[kocka]
Hajnalban, ahogy az álom kiszökkent a szemembõl,
amint áthaladtam akár a torony árnyéka egy
szökõkút figuráin , észrevettem, hogy
miféle kincset ejtettem el, hogy az a kincs milyen könnyen,
sajnálkozás nélkül tûnik el egy durva,
bárdolatlan térben: az ébren-létben.
[kocka]
Úgy látszik, bizonyos kifejezések nélkülözhetetlenek
a népirtásban-nyúzásban közremûködõ
gazdasági tényezõk és folyamatok olajozásához.
Dicsõség, becsület, haza, család etc. ezek
a zökkenõmentes mûködés tradicionális
kenõanyagai.
[kocka]
A jövendõ szürke alapon szürke. (Széchenyi,
1831)
[kocka]
Bresson a tévében
A módszer megfigyeltem egyszerû: egyenletes tempó,
rend, szürke kijelentõmód. És: az ambíció,
a tetszeni-vágyás, a törekvés hiánya.
Viszont olykor észrevehetõ egy csipetnyi õrület,
amely nem jelent többet, mint a stiláris önkorlátozás
hitelességét, õszinteségét.
[kocka]
Ha az igazmondás akár egy járvány felütné
a fejét a társadalmakban, csak önmagában ez az
egy változás nevetséges zavart keltve megrendíthetné
a régi berendezkedést, pláne ha olyan szükségletté,
mindenekfelett érvényesülõ ambícióvá
lépne elõ, mint ahogy jelenleg az anyagi gyarapodás
s a vele kapcsolatos egész komplexus szerepel.
[kocka]
Azt mondja az illetõ a tévében és mind
gyakrabban mondja : Én azt gondolom
s ezzel úgy látszik,
ránk akar ijeszteni, tudniillik éppen azzal, hogy õ!
És ráadásul gondol, gondolkozik! tényleg
ijesztõ.
Azonban hála Istennek! minden esetben bebizonyosodik, hogy
egyelõre nem kell tõle tartani, sem õ, sem az õ
gondolata nincsen jelen mindössze egy feszültségekkel
átitatott intervallum és lehetõség.
[kocka]
Hamvas kedvet csinál egy tányér rántottleveshez,
egy szem eperhez, a testi munkához, a lélegzéshez,
a napfényhez, az elfáradáshoz egy fél pohár
savanyú borhoz. Azzal, hogy személyessé tette maga
körül a világot, felkelti bennünk az ambíciót,
hogy új, személyes értelmet adjunk magunk is minden
mozdulatnak: a pohár felemelésének, a cseresznyeszedésnek,
a krumplipucolásnak, a képzelet mûködtetésének,
még a kétségbeesésnek s talán ha lehetséges
a meghalásnak is.
[kocka]
Tálalva van! hangzik a modern világ. Kár,
hogy az õrület és az önmagát is csak cinikus
pusztítókedve miatt fenntartó Egyetemes Rosszakarat
végtermékei jelentik a kínálatot.
[kocka]
Itt ácsingózok, billegek, sóvárgok, zihálok,
itt a keserû szélben, az éles peremen. Az angyalok?
Õk hagynak, mintha csak ezt mondanák: Úgyis elvan,
mint a tök! (Hiszen nem az a dolguk, hogy egy magamfajtát a
hajánál fogva innét ide vagy túl-segítsenek.)
[kocka]
Észrevehetõ, hogy a szavak leplezik, elfedik a világ
állapotát.
(De egy-egy váratlan pillanatban ellépnek az igazság
elõl, és támad sötétség, ragyogás.)
[kocka]
Szénát hordtam a kihalt, évek óta üres
ólba, valahogy elszomorodtam ott az illatos széna fölött.
(Ha az ember átmenõben van innen eltávozott, s oda
nem érkezett még el, a dolgok könnyen puszta képpé,
hasonlattá változnak a szemében. És az is lehetséges,
hogy minden egy utazás kinematografikusan sorjázó
epizódjaként villan elõ a sötétben.)
[kocka]
Radnóti-napló
A fürdõszobában Hitler hangja harsog, míg
öltözöm. A szomszéd rádiózik
Krakkót,
Varsót bombázzák
félóránként
hányinger fog el. Ilyenkor most már egyértelmû
el kell menni, nagyon messzire. Elmenni?! Hiszen mi is a Sors? Éppen
az, hogy menekülés közben, szinte vakon, rátalálj
arra az útra, amit elkerülni igyekeztél!
