A terepasztal már a múlté, a képzeletbeli hadvezérek joystickkel alakítják a történelmet.
A számítógépes hadijátékok
között még mindig a második világégés
nagy csatái a legnépszerûbbek. A rajongók számára
nincs is nagyobb vonzerõ, mint pontosan rekonstruált helyszíneken,
élethû harci jármûvekkel és katonai egységekkel
összecsapni és esetleg a háború menetét
is megfordítani.
Mint minden más játékkategóriának,
a világháborús stratégiái játékoknak
is megvannak a sztárcégei, amelyek sokkal jártasabbak
a témákban és megbízható márkának
számítanak. Az egyik legnevesebb cég a több mint
húsz éves múlttal rendelkezõ SSI: már
1979-ben (!) készítettek grafika nélküli, pusztán
karakteres stratégiai játékokat, amelyek spártai
megjelenítésük ellenére hallatlan népszerûségre
tettek szert. A másfél éve megjelent Panzer General
3D címû programjuk és féléves folytatása,
a Scorched Earth már -- a mai igényeknek megfelelõen
-- térhatású kivitelben pompázik. A látványos
grafika azonban az eltelt évek alatt sem vált a világháborús
stratégák elsõdleges kívánalmává
– sokkal fontosabb az élethûség, és a szigorúbb
felhasználók számára a játékmenet
összetettsége.
A Panzer General 3D két részét éppen ezért
elég sok kritika is érte: a stílus rajongóinak
„kemény magja” túl könnyûnek találta a
hadvezéri teendõket. A Panzer-rajongók legtöbbje
viszont épp ezért kedveli a játékot: aránylag
könnyen és gyorsan belemerülhetnek a nyugati vagy a keleti
front hadviselésének rejtelmeibe, ugyanakkor látványos,
izgalmas, vérre menõ csatákban ütközhetnek
meg az ellenséggel. Bármelyik oldalról (németek,
angolok, oroszok stb.) végigküzdhetjük a különféle
hadjáratokat, és olyan kiélezett helyzetekben is harcolhatunk,
mint a rettenetes sztálingrádi csata vagy Berlin védelme
az oroszok ellen. Egyes hadjáratokat végigjátszva
alternatív összecsapásokban is részt vehetünk:
a németek utolsó küldetése az Egyesült Államok
elfoglalása.
Furcsa módon sokan mégis jobban kedvelik a konzervatívabb,
ál-3D-s, izometrikus megjelenítésû Talonsoft
játékokat. Az East Front és a West Front többek
között azért aratott akkora sikert, mert komplexitásában
felülmúlja a Panzer sorozatot. A különféle
harci egységek sokkal realisztikusabbak, a városok sem csak
szimbolikus, elnagyolt házakból állnak, valósággal
megelevenedik elõttünk a terepasztal. Egy hasonló Talonsoft
program, a Rising Sun játékosa az amerikaiak és japánok
háborús összecsapásaiban vehet részt,
s ha kedve tartja, akár a felkelõ nap országának
hadseregét is gyõzelemre vezetheti a jenkik ellen.
A harmadik jelentõsebb stratégiai sorozat a szintén
SSI-féle Close Combat, amely már öt résszel és
egyre bõvülõ rajongótáborral büszkélkedhet.
Aki él-hal a Ryan közlegény megmentéséért,
az talán a Close Combatba tudja leginkább beleélni
magát, ugyanis csapatainkat itt testközelbõl láthatjuk,
katonáink emberi tulajdonságokkal bírnak, aminek a
játékmenet szempontjából is jelentõsége
van. Ha tisztjeink, közlegényeink bátrak, akkor a nagyobb
számú ellenség láttán is könnyebben
gyõzelemre tudjuk vezetni õket, a különféle
megpróbáltatások során viszont hajlamosak elveszíteni
hidegvérüket, ilyenkor pedig elõfordul, hogy fejvesztve
menekülnek a csatából.
A Pearl Harbor címû filmbõl három játékot
is készítettek – sajnos ezek közül pont a stratégiai
sikerült a legsilányabbra. Aki csak felhõtlen puffogtatásra
vágyik, az inkább a Pearl Harbor: Zero Hour címû
programmal tegyen próbát: amerikai anyahajókról
kell vadászgépeinkkel felszállnunk és a japán
Zérók vagy hadihajóik ellen a filméhez hasonlóan
veszélyes küldetéseket végrehajtanunk.
A Pearl Harbor: Defend the Fleetben szintén bebizonyíthatjuk,
hogy az öbölnél tulajdonképpen nem is veszítettek
az amerikaiak: Cuba Gooding Jr filmbéli szerepébe beleélve
magunkat pályáról-pályára verhetjük
vissza a japán Zérók irreálisan nagyszámú
repülõrajait.
Talán egyetlen játék sem tudja annyira visszaadni
a film hollywoodi feeling-jét, mint a jó pár éve
megjelent Pacific Strike. Az Origin játékának legelején
Ben Affleck-stílusú fenegyerek amerikai pilótahõsökkel
kell a Pearl Harbor film csúcsjelenetéhez hasonló
drámai események során az öbölben épen
maradt vadászgépekbe pattannunk, és azon nyomban hõsiesen
szembeszállnunk a támadó Zérókkal. A
mára kissé elavult grafikát leszámítva
a beleélés itt a legtökéletesebb: a teljességhez
már csak a divatos Aviator napszemüveg hiányzik…
Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu