Forgách András
A TRILÓGIA NEGYEDIK RÉSZE
(BESZÉLGETÉS JANCSÓ MIKLÓSSAL ÉS GRÜNWALSKY FERENCCEL)
 

ELÕHANG
– a kazetta elindításakor Jancsó egy olyan mondat közepén jár, amelyben a nagy diktátorokról van szó

JANCSÓ MIKLÓS  …Aki négyet tudott egyszerre csinálni…
GRÜNWALSKY FERENC A Napóleon? Kilencet.
JM Akkor kilencet. De tudod, hogy mi az alapkérdés? Meg voltam gyõzõdve, tapasztalatból, hogy ezek a híres gengszterek – ezekkel mind valami baj van. Dzsugasvili például grúz volt, és most olvasom az Akszjonovban, hogy nem lehet érteni a grúzok beszédét. Nem tudják ejteni az oroszt. Fönt beszélnek, és nem tudják formálni a hangokat.
FORGÁCH ANDRÁS Ahogy mi kínaiul beszélnénk.
JM Vagy a kínaiak angolul. A gyerek egy olyan iskolába jár, ahol rengeteg a kínai, amerikai iskola, és azt mondja, hogy nem lehet érteni. Szóval meggyõzõdésem volt, hogy ezekkel valami baj van. A Schicklgruber az osztrák volt. A Napóleon az meg, azt mondják, korzikai. Itt járt valaki, egy francia haver, kérdeztem tõle, te tudsz róla, hogy ez hogy volt a francia nyelvvel? Azt mondja, rosszul tudott franciául. Amikor õ írt, állandóan millió hiba van benne, és akcentussal beszélte a franciát. Azt viszont tudod, hogy a másik kedvencünk, akitõl van a Kaiser neve, a Caesar, azzal ugyanez volt a probléma.
FA De írni tudott.
JM Nem biztos, hogy õ írta. Sõt, hogy biztos, hogy nem õ írta. Cicero se õ írta, a beszédei késõbb íródtak. A gyorsírója… Onnan tudom, hogy így van, hogy volt, vagyis lett volna egy rész a filmben, mert ez nincs benne a végsõ változatban, amikor a fiatalok klasszikus latinul beszélnek. És az unokahúgomnak ez a szakmája, és õ jött tanítani. Kérdezte, hogy mit? Mondom, hát a Catilina elleni elsõ beszédet, quo usque tandem patientia nostra… és az unokahúgom mondta ezt. Van egy tanulmánya errõl.
FA Az, amit mi ma Cicero-szövegeknek olvasunk…
JM Azok utólagos, jól megszerkesztett változatai a valamilyen formában elhangzott beszédeknek, és még egy kicsit sandák is politikailag. Hát, van ilyen. (nevet)

ÉS INNEN KEZDÕDIK A VOLTAKÉPPENI INTERJÚ

FA Megcsináltátok a trilógia negyedik részét is.
GF Nem, ez a három plusz egy.
FA Hány részesre tervezitek a trilógiát?
JM nevet
FA Többes számú a kérdés.
GF Száz.
FA Száz?
JM Nézd, onnan van ez az egész… Azért trilógia, mert nem tudom, ki találta ki, hogy ez a két hólyag a fõszereplõ, eddig háromban játszottak, hát akkor trilógia, persze. Holott, nemzetközileg emlékszünk rá, hogy már van ilyen páros a filmtörténetben. Akikbõl sok minden kikerekedik. Amennyi belefér.
FA Annyi fér bele, amennyi lesz, ez nyilvánvaló, de mégis kialakult, hogy ez egy trilógia… Sõt, árusítják az Odeonban, mint trilógiát, tasakban.
GF Ez jól hangzik, hogy trilógia, de a legszebb az, hogy úgy indult, a Lámpásnál, az elsõnél, hogy mindenki gratulált a Mikinek, hogy ez valószínûleg az utolsó filmje, ez fantasztikus…
JM nevet
GF …ez egy jó magyar irodalmi hagyomány, hogy imádják az utolsó mûvet, ami életbölcsességet sugároz, és akkor lehet szépen mindent visszafelé értelmezni. Hihetetlen kiszúrás, ha folytatod. Szóval az Anyád!-nál érzõdött a mélypont, a mélyhullám…
JM Mindenki azt mondta, hogy mi a fenének kellett elrontani… (nevet)
GF Szóval az, hogy ismétled magad, azt szokták mondani, hogy ezt már láttuk. Ugyanúgy, mint a Szegénylegények után mondták a Csillagosokra, hogy ezt már ismerjük, pláne a Csend és kiáltásra, és az borzasztó zavaró, mert ha folytatsz valamit, amit már jól elhelyeztek, akkor lehet újra kezdeni, újra értelmezni visszafelé a dolgokat, hogy mi ez, mert ráadásul a motívumok hasonlóak, a gondolat is, de a stílus más. Na most, amikor a harmadik lett, akkor valahogy helyreáll az egészsége mindenkinek, az egy szép szám, és akkor úgy érezték, hogy ez tényleg egy ilyen kerek dolog, nyolcvan éves is lett a Miki, egybe is esett a kettõ, na ez biztos, a trilógia egy gyönyörû befejezése az életmûnek, és akkor jöttünk mi a pimaszságban, hogy van a plusz egy még, aztán jöhet a plusz kettõ, a plusz három…
FA Három a magyar igazság, és egy a ráadás…
JM nevet
GF Akkor még mindig benne vagyunk a néplélekben.
JM Igen. És aztán jön a hetes szám.
GF Mert ez egy állandó lecke, hogy akkor most mirõl is van szó. Mert hogy szeretik a zárt életmûveket. Szóval az az igazság, hogy a legszebb a töredék. Szóval, ha írás közben jön a golyó, az a legjobb…
JM Eredetileg úgy született különben az egész, hogy volt ez a kedvenc politikai kurzusom, és hát egymás után háromszor csináltuk ezt a három filmet, a negyedikre már nem adtak pénzt…
FA Az elsõre se adtak rögtön, úgy emlékszem. Sose volt könnyû.
JM Sose volt könnyû, sose könnyû, senkinek. Na pláne nem, hogyha az ember nem megy segget nyalni valakihez, aki attól meghatódik, de ezek szerencsére olyanok voltak, akik leszartak mindenkit, a „ki ha én nem”, elõzõleg már mondtam neked, hogy ez volt a Nékosz, a „ki ha én nem”, mi vagyunk a csúcs, nem érdekel, hogy most idejönnek a nagy emberek, koldulnak, nyalják a seggemet, nem érdekel engem, sõt, nem is engedem be õket. Pláne nem, hogyha nem is értünk egyet társadalmilag, politikailag, pláne nem engedem ide õket. Ezt én igazában sose csináltam, és nem is ment nekem, szóval nem kaptunk pénzt, és akkor kitaláltuk a Ferivel, hogy csináljunk egy harminc perces filmet…
FA Most a negyedikrõl beszélünk…
JM Ez a negyediknek a kezdete volt, ez a harminc perces film, ez igazából a Kapa-Pepe történet, és én is benne voltam, hogy Abda felé megyünk, és igazából ilyen Radnóti-emlék lett volna. És a Feri azt találta ki, hogy ne mi magunk írjuk, hanem kérjünk fel három nem akárkit, a Pétert, az Esterházyt, az Ottót, az Orbánt, és az Imrét. És az Esterházy akkor írta az apja történetét, nagyon jóba vagyok a Péterrel, fölhívtam, mondta, hogy nagyon el vagyok foglalva, nem mondta, hogy mivel. Az Imre is írt egy levelet, hogy õ dolgozik most, és ajándékba elküldött egy kötetét, benne az ajánlással, de az Ottó írt valami fantasztikusat.
FA Az megjelent valahol?
GF Megjelent a Boreász-kötetben, ahol ír az irodalomról. A kérdés tulajdonképpen az volt, hogy Radnóti utolsó napjai, hogy mért van a zsebedben az utolsó versesfüzet, ennek a hangulata, minden más megkötés hiányzott, bármi reflexió, ami evvel kapcsolatban bennük van…
JM Megírta, fantasztikus, nem ment a filmbe ebbõl természetesen semmi, de megvolt ez az alap. És ugye mindig a Feri a tank, és õ nem hagyja, hogy én üljek a seggemen, különbözõ betegségeim voltak ebben az évben, és mondja, hogy végülis azért kellett, hogy gyógyulj meg. Ha az ember dolgozik, akkor meggyógyul, nem foglalkozik a betegségével. És ez így történt, és akkor így ugrottunk neki – azért volt egy kanavász, abból indultunk ki, mindig van egy kanavász. Amikor szokták kérdezni, ez elterjedt és nagyon kedvenc kérdése mindenkinek, újságírónak meg barátnak is, hogy ez mind improvizáció, ugye? Ja, persze, az, de nem úgy. Hát az ember mégiscsak tudja, hogy mik a szituációk, meg a szituációk hogy jönnek egymás után. Talán tudja. És hát pénzünk nem nagyon volt, bár most viszonylag elég finom pénzt kaptunk…
FA Összeget mondtok?
JM Hát ilyen ötvenhétmilliót kaptunk kezdetben, aztán Feri még szerzett innen-onnan pénzeket…
FA Érdekes szám az az ötvenhét.
JM nevet
FA Hogy hogy jött ki, azt nem tudom.
JM Hetet kaptunk a Történelmi Filmalapítványtól és ötvenet kaptunk – nagyon magas összeg – az MMA-tól. Ezzel indultunk el, és sajnos nem tudtuk egyfolytában forgatni a filmet, mert a két fõszereplõnk – ne dobd el (a Toscano szivar elszívott csonkjára érti, amit a riporter szív, és amivel õ kínálta meg riportert), mert beleteszem a pipámba (ahogyan teszik azt az olasz parasztok, a szivar egyébként méregerõs) – az Árpival, a Süsüvel, a Schillinggel dolgozik, és elmentek Franciaországba…
FA A Hazámhazámmal…
JM Igen, és forgattunk négy-öt napot és abba kellett hagyni. Aztán újra kezdtük. És az mindig drágább. Mondja legalábbis egy gyártásvezetõ vagy producer, ha újrakezdjük. Meg még egy dolog. Elég intenzív, ahogy mi csináljuk. Ezt is tizenhat-tizenhét nap alatt forgattuk le. Nagyon nagy intenzitás kell hozzá.
GF Tizennégy nap.
JM Mi?
GF Tizennégy félnap, mert nyolctól háromig lehetett forgatni.
FA Õszi forgatás.
JM Tudod, ez úgy van, hogyha az ember benne van, akkor egyszercsak belelendül. De mindig újra kezdeni, az nagyon nehéz. A Kertész mesélte nekem, még a nagy díj elõtt mesélte, hogy iszonyatosan hosszú ideig írta ezt a Sorstalanságot…
FA Tizennégy év.
JM Ahogyan lassan rájött a stílusára. Õ kurva jó könnyû író lett volna. És hogy eldöntötte, hogy nem, és iszonyatos nehéz az írónak ez a spéci munkája. Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy valaki fölhívott a Népszavától és megkérdezte, hogy mit mond a magyar kultúrának. Semmit a magyar kultúrának. Ez egy egyéni teljesítmény, egy fantasztikus egyéni teljesítmény. Azért kapta a díjat. A magyaroknak egyszer szembe kéne nézniük azzal, hogy mit jelent ez. Ha szembenéznek, akkor a magyar kultúrának jelent valamit. Különben szart se. Na mindegy, ez volt a zárójeles megjegyzés.
FA Jöjjön minden zárójel.
GF Még annyit hozzátennék, hogy amikor az elsõ beszélgetések közben a történet kialakult, azért alakult ki a Radnóti-téma – szóval állandóan beszéltünk róla, és addig mind a három film úgynevezett „mai” film volt: Kapa, Pepe mai figurák, és a városnak mindegyik egy ilyen történelmi pontjáról indult el: tehát Hõsök tere, Gellért-hegy, királyi vár – szóval elkezdtünk beszélni arról, hogy honnan lehet még a dolgokat perspektívába rakni. Ez nagyon fontos volt a korábbi filmeknél, hogy egy ismert városnak a történelmi látványába helyezed, hogy egy ismert helyet nézel egészen máshonnan. Tehát van egy nagytotálod és abba rakod bele ezt a pikareszk játékot, tehát világosan látható-tudható, hogy hol játszódik, hogy milyen a környezet. A városképek azok egy másfajta, de mégis ismert városnak a variációi voltak. Na most, azon gondolkodtunk, hogy ezt nem érdemes tovább folytatni, mert különcködéssé válik a dolog. A másik, hogy valahogy följött a beszélgetések során, nyilván az akkori történelmi helyzet hozta, elkezdtünk beszélgetni arról, hogy a Miki hadifogságban volt, szóval nekem olyan volt, mintha az Így jöttem hangulatát, korát újragondolnánk. Az volt egyébként az elsõ film, amiben együtt dolgoztunk…
FA Tényleg?
GF Igen.
FA Ott mit csináltál?
GF Scripter voltam. És valahogy mindig visszajött ez az egész kor, a hadifogság…
JM Majd elmesélem, hogy találkoztunk elõször.
FA Azt szeretném is megkérdezni.
GF Ilyen mellékes képekkel kezdõdik, nem a történet, hanem az országút, az országúton ahogy megvárják, ahogy elmegy egy repülõ, akkor átfutnak a túlsó oldalra, meg a köd, ahogy hárman-négyen mennek a sivatagban, hadifogolykabátban, ugyanúgy, mint ebben a filmben, ugyanúgy, ahogy a Kozáknak volt az az átfutása, és ez az állandó vándorlás-menekülés-csámborgás, ezek a szakadt katonakabátok, ezek behoztak egy másik levegõt, hogy ebben kéne gondolkodni, aztán egy váratlan dologgal kialakult az, amikor elkezdtünk forgatni, hogy azt azért nem szeretnénk, hogy történelmi filmet csináljunk. Végül is ez a film egy összegzés, annak fogják értelmezni…
FA Igen, ez a trilógia lezárása.
JM nevet
GF Igen, tényleg, most már haljunk meg. Plusz ez a lezárás, mert ez egy felliniáda. Tehát ez ma van, a régmúlt is ma van…
FA Minden kérdésemet le akarod lõni?
GF Ez tudatosan volt csinálva, tehát itt együtt vannak a hadifoglyok a mai utcán. Erre akkor jöttünk rá igazán, amikor a második nap, tehát miután a Lovasi énekel… Ez a magyar katonakabát nagyon jól áll mindenkin, pláne most – ha szét van csapva, nincs begombolva, egybõl azt hiszed, hogy egy hadifogollyal találkozol, pedig nincs megszaggatva, semmi – és jöttek négyen vagy öten át a vasárnapi Erzsébet-hídon. Mondom, vegyük föl ezt is, hogy jönnek keresztül: ketten voltak zsidó kaftánban, sárga csillaggal, minden, de csak úgy jöttek felénk, és ráeresztettük a gépet, hadifogoly, zsidó vegyesen, és az autósok nyugodtan mentek mellettük. És akkor rájöttünk arra, hogy jelen van, jelen van az egész dolog.