[kocka]
Wesselényi és a többi császár-párti
fõúr fogcsikorgatva ülnek és tûrnek Szeben
falai közé elrekesztve sokféle megaláztatást
és megkisebbítést: abban a reményben, hogy
helyreáll a rend, Rákóczit a német zsoldosok
elverik a birtokaikról, és ami õket, a szebeni urakat
illeti a császár és a porta között ügyesen
lavírozva visszaállíthatják megszokott, régi
életüket.
Feltûnõ és érdekes, hogy az ország
számára a reális változatok között
ezúttal sem látszik elfogadható, tehát emberi
élethez méltó alternatíva: sem a Rákóczi-féle
ellenállás, sem a Habsburg gyarmatosító ambíciónak
behódoló reálpolitika nem kínál ilyet.
Újra csak egy mitikus figura menthetné meg az országot,
amely Mohács óta görgeti maga elõtt a megoldhatatlan
helyzeteket. Mármost fölmerül az emberben, hogy az egymást
követõ nemzedékek érzékelvén
az események fatális és tragikus alakulását
éppen ezen az alapon hangolódtak saját elõtörténetükhöz,
minthogy meglátták a történések kis borzalmai
mögött ugyanannak a végzetnek a módszereit, s így
sajátították el a maguk tragédiáját
s az abban való otthonosságot, a tragikus nézõpontot
és nyelvet. Mindez azután a körülmények
mindig készséges rosszakaratú nemtõivel egyesülve
elvezet az újabb és újabb tragédiához.
[kocka]
Sok év után újra: Bethlen Miklós önéletírása.
A nyersanyag elképesztõ telítettsége, erõ,
természetesség. Lám csak: egy könyv akár
az elásott kincs akármeddig hallgat, utóbb, mint
a napvilágra került ékszer, serleg, régi pénz:
hûségesen a beléfoglalt értékekhez, semmivé
teszi a sötétségben eltelt idõt: felragyog.
[kocka]
tévé
Tegnap este egy maya sírfeltárás képeit
figyelve váratlanul, mélyütés-szerûen bevágott
a realitás. (Az ember ilyenkor mint valami régi és
szégyenletes családi adósságra úgy
gondol a halálra, amellyel kapcsolatban illendõ legalább
valami kényszeredett érdeklõdést magunkra erõltetni,
álszent pofát produkálni mondjuk a bélszín
vagy a Gundel-palacsinta fölött.)
[kocka]
Mint egy beépített ember, mindig azon voltam, hogy idegenségem
nehogy leleplezõdjön; ezen a téren annyi találékonyságot,
ügyességet produkáltam, hogy sikerült önmagamat
is elámítanom: olykor az a benyomásom támadt,
hogy egy normális, rendes evilági figura, egy megbízható
állampolgár vagyok. De nem vagyok ilyen, tehát most,
vén fejjel, vissza kell szereznem eredeti adottságaimat:
az idegenséget, faragatlanságot; el kell szabadulnom az itteni
hierarchiától, a tekintélyektõl a mûvészettõl
is, hiszen egyre világosabb elõttem, hogy ez is csak szurrogátum,
hamisítvány és fogyasztásra termelt csecsebecse,
kiváltságos egzisztenciák megélhetését,
világi tekintélyét szolgáló alkalmatosság
etc.
[kocka]
Letagadhatatlan tapasztalat, hogy az erkölcsös dolgokról
való fennkölt szavalás az aljasság világrendjének
párhuzamos cselekménye, Potyemkin-kulissza, amelynek túloldaláról
nyögések, füst és bûz, gyereksikoly, szüntelen
fogcsikorgatás és sertés-visításba kulmináló
gonosz röhej lebegteti a korhadt lécre feszített vásznakat.
[kocka]
Éjjel. Az ember ír, egyre ritkábban, de ír,
s nem tudja, hogy nem önmaga halálos ítéletét
írja-e. (Radnóti: Napló)
[kocka]
J.-J. Rousseau (Vallomások): Mint afféle jókora
barom, mohó érdeklõdést mutat a saját
személye iránt: ez egyebek mellett ama nagyenergiájú,
motorikus tevékenységben, a grafomániában is
kifejezést nyer. Mégis, olykor figyelemreméltó
dokumentumokat produkál, például: Csak akkor kezdtem
el élni, mikor már halottnak tekintettem magam.
