Clermont-Ferrand a rövidfilmesek Cannes-ja. Kis filmek nagy fesztiválja.

Clermont neve a középkorban azzal vált ismertté, hogy itt hirdette meg az elsõ keresztes hadjáratot II. Orbán pápa 1095-ben a fundamentalizmus jegyében. A filmfesztiválra szerencsére nem a kirekesztõ hajlam jellemzõ. Christian Guinot, az egyik alapító elmondta, hogy a rendezvény egyetemi filmklubból nõtt ki: néhány filmrajongó fejébe vette, hogy egy hétig csak rövidfilmeket vetítsenek, miközben a mûfaj a hetvenes években – a tévé, a videó elterjedése miatt is – agonizált. Amikor másutt (így nálunk is) bezárnak a filmklubok, itt 1978-tól olyan fesztivált szerveznek, amelyre csak egy órásnál rövidebb celluloid filmekkel lehet nevezni. Az õ „fundamentalizmusuk” toleránsabb az egyházatyákénál: nem égettek hosszúfilmet, videót. Az utóbbit az idén – fordulópontként a fesztivál 24 éves történetében – már be is fogadták. Így 140 hagyományos mellett 44 digitális mûvel bõvült a versenymezõny.
A fõdíj – nevét Julius Caesar gall ellenfelérõl, Vercingetorixról kapta – 3.500 eurót és azonos értékû digitális átírást jelent. A közönség nem értékelte ennyire Julien Leloup filmjét, kifütyülte a Fekete bárányt, rokonszenvével és díjaival inkább az angol Leonard-t és a francia Squash-t tüntette ki. Nem ritka, hogy egy film több díjat is kap: a gyõztes dán, a Woyzeck utolsó szimfóniája (Nikolaj Arcel) a legjobb hang díját is elnyerte. A lengyel Férfiak ügye címû filmért nemcsak a rendezõ, Slawomir Fabicki kapott – ifjúsági – díjat, de az operatõr, Godfrejow is, ráadásul a sajtó különdíján is osztozhattak. Az a szociális érzékenység, ami a kelet-európai filmmûvészetet jellemezte, s a rendszerváltások után sem tûnt el, Clermont-ban mindig kedvezõ fogadtatásra talál. Fabicki filmje tárgyában emlékeztet Kieslowski Tízparancsolatára; mintha hozzátenné a tizenegyediket: „Ne bántsd a gyermeket!”. Fõszereplõje a tizenéves Bartek: munkanélküli, s emiatt alkoholizáló apja szíjjal veri, tornatanára puszta kézzel. Udvarukban gazdátlan kutyák várják, hogy elvigyék vagy elaltassák õket. A fiú – hasonlít Tarkovszkij Boriszkájára – egy ketrecbe „menekül”. Az állat és a gyerek hálás, de kockázatos kelléke a filmnek; garantálja a sikert – és a kudarcot. A rendezõ elmondta, hogy nem lehetett „sérült” gyerekekkel eljátszatni a szerepet, akiket a valóságban is vernek, mivel õk nem beszélnek a traumáikról.
A legjobb animációs filmnek járó elismerés mellett az ifjúsági díjat is elnyerte a Nosferatu tangó, a Svájcban élõ, magyar származású Horváth Zoltán francia koprodukcióban készült remekmûve. (A rendezõ két éve a szolnoki millenniumi filmfesztivál fõdíját kapta Tetemek és rákfélék címû filmjéért.) A Nosferatu tangó a „kihajtogatós” könyveket idézi: a 3D-s képek „lapozásánál” az elõzõre rádõl a következõ. A (rém)mese két vérszívó, a vámpír és a szúnyog találkozásáról szól.
A magyar fõiskolás, Kocsis Ágnes Szortírozott levelekje díjat ugyan nem nyert, de már az is siker, hogy beválogatták a versenybe (ez eddig csak egyszer történt meg magyar filmmel, Mundruczó Kornél Aftájával). A Szortírozott levelek visszafogott történet egy magányos kishivatalnokról, aki a postáról lopott levelekbõl teremt maga köré fiktív világot. A francia közönség értékelte a filmet; megtapsolta – s nem pusztán udvariasságból. Az elõzõ elõadáson ugyanis kifütyülte a hazai Angele-t. A látottak alapján megállapítható, hogy a nemzetközi mezõny erõsebb volt a franciánál, s a mi filmünk is erõs csoportba került: a holland Drissen, a német Tschahotin és az angol Shelley filmje mellé. Utóbbi (A farok) „monthy-pythonos” stílusban szól a diszkriminációról. 
A nagy szuperprodukciók drágulása mellett felértékelõdnek a „short storyk”. Nemcsak kis költségvetésük teszi vonzóvá õket (az Afta 3 és fél, a Szortírozott levelek 5 millió forintba került, a tavalyi nyertes Feleségem darabjai pedig 220 ezer frankba), de a „multikkal” szemben alternatívát jelenthetnek a helyi kultúrák, lokális értékek, a stiláris szabadság és eredetiség megõrzésében is. Clermont jó hatással van a hazai rövidfilm-gyártásra is, Franciaországban évente 6-800 kisfilm készül.
A fesztivállal együtt filmvásárt is tartanak. Az alapítók ugyanis fontosnak tartották, hogy az alkotók ne csak bemutassák, de el is adhassák filmjeiket. Az azóta eltelt tizenhét év alatt a vásár nagyot fejlõdött, magyar filmet azonban csak a vásár katalógusában lehetett találni: tavaly tizennyolcat – az teljes kínálat egy százalékát. Idén már csak 12 magyar rövidfilm akadt a több mint kétezer között. A sikeres reklámot egy retrospektív vetítés, illetve a jó versenyszereplés jelenthetné. (Az Aftát még a fesztivál alatt megvette egy brazil tévé.) Ehhez azonban több jó kisfilmet kellene csinálni, mert egy f(ilm)ecske nem csinál nyarat…
Pár éve nálunk is láthatók a clermonti fesztivál sikeres filmjeibõl készített összeállítások, elõbb a csillaghegyi Banán-klub, majd a Francia Intézet rendezésében. Tavaly ezzel párhuzamosan rendezték a Banán kisfilm fesztivált. Nemcsak a nézõknek érdemes odafigyelni.