Ha mexikói filmre váltok jegyet, a következőkre számítok: kopár tájak forró napsütéssel, kényelmes lepattantság, nagy adag életkedv-injekció, illetve – a Korcs szerelmek óta – egy kijózanító hasba rúgás. Nos, az Anyádat is – minden idők legnagyobb bevételt hozó hazai filmje Mexikóban – mindezt szállítja, de ez cseppet sem jelenti, hogy ne volna tele meglepetésekkel. A minden idétlenségével is nosztalgiát ébresztő késő kamaszkorba tehetünk kiruccanást a történet két suhanc hőséhez csatlakozva. A szegény és zilált famíliájú Julio meg a gazdag és befolyásos családból származó Tenoch vérbeli semmittevők, agyatlan riheröhék, akik együtt állnak be a bulikban, mikor épp nem barátnőiken gyakorolják kifinomult szerelmi technikáikat. Amikor a lányok Olaszországba repülnek át a nyárra, a féltékenységtől gyötört ifjak Tenoch spanyolországi unokabátyjának feleségét kezdik szédíteni. „A mennyország kapuja” nevű tengerpartról szóló tódításaik aztán nem várt sikert eredményeznek: a bombatestű Luisa velük tart az úton le az óceánhoz – kamaszálmok netovábbja! A két zsenge macsó a többnapos kocsikázás során nem győzi ecsetelni szexuális kiválóságát – retorikájukat eleinte a film is alátámasztja, mindjárt a kezdőjelenet is egy nagyszabású lepedőteperéssel nyit –, durrbele-férfiasságuk aztán szépen porrá zúzatik Luisa méltóságteljes, de adakozó nőiségének szikláin.
Alfonso Cuarón, aki Carlos fivérével közösen írta a forgatókönyvet, népszerű recepteket vitt haza magával Hollywoodból (ott készült korábbi munkája, a Szép remények): tinivígjáték, a szex körül forgó fajta, keresztezve a road-movie örökifjú műfajával. Ami azonban megóvja attól, hogy „A mexikói pite” alcímet bélyegezhessük rá, az a valóság józan jelenléte, amely hol nyersen, hol álomszerűen, szinte percről percre felszínre tör a filmben.
Maribel Verdú, a tapasztalt spanyol színésznő és a két mexikói fenegyerek, akiket Velencében díjaztak is, Diego Luna és Gael Gabriel Bernal (utóbbi a Korcs szerelmekben is emlékezeteset alakított) improvizált jelenetek hosszú során át mélyítik el jellemrajzukat a figuráikról, emellett összjátékuk páratlan módon szórakoztatja és magával ragadja a nézőt. Az alakok és viszonyaik aprólékos bemutatására jellemző az a mozdulat, ahogy Tenoch indián dajkája gondosan letörli maga után a telefon beszélőjét, mielőtt átadná a fiúnak.
A cukormázas jellemábrázolás elvetésén túl Cuarón a realizmus egyéb eszközeivel is dekonstruálja a tini-szexkomédia műfaját. A mindenttudó narrátor és a mindentlátó kamera alkalmazásával újabb távlatokat képes nyitni története hátterében. A teleszájas dialógus lehalkul, pillanatnyi szünet, mintha műszaki hiba lenne a moziban, aztán egy higgadt narrátorhang közli, amit még tudnunk kell: kezdve olyan apróságokkal, mint hogy a főútvonalon kialakult dugó oka egy elütött vendégmunkás, akinek a személyazonosságát nem sikerült megállapítani, vagy amikor Tenoch elréved egy útjelző tábla láttán, megtudjuk, ebben a faluban született az indián dajka, akit négy éves koráig mamának hívott. De a hang megdöbbentő is tud lenni, amikor például megjegyzi, hogy Tenoch akkor érzett utoljára ilyen nyomást a gyomrában, amikor gyerekként azt olvasta az újságban apjáról, hogy romlott ételt osztott a szegényeknek. A kamera akár jelenetek közben is képes magára hagyni a szereplőket, hogy átvándoroljon a konyhai alkalmazottak közé a falusi kocsmában, vagy elidőzzön a katonákon, akik parasztokat igazoltatnak az út szélén. Társadalom, történelem, politika ilyen apró képsorok, elejtett mondatok által jelenik meg, szerényen felvázolva a kontextust a két főhős identitáskereséséhez.
A cseppet sem vígjátéki, de megfelelően előkészített végkifejlet aztán már több lesz a „pite” tagadásánál. Helyzetjelentés a felelőtlen jólét és a kilátástalan nyomor szélsőségein lavírozó korunkról, amelyre egy felnőtté válási történeten keresztül látunk rá a legjobban.

Anyádat is (Y tu mamá también) – mexikói, 2001. Rendezte: Alfonso Cuarón. Írta: Carlos Cuarón és Alfonsó Cuarón. Kép: Emmanuel Lubezki. Zene: Liza Richardson. Szereplők: Maribel Verdú (Luisa), Gael Garcia Bernal (Julio), Diego Luna (Tenoch). Gyártó: Producciones Anhelo. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 105 perc.