JM Ezek az Erzsébet-hídról átjöttek, a sárga csillagos zsidók, gyalog a Lánchídhoz…
GF A helyszínre.
JM Mentek az utcán, az emberek között (nevet), és senki azt nem mondta, hogy bikkmakk. (Közbevetés a háttérbõl: Az oroszoknál mondták, hogy mi van, visszajöttetek? – az asszisztens, Tóth Judit, azaz Hosszú megjegyzése.)
GF Bementek a közértbe is. Ezen senki sem csodálkozik. Mindenki jelmezben jár ma.
JM Szóval a Feri nyomta, hogy legyen közértben is…
FA Az álzárlat elõtt, amikor beszállsz egy autóba és úgymond vége a filmnek.
JM Igen, az álzárlat elõtt. Ez a Rezsõ téren volt, és a téren átment egy faszi, egy szakadt faszi, magyar katonaköpenyben, alezredesi rangjelzéssel, egy civil. Egy szakadt civil. Egy clochard. Nagyon elegáns köpeny volt egyébként, az arany rangjelzés az csillogott rajta. A másik az volt, hogy a Feri állandóan nyomta, hogy nekem benne kell lennem a filmben.
FA Ez nem az elsõ eset, hogy ebben a sorozatban benne vagy.
GF A második. Az elsõben volt, és utána nem volt hajlandó. A második-harmadikban nincs benne. Az elsõben tudatosan volt benne.
FA A harmadikban benne van.
GF A harmadikban az egy vicc volt. Találkoztunk egy emberrel a Niagarán, aki jött szembe velünk, köszönt egy nagyot a Mikinek, a Miki is köszönt egy nagyot és így elmentünk tovább. Kérdeztem Mikitõl, hogy ki volt ez? Azt mondja Miki, hogy tudja a fasz. Na, erre mondtam, hogy vegyük is föl.
FA Mért nem akartál a filmben lenni?
JM Mert nem vagyok színész.
FA És te mért akartad, hogy benne legyen?
GF Azért, mert ez a film szerintem abszolút… ez most róla szól.
JM Állandóan ezt nyomta, én meg állandóan tiltakoztam.
FA Mért, te soha nem színész vagy. Mért, az elsõben színész voltál?
JM Ebben azért minthogyha valamiféle fõszerepet játszanék. Mondtam, hogyha Gábor Miki élne, akkor neki kellett volna eljátszani.
GF Szerintem attól kezdve, hogy a katonakabát rákerült, attól kezdve nem zavarta a kamera, ez így igaz. Amikor fehér ruhában volt ott az elején, akkor még… Hát mindenkiben van kameradrukk.
JM A hóhért akasztják, tudod. (nevet)
FA Az elsõ filmben nekem feltûnt az, hogy abban a vízágyús jelenetben milyen hõsiesen küzdesz.
JM Hát nem volt semmi.
FA De azért látszik, hogy élvezed is a szereplést. Bátor dolog volt a részedrõl, hogy belementél egy ilyen helyzetbe.
GF Ha esemény van, az mindig könnyû. Ha az van, hogy ülsz és mondod a szöveged, vagy jössz szembe, tehát ha nincs játékod, vagy poénod, az már nehezebb.
FA Amikor megkaptad a másodikra, az Anyád!-ra a rendezõi díjat a filmszemlén…
JM Igen? Nem kaptam díjat.
GF Dehogynem.
FA És akkor szomorú voltál, hogy nem a Kapa meg a Pepe kapták a díjat. És akkor fölmentél a színpadra és mondtál egy beszédet, és rámutattál a Grunwalskyra, hogy õ a te Jean Claude Carriere-red. A Jean Claude Carriere az Bunuel-filmeket írt. A Grunwalsky az Jancsó-filmeket csinál?
JM Ez a Grunwalskynak és a Jancsónak a közös filmje.
FA Az elsõ filmnél még az volt kiírva, hogy Hernádi Gyula ötletébõl írta Jancsó Miklós és Grunwalsky Ferenc, operatõr Grunwalsky Ferenc, rendezte Jancsó. Most meg az van kiírva, hogy Jancsó, Grunwalsky, Hernádi filmje. Elmondok egy emlékemet. 1979, Várszínház. Amikor átvettétek egy rövid idõre a rémuralmat. Te ott ültél egy fotelban, a büfében, és a Grunwalsky a karfán ült, amolyan pásztorfiúként, melletted, és végig simogatta a hátadat. És akkor gondolkoztam, hogy milyen kapcsolat lehet eközött a két ember között. És akkor most elmondhatod, hogy hogyan ismerted meg a Ferit.
JM nevet
Hát az úgy volt, hogy volt az Oldás és kötés, kedvenc egyházam azóta visszavette az épületet és azt a gyönyörû termet, ahol annak idején mindenki összejött, és ott bemutattuk a filmet, és a Bíró Yvette meg én voltunk a színpadon, tömeg, satöbbi, a tömegben, azt mondja az Yvette nekem, kurva értelmes gyerek…
FA Te akkor még nem voltál fõiskolás?
GF Nem. Egyetemista voltam. Német-magyar szakos.
JM Így kezdõdött. És akkor Mészáros Márta egy kisfilmben…
GF 63-ban volt.
JM 63-ban? Egy kisfilmben õ játszotta a Ságvári Endrét, attól kezdve van a barátságunk.
GF Fotós voltam a Csillagosokban.
JM Marha jó fotókat csinált…
GF Aztán a Szegénylegényekben…
FA A Szegénylegényekben te voltál a fotós?
GF Én is fotóztam, mert akkor fõiskolás voltam, és csak idõnként voltam kint. És aztán benne voltam a forgatókönyvírásban… Mindennap találkoztunk. Az Égi báránytól kezdve én voltam az elsõ asszisztens. A Még kér a népben.
FA Ezekben az új filmekben elég különleges státusz, amit betöltesz.
JM Ez egy közös gondolkodás. Leírhatatlan, hogy milyen, mert szavakkal nem lehet leírni. Mint mikor régebben kérdeztek az ún. „hosszú” snittekrõl, azt nem lehet leírni. Gyere és nézd meg.
FA De azt kijelenthetjük, hogy ezek a filmek legalább annyira a Grunwalsky filmjei, mint a tieid.
JM Természetesen.
FA És ezek mégis Jancsó-filmek, ezt nem tudjuk megváltoztatni.
JM nevet
Mert az van kiírva, hogy õ a rendezõ.
FA A „trilógia” tasakján is a te fotód van, egy réten állsz, az árnyképed látszik az ellenfényben, ahogy most vagy…
JM Jó pocakosan.
FA Teljesen félreismerhetetlen, mert ikonná váltál, és ezért már az elsõ filmben sem színészként létezel, hanem ikonként. Összetéveszthetetlen, egyszeri valamiként.
GF Én azért ragaszkodtam ahhoz, hogy õ benne legyen, mert egy kort felidézni, úgy, hogy szembejönnek, hülyéskednek, az mégiscsak komoly is. A mondat komoly, hogy „Hadifogoly vagy a saját hazádban.” Hülyéskedünk, de komoly a kérdés is. A Lovasi szövegei is végtelenül komoly dolgokról szólnak, csak költõileg, meg fanyarul, meg viccesen. Itt most a két srác viszi, tudja a hülyéskedést vinni, de a komolyságot igazából a Miki adja bele. Ehhez kell egy mentalitás. Sokat gondolkodtunk, már az elsõ filmben is, hogy ki van idõs színész. Olyan színész, akin megérzed azt, mint ahogy a Somlay Artúron érezted, hogy miben nõtt fel. Egy másik világban, egy más korban, máshogy áll, máshogy mozog, máshogy csókol kezet, máshogy néz vissza. Végül is nem lehetett megúszni.
