A számítógépes szexjátékok piacán a Lula-program a listavezetõ. Segítségével bárki pornócézárrá válhat.

A 640x480-as felbontású, 256 színû SVGA õsóceán megabyte-habjai közül kiemelkedõ Pixelvénusz, akinek harmatos testét 8000 Khz erõvel fütyülõ digitális szél cirógatja, s akit Ámor mindent legyõzõ erejét 16 bites stereo hangon dicsõítõ virtuális puttók vesznek körül, nem kis álszeméremmel takarja el mezítelenségét a monitornál ülõ, kiéhezett tekintetû játékos elõl. Pixelvénusz a játékosra kacsint, majd a Virtuális Gyönyörök Kertjébe invitálja õt. A játékosnak több sem kell: izzadó kezével joystick-ját, vagy mouse-át markolva egyre izgatottabban követel bebocsátást a kertbe. Befejezõdik a CD-ROM adatállományának betöltése, a külvilág hirtelen megszûnik létezni, és a játékos, vágyait lemeztelenítve kéjes örömmel veti magát Vénusz karjaiba.

A számítógépes játékbéli Gyönyörök Kertje a nyolcvanas évek közepén tárulkozott fel elõször látogatói elõtt. A játékok viszonylag kezdetleges grafikája ekkoriban még nem versenyezhetett a fotók vagy filmek vizuális minõségével, volt azonban a programoknak egy óriási elõnyük ez utóbbi médiákhoz képest, nevezetesen az interaktivitás, azaz az eseményekbe való aktív beleszólás illúziója. A szexmagazinok és a szexfilmek esetében a befogadó interaktivitása legfeljebb az újság lapozgatására, vagy a film elõre-hátrapörgetésére, a különösen izgalmas jelenetek újranézésére, kimerevítésére korlátozódik: a játékok arra adtak lehetõséget, hogy a nemi aktus aktív részeseivé válhassunk.

A számítógépes szexjátékok evolúcióját két izgalmi forrás, a leskelõdés és a szimulált aktus "élethûsége" szabta meg. A ZX Spectrum és Commodore 64-es típusú gépekre készített kezdetleges szexjátékok elsõdleges örömforrása, ha volt ilyen egyáltalán, a grafika elégtelenségei miatt még inkább az interakcióban keresendõ. A korszak "keményebb" szexjátékait általában libidó- és humortúltengésben szenvedõ lelkes amatõrök barkácsolták össze házi körülmények között, s a grafikai hiányosságokat karikaturisztikus képi világ igyekezett kompenzálni. Ilyen játék volt a nagysikerû Sex Games sorozat: az erõsen "teljesítményorientált" program a sportjátékok mintájára készült. A játékosnak különbözõ aktusok és pozitúrák közül kellett választania, az "akció" során pedig groteszk maszturbációs mozgásokat imitáló eszelõs joystick-rángatással kellett a partnert -- a rendelkezésre álló rövid idõ alatt -- az orgazmus szintjére juttatni; a hátralévõ idõt, és a szexuális izgalmat kis mérõmûszerek jelezték ki. Ezeknél a játékoknál szelídebb és intellektuálisabb típusba tartoztak azok a hivatalosan is terjesztett Sztriptízpókerek, melyekben csinos kártyajátékos hölgypartnerünk pikáns mondatokkal, s egy-egy ruhadarab eltávolításával jutalmazta sikereinket. A grafika rajzolt volt ugyan, és elmosódott, s a játékosnak erõsen kellett meresztgetnie a szemeit, hogy be tudja azonosítani a feltárulkozó nõi testrészeket, de ez nem volt gond: a fantázia, és az aktív részvétel élménye pótolta a látvány hiányosságait.

A szexjátékok a nyolcvanas évek második felében, az Amiga géppel fémjelzett korszakban jutottak a valósághû képi élmény elõállításának, ezzel a vizuális jellegû örömforrás biztosításának a szintjére. A Sex Games mintájára készített Bedroom Olympiad-ban például egy rövid pornófilm jelenet irányítóivá válhattunk, a cél itt is az volt, hogy hölgypartnerünket megfelelõ idõ alatt eljuttassuk a kielégülésig. Ekkortájt a Sztriptízpókerek is látványos fejlõdésen mentek keresztül: immáron nem rajzolt, hanem digitalizált, fotóminõségben megjelenõ hölgyekkel játszhattunk; kiválaszthattuk az igényeinknek megfelelõ partnert, mitöbb, egy nagyítólencse segítségével néha arra is lehetõségünk nyílt, hogy a gyönyörû idomokat közelrõl is szemügyre vegyük. Ugyanekkoriban jelentek meg a Sex Puzzle programok, melyekben erotikus képeket kellett kirakni mozaikdarabjaikból – a jutalom a kép tökéletes szemügyrevételezése, esetleges rövid mozgóképes megelevenedése volt.

