Különvélemény
Alternatív tudatállapotok
Pápai Zsolt
A SF nehézsúlyú íróit a technika csodáinál mindig
is jobban izgatták az alternatív világok, az emberi sors fantasztikuma.
Philip K. Dick és Steven Spielberg különvéleményei.
|
Mesterséges úton termelődő képekkel és virtuál-valóságokkal csurig töltött,
hiperreális világunk egyik legnagyobb hatású és legeredetibb gondolkodású
költője és filozófusa a húsz éve elhunyt Philip Kendred Dick sci-fi író.
Munkái közül néhány már vászonra került (Szárnyas fejvadász; Az Emlékmás;
Az elhagyott bolygó; Imposztor), de művei inkább csak inspirációként szolgáltak
a rendezők számára. Steven Spielberg hasonlóképpen tett: Különvéleményének
cselekménye egy kasszasiker-várományos hollywoodi darab esetében korántsem
meglepő módon, alapvetően tér el a forrásául szolgáló novellájétól.
A valóság sivataga
„A valóság lényege, hogy akkor sem tűnik el, ha már nem hiszünk benne”
- írta egyszer Dick. A mintegy három tucat regény és több mint száz novella
szerzője példásan egyenletes színvonalú oeuvre-je mellett abban is különbözött
a hozzá hasonlóan tudományos-fantasztikus irodalmat művelő kortársainak
javától, hogy a technikai fejlődés lehetséges konzekvenciáinak taglalása
helyett a „valóság” természetének letapogatása állt érdeklődése középpontjában:
életművének valamennyi darabja voltaképp egy-egy újabb kísérlet a gumifogalom
definiálására. Az alkotófolyamat hatékonysága érdekében írói ténykedése
során magát élete végéig különböző spannungokkal - elsősorban amfetamin-származékokkal
- stimuláló Dick kontrollálhatatlan erők irányította világában visszatérő
figurák az olyan hétköznapi emberek, akik a véletlen szeszélye és a vaksors
kiszámíthatatlansága - tehát nem önnön éleslátásuk - miatt szembesülni
kénytelenek a realitás délibábjával, ahogy a Helyreigazító csoport című
novellában olvasható: „látják széthasadni a valóság anyagát”. A realitás
rejtett arcainak megismerése azonban - mert lehetetlen eldönteniük, hogy
melyik igazabb és igazibb a többinél - nem a megvilágosodáshoz segíti,
hanem árnyékvilágba veti őket, a frissen szerzett tapasztalatok bedarálják
valamennyiüket.
Dick irodalmi jogállásának meghatározásához a látszólag paradox realista
sci-fi szerző megjelölés áll legközelebb. Mint egyik kritikusa megjegyezte,
munkái olvashatóak a 19. századi realista próza posztmodern variánsaként
és populáris irodalmi termékekként, ekképpen hidat képeznek a hagyományos
(és avítt) terminológia szerinti tömeg- és elitkultúra között. Dicknél
az alternatív világok egymást feltételezik, így a párhuzamos valóságok
érintkezési terepe nem a végtelen - a párhuzamosok a posztmodernben találkoznak,
a valóságspirálok önnön szimulációjukban érnek össze. A szerzőnek a Szárnyas
fejvadász alapjául szolgáló Elektronikus bárány című regénye mellett egyik
legtöbbet emlegetett írása, A Man on the High Castle jól illusztrálja ezt.
A regény a második világháború alternatív befejezésének - a tengelyhatalmak
győzelmének - lehetőségét tárgyalja. Japán és Németország felosztotta egymás
között az Egyesült Államokat, ahol egy maroknyi csoport jelenti az ellenállás
utolsó bástyáját. A dermesztő viszonyok között a náci Németországban megjelenik
egy könyv, mely a világháború alternatív befejeződéséről szól, az antifasiszta
koalíció győzelmét tételezve. Megérkeztünk: a valóság kígyója önnön alternatívájának
farkába harap.
Mozgókép-szimuláció
A valóságszimulációk legfőbb tenyészhelye a hadiipar, illetve a hadsereg,
ezért korántsem véletlen, hogy az egyébiránt harcos antimilitarista szemléletű
Dick számos munkája fegyveres testületek miliőjében játszódik. Az először
1956-ban a Fantastic Universe magazinban publikált Minority Report című,
hosszabb - kétívnyi - elbeszélés cselekménye is e miliőben formálódik.
A sztori 2054-be vezet, amikor a bűnüldözési technikák már olyan hatékonyak,
hogy minden potenciálisan bekövetkező gyilkosság megelőzhető segítségükkel.
A Precrimen nevű vállalat médiumai többé-kevésbé pontosan látják a közeli
jövőt, és útmutatásaik alapján a cég rendőri testülete jár el a prognosztizált
gyilkosságok megelőzése érdekében. A konfliktus akkor születik meg, amikor
a Precrimen parancsnoki beosztású tisztje, John Anderton gyanúba keveredik,
a médiumok egyik látomása ugyanis arról tudósít, hogy hamarosan merényletet
fog elkövetni. Sarkában a saját embereiből verbuválódott üldözők hadával,
Anderton nekiindul, hogy újraépítse romokban heverő jövőjét.
A menekülés a korai Spielberg-művek egyik vezérmotívuma, ezért úgy
tetszik, a rendezőt a saját múltja iránti nosztalgia indíthatta a Különvélemény
megrendezésére. A direktor Dick alternatív valóságokat firtató kérdésfeltevését
érdektelenné fokozta le, és egy sci-fibe oltott thriller felé csúsztatta
el a mesét: beavatkozásai nyomán az eredeti történet ötvenes éveiben járó,
az átláthatatlan események erdejében űzött vadként bolyongó átlagpolgár
hőséből szárnyaszegett, mégis keményöklű fejvadász lett, az egyszerű vonalvezetésű,
de duplafenekű történetből pedig fineszes, ám egyrétegű „whodunit” krimi
kerekedett. A film szerkezete nagy vonalakban a direktor legutóbbi fabuláját,
az A.I.-t idézi: a három részre tagolt cselekmény első állomása szigorúan
zárt térben játszódik, a második a főhősnek az addigi hibernált életéből
való kitoloncolásával indul, míg a harmadik etapban a történet, ha nem
is apokaliptikus, de az egész szép új világot újraformáló megoldásba fut
be.
Azt, hogy valóban egyfajta nosztalgia vezette a rendező kameráját,
jelzi a Különvélemény szintén a korai Spielberg-darabokra jellemző, terjengősségig
vitt utalásrendszere. Az egyik imponáló szekvenciában a főhős búvóhelyéül
szolgáló lerobbant belvárosi hotel emeletét fésülik át a szobáról szobára
haladva kutakodó robotpókok. Az egyetlen beállításban felvett több perces
jelenet - melyben felső gépállásból pásztázza végig az egyes szobákat a
kamera - furmányos variáció Scorsese Taxisofőrjének és DePalma Az utolsó
dobásának hasonló helyszínen játszódó epizódjaira, kétségtelenül helye
van a filmben, azonban a direktor itt nem áll meg, és allúziókkal sűrűn
megpakolja moziját, a Harmadik típusú találkozásokat és Szárnyas fejvadászt
éppúgy idézve, mint A klónok támadását (!).
Spielberg inkább önmagát panorámázza, mintsem az eredeti elbeszélés
tárgyát. Az artisztikus képekkel - bravúros fényképezés-technikával, parádés
speciális effektusokkal - tálalt filmben abból a már-már szervilizmussal
határos áhítatból, melyből Kubrick emlékének kijutott az A.I.-ban, Dick
nem sokat kap: az író örök problémája - a realitás igazi természetének
kifürkészhetetlensége a valóságopciók lehetetlenül nagy száma miatt - csupán
érintőlegesen kerül elő. Spielberg Dickhez képest alternatív tudatállapotban
forgatott: Különvéleménye szimplán a mozgókép szimulált valóságát kínálja,
de a Dick-féle, valóságszimulációk uralta világkép felvázolásával adós
marad.
Különvélemény (Minority Report) - amerikai, 2002. Rendezte: Steven
Spielberg. Írta: Philip K. Dick novellája alapján Scott Frank és Jon Cohen.
Kép: Janusz Kaminski. Zene: John Williams. Szereplők: Tom Cruise (John
Anderton), Colin Farrell (Danny Witwer), Max von Sydow (Lamar Burgess),
Samantha Morton (Agatha), Steve Harris (Jad). Gyártó: DreamWorks. Forgalmazza:
InterCom. Feliratos. 144 perc.
|