Mozi-relikviák
Nem is olyan régi idők
Sipos Júlia
Beszélgetés az idén tavasszal alakult Budapesti
Mozitörténeti Alapítvány munkatársával, Vékás Magdolna fotóművésszel.
|
- Mióta fotózza a régi mozikat?
- A mozifényképezést 1978-ban kezdtem. Akkor a Fiatal Fotóművészek
Stúdiójának tagja voltam, és évente kétszer beadhattunk ötleteket, hogy
mit szeretnénk fotózni. Ennek a nyersanyagköltségét kifizette a Fotóművész
Szövetség. Nekünk, kezdőknek ez nagy segítség volt, mi magunk soha nem
tudtunk volna ilyen nagy munkához való nyersanyagot venni.
- Akkoriban még nem voltak veszélyben a mozik, nem volt szükség mentőakcióra.
- Igen, akkor még virágkorukat élték; kilencvenhatot fotóztam le közülük.
Úgy kezdődött, hogy egyszer én léptem be elsőnek a Puskin moziba, és megfogott
az üres tér hangulata, közönség nélkül is hatni tudott rám. Nem volt könnyű
engedélyt szerezni, hogy lefényképezhessem, pontosan azért, mert nem a
közönséggel együtt, hanem takarítás közben, vetítés előtt akartam megörökíteni.
Végül is kollégám, Katona István segített kijárni, hogy FÖMO engedéllyel
a többi mozit is fotózhassam.
- Mi történt ezzel az anyaggal?
- A Stúdió archiválta, s egészen a nyolcvanas évek elejéig nem történt
semmi. Akkor a Diadal (azóta Tabán) mozi vezetője, Kalcsu Éva tudomást
szerzett a képekről, és rendezett egy kiállítást a mozi előterében.
- A nyolcvanas években viszont már elkezdődtek a mozibezárások.
- Ezt a mozit közvetlenül a kiállítás után felújították, de ezzel egy
időben megkezdődtek a tervszerű mozibezárások. Ekkor már tudatosan fotóztam
a halálra ítélt mozikat Éva segítségével. Tudjuk, hogy vidéken is ez a
sors vár rájuk, a budapesti mozitörténeti anyag azonban olyan hatalmas,
hogy alig bírjuk feldolgozni, ezért sajnos vidékre még nem jutottunk el.
Terveink között azonban ez is szerepel.
- Az alapítványnak jelentős archívuma van: fotók, tárgyi emlékek.
- Vannak moziszékeink, üvegtáblák, amelyek árjegyzéket és tájékoztató
adatokat tartalmaznak, mozikat reklámozó plakátok, a pénztárakból bélyegzők,
jegytartó fiókok, mozijegyek, régi képeslapok. Mozigépünk azért nincsen,
mert egyszerűen nem tudjuk elhelyezni, tárolni.
- Mi vonzza az effajta "múlt-dokumentálásban"?
- A visszahozhatatlan hangulat: ha most nem őrizzük meg, hogy valaha
milyen szék volt a Puskin, vagy milyen volt a Royal-szálló bálterme, ami
később Royal-Apolló moziként működött, akkor ez örökre elvész.
Egyébként, komoly kutatómunka kellett ahhoz is, hogy a mozik névváltozásait
nyomon követhessük. Csak egyetlen olyat találtunk, amely folytonosan őrizte
a nevét, az Alkotást. A kedvenc mozim a Szabadság. Az újpesti metró építésekor
zárt be, nagyon szép belső terei voltak, furcsa, homorú hatású tetőszerkezettel
az előcsarnokban és hatalmas terekkel, amilyeneket ma már sehol nem találunk.
A Sport mozi is bezárva áll. Visszakapta az egyház, nem tudni, mire fogják
használni. Egy időben háromdimenziós mozi volt, zöld-piros szemüveggel
kellett nézni a filmeket.
Mindegyik felvétel 1978-ban készült, a hetvenes évek hangulatát tükrözi:
kevés reklám, nagy terek, régi presszógépek. A Corvin büféjében még látni,
hogy a presszókávé 4.60 Ft-ba került.
Ezek a mozik, 3-400 főt fogadtak be, és a hatalmas előcsarnokban várakoztak
a nézők. A büfében ettek-ittak, és nem a pattogatott kukoricahalmokon ülve
néztük a filmeket. Ezeket a régi mozikat úgy tervezték, hogy az emberek
szívesen töltsék itt az idejüket, a mostaniakat meg úgy, hogy „szaladj
be, fogyassz, nézd meg a filmet, és jöjjön a következő fogyasztó-áradat”.
A régi mozik inkább a kultúrát sugallták, a mostaniakban inkább az üzlet
lényeg. Ez sajnos a filmekre is vonatkozik: 80%-ukra már akkor sem emlékszel,
amikor kijöttél a moziból.
- A régi mozik mindegyike saját karakterrel bírt. Mi volt ennek a különbözőségnek
a lényege?
- Attól függ, hol helyezkedtek el. A belvárosi mozik, a Puskin, az
Uránia, a Filmmúzeum vagy a Bartók megőrizték a nagypolgári jelleget. A
kis külvárosi mozik, mondjuk Újpesten a Fény vagy a Tétény, inkább családiasak
voltak, nem csillogott-villogott a környezet, hanem otthonosságot sugallt.
A Tétényben például egy nagy vaskályha állt. A lakótelepekhez kapcsolódó
mozik a hatvanas években épültek hatalmas befogadóképességgel, mint a Szabadság,
a Budafok, a Pest-Buda. Sok moziban a kor jeles művészeitől találunk alkotásokat,
például az Alkotmány moziban egy kerámia domborművet láthatunk, a Pest-Budában
pedig egy mozaikból készült térelválasztó falat. Ne felejtsük, hogy a Bauhaus
idején is épült jó néhány mozi, és ezek ma is modernnek számítanak. A hatvanas
évek dizájnja, a kagylófotelek, a tűlábú asztalok világa is felfedezhető
a mozik előterében, a bevásárlóközpontok, a multiplexek viszont mind egyformák.
Ez az amerikai típusú fogyasztói világ a terekben ugyanúgy tükröződik,
mint a filmkínálatban, pedig jó volna néha egy-egy 1990 után forgatott
orosz, román vagy cseh filmet is látni.
|