Az igazi forradalmi változást a szexjátékok történetében a CD-ROM korszak hozta meg: a nagy kapacitású tárolóra akár egész órányi virtuális aktus is felfért, s így bekövetkezhetett a játék és videófilm fúziója, vagyis az interakciós és a voyeur élmény teljes szintézise. A CD-ROM-os szexprogramok játékrésze, akárcsak a pornófilmek narrációja persze erõsen alárendelõdik a látványvilágnak. Ezen játékok általában a "felfedezés", "kukkolás" infantilis élményére építenek: különbözõ helyszíneken (motelszobákban, kastélyokban, bárokban) bolyonghatunk, és néhol szemtanúi vagy aktív részesei lehetünk bizonyos szexuális aktusoknak. A nagy sikerû Space Sirens címû programban például ûrhajóst alakítunk: gépünkkel egy olyan börtönbolygón landolunk, melynek úrnõje szexuális rabszolgaságban tartja foglyait. A szexbörtönben kalandozva különbözõ cellákba nyithatunk be; az itt talált, kiéhezett nõnemû rabszolgák eddig nem is sejtett testi örömökkel ismertetnek meg minket. A hölgyek szexuális izgalmát, akárcsak a miénket egy-egy "OrgasMeter" nevû berendezés méri, cselekedeteinket egy kéz- és egy pénisz-ikonnal irányíthatjuk: az elõzõ a vetkõztetés és a manuális ingerlés, ez utóbbi a különbözõ nemi aktusok lebonyolítására szolgál. Akcióinkat a hölgy forgatható három dimenziós makettjén jelölhetjük ki, ezután szubjektív szemszögbõl fogjuk látni a döntésünknek megfelelõ rövid szexjelenetet. Mivel minden fogoly más-más technikáktól jön izgalomba, a cél gyakorlatilag ezen ingerlési módszerek feltérképezése.

A nemrégiben megjelent Lula nagyon erõsen különbözik a korábbi játékoktól; a program valóságos csemege a szexjáték piacon, ugyanis, a Boogie Nights címû filmhez hasonlóan a pornófilm-készítés kulisszái mögé nyújt betekintést. A Lula tulajdonképpen egy szexiparos bámulatos karriertörténete: arról szól, miként válhatunk pitiáner kisvárosi stricibõl hatalmas pornóbirodalom cézárává, egy lüktetõ amerikai nagyváros nem kevésbé lüktetõ szexuális életének elsõszámú irányítójává.

A játék elején egy nebraskai porfészekben találjuk magunkat: azután kerültünk ide, a sivatag peremére, hogy társaink cserbenhagytak minket egy közösen végrehajtott bankrablás után. Az FBI a nyomunkban van, de nincs hova menekülnünk: pénzre van szükségünk mielõbb, hogy új személyazonosságot válthassunk magunknak. Ebben Lula siet segítségünkre: a kivételes szexuális adottságokkal, és nem mindennapi szolgálatkészséggel rendelkezõ helybéli lányt egy sebtében lebonyolított aktus után elsõszámú pénzkereseti forrásként kezdhetjük alkalmazni. A leányzót a helyi bárban dolgoztathatjuk sztriptíz táncosnõként, munkaidõn kívül pedig szexképeket és filmeket készíthetünk vele: ehhez természetesen szükségeltetik egy kibérlendõ motelszoba, fényképezõgép, kamera, film, videókazetta, lámpa, bizonyos számú szexuális segédeszköz (ezeket egy lerozzant szex-shopból szerezhetjük be), valamint a kuplerájként is üzemelõ közeli csirkefarm vállalkozó szellemû hölgyeinek segítsége. Az elõállított fényképeket és videófilmeket a helyi szex-dealer révén értékesíthetjük, az ügyességünknek megfelelõ arányban gyûlõ pénzen megvehetjük a hamis igazolványokat, ha pedig sikerül 50.000 dollárt összeharácsolni, végérvényesen kiszabadulhatunk a kisvárosból, és hozzáláthatunk a WET névre hallgató stúdióhálózat kiépítéséhez.

A WET cég felvirágoztatása során munkánk rendkívül sokrétû: egy pornóvállalkozó szinte minden lehetséges tevékenységét felöleli. Hang és képstúdiókat, raktárakat, irodákat, kamerákat, lámpákat, vágó és másológépeket, keverõpultokat, díszleteket, jelmezeket kell vásárolnunk vagy bérelnünk; újságokban feladott hirdetések révén forgatókönyvírókból, produkciós menedzserekbõl, asszisztensekbõl, rendezõkbõl, operatõrökbõl, világosítókból, hangmérnökökbõl, vágókból, sminkesekbõl, raktárosokból, reklámszakemberekbõl és természetesen pornószínészekbõl álló stábot kell toboroznunk. A hirdetéseinkre jelentkezõ színészek lajstroma impotens, sörhasú férfiaktól és csak horrorfilmekben alkalmazható nõktõl vulkanikus képességû szupersztárokig terjed; a "szakemberek" listája gyakorlatlan pancserokat és egyetemet végzett diplomás mestereket is felölel. Mi döntjük el, hogy kit veszünk fel: az amatõrök kevesebb pénzt kérnek ugyan, de könnyen csõdbe juttathatnak minket – a profi alkalmazott ezzel szemben jóval nagyobb kiadást jelent, viszont garantálhatja a produkció sikerét. Munkánk során minden beosztottról külön aktát kell vezetni, így állandó ellenõrzés alatt tarthatjuk egyéni teljesítményét, fizetésének alakulását: ha jól dolgozik, prémiumban részesíthetjük, ha hibát hibára halmoz, levonhatunk bérébõl, esetleg ki is rúghatjuk.

Filmjeink forgatókönyvterveit hatalmas listáról választhatjuk ki: ez a lajstrom az egészen prózai Sex in Hospital címû filmtõl kezdve a kondomként újjászületõ férfi reinkarnációs történetét elbeszélõ Lubber Fantasies produkción át a sci-fi elemeket is felvonultató Sex Attack-ig, illetve a Virtual Vagina and her Adventures in Cyberspace címû alkotásig gyakorlatilag minden elképzelhetõ pornófilmötletet felvonultat. A forgatókönyv megírása, a filmhossz kijelölése, a "hardcore" fokozat definiálása, a fürdõkádtól középkori kastélyig terjedõ díszletek kiválasztása, a megfelelõ típusú kamera és lámpa megvásárlása, a színészek kijelölése, a forgatási helyszín és idõ kiválasztása után jöhet végre maga a forgatás. Ez persze a rendezõvel való állandó egyeztetést jelent: a forgatási idõt néha redukálnunk vagy növelnünk kell.

A munka természetesen állandó konfliktusokkal jár együtt: bizonyos rendezõk bizarrabbnál bizarrabb, pénzigényesebbnél pénzigényesebb ötletekkel állnak elõ, vagy hiperszenzibilitásuk miatt azonnali felmondással reagálnak a munkájukba való beleszólásba; a gyakorlatlanabb színészek nem hajlandók bizonyos akciókra, pánikba esnek partnerük szerszámjának mérete láttán, vagy túl hamar kimerülnek (ezen pár napos rekreációs táborok segíthetnek); a szupersztárok pillanatok alatt képesek elhasználni amatõrebb társaikat; a gyakorlatlan operatõrök, világosítók, vágók az egész munkát tönkretehetik; a keményebb filmek heves tiltakozóakciókat válthatnak ki a helyi feministák között, a nagy siker viszont a rivális cégek aknamunkájához vezethet. A vetélytárs pornóvállalkozások marketinghelyzetét egy toplistáról figyelhetjük: ha filmjeink révén nem sikerül leszorítanunk ellenfeleinket a listáról, a városi motorosbandához fordulhatunk, mely tekintélyes mennyiségû ingyensör ellenében készségesen a segítségünkre lesz a rivális kiütésében.

A forgatás és az utómunkálatok után a disztribúció sikeres megszervezése a feladat: filmjeinket különbözõ médiákban hirdethetjük, az alkotások jogait eladhatjuk, de kérhetünk rendszeresen fizetett részesedést a nagyobb filmforgalmazóktól, sõt videótékákat is nyithatunk. Mindezen faladatok mellett az idõközben luxuskurvává vált Lulát is menedzselnünk kell: turnékat, TV-show-kat kell szerveznünk a számára, botrányszagú álhíreket kell elterjesztenünk – ezek a lány Szent Péter téri mezítelen fürdõzésétõl az amerikai elnökkel történt légyottig terjedhetnek: persze minél botrányosabb a hír, annál nagyobb kiadást jelent a szétkürtölése.