[kocka]
Camus
Mint egy kutya állkapcsa, úgy záródnak
a mondatai.
[kocka]
ötlet
70-80 éves úttörõk, kisdobosok mintha semmi
sem történt volna azóta eljátsszák a
Timur és csapata címû Gajdar-mûvet.
[kocka]
Az író végrendeletileg meghagyja, hogy naplóit
csak halála után ennyi meg ennyi évvel szabad közreadni.
Az író tehát akár egy terrorista idõzített
bombát készít, képzeletében nyilván
káprázatosra sikeredik az a halála után bekövetkezõ
tûzijáték. (Különös hajlam, a halál
utáni vakfolt eseményeit figyelni!)
[kocka]
A legtöbb sajtótermék aktuálisan merõ
köpedelem, hetven vagy százötven év múltán
azonban ámulatra méltó olvasmány talán
ezen érthetetlen átváltozással függ össze
az, hogy én például már az egy-két hónapos
újságokat is kedvtelve nézegetem.
[kocka]
Goethe: Mindeme kiváló emberek (
) õk jelentik
számomra azt, amit hazának nevezek, ahová mindig szívesen
tér meg az ember.
Minthogy az ilyen kiváló emberek számomra elérhetetlenek,
tehát az, amit hazának nevezhetnék, ahová megtérhetnék,
kizárólag a halottak révén létezik,
a múltban. Hazám tehát nincs, nincs, legalábbis
a jelenben, a múltban tartózkodik, elkerültük egymást.
[kocka]
A jelenre tettem, ahogy nagy összeget tesz az ember egyetlen lapra
jelenti ki J. W. Goethe. De hát az embernek nincs is más
lehetõsége. Csakhogy jöhetnek olyan idõk mint
ahogy eljött ez a mostani is , hogy az embernek semmi kedve, mert
ízlése ellen való, mindent erre a lapra tenni föl,
sõt, minden alkalmat megragad, hogy saját figyelmét
elterelje, még ha folytonosan hallja is az Élet sugdosását:
Hic Rhodus, hic salta!
[kocka]
Nem tudom, létezik-e már a könyv, amelyet a hely
mágikus azonosságának szuggesztiója alapján
szerkesztettek: a goethei Weimar és a Harmadik Birodalom Buchenwaldja
párhuzamos történetének ábrázolására
ha egy ilyen könyv ezidáig nem íródott volna
meg, elõbb-utóbb napvilágra jön, minthogy a történelem
gonosz invenciójából már megvalósult.
[kocka]
A Rossz, minthogy végtelen önismétlés, unalmas.
Esztétikai közegbe emelve azonban úgy viselkedik, mint
kenyértésztában a kovász nélküle
nincs kenyér.
[kocka]
szabadság
Ennek a valaminek lankadatlan népszerûségét
látva a filozófiai slágerlistán kedvem támad
néha leborulni, és hódolni démoni vonzereje
elõtt.
[kocka]
Tudom, hogy véletlenül születtem, tehát merõ
véletlen vagyok. Körülbelül ennyi, amit tudok. És
persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem véletlenül
halok meg. (Ez nem logikus de már csak így gondolom).
Ezzel a tudással nem tudom, mire megyek, de tudom, és megyek.
[kocka]
Mint valami fizikai képességet, elsõsorban a nem-tudásomat
érzékelem, ezzel egyidejûleg éles benyomásom
van arról, micsoda önbizalom, énnel-telítettség
kell mindennemû alkotó munkához.
[kocka]
A villódzó képernyõt bámuljuk, mint
Platón barlanglakói a barlang falán a felsõ
világ árnyképeit, mozdulatlan agyunk tekervényeiben
akár a csótány remény kapirgál:
hátha egy szép napon valamelyik csatornán valami hiba
vagy véletlen folytán emberi hangot érzékelünk,
és a billegõ-hanyatló árnyak zörrenéseibõl
kisilabizálhatjuk az Árnyjáték értelmét.
Akkor kitépjük a cövekbõl lepányvázott
tetemeinket, és zsibbadt tagokkal, szédülten inogva
kissé elindulunk a fénnyel koronázott kertbe.
[kocka]
Shakespeare gonosztevõi félreérthetetlen és
legalábbis innen nézve nagyszabású figurák.
Hogyan van az, hogy a jelenkor politikusai úgy tetszik kivétel
nélkül a tömeglény sablonszerû alakját
kopírozzák szakadatlanul.