FA Ma már nincsenek ilyen színészek?
GF Ezt nem lehet elszínészkedni. Ott jöttünk rá az Erzsébet-hídon, hogy össze lehet engedni a mai valóságot az egésszel.
FA Ott jöttetek rá?
JM Hogy bárhol lehet forgatni.
GF Ez kiderült, hogy bárhol forgathatunk, mindenki azt kérdezi tõlünk, kint volt az osztályom a forgatáson és nem értik, hogy mi soha egy büdös szót arról nem beszélünk, hogy hol álljon a kamera. Mindenkinek a drámája, hogy ezt honnan vegyük föl. A Miki elkezdi mondani, én pedig mindig ott állok, ahol a kamera fog állni. A segédoperatõreim tudják azt, hogy nem kell megkérdezni, hogy hova vigyük a kamerát. Ahová állok. És abban a pillanatban, hogy leteszem, a Miki már látja monitoron, abban a pillanatban, onnantól fogva veszünk. Ennek nyolcvan százaléka kézbõl van csinálva, és ez egy különleges technika, mert élõbeszédszerû fogalmazás: én se tudom pontosan, hogy mikor merre megyek, de mikor mondja, mint ahogy az élõbeszéd vagy az írás alakul, és akkor õ alakítja tovább, és addig amíg belefér a snittbe a saját hossza, addig tartjuk. Aztán nyugodtan lehet vágni. Ez egy összhang. Ezt úgy szokta mondani a Miki, hogy ugyanaz az identitásunk. A kulturális identitásunk ugyanaz. A véleményünk egy csomó dologban ugyanaz.
JM Ha majd megnézed a táncfilmjét – az ugyanez a film.
GF Csak nekem teljesen más a modorom.
FA Testvérek vagytok?
GF Nem tudom.
JM Ez egy hülyéskedõ film, és komoly, az meg egy komoly film, és érzed, hogy benne van az irónia.
FA Van egy jelenet a Kelj fel-ben, amikor a Kapa nagyon simfolja a filmet, ezt az egész sorozatot, a Jancsónak, aki visszabeszél, hogy a feleségem szerint ti beszéltek trágárul, satöbbi, akkor azért a Jancsó nem egy történelmi figura ott, hanem mint ennek a sorozatnak a konkrét rendezõje és kiötlõje, nem?
JM Azon a snitten múlott. Mert én azt mondtam, hogy nem játszom ebben a filmben. Márton Pisti meg a Feri mondta mindig, hogy te, csináld te. No de hát én be vagyok szarva a kamera elõtt, én nem vagyok színész.
GF Bele is néz egyébként sokszor.
JM Az meggyõzött engem, amikor ezt, amit most emlegettél, fölvettük. Hogy talán, talán mégis meg fogom tudni csinálni. Volt ott egy összeütközés, végül is egy álösszeütközés a Kapával, és az meggyõzött, hogy meg fogom tudni csinálni.
FA A vitában nem volt semmi valódi?
JM Nem. Szóval az ember tudja azt, hogy ez a film nem fogja elérni azt, amit a Valami Amerika. Nem fogja érinteni azt a közönséget. Mindig tudja az ember, hogy bizonyos mértékig kevesebb embernek fog szólni ez a dolog. Miután a professzionális film a közönségnek szól. Az embernek jobban esne az, hogy szélesebb közönség látja, mint ha kevesebb, de azért tudja. Szokták régebben kérdezni, hogy mért nem mentem el, és mért nem dolgoztam például Amerikában. Mert nem tudok. Azt nem tudom megcsinálni, hogy a mai közönségnek. A Szabó Istvánt a gyerekkora óta csodáltam, az elsõ filmjei óta, mert õ ezt meg tudja csinálni. És közben Szabó marad. Az utolsó filmje is Szabó-film. Nagyon ritka, aki ezt meg tudja csinálni. Õ se nagyon ment el, mondjuk fél lábbal itt volt.
GF Van azért ebben a filmben egy nagy ravaszság, ha már így rákérdeztél, ami nem tûnik fel elsõ látásra. Ezek a kiszólások. Mint a színházban a félre. Mint Hamlet, amikor kibeszél. Megosztod a nézõvel, hogy nem hülyeség-e az egész. Ez nagyon jó kontaktust teremt a nézõvel. Jó pillanatban, jó érzékkel adagolva mégiscsak odakapcsolja a nézõt, aki egyébként kívülállóként azt várná, hogy egy kívülálló történetet lásson. Így valahogy egy közös játék van, mintha színházat látnánk, sõt, egy próba közepén lévõ színházat látnánk. És ha itt még meg is szólítják a nézõt, és ez nem erõltetett, nem hülye, nem ízetlen, akkor ez egy erõs kontaktust tud létrehozni. Ez viszi is az egész gondolkodást, bekapcsolja az egyszerûbb érzelmekbe a bonyolultabb gondolatokat. A másik trükkje az, hogy igazából itt egy áltörténet zajlik, de azt látod, hogy azok a Don-kanyartól kezdve öröktõl emlegetett magyar sorskérdések vannak mindenhol említve, de az összes filmekkel ellentétben, talán az elsõ filmben, amikor a Lovasi penget és elmennek a ködbe Schererrel, de ebben sokkal több a líra. Ilyen képek nem voltak abban. Mint amikor a Miklós hirtelen egyedül áll egy tankkal. Ezek nagyon személyes képei egy generációnak. Játék és hülyéskedés, de azért megtörtént velük, és a hangvétele is azért olyan, hogy viccelünk, viccelünk, de ez a valóság. A kelet-európai motívumrendszer itt – tulajdonképpen a Wajda tudja ezt még megcsinálni, csak õ nem mászik bele soha, nem adja az arcát, vagy a magatartását, de a riportjain látod, hogy hogyan képviseli. Érdekes volt, amikor egy fiatalabb gyerek látta az utolsó filmet, és azt mondta, hogy teljesen olyan, mint a Fellininek a teljesen szabad, idõskori filmjei, és milyen könnyesen szomorú volt neki, és azt gondolta végig, hogy az a sok motívum, amit a Fellini használt, a nõktõl, a tenger, a hajók, a zabálás, a nagymellû csajok, a buzik, a kurvák, egész Róma, a festmények meg minden, és hogy itt a motívumrendszered az ez: hogy az oroszok, a zsidók, az egymás üldözése, a nyilasok – hogy végülis a játék ugyanolyan szabad, és ez a kelet-európai szorító motívumrendszer egy nagyon speciális ízt ad neki, és szerintem ez pont a lírája miatt jön át. Nem biztos, hogy a történelmi súlyát megérzi valaki. Én csak azt kérdeztem ettõl a gyerektõl, hogy honnan tudod, hogy veled mi fog történni? Itt van Taszár, az irakiak, a bombázások, gondolj Belgrádra, most három éve, nem tudni, itt ez a körtánc folyik, és ez ebben a lírában furcsa módon átjön. Nekem a kedvencem az, amikor a teherautón ülnek. Székely B. Lacát odaállítod, és rögtön érzed, hogy hova megy ez a teherautó.
FA Beszéljünk az arcokról. A Jancsó-filmek mindig arckép-galériák is. Most például Lovasi van Cseh Tamás helyett. Hogyan találjátok meg az arcokat? Az elõbb volt szó az öreg színészekrõl, akiknek hiányában Miki bácsinak kellett beugrania a filmbe: hogy ezek nincsenek már meg…
JM Megvannak.
FA Mondj neveket.
JM Nem mondok neveket. Megvannak, csak másfélék. Ezt nem lehetett volna színészkedve megcsinálni. Egy színész egy kicsit mégis mindig kívül van.
FA Akkor azt kérdezem, hogy például a Mundruczó-Rába páros mért van benne abban a szex-jelenetben, az Utolsó vacsorában? Láttátok a Nincsen nekem vágyam semmi-t, és megtetszett?
JM Nézd, ugye ott volt egy kislány. Aki nem akárki, és ezek ketten tudták elérni ezzel a kislánnyal, hogy fölszabaduljon. Az valamilyen módon két zseni. Ebben a mostani filmünkben a Roland lett volna benne a Schell Juci helyett, de a Roland nem tudott jönni, mert nem adta a Schilling. El volt foglalva. És akkor gondolkodtunk, hogy mi legyen. Erre a Feri ötlete volt, hogy akkor jöjjön a Juci. Elég furcsa, hogy ilyen horogkeresztes karszalaggal játszik egy lány, és azt a lehetõséget adja, hogy a Kapa az agresszivitását, amit rendszerint a Pepe felé alkalmaz, tudja itt a Schell Juci felé vinni. Majdnem szerencsés volt, hogy nem a Roland játszotta, pedig a Roland már kétszer jelen is volt a forgatáson.
GF Azt jelenti, hogy általában arc szerint, mentalitás szerint is választunk. Azt jelenti, hogy mindegy, hogy ki van, de mindenki egy érdekes jelenség. Akkor arra hangolódik a jelenet. Azt érezni, hogy van mögötte titok, tartalom, meg nem egy olyan külsõdleges figura. Ez a fajta kameratechnika nagyon kompakt embert kíván. Én állandóan az embert követem.
FA Mint operatõr, vagy rendezõ?
GF A szemem. És emiatt a kamera nem kompozícióba megy, hanem a térben a pasast követi, felvétel közben sokszor megfogom a színészt, és arrébb húzom. Gondold el, hogy harminc centire vagyok az arcától. Tehát más objektívvel dolgozom és egészen közöttük, mellettük, fogom, együtt megyünk, hagyom eltávolodni, visszajön, miután nem beszélhetünk hangosan, integetek neki, tehát az arcok nagyon a kamera kontaktusában vannak. Ebbõl kifolyólag olyan arcú emberek kellenek, akik ezt elõször is el tudják viselni. Itt áll a gép – tehát te beszélgetsz és én itt vagyok, húsz centire. A közeliek nem távolról vannak fölvéve. Ez borzasztó lényeges. Effektív fogom plusz a kabátját. Közben, hogy ne menjen arra.
JM Az elsõ jelenetben az Emil Rulez beszélget a Lovasival. Azt Grün úgy csinálta, hogy a Lovasit fogta végig a jelenetben.
GF Az próba nélkül ment.
JM Egyetlen felvétel.
GF Fogalmunk nem volt, hogy mi lesz a jelenet. Gyorsan bevilágítottam a helyszínt, megfogtam a Lovasit, miközben beszélgetett, így fogtam, a kamerával együtt és mondom, most megyünk be. Attól kezdve végig a jelenetben, végig fogom, húzom, aztán néha eltávolodtam tõlük, aztán közelebb mentem hozzájuk. De azt sohasem a szöveg indokolja, mikor megyek közel.
JM Se a képkompozíció. Ez írás.
GF A Miki nézi monitoron, és ha van valami korrekció, akkor jelet ad. Kettõnknek nagyon hasonló a térfelfogásunk.
FA Hogyan tudnád definiálni?
GF Ezt Nagyon kevesen tudják a szakmában. Nem a közelit és a totált vágva használjuk, hanem az emberek téren belüli mozgását, a szokásosnál gyakrabban a térmélységben való a mozgásokat, és a két ember egymáshoz való keresztmozgásait használjuk úgy, hogy a nézõ úgy érezze, hogy a két szereplõ mindig benne van, de a lényeg, hogy a figyelmet hogyan tereled. Ez az ún. „hosszú snittben” gyakorlódott ki, amikor még elsõ asszisztens voltam, de ez lényegében térérzés kérdése. Hogy a térben, ha valaki éppen fontos lesz, azt hogyan fogod fontossá tenni. Ezt vágással oldják meg általában. Nagyon sokszor úgy megy a kamera, hogy megyek feléd, és nem tudod, hogy egyébként én oda indultam. Miután az ember látja, hogy a szereplõ mondjuk rágyújt közben (Jancsó éppen rágyújt a pipájára), akkor azt a pipázást én kihasználom. Nincs célja ennek a mozgásnak, és bár ebben a filmben ezek nem mindig hosszú snittek, de ettõl van valami lírai lebegése a képeknek.
FA A színészek megváltoznak ettõl, az állaguk lesz más.
GF Ez egy leíró technika: valamivel lassabban svenkel a kamera és nem követ. Kimehetsz a képbõl és visszajöhetsz. Mivel nincsenek szabályos kompozíciók benne, akárhol forgatható. Az ember válik fontossá, attól, hogy érzed, mást nem akarsz hangsúlyozni. Se a kompozíciót, se a sztorit, hanem azt, hogy ezek itt, itt vannak. Ennek az a titka, hogy van egy nagyon fura mozgás, mert én fél kézzel fogom a gépet, a csuklómmal tartom …
JM Tizenhatosban készül a film, így is kurva nehéz a kamera.
GF Tizenkét kiló. Attól, hogy a Miki benne van, attól nagyon pontosan bejön, hogy a kor is számít. A Kapáék hülyéskedése, amikor az a vita van, pláne amikor ezek kabátban ülnek, bejön ösztönösen, az, ami ma már nincs, mert ma az apák eljátsszák, hogy a fiatalok a haverjaik, a lányom a legjobb barátnõm, meg ez a stílus. A Miki, aki demokratikus, mégis érzed, hogy vele a Scherer, amikor beszélgetnek a kocsiban, nem fog úgy beszélni, mint egyik színész a másikkal. Mert egy olyan emberrel beszél, akit tisztel, aki idõsebb nála, jóval idõsebb nála, más a gesztusrendszere. Ez szerintem nagyon reálissá teszi azt, hogy ezek a dolgok megtörténtek, hogy vannak, hogy léteznek, és mégis ugyanakkor õ nagyon egyedül van, vagyis vannak, a Gyulával ketten. Semmi nosztalgia nincs benne, ez csak egy állítás.
FA Volt a Cseh Tamás, aki megy a gitárjával, és most van a Lovasi, aki megy a gitárjával…
JM Hogy ez mért van? (nevet)
FA Hogy ez hogyan ugyanaz, vagy mért más?
JM A Tamás az a Gézának a szövegeit játssza. A Még kér a népben volt egy nagy dal, az akkor hangzott el, amikor a Balázsovits Lajost egyszer megölik, aztán föltámad, de egy csomó embert megölnek, és aztán látsz egy patakot, amiben a vér folyik, belemegy a Balázsovits, és ott elhangzik egy dal. Ez a dal úgy készült, hogy a Feri, a Géza és a Tamás ültek egy teherautóban és írták a dal szövegét. Tehát arra a filmre készült. Ott két ember dolgozott. Az egyik egy költõ, és a költõ interpretátora volt a Tamás. Itt pedig maga a költõ. Ez egy olasz stílus, cantatorénak hívják. Úgy mint a török korabeli nagy magyar kísérte a saját verseit, vagy elbeszéléseit, ez ugyanaz. A Lovasi elég különös egy figura. És még egy dolog. Mi mind a ketten eljutottunk egy pontra, amikor már csak röhögve lehet komolynak lenni. Abban a korban, amikor egy déli országban az történik, vagy az amerikai elnöknek az a problémája, hogy leszopták-e vagy nem, akkor mit tehetsz? Egy ilyen korban élni és megúszni ezt az egészet. Más nem lehet, csak a szerencse meg a röhögés. A Lovasi, mint költõ ugyanakkor tényleg komoly dolgokat mond el, és mégis ironikus. Stimmel a Lovasi, aki száz évvel fiatalabb, mint mi, és mégis megérzi ezt, és azért tud a Lovasi már évek óta csúcson maradni, mert megérzi ezt a kort. A költõ tudja csak megérezni, a nagy költõk meg tudják érezni, már gyerekkorukba, a nagy költõk általában fiatalok.
FA Hogy találtál a Lovasira?
JM A Feri egy ilyen zenebuzi, mindenkit ismer, meg vannak ilyen zenei lapok, amiket szoktunk olvasni, a Lovasi, mint igazi költõ, megérzi ennek a kornak a szellemét, jó, persze, az életünkrõl van szó, meg borzalmas dolgokról van szó, és ezt másképpen nem lehet, csak iróniával elviselni, és ha megúsztad, akkor nevetsz rajta.
GF Azért ne felejtsd el, hogy egyszerre beszélnek a Mikivel kapcsolatban stílusváltásról, és hogy megmaradtak a motívumok. Az azért nagyon megmaradt, gondold el, hogy a régi filmekben is, a Szegénylegényeken kívül mennyi zene volt. Csak népzene volt, meg a táncok. Ezt a fajta gondolkodást a történelemrõl, sajnos filmrendezõ nincsen is több, aki azokat a még középkori hagyományok, amiben a népi játékok, az udvari elõadás, a farce, a commedia dell’arte, és ezek a bohózatok egyszerre van, annak is megvolt a magyar hagyománya, de eltûnt. Mikinek volt a Nékoszos, népies korszaka, ez onnan van. Ezt igazából senki nem tudta továbbvinni, bizonyos dolgok a színpadon is kialakultak. A dalnok nélkül nem tudod megcsinálni, hogy úgy legyél érzelmes, hogy ne legyen ciki, úgy legyen nyílt és pimasz a közönséggel, hogy ne legyen sértõ, tehát egy szívvel-lélekkel ható, a szíved által elfogadott embert, a költõ, a dalnok, az elbeszélõ, a Tinódi Lantos Sebestyén, az egy hihetetlenül megkönnyíti az elbeszélést, meggazdagítja a lírától a drámáig való szánkázását. A maiban ezt a Lovi tudja. Az összes többi zene a kor abszurditását fejezi ki és az avantgarde kultúrájára támaszkodik. Az amit mások nem nagyon ismernek, de a Lovi az tulajdonképpen a középkori Minnesängerek örököse. Az udvari dalnok. Õ segíti az elbeszélést. A dala mindig a film mondanivalójához van közel.
FA Visszatérnék az arcképgalériához, most más típusú arcgyûjteményt látunk, mint a korábbi Jancsó-filmekben.
JM Nézd, ennek az a motívuma nálam, hogy én mindig szerettem a westernt. Az amerikaiak, meg a nagy oroszok tudták azt csinálni, hogy az arc jelent valamit, az egyéniség jelent valamit. Az arc ugyanis egyéniséget fejez ki. S ezek egyéniségek. Mint a Hatosfogatban. Az amerikaiak nem játszanak. Lehet, hogy ma már igen, de a régiek nem játszanak.
GF Egy-két mozdulattal egy teljes alakot ad.
JM Ez nagyon magyar, hogy állandóan grimaszokat csinálok, meg mutatom, hogy játszom.
FA A színészeidet le is szoktad állítani?
JM Nem…
GF De azért be szokott ordítani, hogy ne játsszanak.
JM Ma már kevésbé. A Kapa-Pepe már tudják ezt. Az is jópofa volt, hogy õk, ez a páros, elõször a Szomjasnál játszottak, a Feri volt az operatõr, a Gengszterfilmet. Az elsõ filmet kezdtük csinálni, és az elsõ napon készült az a jelenet, hogy kuka elõtt állnak ketten, és a kezükben Hernádi meg én, mi el vagyunk égetve, és a kezükben van az urna, és kaptak egy szövegalapot, és elkezdtek hülyéskedni. A Scherer azt mondta, hogy nagy emberek voltak, akkor a Kapa azt mondja, hogy ugyan már, valami szar jelzõt mondott, hogy kik ezek. És egy pillanatra kinézett a gép fele, hogy folytathatja-e vagy nem. Benne van a filmben. És attól kezdve rájöttek arra, hogy nyugodtan, attól kezdve ez a hülyéskedésük felszabadult. Miután ez a hülyéskedés, és ennek az iróniája az él, az lábon áll, ez van, és nagyon keveset kell szólni neki, néha megkapják az alapot, és meg szokták beszélni, hogy mit tesznek bele, és mi legyen. Én azt szoktam mondani, ezt régóta mondom, hogy ilyenfajta filmeket csak barátokkal lehet csinálni.
FA Valaha is dolgoztál nem-barátokkal?
JM Ha nem volt barát az illetõ, akkor a kamera elsvenkelt róla. Aki nem tudta venni ezt a lapot, az vagy kimaradt… Miután én nem szoktam mondani azt egy színésznek, hogy nem tetszel, menjél haza. Akkor kevésbé lesz jelen a filmben az illetõ. Elsvenkel a kamera róla.
GF Van egy nagyon komoly tapasztalatunk. Ha jól választasz, köröskörül lát az ember egy csomó rejtett személyiséget, nem csak azt, hogy színész vagy nem színész, és ha ezt a szituációt látod, amit a Miki az elõbb elmesélt, hogy félszemmel néz ki feléd, hogy mit szabad és mit nem szabad, nem kell tisztelettudónak lenni, nem kell komolyan venni az egész dolgot, nem kell halálosan produkálni magadat, ha ez lefoszlik ez a gyerekkori kényszer vagy iskola vagy óvodai zavar, meg neveltetési zavar, hogy hogyan viselkedjenek, a fõiskolásokon lehetett látni, hogy hihetetlenül jók lesznek. Felszabadulnak, nem kell másnak lenni, és nagyon karakteres lesz olyan ember, aki egyébként hülyére játszaná magát, hogy úgy mondjam, amikor csak annyit kell csinálni, hogy belekanalazol a levesbe. És ettõl kezdve mindenki kilazul. Biztos, hogy nagyon sok múlik azon, hogy Miki tényleg baráti hangulatot teremt. Senki nem érzi a súlyát annak, hogy egy marha nagy vászonra kerül föl, és eszébe sincs, hogy ez tulajdonképpen milyen komoly játék. És ez nagyon fontos az egész dologban.
FA Itten akaratod ellenére be vagy forgatva ebbe a filmbe, és azt látja az ember, hogy az Emese állandóan ott van melletted. Az miért van?
JM Az Emese az elsõ filmektõl kezdve benne volt ezekben a filmekben. És nem lehet kihagyni belõle.
FA Miért?
JM Nem tudom. Mert barát. Itt igazában nem volt jelentõs szerepe. Fene tudja miért. Azt amit a Schell Juci csinál, azt senki más nem tudta volna megcsinálni. Már mondtam, hogy eredetileg a Roland játszotta volna.
FA Akkor viszont a Kapa valószínûleg nem csókolta volna meg a Rolandot.
JM Igaz. (nevet) Már az Utolsó vacsorában is megcsókolta.
FA Ez rendezõi instrukcióra történt?
JM Nem. A Kapa rettentõ impulzív, szóval mind a ketten rettentõ impulzívak. A Kapa impulzivitása ki szokott törni. Ha nagyon beõrül, megtörtént, hogy nagyon mérges volt, és otthon beverte a kezét a falba, és eltörte. És hogy akkor mért volt a csók. Csak arról volt szó, hogy odamész hozzá és elveszed a pisztolyt. Elkapja a csajt és…
FA Rendkívül agresszív a csók.
GF Szerintem a Kapának más filmekben azért vannak sokszor gátlásai vagy görcsei, mert õneki tényleg ezek a nagyon erõs indulatai, amikor hol fejest ugrik a szituációba, effektív nekimegy a kollegájának, vagy pedig teljesen leszarja az egészet vagy elkezdi cikizni, ez az életben is megvan benne, na most más helyeken nem engedheted meg magadnak. A testi közelségnek van egy határa, amit csak nagyon drámai vagy indokolt esetben lépnek át a színészek. Tehát nem nyúlnak egymáshoz ok nélkül, nem simogatják meg a másik fejét, ez egy magyar tulajdonság, a kinyújtott karodon belülre nem vagy ritkán lép a partnered. Ez a Kapát marhára zavarja, mert nem tud szabad lenni. Tehát marad a szövegre való koncentráció, és ettõl le is merevedik. Itt meg neked rohan meg ellök.
JM Annyira, mikor például a Péterrel szemben agresszív, kurvára agresszív. Amikor a kórházban rádobja az ágyra: láttam a Péteren, föl is háborodott. Érzed rajta. A Kapa ilyen, és ez így alakult ki, és ez a csók akkor ott, az õ improvizációja volt, és miután hagytam, ez beépült.
FA És a Tóth Ildikó? Õ hogy került a filmbe?
JM Ez az elsõ eset, hogy bekerült. Az történt, hogy van ez a fantasztikus filmjük, a Ternyákkal, A felhõ a Gangesz felett, nem tudtuk elérni, hogy Európa-díjat kapjanak, Szabó se tudta elérni. Hát ez egy fantasztikus színésznõ, és a Feri azt mondja, hogy legyen benne a Tóth Ildikó. De mi legyen benne?
FA Nem azt mondtad, hogy jaj, de jó, hanem azt, hogy mi legyen benne?
JM Hogy milyen szerepe legyen.
GF Hogy hozod össze, a különbözõ stílusú embereket, az a kérdés.
FA Soha nem hangzik el a neve ebben a filmben. Soha senki nem mondja ki, hogy Ildikó. A többiek mind a saját nevükön szerepelnek.
JM Nem. Nincs szerep benne. Hát akkor mi legyen? Akkor legyen orosz…
FA De mért?
JM Mert az olyan furcsa.
GF Kedves a mosolya.
FA Most az oroszokat szeressük? Ebben a filmben az oroszok ambivalensen vannak jelen. És nem negatívan. A tizenhárom év távolság teszi?
JM Az oroszok tényleg ambivalensen jelennek meg. (nevet) De elõször hadd beszéljek a Tóth Ildikóról. Tóth Ildikó gimnasztyorkában, hát ugye az különös. És volt az eredeti kanavászban volt az, hogy a Pepe a fogságban van, ez az én történetem, hogy úgy kerültem ki a fogságból, ilyen reménytelen kis intellektuel voltam, és Leningrádban voltam fogságban, és voltak ilyen szesztrák, szesztráknak hívták a vöröskeresztes nõvéreket, meg volt egy fiatal orvosnõ, és ezek valószínûleg megsajnáltak engem. 22-23 éves voltam. Az elsõ transzportba bekerültem. Ha ott maradok, belehalok, mert tüdõbeszûrõdésem volt. És hazaküldtek. Pepe is belekerül egy ilyen helyzetbe, és egy ilyen csaj megmenti a Pepét, és késõbb a felesége lesz. Na most a Feri fölhívta az Ildikót, hogy jöjjön el. Mondom, Feri, mit fog csinálni? Akkor azt találtam ki, hogy legyen orosz, és legyen koszorú mindig a fején. Jelen van állandóan. És engem borzasztóan zavart már, hogy ez van. Õ mondta, hogy nagyon szívesen jön, és ne is törõdjünk vele. Hogy nem kell neki olyan rendesen megírt szerep.
FA Pedig õ válogatós. Õ nem vállal el akármit.
GF Jól érezte magát, csak a Miki idegesítette magát, hogy jó színésznek illik mondatot adni, hogy úgy mondjam.
FA Aztán adtatok is neki – egy gyönyörû szöveget egy Nádas-regénybõl.
JM Azt a Feri találta. Egy éjszaka elfaxolta nekem.
FA A Családregény végébõl.
JM Igen. És az Ildikó minden további nélkül végigcsinálta ezt. Anélkül, hogy egy szerep lenne, egy gyönyörû arc. És nem konkretizáljuk azzá, hogy a Pepe felesége lesz. Csak beszélnek róla. A legvégén mondja Kapa, hogy ez már szerelem, azért tûnt el a Pepe. De azért nem volt ott, mert más dolga volt. (nevet)
GF Ehhez a körszínpad-technikához, ahol a történelem hömpölygése van a lírával keverve, de lazán, pofátlanul, ehhez nagyon fontos az, hogy elmosódottak a sorsok. Alapfogalmak vannak, ennek az igazi neheze az, hogy a nyilast is látod, az oroszt is látod, a kérdéseid is a fejedben fölmerülnek, és semmilyen sémába nem mész bele, drámai-séma helyzetbe. És ettõl mindenki egy kicsit eltoltabb lesz, mindenki egy kicsit lebegõbb lesz, és ettõl bármerre folytathatom. Szabad marad az elbeszélés. És ehhez kellenek a dalnokok. És ehhez kell az, hogy kell tudni várni. És az Ildi tudott várni. És egyszercsak beérik, rákerülsz a legjobb helyedre. Nem idegesítette, hogy nincs szövege. Tudtad, hogy van egy atlétád, aki kurvára mindenre képes, és az meg is fogja tudni csinálni, ami kialakul.
JM Mert egy úgynevezett igazi színész az állandóan odajön hozzád, és megkérdezi, hogy akkor velem mi lesz, hogy mi a szerepem?
GF Így van az, hogy helyére kerül mindenki. Mert önkéntelenül, várakozás közben is azt az arcát mutatja, amivel egyre jobban inspirál.
JM Egyszer a Feri fölhív és azt mondja, hogy a Péternek egy szöveg át fogja faxolni, és átfaxolta a szöveget, a Családregény végébõl, fantasztikus szöveg, egyébként fantasztikus író a gyerek, és olvasom a szöveget, kész, hát akkor ezt az Ildi fogja elmondani, csak még nem tudtuk, hogy hol lesz. Ugye a Hubay Miklós azt mondta, ezelõtt ezer évvel: ha nem tudod, hova tedd a jelenetet, vagy az elejére, vagy a végére kell tenni. Ezért van az elején a Lovasinak és a Emil Ruleznek a beszélgetése, és ezért van a végén az Ildi.
FA Az oroszok nem démonikusan jelennek meg, de még a nyilasok se, elsírják magukat.
JM Ilyen volt már, mert a Szálasinak a katonai parancsnoka, Beregfi, az a tárgyaláson végig zokogott.
FA Az oroszokra térjünk vissza.
JM Nézd. Halott oroszlánba belerúgni nem elegáns dolog. Nekem sokáig a Mészáros Márta volt a feleségem. Apjukat megölték, anyjuk meghalt, õket kitelepítették Frunzéba, ez volt Kirgizia fõvárosa, és koldultak az utcán, Márta meg a két húga, és a Márta mindig elmondta, amikor a barátaihoz elvitt Oroszországba. Ezek nem azok, mint akiket ti ismertek. Én azt szoktam mondani róluk, hogy az oroszok is ölnek, minden további nélkül. De azok sírva. A nácik sose sírtak. Bár a Gyulának volt egy fölfedezése: egy fotót látott, a háború alatt. Jugoszláviában, valahol Horvátországban, kivégzés. Egy német osztag föláll a kivégzettekkel szemben. És megvan, három fotón megvan, egy német katona kilép, leteszi a puskáját és beáll a kivégzettek közé.