A Lula címû programmal a számítógépes szexjátékokban forradalmi változás következett be: a szex az eddigi individuális szintrõl társadalmi szintre tevõdött át. A cél itt már nem fõhõsünk, vagy partnernõink vágyainak kielégítése, hanem egy individumfölötti hiperszexuális rendszer megszervezése. A feladat nem az egyéni örömök stratégiájának kidolgozása, hanem a szexualitás gazdasági rendszerének kiismerése. Nem attól leszünk sikeresek és boldogok, ha partnerünket eljuttatjuk a kielégülés csúcsára, hanem ha a társadalmat az állandó szexuális izgalom állapotában tudjuk tartani. Közénk és a szex közé komplex stratégiai-gazdasági rendszer ékelõdött be.

Egy valamiben azonban a Lula rokon minden szexjáték-elõddel: a program receptet keres és -- látszatra -- receptet ad a sikeres szexualitásra; azt a benyomást kelti, hogy vannak olyan jól meghatározható koordináták, melyek mentén a nemiség bemérhetõ, leképezhetõ, és tökéletes sikerrel mûködtethetõ. A valós élet cselekvésformái közül kétségtelenül a szex a leginteraktívabb, a szexualitás számítógépes szimulálása következésképpen állandó frusztrációnak van kitéve: a testiség kölcsönösségét a játék nem tudja eléggé visszaadni, és ezt a hiányosságot igyekszik kompenzálni azzal, hogy a nemi gyönyörök rendszerezhetõségét, ellenõrizhetõségét sugallja. A Sex Puzzle-k azt sejtetik, hogy a nemiség kulcsa a vizuális kombinatorika, a Sex Games és a Space Sirens típusú programok azt mondják nekünk, hogy szexualitás mérõmûszerek alapján irányítható; a Lula azt állítja, hogy a nemiség gazdasági rendszerbe foglalható. A Lulában annyira intenzívvé válik a szex fölötti hatalom vágya, hogy a testiség stratégiájából gazdasági stratégia válik, minden közvetlen kapcsolat megszakad a testtel: a hiperszexuális potenciáért testi impotenciával fizetünk. Pontosabban: testünk és nemiségünk groteszk módon feldarabolt, organikus mozgóképes-gazdasági makrostruktúrává alakul. Szemünket kamerák és lámpák, kezünket asszisztensek, nemi szervünket szexuális segédeszközök helyettesítik; a partner becserkészésének, meghódításának folyamatát és a szexuális elõjátékot hirdetéseket feladó és elemzõ marketingszakemberek, történeteket gyártó forgatókönyvírók receptkönyvei végzik el; a nemi aktust színészek bonyolítják le helyettünk; a szexuális pozitúrákat rendezõk agyalják ki, a gyönyör utójátéka pedig a hangmérnökök, vágók, szinkronrendezõk, disztribútorok irodáiban történik meg.

A szexualitás rendszerének mániákus feltérképezési vágya örök kielégületlenségre kárhoztat minket: az anyagi siker újabb és újabb beruházást indukál, még több színésszel, még pazarabb díszletekkel, még jobb kamerákkal leforgatott filmek felé hajszol bennünket. Ördögi körbe kerültünk, ahonnan sosincs kilépés.

Pontosabban van. Mert mint ahogy a film, úgy a játék is véget ér egyszer. A gépet ki kell kapcsolni, a monitor kialszik. A posztkoitális depressziót a játék utáni depresszió váltja fel: rájövünk, hogy a Gyönyörök Kertjének puha pázsitja, melyen szexuális extázisban rohangásztunk, byte-ok rendszere volt csak, semmi más. Pixelvénusz hazudott nekünk, azt hazudta, hogy létezik a Gyönyörök Kertje, s hogy, ha elég ügyesek vagyunk, ott minden vágyunk teljesül. Gonosz ez a hazugság, de valahol mégiscsak nemes és utópisztikus, hiszen arról szól, hogy -- igaz, 640x480-as felbontású és 256 színû üzemmódban -- mégiscsak létezik a szexualitás édenkertje.