A multiplex mozik térhódítása Nyugat-Európában is viszonylag újkeletû jelenség, Magyarország „lemaradása" ezen a területen mindössze öt-tíz éves. Könnyen elõfordulhat azonban, hogy rövid idõn belül túlszárnyalunk néhány nyugat-európai országot, különösen, ha egyre több államban válnak valóra a még csak néhány helyen érvényes, a multiplexek terjedésének gátat vetõ jogszabályok.

A multiplex mozikat üzemeltetõ társaságok még mindig fõként a kontinens nyugati felére tekintenek, mivel úgy látják, túl sok a kihasználatlan kapacitás. Mondják ezt annak ellenére, hogy a soktermes filmszínházak száma 1990 és 1995 között megkétszerezõdött. A Screen Digest két évvel ezelõtt „második multiplex-forradalomról" írt, amelyet az Európai Unió országai ezekben az években élnek át. De mitõl lesz egy mozi multiplex? A lap szerint a fogalmat sokáig eltérõ módon használták, hiszen például Svédországban már a három-négy termes mozikat is ezzel a jelzõvel illették, míg Németországban egy tizenhárom termes filmszínház sem számított annak, hacsak nem volt saját autóparkolója. Franciaországban a soktermes filmszínházak szinte egyidõsek a hagyományos mozikkal, a „mégacomplex" fogalmát azonban csak négy évvel ezelõtt importálták a szomszédos Belgiumból. Mára már közmegegyezés alakult ki arról, hogy mutiplexnek csak az a mozi nevezhetõ, amely megfelel a következõ feltételeknek: öt vagy több terem, magas mûszaki színvonal, külön autóparkoló, számítógépes jegyeladás, boltok és éttermek (ugyanabban az épületben vagy telken).

Igazi „páneurópai" multiplex-hálózatot csak két társaság mondhat magáénak: a Warner Bros International Theatres, valamint a Paramount és a Universal által létrehozott UCI -- természetesen mindkettõ amerikai. Jelentõs számú multiplex mozi tulajdonosa még a brit Rank Odeon és francia Gaumont is, utóbbiak azonban csak az Egyesült Királyságban, valamint Franciaországban és Belgiumban üzemeltetnek mozikat. Az ok, amiért az európai vállalatok nem szívesen versenyeznek az amerikai üzemeltetõkkel, igen egyszerû: az amerikai cégek jóval nagyobb anyagi hátérrel rendelkeznek ahhoz, hogy bármelyik piacon ellássák mozijaikat elegendõ számú filmmel. Még könnyebb a helyzetük, ha tulajdonosaik a legnagyobb amerikai filmstúdiók közül kerülnek ki.

Az európai üzemeltetõk közül kétségkívül kulcsszereplõ a piacon a Kinepolis és a Decatron házasságából létrejött belgiumi székhelyû Bert-Claeys Group. Mindössze 153 termet mûködtet (az UCI 479-et), azonban ez a konszern nyitotta meg 1988-ban az elsõ igazi mega-complexumot Brüsszelben, 24 teremmel (!), öt évvel késõbb pedig egy ugyanolyat Antwerpenben, Metropolis néven. Hogy mi lett az eredmény? A Metropolis az elsõ hat hónapban több nézõt fogadott, mint az elõzõ évben Antwerpen összes mozija! Az üzemeltetõk ekkor kezdték tapasztalni a piactelítõdés elsõ jeleit, s megindult a harc a legjobb ingatlanokért, a legfrekventáltabb helyekért. A vállalatok ettõl kezdve gondosan elrejtették egymás elõl terjeszkedési terveiket. Hamisnak bizonyult az a várakozás, miszerint az elsõ multiplex-hullám után már csak kisebb méretû, négy-öt termes mozik épülnek majd. Ennek pont az ellenkezõje történik: a második hullámban ha lehet, még nagyobb komplexumok épülnek a még „szûz" területeken. Ezzel az esetleges jövõbeni versenytársak számát is jelentõsen korlátozzák.

A közelmúltban néhány európai államban több új akadály jelent meg az üzemeltetõk elõtt. Olaszország mint az egyik legnagyobb európai piac, négyezer teremmel rendelkezik, amelynek egyelõre csak töredéke található multiplex-moziban, vagyis látszólag aranybánya lehet az ugrásra kész Warnernek (amely már tizenkét telket szemelt ki magának) és a UCI-nak. Csakhogy Olaszországban a mozialapításhoz engedélyre van szükség, az engedélyek kiadásánál pedig hátrányban vannak azok a cégek, amelyek már sok termet mûködtetnek -- ez pedig nagy visszatartó erõ a multiplexek számára. Hasonló korlátozások léteznek Hollandiában és Görögországban is, de talán a legdrákóibb szabályok Franciaországban érvényesek. Egy friss törvény szerint minden újonnan épülõ filmszínház legfeljebb kétezer férõhellyel rendelkezhet. A jogszabály alaposan keresztülhúzta néhány cég számítását, amelyek már csaknem hozzákezdtek négy-ötezer férõhelyes mozijaik felépítéséhez.

A multiplex-hatással foglalkozó kutatók három jelenséget figyeltek meg, amelyek e mozik megjelenését kísérik az egész világon. Az elsõ a gazdasági hatás, mely abban áll, hogy az új típusú mozik megjelenésével megfordult a nyolcvanas évek trendje, s a moziépítés és üzemeltetés újra kifizetõdõ és viszonylag gyorsan megtérülõ üzletág lett. Ennél jóval szélesebb, társadalmi hatása is van a multiplexeknek: fellendült a mozibajárási kedv; a 25 év alatti korosztály elsõ számú idõtöltésévé vált. S végül a harmadik -- sokat emlegetett -- hatás, a kulturális következmény: a multiplexek tovább erõsítik az amerikai filmek dominanciáját. Ezek a mozik ugyanis szinte követelik maguknak az óriási hang- és látványeffektusokkal tarkított szuperprodukciókat.

Zachar Balázs