Annecy animációs fesztiválja évtizedek óta bizonyítja, a Disney Birodalmon kívül is élnek firkák.

Az alpesi hegyekkel körülölelt francia kisváros, Annecy az idén huszonötödször adott otthont a nemzetközi animációs filmfesztiválnak. Évrõl évre egyre több film és látogató érkezik a világ minden tájáról a középkori városkába, a növekvõ terhekkel mégis változatlanul sikeresen birkóznak meg a szervezõk. A fesztivál igazi monstre rendezvénnyé vált: egy héten át nyolc moziteremben folynak a vetítések reggeltõl késõ estig. A fesztivál versenyprogramjában négy nagy kategóriában – fikciós rövid- és egészestés filmek, televíziós sorozatok, reklámok és vizsgafilmek – folyik a verseny.
Idén a rövid és egészestés filmek fõdíját két olyan filmnek ítélték oda, ahol apa és lánya közti szeretet kap különleges hangsúlyt. Michael Dudok de Wit Apa és lánya címû nyolcperces animációs filmje lírai hangon meséli el az apját elvesztõ kislány hiábavaló várakozását és állandó reménykedését, hogy édesapja valaha visszatér a folyó túlsó partjáról. A film mesteri dramaturgiáját egyetlen szó se zavarja meg, egy visszatérõ dallam ritmusának váltakozása jelzi az idõ múlását és a serdülõ lány, majd a felnõtté érett nõ törhetetlen hitét, hogy egyszer találkoznak majd. Az egész estés filmek kategóriájában gyõztes amerikai Mutáns idegenek nõi fõszereplõjét is az újbóli találkozás reménye tartja életben, de itt nem a szeles holland táj, hanem az amerikai ûrprogram adja a mû keretét. Bill Plymton korábbi munkáihoz hasonlóan (Your face, Nose Hair, Sex and Violence, Eat) új filmjével is sokkolni akarja a nyárspolgárt, de a naturalista ábrázolás nem csupán a megbotránkozást szolgálja. Az irónia eszközével élve mindent kigúnyol, azt az erõszakot is, ami korábbi filmjeinek fõmotívuma volt. A nyolcvan perces cell-animáció egy amerikai asztronauta kalandját tárja elénk, akit szándékosan magára hagytak az ûrben, hogy még több pénzt harácsoljanak össze ûrkutatásokra, de az ûrhajós húsz év elteltével visszatér, s ûrlények segítségével bosszút áll. Bill Plymton mindent nevetségessé tesz a filmben, amit csak lehet, parodizálva a prûd amerikai társadalmat és annak értékeit, ahol a gyilkosság nem, de a vizelés undort kelt az emberekben. A Mutáns idegenek olyan világot tár elénk, ahol a földre látogató ûrlények többet tudnak az emberi érzésekrõl, mint maguk az emberek. Persze nem minden rajzfilmet hatotta át a polgárpukkasztó szándék; volt, amelyik inkább a Disney-filmekkel szállt versenybe. A dán A Film Segítség! Hal vagyok! címû produkciójával bebizonyította, hogy Európában is képesek az animátorok Disney minõséget produkálni.
Sajnos évrõl évre egyre kevesebb kelet-európai mûvész munkáit látni Annecy-ban. A bérmunkából tengõdõ, egykor méltán híres cseh, orosz, magyar animátoroknak ritkán áll rendelkezésére annyi pénz, hogy saját fesztiválfilmjüket elkészítsék. Kivételek azért akadnak. A cseh Aurel Klimt Zuhanás címû fekete humorú báb-animációja teljes hitelességgel idézi fel az elmúlt rendszer abszurditását, az emberek torz viszonyait. Magyarország három nagyszerû versenyfilmmel képviselte magát: Cakó Ferenc Kövek címû homok-animációja és Tóth Pál A szentjánosbogarak nemi élete címû 3D animációja rövidfilmként, Csiszár László Pmanja pedig televíziós sorozatként állt versenybe. A fesztivál egyetlen díjazott kelet-európai rendezõje az orosz Dimitrij Gellert volt, aki Üdvözlet Kislovodskból címû filmjével az elsõ filmesek Jean-Luc Xiberras-díját nyerte el, megosztva a mexikói Rene Castilloval. Castillo Csontig hatolva címû filmjének hõse egy fiatal férfi, aki képtelen elfogadni, hogy a holtak birodalmába került, de végül egy ringó csípõjû, tûzpiros ajkú csontváz csontig hatoló dala örökre bevezeti a sötétség birodalmába. A legtöbb nevetést talán a brit Phil Mulloy Intolerancia címû filmje csalta ki a közönségbõl, részletes leírást adva a mutáns „zogokról”, akiknek a nemi szerve a fejükön, a nemi szervük helyén pedig a fejük található. A film hosszan részletezi a „zogok” életfunkcióját, kedvenc szórakozásait, miközben remekül mulatunk megfordult világukon, és egyre inkább felismerjük saját fajunk korlátait.
S hogy a rajzfilmötletek ne csak álmok maradjanak, hanem meg is valósuljanak, a fesztivállal egy idõben kinyitotta kapuit a rajzfilmes vásár, a Mifa, ahol a mûvészek nemcsak legújabb filmötletük leendõ producerével, de az animációs software-fejlesztésekkel is megismerkedhettek. Annecy mára igazi találkozóhellyé vált: miközben szakmai fórumot biztosít az animációs szakembereknek, a közönség igényét is kiszolgálja.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu