Az Amerikában élõ ismert vágó, Gárdos Éva életének legszemélyesebb élményeit meséli el elsõ játékfilmjében.

Kierkegaard egy helyen olyan beduinról beszél, aki a sivatag közepén sátrában kuporog, nem lát maga körül egyebet, csak homokot és nem érzi meg, hogy az üdítõ forrás ott van a sátrában, a homokréteg alatt. Az üdítõ forrás bennünk van, a választásra kényszerülõ egyén e választások során önmagából merít, önmagát is formálja. Az Amerikai rapszódia a meghitt emlékezés, a bensõséges vallomás, a drámai szembenézés filmje lehetett volna. Tinédzser hõse identitását keresi, miközben választania kell két anya, két család, két haza között.
1950-ben Magyarországon a kommunista elnyomás idején egy család elhatározza, hogy nyugatra szökik. A szülõk az idõsebb gyerekkel együtt kalandos körülmények között átjutnak a határon. Fiatalabb, néhány hónapos lányukat egy felbérelt nõnek kellene kicsempésznie az országból. A terv meghiúsul, a csecsemõ itthon marad. Zsuzsa vidékre kerül nevelõszülõkhöz, akik nagy szeretettel gondoskodnak róla, saját lányukként nevelik. A család közben Los Angelesbe érkezik, és beilleszkedik az amerikai életformába. Öt évvel késõbb a nemzetközi Vörös Kereszt segítségével a család újra egyesülhet. Zsuzsa nagymamája tulajdonképpen ellopja unokáját a nevelõszülõktõl, akiket igaziként szeret, és felteszi a kislányt egy repülõre. A magyar faluból a kaliforniai kertvárosba érkezõ Zsuzsa idegennek és otthontalannak érzi magát, érzései Magyarországhoz, vérségi kötelékei viszont új hazájához kötik. Tíz évvel késõbb immár rebellis kamaszként melegséggel és nosztalgiával emlékezik vissza gyermekkorára. A helyét keresõ, önmagában bizonytalan Zsuzsa visszarepül Budapestre, hogy szembesüljön emlékeivel, megérthesse szüleit és megtalálja önmagát.
Az íróként és rendezõként most debütáló Gárdos Éva életének legszemélyesebb élményeit és ellentmondásait ruházta át hõsnõjére. A magyar gyökerekkel rendelkezõ, de a hatvanas évek Amerikájában élõ kamaszlány elveszettnek érzi magát. Rockzenét hallgat, cigarettázik, csókolózik – önállóságra vágyik és önmagát keresi. Anyja szeretné bepótolni az elveszett korai éveket, ezért túlzott szigorral vigyáz lánya erkölcsére, korlátozó intézkedésekkel, „kijárási” tilalommal bünteti õt. Az egyik meghökkentõ, pszichológiailag megalapozatlan jelenetben a kommunista börtönök elõl elmenekült anya bezárja „eltévelyedett” lányát a szobájába, az ablakokra pedig lakatosokkal vasrácsot szereltet fel. A szabadság földjén, választott hazájában ez enyhén szólva nem tipikus. Nincs szerencsénk a film befejezésével sem, amikor a hazatérõ Zsuzsa rátalál önmagára és anyjára. A két nõ egy szimbolikus kerítés két oldalán sétálva kölcsönösen megérti a másikat, megbocsátanak egymásnak. Az érzelmi katarzist a múltról és az önmegvalósításról szóló lapos és felesleges párbeszéd megsemmisíti, a jelenet túlságosan mesterkélt lesz.
Ennél is nagyobb problémát jelent a magyar valóság ábrázolása. Az ötvenes évek sztálinista típusú diktatúráját mindössze néhány pártvezetõ falra függesztett fotója és egy úttörõcsapat éneklõ felvonulása jelzi. A kis Zsuzsi egy tágas és lakájos falusi házban tölti gondtalan gyermekkorát, születésnapján pedig csirkecomboktól, savanyúságtól és süteményektõl roskadozik az ünnepi asztal. A rendezõnõ a késõbbiekben sem riad vissza a gulyáskommunizmus képi toposzainak ábrázolásától, a fejkendõs, takaros vidéki asszonyoktól kezdve a három cigányprímásig, akik a talpalávalót húzva követik a Margitszigeten unokájával sétáló nagymamát. Ezt az operettvilágot erõsíti a film zenei anyaga is. A napfényes Kalifornia konzumkultúráját a Beach Boys és Elvis Presley képviseli, a cigánydalokat viszont a mai kor igényeihez hangszerelve Sebestyén Márta tolmácsolja, az úgynevezett „világzene” címkéje alatt.
Az Amerikai rapszódia magyar alkotói és vonatkozásai ellenére ízig-vérig amerikai film. Gárdos saját hagyományait áthangolva és módosítva azonosul a nyugati kommersz kultúrával. Cselekményvezetési technikája kiszámítható, a sajátságost ismerõs formákban adja elõ, így semmiféle olvasási nehézséget nem támaszt. Ez a jól kozmetikázott, ámde hamis, valószínûtlenül színes világ csak az ismeretterjesztõ brosúrák hitelességével rendelkezik. Lehet, hogy a rendezõ- és hõsnõ hazatalált, de ez a haza tõlünk messze van.

Amerikai rapszódia (An American Rhapsody) – amerikai, 2001. Rendezte és írta: Gárdos Éva. Kép: Ragályi Elemér. Zene: Cliff Eidelman. Szereplõk: Nastassja Kinski (Margit), Scarlett Johansson (Zsuzsa), Tony Goldwyn (Peter), Scarlett Johansson (Suzanne), Bánfalvy Ágnes (Helen), Galkó Balázs (Jenõ), Seress Zolztán (George), Czinkóczi Zsuzsa (Teri). Gyártó: Fireworks / Seven Arts. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 103 perc.