely a Reinhardthoz hasonló absztraktorok mûvei mellett a világon mindenhol óriásplakátokon hirdetett alkotásoknak is. A számítógépes animáció/vizuális effektek kategória idei befutói között volt Az ivadék (Spawn) és a Sötét zsaruk is. A pálmát -- a Golden Nicát -- a Titanic digitális látványbridgádja, a Digital Domain vitte el megosztva Liang-Yuan Wanggal. Az Amerikában élõ tajvani mûvész egy bébiszitterként funkcionáló televíziókészülékrõl szóló filmmel vívta ki az elismerést.

A fesztivál egyetlen magyar díjazottja Waliczky Tamás volt. A Németországban élõ alkotó filmje, a Landscape eredetileg egy interaktív opera része lett volna. A film egy faluról szól, ahol Isten megállítja az idõt. A mûvész ezt az állapotot plasztikus vízióban mutatja be, a kamera egy olyan világban vándorol, ahol a levegõben megdermedtek az esõcseppek .

Idén elõször osztottak díjat a U19 Freestyle Computing kategóriában, amellyel a fiatalok -- a legifjabb résztvevõ három éves volt -- szárnypróbálgatásait igyekezett díjazni a zsûri. Az ebben a kategóriában induló meglepõen színvonalas munkák közül egy bécsi trió némafilmje, a Titanic -- a film került ki gyõztesen. A 16 perces alkotás technológiailag és stílusában is görbe tükröt tartott nagytestvérének.

Az elszánt prezentátorok kis csapata néhány nap alatt néhány házméretû vetítõvászonnal és hangfalerdõvel high tech környezetté varázsolta a Dunapartot. A Clickspace-projekt a valós és a virtuális közterületek átfedését volt hivatott szimulálni, tette pedig mindezt egy nagyszerû, az Interneten hozzáférhetõ kezelõeszköz segítségével. Az események színhelyén csak virtuálisan megjelenni tudó érdeklõdõ a World Wide Web-en keresztül programozhatta a folyóparton és a hídon elhelyezett hangszórókat, valamint az egyik irodaépület ablakait képpontokként használó képújság feliratát.

Végül egy jótanács: jövõre ugyanitt, két példányban.