(Alighanem a kérdésben a válasz: az élre
került gonosztevõ éppen tömeglényszerû
tulajdonságai révén kellett hogy helyt álljon
a sötét küzdelemben: ha voltak is rendkívüli,
valódi személyiséget, alkotóerõt, morális
autonómiát stb. jelentõ képességei,
azoktól érlelõdõ karrierje során meg
kellett szabadulnia, akár terheitõl az elszánt s a
legmagasabb csúcsok felé törõ alpinistának.)
[kocka]
Parlament
Politikai attakok s állatias acsarkodás: az urak persze
nem veszik észre, hogy nagy dolgot cselekszenek nap mint nap megidézik
és ismétlik Mohácsot.
[kocka]
Mianmar
Az ingókõ: Buddha egyetlen hajszála tartja egyensúlyban
az aranyfüst-lapocskákkal ékesített, sokszáz
tonnás koponya alakú sziklát ott a hegytetõn,
a szakadék peremén. (Ötlet: republikánusok és
demokraták, szocialisták és keresztény hazaffyak
ott a Parlamentben mind csak oda konkludálnak, hogy: ingókõ
és Buddha egyetlen hajszála ezen vannak kiakadva.)
[kocka]
Lehet-e az ember más, mint pesszimista, ha meg kell halni?
írja
F. M. a Naplóban. Elhibázott gondolatmenet: pesszimizmusra
az adna okot, ha e tekintetben zavaró kétségek merülnének
fel újra meg újra ha bármi tény vagy meggondolás
elbizonytalaníthatná az embert.
[kocka]
Pofon-egyszerû, mégse könnyû megérteni:
amint annak idején az érettségi vizsgálathoz,
közelítünk most a halálhoz. (Kis lámpalázzal,
de mintha nagy vizek sodrásában elengedetten, szinte már
lebegve: érezzük, hogy egészen jól megy, magától
zajlik, sikerülni fog.)
[kocka]
Egy kedves, szép nõ nevetésérõl
és egyetlen barátságos mozdulatáról
álmodtam, nem történt semmi több: nyilván
ez, éppen ez az igény merült fel, s az álom,
mint egy pontos szolgáltatásairól ismert alvállalkozó,
azonnal teljesítette is a rendelést.
[kocka]
A Központi Fizikai Kutatóintézet propellernyakkendõs
fõizéje nyilatkozott a tévében, a géntérképrõl
fuvolázott, arról, hogy minõ jelentõségû
teljesítmény, egyenesen csodának nevezte több
ízben, és egybõl megragadta az alkalmat, hogy akár
egy befektetési tanácsadó a tudományos kutatások
megtérülésérõl, profitról és
hasonlókról hadováljon. Arról pedig természetesen
mélyen hallgatott, hogy egy ilyen csoda milyen hatással
lehet a közösségi élet morális konstitúciójára,
mit szól majd hozzá nem, nem az állampolgár,
hanem a Tudattalan. Fent említett joviális fõmenedzser
elfelejtett kitérni arra, hogy az Üzlet, amelynek jegyében
és irányítása alatt e csoda a felszínre
tört, milyen módon tenyerel majd rá a produkció
hasznosítására, hogy beláthatatlan károkat
okozzon szerte a társadalmakban, tovább rontsa a szociális
klíma már mostanra is alig elviselhetõ levegõjét.
Ez a fickó, aki nemhogy szakember, de plusz még rá
a Tudományos Akadémia Kutatóintézetének
fõgóréja, e valóban létfontosságú
kérdésben meg sem közelítette a komolyságnak,
avatottságnak azt a szintjét, amelyet egy véletlenszerûen
kiválasztott mezei polgártól is elvárhatunk.
[kocka]
Ady fotográfiák
Most így utólag, hogy egyesítem emlékezetemben
valamennyi, ezüstlemezen dokumentált képét, a
mûvelet különös felfedezéssel szolgál:
az arcon soha nem érzékelhetõ pillanatnyi lelkiállapot,
nincs aktuális, személyes érintettség, a tartás,
a nézés, a korpusz: egy bálvány atmoszféráját
teszi jelenvalóvá; a katasztrófa, egyéni létének
borzalmai mintha nem is érintenék. A tragédia amelynek
sugárzása pedig kétségtelen nem benne zajlik,
arca sziklafal, a História árnyalakjai lobognak azon. (Lobognak,
egymásba folynak, majd mintha tévedés lett volna,
vagy csak spektákulum úgy ahogy van, elhanyatlik az egész
sokadalom.)
[kocka]
Az állam mitikus elképzelések valóra váltása
írja Nietzsche.
És ha nem az, tehetnénk hozzá, mint ahogy az újkori
civilizációk állama egyre távolodik e normális
és emberszabású állapottól, akkor csupa
erõszak és látszat, és annál inkább
erõszak, minél fájdalmasabban hiányzik mûködésének
szellemébõl a mitikus jogszerûség, legitimitás.
Ily módon az egész építmény, amely pedig
eredetileg ózonpajzsként védi a kényes individuumot,
elfoszlik, elillan, s egyedüli valóságként hátramaradunk
mi, a lakósság, és szemben velünk annyi hideg
ûr, amennyit képzeletünk elviselni óhajt.
[kocka]
Kiragyogott a hat éves forma kislány nevetése
valami vacak olasz film záróképeibõl, összedõlt
mögötte nem csak a teljes konstrukció, de minden trükk,
valamennyi rendezõ minden ügyeskedése, az Élet
újra s megint elsöpörte a mûvészetnek látszó
lidércnyomást, holott csak egy kis arcocska tûnt elõ
múltjának édes, smaragdként ragyogó
mélységeivel.
[kocka]
Jogászok, esztéták, orvosok, papok és (natürelman):
mûvészek a Romlás kérlelhetetlen tisztségviselõi.
[kocka]
Úgy látom, számomra ez lett megírva, az
én táblámon ez áll: mindig a nulláról
indulni, a nixbõl. Tudatlanul tapogatózni, kaparni (= lendületet
venni), hogy végre kezdõdjék el valami, örökké
csak ismerkedni magammal, mint egy idegennel a váróteremben.
(Ez már ha jól számolom két idegen abban
a bizonyos váróteremben.) Az elsõ lépés
tehát mindig az, hogy felfedjem, megértsem: ki az, aki csinálja,
a második pedig, hogy mi volna az. És ez a verkli játszik
minden alkalommal, nyomasztó kétségek között,
nincs rutin, nincsenek tapasztalatok
Persze vannak, de mit érnek,
semmit.
[kocka]
2001. szeptember 11. kedd
A World Trade Center és a Pentagon elleni kamikáze-támadás
napja. A Teremtés akár egy mazochista élettárs
tûr, és elviseli mértéktelen kicsapongásainkat,
az Õ arcának rándulásairól leolvashatnánk,
megismerhetnénk saját végzetünket. Valami Más
szenved de mi, csakis mi pusztulunk.
És ebben a helyzetben teljesen érthetõ módon
kevés érdeklõdés támad bennünk
a Jövendõ iránt.
[kocka]
Stockhausen lepipálta Salvador Dalit: kijelentette, hogy a WTC.
elleni támadás minden idõk legnagyszerûbb mûalkotása.
Ligeti György mint autentikus szakember ehhez utólag
hozzáfûzte, hogy ezek szerint Stockhausen minden kétséget
kizáróan elmebeteg. Ami engem illet, úgy sejtem, nem
elmebeteg, hanem ilyen ember.
[kocka]
nemzeti ünnep
Ünnepi elégedettséggel tölt el ilyenkor kikeletkor,
a díjesõk idusán, hogy a kultúra és
tudomány kiválóságai megszállják
mintegy füttyszóra, akár Ferenc testvért a
madarak , ellepik az állami kegy morzsáit, és illemtudóan,
az utolsó pelyváig mindent felcsipegetnek.
[kocka]
Flaubert, 1873
Akinek ízlése van, annak nem jó élni mostanában.
[kocka]
Mekkora nagy hülye vagyok: csináltam egy snittet a kerti
asztalról alkonyi, sárga fényben, és véletlenül
(vagy sem) olyan érzékletes mozgást varázsoltam
a képre, hogy már akkor, a felvétel pillanatában
érthetõvé vált számomra a rejtett szándék:
hiszen ez egy emlékmû, magamról! (Mondom, hogy egy
hülye vagyok: még látok, mozgok, érezek ezt
például a kamera is tanúsítja , de már
visszanézek, mint valami túlsó partról, s látom,
hogy papírjaimat az asztalon egykedvûen hajtogatja, lapozza
egy valamikori koraesti szél.)