Szõts István a magyar filmmûvészet ügyében 1945 tavaszán megfogalmazott Röpirata ma is aktuális.

Európa

Nem tudunk és nem is szabad elképzelnünk olyan Európát, ahol egyszínûvé fakul az emberek vérmérséklete, ritmusa és nyelve. Európának éppúgy szüksége lesz a magyar filmre, mint ahogy nem nélkülözheti a svéd drámát, az olasz operát, a flamand festõket, vagy a bécsi muzsikát.

Rendezõképzés

Meghitt stúdióelõadások, gyakorlati szakemberek bekapcsolásával hasonlatosan a régi céhek mester és tanítvány viszonyához. Közösen kutatni, megfejteni a filmmûvészet nagy törvényeit és alkotásait. Hiszen mindnyájan még csak a kezdet kezdetén járunk. Inkább gyakorlati, mint elméleti úton közelítsük meg a film lelkét, esztétikáját, dramaturgiáját.

Forgalmazás

Gondoskodni kell arról, hogy a filmgyárak legalább 1-1 bemutató mozit kapjanak, ahol filmjeiket a legkedvezõbb körülmények között jelentethetik meg. Amerikában -- s a világ összes filmgyártó országaiban --, természetes, magától értetõdõ, hogy a legnagyobb és legtöbb mozi a filmgyárak és filmgyártó vállalatok tulajdonában vannak. Saját fõvárosunk bemutató színházai között kapjon otthont végre a magyar film is. Nemzeti Filmszínház vigyázza féltõ gonddal elsõ tipegõ lépéseit. (...) Gondoskodni kell arról is, hogy a legkiválóbbnak minõsített filmeket minimális, kötelezõ idõtartam megszabásával az ország összes mozijai kötelezõ filmként, megfelelõ szezonban bemutassák.

Filmtéka

Feltétlenül szükséges egy filmtéka felállítása, ahol néma filmektõl a legújabb filmalkotásokig rendelkezésre állnak és vetíthetõk a filmek.

Kritika

A reklám és kritika élesen felismerhetõ szétválasztása egyik fontos elõfeltétele a filmmûvészet kialakulásának. A kommüniké cikkek hangját a jóízlés határai közé kell szorítani (ha kell hatósági úton is), s a fizetett reklámot felismerhetõen mindenki számára érthetõ módon meg kell jelölni. Aki reklámmal foglalkozik, az ne írjon kritikát a jövõben.

Amatõrök

Szoros együttmûködést, közös munkalehetõséget teremtsen filmgyártásunk a filmamatõrökkel. (...) A sok idõvel és kísérletezõ kedvvel rendelkezõ filmamatõrök munkáiban biztosan a film sok új lehetõsége és formája fog megmutatkozni. De semmiképp sem akkor, ha a profi filmgyártást pénz, ötlet nélkül, hiányos technikai tudással próbálják utánozni, vagy üres, öncélú formalizmust hajszolnak. Agyafúrt hasonlatokat és kiizzadt filmszerûséget mindenáron. Tanuljanak meg látni és olvasni minden igazi mûvészet termõtalajában, a természetben.

Filmklubok

Vitaestékre, eszmecserékre egy vetítõvel ellátott filmklub volna megfelelõ. Filmet legjobban filmbõl lehet tanulni. Nincs az a rossz film, amibõl jót ne tanulhatnánk. A filmvetítéssel kapcsolatos vitaelõadások, az újravetítés részletes kritikái, szétboncolják a mûvet, és annak belsõ szerkezete éppúgy láthatóvá és tapinthatóvá válik, mint a röntgenernyõ vagy a professzor bonckése nyomán az emberi test csontrendszere, finom idegszálai. (...) Svájci és orosz mintára szakemberek, kritikusok, mûvészek és jóízlésû emberekbõl meg kell szervezni a Film Barátai Egyesületét.

Közönség

Pezsgõ, eleven életet kell teremteni. A 19. század irodalmi szalonjaihoz, szenvedélyes vitáihoz, harcaihoz hasonlóan. A film vajúdó, roppant erõfeszítéseit és problémáit mentõl szélesebb nyilvánosság elõtt tárgyaljuk, mert csak így lehet nagyszámú és megfelelõen képzett, finom ízlésû közönséget, hívõket és barátokat szerezni. (...) A sajtón és a komoly kritikán túl, mindent el kell követni, a közönség ízlésének, látásának nevelésére. Mert hiába készülnek a legjobb filmek - ha nincs közönség, mely megérti, lelkesedik s követeli õket.

Filmtörvény

Külföldi példák nyomán a mûvészi vagy kulturális szempontból különösen értékes, nagyobb befektetést vagy kockázatot igénylõ filmeket mentesítsék a fenti 30 százalékos állami adótól. Ezt teljes egészében a gyártónak juttassák vissza. (...) A film gyárai, gyártói, intézményei és szervezetei kapjanak elsõsorban mozikat. S az állam uzsoraadóinak legalább egy részét juttassa vissza a magyar filmnek. (...) Ha majd olyan idõk jönnek, amikor az igazi emberi értékek, eszmék és jogok hirdetése ismét szabad lesz, gyûlölködõ és romboló világunkban, ha az állam vezetõ helyein nagymûveltségû, széleslátókörû emberek fognak állani, akik bátran szembenéznek az igazsággal, biztosítják a szabad kritika jogát, és ha ezek valódi mûvészeket engednek megkötöttség nélkül alkotni, akkor az állami beavatkozás, a propaganda és a mûvészetek ismét olyan harmonikus összhangba olvadhatnak, mint a görögök, a renaissance vagy Európa egyéb nagy korszakai idején.