A tökéletes gyilkosságra senki sem emlékszik.
Christopher Nolan rendezõ három évvel
ezelõtti debütálása újabb bizonyítéka
annak a már-már közhelyszámba menõ tételnek,
miszerint mostanában gyakran húznak el ragyogó fényû
üstökösök a brit szigetek filmipara felett: a puritán
kivitelezésû, fekete-fehérben forgott, fillérekbõl
összepartizánkodott Követés címû neo-noir
egy sor díjat zsebelt be rangos fesztiválokon, s direktorát
az angol mozi egyik legnagyobb reménységének státuszába
emelte. Nolan rászolgált erre, hogy mennyire, azt második
munkája, a Követésnél már egy fokkal nagyobb
költségvetéssel, de még mindig pimaszul csekély
összegbõl tetõ alá hozott, alig fél tucatnyi
beszélõ szereplõt mozgató és eszköztelenségével
megejtõ újabb kamaradarabja igazolta.
A Memento tartalmi szempontból egyszerre rokona
olyan klasszikus krimiknek, mint a George Marshall Raymond Chandler duó
Kék dáliája és Hitchcock Bûvölete,
olyan új keletû thrillereknek, mint Wolfgang Petersen Szilánkokja
és Scott McGehee Varratja, s nonlineáris, a végponttól
a kezdet felé haladó narrációja okán
olyan, a filmes elbeszélésmód határait kutató
daraboknak, mint Jane Campion 2 barátnõje vagy Lee Chang-Dong
Mentolos cukorkája. A Los Angelesben játszódó
modern kori szenvedéstörténet fõhõse Leonard
Shelby egykori biztosítási nyomozó, aki brutális
gyilkosság áldozatául esett felesége megbosszulására
teszi fel életét. A merényletnél maga is jelenlévõ
férfi az átélt sokk (illetve a gyilkos részérõl
a koponyájára mért ütés) következtében
memóriazavarokkal lesz terhelt: a gyilkosság elõtti
életének momentumaira ugyan képes pontosan visszaemlékezni,
az azt követõ idõszak eseményeire azonban csak
rövidtávon. Shelby a saját bõrén tapasztalja
meg az ezredvégi konyhafilozofálgatások falvédõbölcsességének
igazságát, hisz a darabjaira hullott világ avétos
metaforája számára nagyon is konkrét valósággá
válik. Mivel a születésük után röviddel
szertefoszló, még a maguk emlékét is elorzó
pillanatok árjában kell navigálnia, a testét
használja jegyzetfüzetül nyomozásának eredményeit
megõrizendõ, s minden fontos vagy annak vélt információt
a bõrébe tetováltat.
A sztorit pazar elbeszélõ technikával
írja vászonra a rendezõ: a fõcsapáson
színes képekkel dolgozva hátramenetben lépdel
rövid szegmensekben tudósít a mindrégebbi múltban
történtekrõl , emellett egy másik ösvényen
elõre haladva fekete-fehérben tudósít egy telefonbeszélgetésrõl
hogy aztán a mese végén robbanás kíséretében
ütköztesse a párhuzamosakat. Ez a rendhagyó narratív
technika nem pusztán cifra díszítmény a filmen,
Nolan e beszédmóddal egyfelõl végig kétségek
közt tartja közönségét azt illetõen,
hogy a bizonytalan eredetû emlékek segítségével
konstruált világ megismerhetõ-e, másfelõl
eléri, hogy a nézõ ténylegesen együtt
kutakodjon a környezete manipulációjának kitett
hõssel, mégpedig olyan korlátozott feltételek
mellett, melyek a fõszereplõ számára adottak.
A titkok újabb titkokra nyílnak, a narráció
módja a nézõt a memóriazavaraival birkózó
hõs helyzetébe taszajtja: mivel az epizódtöredékek
mindössze három-öt percesek, azaz nagyjából
olyan terjedelmûek, amilyen hosszú idõszakra a film
hõse még képes visszaemlékezni, a nézõ,
ha akarja, ha nem, azonosulni kénytelen Shelbyvel.
Nem kétséges, hogy ez a történet
ebben a megközelítésben kizárólag egy
minden ízében kicentizett, virtuóz narratív
technika alkalmazásával adaptálható: egy önmagával
szemben ekkora elvárásokat támasztó film csak
úgy mûködhet, ha nincsenek a szerkezetén repedések.
A direktor nagy érdeme, hogy valóban lenyûgözõ
konstrukciót épít, melyben szilárdan tartanak
az eresztékek, s szinte hiba nélkül illeszkednek egymáshoz
a fragmentumok. (De csak szinte. Egy apró csúsztatás
bár ez értelmezés kérdése akad:
ha hõsünket csupán önként magára
vett stigmái figyelmeztetik a balesete után történtekre,
akkor arra sem emlékezhet, hogy nem emlékszik semmire.)
De felesleges kukacoskodni. Hisz, ha Christopher Nolan
munkájára csupán mint a filmtörténet
egyik legsötétebb és legszövevényesebb noirjára
emlékezhetnénk, akkor már belül vagyunk. A Memento
azonban több ennél. Ritka elegáns stílusbravúr:
az opusz párját ritkítja, amennyiben egy feszes mûfaji
film keretében tesz kísérletet cserepekre szétesett
korunk értelmezésére.
Memento angol, 2000. Rendezte: Christopher Nolan. Írta: Jonathan Nolan novellájából Christopher Nolan. Kép: Wally Pfister. Zene: David Julyan. Szereplõk: Guy Pearce (Leonard Shelby), Carrie Anne-Moss (Natalie), Joe Pantoliano (Teddy), Stephen Tobolowsky (Sammy Jankins), Mark Boone Junior (Burt), Harriet Sansom Harris (Mrs. Jankins). Gyártó: Newmarket Capital Group. Forgalmazza: Kinowelt Hungary. Feliratos. 116 perc
Kérjük küldje el véleményét címünkre: filmvilag@filmvilag.hu