A jugoszláv fekete film újabb árnyalatai. Balkáni filmek fesztiválja a Közép-Európa Egyetemen.

Volt egyszer egy fekete film. Az az új hullám több értéket hozott létre Jugoszláviában a maga bõ egy évtizedében, mint a helyi mozgókép egész évszázada alatt. Erre a talán túlzó kijelentésre akkor ragadtattam magam, amikor a kezembe került az idei Alpok--Adria fesztivál katalógusa, benne a lajstrom: vagy száz nagyjátékfilm és megszámlálhatatlan rövid, kísérleti és dokumentumfilm -- ebben természetesen nincsenek benne azok az 1961 és 1972 között készült darabok, amelyeknek nincs közük az onda nerához. Aztán a más tekintetben is szélcsendes hetvenes évekre elült a hullámverés, a rendszer bekeményedett, az alkotók szétszórattak, és a következõ nemzedék, Kusturicáék fellépéséig alig is történt valami a mennyiségileg is a zérus felé tartó jugoszláv filmgyártásban. A fekete film hatása viszont máig elér, és csak a legeslegújabb, a kilencvenes évek közepe óta készült utódállami mozgóképekben találkozhatunk az újabb európai és amerikai minták követésével.

A Közép-Európa Egyetem ezekbõl vetí tett egy párat. A játékfilmesek közül csak a macedón Stole Popov neve ismerõs: 1986-ban mutatták be a BÚÉK, '49-et, amely ugyanazt a témát, ugyanazt a korszakot tárgyalja, mint A papa szolgálati útra ment, csak jóval tragikusabb tálalásban: hogy mást ne mondjak, négyen követnek el öngyilkosságot a másfél óra alatt. Popov ebben és most vetí tett 1997-es filmjében is a fekete hagyományokat folytatja -- ha számí tásba vesszük, hogy azért az új hullámnak sem húzták bakacsinba minden egyes darabját. A Gipsy Magic eredeti cí mét nem sikerült kitudnom, tán nincs is neki, mert eleve arra készült, hogy a nemzetközi fesztiválok kedvence legyen. (Az lett.) A nyugati népek bomlanak az ilyen könnyes--mókás, egzotikus és folklorisztikus, kifogástalanul PC filmekért, egy kicsinyt még annál is jobban, mint az országukba illegálisan érkezõ vagy menekültstátuszért folyamodó, reálisan létezõ romákért. Egyébiránt a Gipsy Magic egyáltalán nem rossz film. A moziban már annyi szép sikert hozott cigányábrázolatot a mai macedón vérvalóságba helyezi, ahonnét erõsen elvágyódik a lakosság. Preventí v mehetnékrõl van szó, és ezen nem segí t, hogy ugyancsak preventí v célzattal az országban állomásozik (és segélycsomagokat osztogat) az ENSZ békehadtest. Itt szolgál az az indiai orvos, akit hõseink -- a távoli rokonságra apellálva -- családfenntartónak szemelnek ki. A népes családnak, miután az összes számba jöhetõ (és persze élõ) tagja felvette már a temetési segélyt, az Indiába való visszahonosodás maradt meg utolsó szalmaszálnak. A film szí nes, zenés, vérbõ a humora és Miki Manojlovic a fõszereplõ. Külön ajándék, hogy egy-két snitt erejéig az ámuló romákkal együtt bepillanthatunk az ENSZ mozijába, ahol a világ legnagyobb és legismeretlenebb filmgyártójának, Indiának a termékeit vetí tik.

A horvátokat az Orosz hús képviselte. A tulaj nevezi í gy nõi alkalmazottait, akik között valójában csak az egyik orosz. A masszázs-szalon fedõnevû kupleráj csak melléküzemág, mondhatni leányvállalata Vuk kiterjedt üzletének; a vezetõ ágazat a fegyver- és kábí tószer-kereskedelem. Csak rugalmasan, mikor mire van igény. A hivatali vesztegetéssel és a legmagasabb körökbe nyúló összeköttetésekkel kizsí rozott vállalkozás talán az idõk végezetéig elvirágozgatna, ha a gazda nem kattanna be meg ki a nagykanállal fogyasztott drogoktól. A lányoknak legalábbis ez a magyarázatuk arra, hogy fõnökük gyakorló elmebeteg, aki mit sem tud a humán erõforrás-gazdálkodásról, hanem szadista szeánszokon irtja a munkavállalói oldalt.

De ne vágjunk a dolgok elébe. Az expozí ció három szálat vezet fel: szép, szõke lány a rendõrségi proszektúrán azonosí tja szabályszerûen agyonvert nõvére holttestét (a halál hivatalos oka: öngyilkosság); egy másik jelenetben a túl forrón szeretõ Vuk látható a jövendõ hullával; az olasz televí zió megvette egy bizonyos Ida sztoriját, amely a háború kezdetén játszódik, a jugoszláv hadsereg bevonult Slunjba, egyesült más szerb erõkkel, a horvátoknak meg nem volt fegyverük...

Indul a tárgyaló rész, hollywoodi thrillerbe illõ fordulattal: Ida, a hõsnõ megpályázza nõvére megüresedett helyét, beáll kéjnõnek, és magánnyomozásba kezd. Ugyanis lelkifurdalása van; a nõvérét miatta í télték el négy évre, aztán börtönviselten már nem fogadta vissza a család, prostituált lett, és Ida az utolsó segélykérésre sem válaszolt, hanem átadta a levelet rendõrségnek. A kupiban hamar szövetségesre talál a másik új, õrzõ-védõ alkalmazottban, akirõl tudni vélik, hogy veterán zsaru. Pillanatok alatt megfejti a rejtélyt, és az egész bordély, meg a rendõrség és a közönség mellett még valaki tudja, ki volt a tettes. Titok hí ján sem kell unatkoznunk, a vásznon szüntelenül történik valami: akcióznak a lányok, hol egymással, hol Vukkal, hol egy dealerrel, vad szenvedélyek szabadulnak el a liftben, megérkezik az olasz maffia, minisztériumi tanácsost ölnek a kalyibában. A mûsorfüzet szerint a felvételek Zágrábban, Fiumében és Cres szigetén készültek, ezt becsületszóra kell elhinnünk, mert a vásznon csak elvétve látni olyan azonosí thatatlan eredeti helyszí neket, mint egy kert, egy üres mezõ; a tengerbõl inkább csak a zúgást kapjuk. A film szinte végig ablaktalan, sötét terekben játszódik (ezt a Jadran Stúdióval azonosí thatjuk), a végén pedig tömegmészárlás következik. Nem kevesebb, mint tizenkilenc szereplõ lövöldözik! -- henceg az ismertetõ, amely külön felhí vja a figyelmet egy darab autó és egy darab ház (valójában csak egy lakókocsi, igaz, ví zággyal) felrobbantására. "Az Orosz hús leleplezi a prostitúció és a szervezett bûnözés világát, a fegyvercsempészést és a szexuális kizsákmányolást, amelyrõl tudjuk ugyan, hogy létezik, de szemet hunyunk elõtte." A hí rhedten jó horvát közbiztonság ismeretében ezt akár el is fogadhatnánk, de azt bajosan hihetjük, hogy a horvát csukott szemmel néz tévét és mozit, ahol tudvalevõen mást se mutogatnak. Amitõl ez a film érdekes, az a kerettörténet, a csúnya történelmi igazságok nyí ltszí ni kimondása. Ez a helyzet is ismerõs: a Cosa Nostra szerepébe minden gond nélkül beleképzelhetnénk egy posztkomcsi magyar fegyverexportõrt, összekötõnek a HM vagy a rendõrség illetékesét... Innentõl persze más irányt vesznek az események, parlamenti interpelláció, sajtóbotrány, lefújt üzlet -- de az megint stimmel, hogy a pénznek lába kél. A horvátok nyertek egy tapasztalatot: az olasz maffia korrektebb partner, mert az legalább leszállí totta a fegyvert, képviselõjük pedig a német kormány engedélye nélkül is elismerte a horvát szuverenitást, pedig nekik nem í gérték oda Fiumét...

A szerb film -- nevezzük í gy, mert hosszú az átfutás, az úgynevezett kis Jugoszláviának pedig valószínûleg meg vannak számlálva a napjai. Az Elõre megfontolt gyilkosság cí mû filmrõl csak annyit tudok, amennyit a vásznon láttam. A stáblistán a legismerõsebb név a produceré: õ Ljubiš a Samardž iæ , az elsöprõ erejû Forró szél tévészéria közkedvelt Surdája. A rendezõ Gorè in Stojanoviæ ; ha csehekrõl lenne szó, biztosra venném, hogy annak a Lazar Stojanoviæ nak a fia, aki a legtöbbet fizetett annak idején a "fekete filmesek" közül: már diplomafilmje, a Mûanyag Jézus (1971) fennakadt a cenzúra hálóján, a betiltáson kí vül mellékbüntetésként még három év börtönt is rásóztak. Az Elõre megfontolt gyilkosság 1995-ben készült, és nagyjából akkor is játszódik. Zágrábban vagyunk, a valaha szebb napokat látott balkáni Párizsban, ahonnét eltünedeztek a jó élet kellékei, menekültek, obsitos és szabadságos katonák, a háború selejtje és a sorozásra váró friss erõk foglalták el a helyüket. Mert Szerbia hadban áll, a horvátok piszkoskodnak a krajinákban, a bosnyákok nem akarnak szépszerével életteret adni, se korridort a tengerhez.

Már a fõcí m közben megismerjük a fõbb figurákat és az alaphelyzetet. Felütés: városi lakás, reggel, egy súlyosabb házibuli után; ébred az ifjú hõsnõ, szeme még ki sem nyí lik, amikor keze már kinyúl az odakészí tett szentháromság -- cigaretta, öngyújtó, hamutartó -- után, kezdõdhet a nap. Forrong a belgrádi egyetem, tüntetés készül, Miloš eviæ mondjon le. Közben a lábadozó hõst kiteszik a katonai kórházból, kell a hely a következõnek. Két világ románca, egy ágyban az ellenséggel: naiv, vidéki fiú, mûszaki fõiskolás volt Eszéken, mí g nem szólí totta a haza, és a hétpróbás pacifista polgárlány, tágas belvárosi lakással és a mama Új-Zélandból küldözgetett csekkjeivel, máshogy gondolkoznak, más nyelvet beszélnek. Idõnként feltûnik a szí nen talpig gyakorlóruhában a rossz szerb, fiatal fiúkra vadászik az utcasarkokon, hogy bûnös szenvedélyének hódoljon velük: viszi õket a frontra, meghalni. Bogdanért is üzen, nem kétséges, hogy elõbb-utóbb el kell mennie, mert elsõ a becsület, nem hagyhatja az övéit. Befellegzik a szép szerelemnek, haraggal válnak el, hamarosan érkezik a halálhí r, és Jelena elindul a másik Szerbiába, ahol gyászkendõs parasztasszonyok zötyögnek a zsúfolt, viharvert buszokon, romokban állnak a porták, és kecskék bóklásznak a satnya kórók között. Az elesettek sí rját kis kõrakás jelöli, ez alól kaparja ki a hõsnõ a szerelmesét, hogy tisztességes temetést rendezzen neki, mielõtt hátat fordí t Európának. A mai történetbe beleszövõdik egy régi mese: Jelena egy félbemaradt naplóból, dokumentumokból, a szemtanúk emlékezéseibõl próbálja rekonstruálni nagyanyja alakját. A kommunista berendezkedés idején járunk, kényes nagypolgárlány és naturbursch káder nem minden érdek nélküli kapcsolatát követhetjük történelmi dí szletek között, mí gnem a lány kegyeit szintén élvezõ féltékeny unokafivér tragikus véget vet a háromszögnek. A napló itt megszakad, és sosem derülhet fény arra, hogy ki volt a nagymama unokájának a nagyapja.

A legjobbkor jött ez az Elõre megfontolt gyilkosság: a Szép falvak szépen égnek láttán már azt gondoltam, nem is lehet másmilyen a kisjugoszláv fogyasztásra szánt kisjugoszláv film. Amit még átenged a cenzúra, az már hí ján van az igaznak, és ha nem hazudik, hanem komolyan gondolja, annál rosszabb. (Nem sorolom ide Kusturica Undergroundját; ha grandiózus tévedés is, nem gondolnám, hogy Miloš eviæ rendszerének vagy a nagyszerb gondolatnak az apológiája, és különben sem azért járunk moziba, hogy ott kifogástalan gondolatokkal találkozzunk.) Gorè in Stojanoviæ makulátlanul tisztességes filmjét a szerb kultuszminisztérium támogatta, sõt benne volt a hí rhedt belgrádi televí zió is: talán nemcsak a hiú remény mondatja velem, hogy a rezsimnek befellegzett.

Volt egy jelenete az Elõre megfontolt gyilkosságnak, ami eszembe juttatta a fekete film egyik klasszikusát, a Szerelmi ügy, avagy a postáskisasszony tragédiáját. Makavejev vajdasági magyar hõsnõje (Eva Ras) rétest készít az õ Ahmedjének, virtuóz balett a konyhaasztal körül az Aida bevonulási indulójára. Az eszéki (baranyai háromszög) Bogdan pedig a magyar konyha egy másik egzotikus remekének, a bundáskenyérnek állít emléket a Balkán mozijában.