A fehér léggömb és A kör rendezõje Kiarostami mellett a perzsa film legismertebb mestere.

-- Második filmje, a Tükör keretét egy futballmérkõzés adja, amely Irán és Dél-Korea között zajlik. Lát-e Ön valamilyen összefüggést a Khatami-rendszer idején világhírûvé vált iráni film és a friss távol-keleti hullámok, fõként a tajvani és koreai alkotások népszerûsége között?
-- Ez a siker nem csak a két említett országra vonatkozik, hiszen Kínában is beszélhetünk egy új filmmûvészet létrejöttérõl. Európa megtelt már a szexszel és agresszióval és az emberi érzelmek, emberi témák felé fordulva így fedezték fel a közel- és távol-keleti országok mûveit. Szemben a Hollywoodból kikerülõ filmekkel, amelyek egyértelmû olvasatot kínálnak a közönségnek, a mi munkáink bátrabban hagyatkoznak a nézõ önálló döntéseire, nagyobb szabadságot adnak az értelmezéshez.

-- Ön az utóbbi években bekerült a függetlennek nevezhetõ iráni filmkészítõk kis létszámú gárdájába, tekintve, hogy legfrissebb mûve, A kör elkészítéséhez sem az államtól, sem a piac-orientált hazai magáncégektõl nem kapott anyagi támogatást. Bár ez a státusz mindenképp megkönnyíti a személyes, szerzõi filmek létrejöttét, nem akadályozza-e azt, hogy a film nagyobb hazai közönség elé kerüljön?
-- Amikor a rendezõ és a producer egy személy, megvan az a szabadsága, hogy döntsön az egész film menetérõl, a szereplõk sorsáról és a végkifejletrõl. Amikor elkészítek egy filmet, sohasem foglalkoztat késõbbi sorsa, kizárólag az számít, hogy a végeredmény megfeleljen saját egyszemélyes közönségem igényeinek. Természetesen fontos, hogy egy film bemutatásával visszatérüljön a belefektetett pénz, de elsõsorban azért, hogy abból egy következõ film készülhessen. A Tükör esetében többek között épp bizonyos szerzõi jogi problémák miatt tartottam vissza két évig a film hivatalos bemutatását, azután, hogy egy fesztiválon az engedélyem nélkül vetítették le egy kópiáját.

-- A Körben Ön egyszerre szakít két korábbi munkája gyermekhõseivel és a - többek közt -- Kiarostami nevével is fémjelzett költõi, önreflektív elemeket is felvonultató stílussal: új filmje közvetlenül, radikális módon országa társadalmi problémáival foglalkozik. Míg A fehér léggömb Teheránja nosztalgikus hangulatú kisváros, ahol a különféle nációk segítik egymást, A kör klausztrofób metropoliszának lakói inkább gátolják egymás mozgásterét. Ez a szemléletváltás egyfajta személyes átalakulást tükröz, vagy a független helyzetbõl és az enyhülõ állami nyomásból fakadó nagyobb szabadság eredménye?
-- Mindenkor a téma határozza meg, hogy milyen legyen a forma: amikor a gyerek közvetítõként jelenik meg a filmben, nyilvánvalóan az õ szemén keresztül szemléljük az eseményeket -- ugyanakkor A fehér léggömb elején az anya szemszögébõl indul a történet, ekkor elsõsorban a nehézségeket látjuk. A felnõtt-filmeknél természetesen sokkal tisztábban, csupaszabban lehet a valóságot megmutatni. A gyermekfilmek sikere épp annak köszönhetõ, látszólag olyan problémákat tárgyalnak, amelyek a gyerekkort érintik -- ezzel szemben a felnõttekrõl készült filmeknél a közönség a saját hétköznapi gondjaival kell, hogy szembesüljön. Minden államban, ahol mûködik a cenzúra, függetlenül attól, hogy enyhül-e a nyomás, vagy nem, az elgondolkodtató filmek ugyanazokkal a nehézségekkel néznek szembe. Míg a kommersz filmek egyszerûen kihasználják a kedvezõ szeleket, és a látványosságra összpontosítanak, az én munkáim mindig ugyanolyan ellenállással találkoznak. Amikor annak idején A fehér léggömböt készítettem a televízió számára, az elsõ csatorna kereken visszautasította a tervet; majd amikor a kész mû nemzetközi fesztiválokra került, sokan támadták az iráni sajtóban. Egy kritikus egyenesen keresztény propagandának nevezte, azt állítva, hogy azért népszerû a filmem Európában, mert a benne szereplõ jólelkû öregasszony keresztény vallású. Arról azonban megfeledkezett, hogy a szereplõ vallási hovatartozására egyedül az akcentusából lehetett következtetni, az pedig nem derül ki az idegen nyelvû feliratokból. Zárt gondolkodású emberek mindig voltak és lesznek, akik mindent csak politikai-ideológiai szempontok szerint kívánnak értelmezni. Három-négy lépéssel mindig a mûvészet mögött járnak, ezért is kérik számon például egy alkotótól, hogy miért nem folytatja a korábban megkezdett utat.

