Háromszázezer dolláros ötlet
Beszélgetés Kovács László operatőrrel.
|
- A budapesti mesterkurzusra a nemrég felújított Szelíd motorosok kópiájával
érkezett.
- Nálunk Amerikában borzasztó a helyzet a filmek archiválása terén.
Egy tíz-tizenöt éves film szörnyen el van hanyagolva, restaurálni kellene,
de mindig azt mondják, nincsen rá pénz. Ma már talán a DVD miatt kicsit
jobb a helyzet, de sokáig az volt a stúdiók filozófiája, hogy ha egy film
lejátszott, akkor legföljebb már csak gitárpengetőnek jó. De az Easy Rider
gyönyörű lett, mert a mai nyersanyagok már vagy tízszer jobbak, mint a
régiek.
- E szerint ma könnyebb operatőrnek lenni, mint harminc éve?
- Nem, mert világítani még tudni kell. Ez az érem másik oldala. Az
új filmesek sokszor azt hiszik, hogy felkapnak egy digitális kamerát, és
bárhova elmennek, máris megvan a kép. A producer meg örül, hogy nem kell
világítani. Ettől azonban csak lustábbak lesznek a filmesek, ez nem igazi
filmcsinálás, hanem home movie. Még dokumentumértéke sincs, mert a dokumentum
is kreáció. A kép megalkotásához, ahhoz, hogy a történet a képekkel legyen
elmondva, operatőr kell. És a fény kontrollálása a legfontosabb. Ezt pedig
meg kell tanulni.
- Visszatérve a Szelíd motorosokhoz, végül is kinek érte meg, hogy
fölújítsák?
- Elég hosszú történet. Úgy kezdődött, hogy a Columbia, a film forgalmazója
valójában utálta az Easy Ridert. Csak azért forgalmazták, mert a producer
Burt Schneider apja volt akkor a Columbia elnöke. A fiú pedig azt mondta
az apjának, hogy ezt neked forgalmaznod kell.
- Holott az öreg utálta...
- Annyira, hogy végig sem tudta nézni. Aztán csak megmutatta a stúdió
vezetőségének, de tizenöt perc alatt mindenki kiment a vetítőből. Végül
mégiscsak bemutatták – a többi pedig már filmtörténet. Aztán a huszonötödik
évfordulójára kerestek egy vetíthető kópiát, de nem találtak. Különböző
kópiákból mégis összeszedegették a filmet valahogy, innen is volt nyírva
egy kicsi, meg onnan is, szörnyen nézett ki. Közeledett a harmincadik évforduló,
nincs kópia. Szerencsére a Columbia tulajdonosánál, a Sonynál van egy fantasztikus
ember, aki szívén viseli ezeknek a régi klasszikusoknak a sorsát, és elhatározta,
újra fölfedezteti a filmet. Nagyon sok akadályba ütközött, de nem hagyta
magát. És mindig, ha már tartott valahol a dolog, megvolt pár perc, fölhívott,
hogy nézzem meg. Végül közel két évig ültünk a sötét vetítőben, egy bonyolult
kémiai és digitális processzus irányítóiként, de a végeredmény mindenért
kárpótolt. Aztán az Amerikai Filmakadémián tartottak egy új ősbemutatót,
ahová meghívták Denis Hoppert, engem, a vágót, és természetesen Peter Fondát.
Övé volt egyébként a film eredeti ötlete, Burt Schneider háromszázezer
dollárt adott rá, ennyi volt az egész költségvetés.
- A film kultusza máig is kitart?
- Igen. Amikor különböző szemináriumokra hívnak, mindig azt kérik tőlem,
hogy hozzam az Easy Ridert. Meg szoktam jegyezni: fiúk, én más filmet is
csináltam, nemcsak a Szelíd motorosokat.
Muhi Klára
|