FA Ez itt is van, ebben a filmben – a Laca beáll a kivégzettek közé.
JM Onnan van.
GF Onnan van. Ebben sok történelmi példa, anekdota, adoma van inkább benne. Azon gondolkodtunk, hogy a fiataloknak ez mit jelenthet, olyan mértékû zavarodottság uralkodik és ismerethiányban szenvednek, tényleg, amióta összevissza öltöznek, a rock sztárok megjelennek vaskereszttel, már nem jelent semmit, és mégis ebben a körtáncban valami líraibb és egyáltalán nem nosztalgikus, ami talán közelebb van az Andrzej Wajdához, most így zárójelbe téve mondom, hogy ezt biztos, hogy búcsúként fogják értelmezni, erre a hálás értelmezésre ad lehetõséget, hogy lírai és benne van a Miki…
FA De a történelemmel való leszámolás is benne van…
GF Sõt, énekel benne a Miki, ne felejtsd el, az egy személyes motívum, hogy beleénekel a kamerába, az nem volt egyszerû dolog, mert a katonakabát akkor még nem volt rajta.
JM Egyik ismerõsöm megnézte az anyagot három harminc év alatti fiatalemberrel. Abszolút nem fogták, mondta, nem értették, hogy mi ez. Mondtam is neki, hogy talán válogasd meg, hogy kivel nézel filmet. Elsõ pillanatban semmit sem értettek, utólag, elkezdte magyarázni nekik, és akkor igen.
GF Szerintem ma egy olyan világban élünk… az elmúlt tizenegy évet sikerült olyan zavarossá és tisztázatlanná tenni, hogy nem a múlt ismeretlen, hanem a jelen. Most ebbõl kifolyólag hozzászoktak az emberek, hogy fogalmuk sincs, hogy mirõl van szó. Hogy nem is átlátható. Mindenki svindlizik. Mindenki kavar. Az egész egy óriási úri-muri, tehát nem is akarnak ebben rendet vágni, végiggondolni, és nincs is rá szükségük. Emiatt, ezek a filmek a hangulatukkal maradnak meg. És még egy: kevésbé kopnak. A kor részeivé válnak és a divatos dolgok meg elkopnak. Nem az értésükkel maradnak meg. Nem várhatjuk, ma itt történelmi tudata nem lehet az emberek ötvenöt százalékának. Úgy van kavarva a dolog, hogy gõze nincs. Nem is lehet hibáztatni, hogy itt mirõl van szó, mert fogalma sincs.
FA Volt az elsõ filmben a két sírásó. A másodikban a két vasutas. A harmadikban a két pincér, és most volt a két zsidó meg hadifogoly. Az elején ugyanis kapedlis zsidókként tûnnek föl, és abból lesznek katonai hadifoglyok, ugye?
JM Nem zsidók. Két orvos.
FA Ez mikor derül ki?
GF Amikor operálják a Mikit.
FA Sajnos ez nem derül ki. Nem baj, egyébként.
JM Mert azt mondtad, két zsidó. Elmennek egy temetésre, egy zsidó temetésre, ezért teszik föl a kapedlit. De úgy tûnnek fel, zsidók között hozzák õket. Jönnek egy zsidó temetésre, és elkapják õket. Nem baj, ha késõbb érted meg.
FA Feri, tõled kérdezem, hogy a nyilas mért lõ a levegõbe? Ott állnak az udvaron a zsidók és a nyilas a levegõbe lõ.
GF Azért, mert mondom, mert ebben a dologban a történelem egy keserû játék. Ha rájuk irányozná, akkor úgy kéne folytatni.
JM Akkor ez tömeghalál.
GF Akkor ez harc. Az egészben inkább az abszurditása hat.
FA A gránátként eldobott Coca Colás doboz ezt megoldaná.
GF De az nem old fel. Mindig meg van pendítve az egész dolog. Nekem egyébként az a látvány, az, ami megmarad a filmbõl, amikor az Erzsébet-hídon jönnek, katonakabátban. Be is szállhatsz a kocsiba, ami véletlenül arra jön…
JM A Kapa fia véletlenül jött arra. Hihetetlen.
GF Ez a forgatási technika erre való. Úgy van fölvéve. Mindenki más megállítaná. De nem, bejött egy kocsi, a színészek tudják csinálni tovább, a Miki már néz, hogy meddig hagyja, én úgy veszem föl, mintha teljesen természetesen jött volna, mert nem rántasz oda, a kamerának önálló mozgása van…
JM Nem áll le. Van egy ugyanilyen jelenet, a Pepe kiáll a jelenetbõl, de senki nem áll meg. A következõben, amikor megismételtük, megállt egy kocsi, mert tényleg megismerték. Amikor a jelenet lement, mondja a Kapa, hogy a fiam. Abszolút véletlenül. Éppen egy barátját költöztette. Na most, végülis mondja a Scherer, Gergõ, vigyél el, a végén mondja, hogy Gergõ.
FA Én azt hittem, hogy az egyik asszisztens beült egy autóba…
GF Nem. Ez véletlen volt. Ez ennek a technikának a lényege. Énnekem ez a kép marad meg, ha már a közönségrõl és a hatásról beszélünk, hogy hihetetlenül szervült az, a forgatáson is, hogy gyalog mentek át az Erzsébet-hídon, közértbe bementek, minden, senkinek nem okozott gondot. És érezted, hogy ez bármikor benne van a levegõben. Egy sárga csillaggal, vagy szakadt izében van, és elmész a homelessek mellett. Ez egy ilyen világ. Valószínûleg akkor is így volt, ugyanígy elmentek az autók melletted.
JM Azt látod a dokumentumokból. Hajtják a zsidókat és a járókelõk nézik.
GF Ugyanez, ha kiéleztük volna drámává, akkor nem jön át ennyire. És a Mikire van ráhegyezve az: az is kijön, hogy ezt õ élte meg. Azért jó a nóta szerintem a végén.
FA Ezt ti tudjátok. Ez biztos, hogy benne van a film mélyrétegeiben, de közvetlenül nem jön le.
GF Ez a korosztály.
FA A tankjelenet.
GF A tankjelenet. És az ének a csajjal az egyértelmû..
FA Na most a cím az nem vágott úgy pofán, mint az elsõ háromnak a címe. Mi ez a cím?
JM (nevet) Nem tudom. Az eredeti cím, a harminc percesnek a címe az lett volna, az egy Radnóti-vers cím volt. Járkálj csak halálraítélt. A munkacím ez is maradt. Én ültem egy éjszaka, éjszakánként gondolkodtam mindig a következõ napon. Kelj fel Juhász, ne aludjál… A Scherer énekli a végén, Kelj fel juhász, ne aludjál. Ez az Este a székelyeknél, ha láttad a riportfilmet, mi ezt énekeltük a Székelyhimnusz helyett… Ez eredetileg egy népdal-variáció, amit a Bartók megírt Este a székelyeknél címmel. Ez a lassú-része. Azt tudtam, hogy benne lesz a dal, és a „juhász” helyett lesz a „komám”
FA Ez a cím nem olyan pofátlan, mint az elsõ háromnak a címe. A Nádas-szöveg rímel ugyan a címre, aminek az a lényege, hogy ne add fel, soha ne add fel.
JM A következõ az pofátlan lesz.
FA Tudjuk?
JM Az lesz a címe, hogy Ede, megevé ebédem.

http://www.filmvilag.hu