-- Az iráni cenzúra alapját szolgáló korlátozások az Ön esetében inkább csak gátolják az alkotói szabadságot, vagy segítik, serkentik valamilyen módon a kreativitását?
-- Elsõsorban a filmkészítõ kezdeményezõkészségén, ügyességén múlik, hogyan használja ki a cenzúra korlátait. Amikor Satyajit Ray az Apu világát forgatta, Indiában semmilyen módon nem lehetett szexjelenetet ábrázolni, ezért a nászéjszakán történt eseményeket a rendezõ a párnán talált hajcsat képével fejezte ki. Ebben az esetben a szabályok hozzásegítették az alkotót, hogy egy nagyon tömör, nagyon érdekes filmet hozzon létre, ám hiba volna azt állítani, hogy a cenzúra jó dolog. Az iszlám elõírások értelmében, hogyha lefilmeznek egy házaspárt, az asszonynak még az otthonában is fejkendõt kell viselnie, ez viszont nem így történik a valóságban, a felvett anyag tehát hazugság lenne. Amikor filmezek, elutasítom az ilyen hazugságokat: mivel nem tudom bemutatni a vásznon, hogyan viselkedik bizalmas kettesben egy pár, inkább nyilvános területeken, sikátorokban, tereken, középületekben forgatok. Ebbõl fakad többek között a szoros idõkeretekhez való vonzódásom is: ha kint filmezek az utcákon, nyilván nem tudok hónapokig dolgozni a felvételeken, kénytelen vagyok másfél-két órás intervallumon belül elmondani a történetemet, hogy az a közönség számára hihetõ legyen.

-- A kör esetében már a szereplõválasztás is egyfajta kihívást jelent a cenzúra szempontjából, hiszen míg az iszlám korlátozásai kevésbé vonatkoznak a gyermekhõsökre, addig felnõtt -- sõt börtönviselt -- nõkrõl filmet forgatni mindenképp problematikusabb. Ugyanakkor apróbb kihágások, mint a cigarettára gyújtó nõ ábrázolása, vagy a rádióból hallható magányos nõi énekes ellen nem emeltek kifogást. Tágíthatóak-e ezek a körök apránként, vagy nincs belõlük kitörési lehetõség?
-- A cenzúrának nagyobb bajai voltak a történetemmel, az egész mû mondanivalóját támadták. Az elkészült film bemutatását az utolsó 18 perc rendõröket ábrázoló jeleneteinek megvágásához kötik a hatóságok, amelyet én kategorikusan megtagadtam. A kör 15 díjat kapott a világ különbözõ fesztiváljain, de hazájában máig nem került a közönség elé: pillanatnyilag nem tehetek mást, csak várok rá, hogy megváltozzon a helyzet. Addig mindenesetre nem fogok új filmet készíteni, amíg nem lesz új mondanivalóm.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu