Van fiatal film, az eltékozolt fiúk visszatérnek, ha hagyják.

Korunk egyedüli hõsét, a gengsztert, akár Amerikában, nálunk is az nyomja föl hõsi szerepbe, hogy társadalmon, törvényen kívül él. Amibe Raszkolnyikov, Josef K. vagy Kleist és Hajnóczy Kolhaas Mihálya belefullad, abban õ otthonosan lubickol. Akkor most hogy lesz: Al Capone azt üzente, elfogyott a regimentje? Mindnyájuknak el kell menni? Nem kis részben azon múlik, lesznek-e újra történeteink, hõseink. Nem államiak, nem alvilágiak, hanem mindennapi bátorsággal megvert, megáldott emberek. – A tavalyi filmszemle elõtt írtam le ezeket a kérdéseket, mit sem sejtve, hogy az idei szemlére már forgatókönyv lesz belõle: a legbotrányosabb produkció, a szemle storyline-ja.
Kezdetben vala a logó. A sötét lepke-ember hatalmas celluloidszárnyakkal. Életünk képe ez, repül a por, az isten se nézné ki belõlünk.
Nem elég dinamikus, nem elég trendi – szólt be az Úr. És teremte néki gyönyörûséget, escort nõt, testápolt, szolizott macát, és felszárította orcája verítékét, visszaemelte a tudás almáját az ágra, és beûzette a filmest a Paradicsomba, és látá, hogy jó. Hogy nem filmez többé már senki. S rendben lesz a mennybolt-imázs, celluloid-szárnyacskákon senki sem röpdös az égbe.
A legnagyobb tervbe is csúszhat hiba. Akinek a teremtõ szárnyakat adott, az a gravitációnak fogja feszíteni: a logó testté lõn. A filmszemle filmjeivé.

*

Talán még nem tudják a keresztapák sem: a gengsztervilágnak vége Magyarországon. A vásznon legalábbis. A fiatal filmesek nem álltak be a Családba, függetlenek, merészek, máskéntfilmezõk. Ha nem is forradalmárok. A forradalom az öregeknek marad. Õk ismerik a trükköket, színét és fonákját, az ideológia rémuralmát, a pénz rafináltabb diktatúráját. “ Észak-Afrikában a berber törzsek újszülöttei hófehérek, és csak néhány hónap után sötétedik be a bõrük. Itt, Közép-Kelet-Európában meg az emberek lelke sötétedik be néhány évtized után” - kiabálja Kapa Az utolsó vacsorában. Ilyen mondatot fiatal filmben nem találunk, hitele sem igen volna, ilyet csak Miki bácsi mondhat, nyolcvanévesen. Az elsõfilmekben félszeg fiatalembereket, ártatlan bakfisokat látunk, nem sors, csak véletlen üldözte szerelmeseket. Könnyû nekik, hihetnénk, pedig a forradalmárnak könnyebb. Neki elég a radír is, vérmesebb korokban a bomba, a guillotine. Hozott anyagból dolgozik. Csakhát épp ez az eszmeszabászat csõdölt be mára, ez a történelmi világpolitikai, osztály- vagy nemzeti idõszámítás. A történelem, melynek apokaliptikus ritmusát percnyi precizitással jósolhatni meg, amíg csak leng a szörnyû inga, hol jobbra, hol balra. Az Anarchisták alól ezért csúszik ki a talaj bõ félóra múltán. Mirõl beszél ez a film, hogy jó volna Gavrilo Principet játszani, mindent felrobbantani? Ötezer éve idõzített történelemben élünk, minden korszak cafatokká robbanva végzi. Kvaternik Robbantómesterét tanulmányozni hiányos históriai ismeretekre vall, az igazi anarchista nem a dinamitban bízik, a történelem gyújtószerkezetét szereli szét. Ahhoz persze egy egész élet kell, lassú, szívós babramunka, ami persze nem olyan látványos, nincs tetõpont, explózió, ahhoz már egy ember nem elég (két anarchista nem egy pár – ez a film másik dramaturgiai tévedése). De a tömeg ereje sem. Az is csak a magány, a monománia egy neme. Itt egy egész civilizációt kell újraépíteni. Nem nagy szavakból, frázisokból, hanem mindennapi gyakorlat próbáját kiálló mondatokból, pillantásokból, csendekbõl, gesztusokból, és ezt csak párbeszédben, közösségben lehet kigyakorolni.
Nem a tiszta nemzedék hiányzik, hanem egy másként cselekvõ, nem politikában, hanem civilizációban gondolkodó generáció. A nem evilági tisztaság csõdjének filmje lehetett volna az I love Budapest, a kezdetben még fel-felszikrázó iróniát azonban hamar felváltja a kritikátlan együttérzés. A karikaturisztikus túlzásig vitt naivitás éppoly kevéssé vonzó, mint a valóságban elsöprõ fölényben lévõ antipódusa, a túlpörgõ agresszió. Én legalábbis mély depresszióba zuhannék, ha csupa Anikó rajzana körülöttem. A tisztaság legyõzi a sötétséget, az angyalka a baromállatot: a történelmi ingamozgás logikájára leng ez vágyálom is. Bukott angyalok vagyunk. Dramaturgiai kiindulópontnak maradjunk ennyiben. S hogy félreértés ne essék, a fordítottját éppoly kevéssé hiszem: a Bizarr románc evilági pokla – csupa emberizink, ázalék-egzisztencia – éppúgy csak a szerzõ képzeletében létezik, mint a falusi idill. Tudom, hogy szörnyû sorsokat kever ki az élet, Magyarország jókora része az enyészeté, mutagén zóna, kulturális-lelki Csernobil. Csak ahhoz halálpontos történet, és mondjuk a Föld kenyér nélkül Bunueljének könyörtelen tehetsége kellene, s nem guminõs románc. A méltóság szikrája nélkül nincs megrendülés. Zsigmond Dezsõ filmjéhez olvassuk hozzá ennek a megbuggyant, mocsári Magyarországnak a fekete himnuszát – Tar Sándor Hazám és mindenem –, és látni való lesz, mi hiányzik innen. Például az igazi nõ, az igazi szerelem. Az a gyávaság, hogy a filmbeli félkegyelmû guminõt választ a hús-vér szerelem helyett, érthetõ, a rendezõére nincs mentség. Gothárnál stilizáltabb, visszafogottabb a tanyasi környezet rajza, három kiváló színészével (Börcsök Enikõ, Kocsis Gergely, Nagy Mari) a Paszport, tévéjáték mégis drámaian pontos gesztusokban érzékelteti egy világtól elzárt, belterjes életforma lappangó tébolyát.
Személyiség nélkül nincs csoda és nincs kárhozat: egy tiszta, romlatlan világ hírnöke a bûnös nagyvárosban, ez vagy szatíra (és akkor valóban nem kell a “jó vadember” személyiségével bíbelõdni, akkor elég, ha naivul rákérdez mindarra, amit mi örökkévalónak, természetesnek hittünk), vagy tragédia, de akkor a szemünk láttára kell a naiv hitnek összeroppannia. A törékeny termet, a törékeny álmok és az embertelen robot drámai kontrasztja – a húsz-huszonöt évvel ezelõtti magyar filmek (Madárkák, Adj király katonát! ) jellegzetes sorshelyzete volt, az I love Budapest vitathatatlan érdeme, hogy felveszi ezt az azóta cinikusan vagy nemtörõdöm mód elejtett szálat — kit érdekel ma a vesztesek sorsa —, hibája, hogy nem veszi a teljes bátorságot, nem építi föl hozzá a hiteles személyiséget és sorsot. Incze Ágnes hõsnõje embernek látszik, pedig csak angyal.
Az angyal persze bárhol és bármikor leszállhat, Babilonban éppúgy, mint Dunaújvárosban. Csakhogy akkor ajánlatos néven nevezni. Az acélváros eddig vad és esetlen házihorrorokat forgató független filmesei a Sohasevolt Glóriával a godard-i gondolatot adaptálják (ha nem is godard-i szinten, korábbi dolgozataiknál jóval perfektebben): a tisztaság nem e világra való, de tízévente egyszer megjelenik és beragyogja. Kissé didaktikus a befejezés: az angyal láttán szóra nyitja száját a néma, a drogos leszáll az anyagról (a szesz azért marad), de pontos: az angyali üdvözletnek éppolyan ereje lehet, mint a sokkal látványosabb ördögi csábításnak.
Hosszan idõzünk az angyaloknál, mert láthatóan kulcskérdés a magyar filmben. Szinte minden mozgóképen kozmikus harc folyik a lelkekért: Jancsónál éppúgy, mint a Werckmeister harmóniákban, a Macerás ügyekben éppúgy, mint az I love Budapestben.
Emlékezzünk vissza a Jancsó-trilógia kezdetére, csak az angyaloknak van szárnyuk, Kapa és Pepe két földre esett szeráf, akik egyre dühödtebben próbálgatják az ezredfordulós ember-jelmezeket. Most éppen a pincér-szerepet: hajbókolás, kiszolgálás, körbefutás – szolgatempó, cézártudat. “Király vagyok, isten vagyok, mindenható vagyok” – oktatja a mai kor hiszekegyére a dörzsölt Kapa a naiv Pepe bohócot. Mindenkit le kell nyomni, nem lehet megállni, különben eltaposnak. Nem diktatúrában, hanem pániktársadalomban élünk, nincs hõs, nincs angyal, nincs ördög, csak tülekvõ atomok. A társadalom – egyéniségek, csoportok bonyolult kölcsönhatása; a pániktársadalom egyetlen páni félelemtõl vezérelt, beszûkült és szûkölõ óriástudat. Három vérben megfürödtünk, de ezt még nem próbáltuk. Százezer zsarnok, csupa kis cézár, (“az én vezérem bensõmbõl vezérel” kap duplafalsot), mindenki egyfelé tülekszik, mind azt akarja, túlélni mindenáron. És persze – így vagy úgy, mind beledöglünk. Ebben a nyomakodásban nincsenek, nem lehetnek hõsök, aki legjobban megtanulta a játékszabályokat, nem hérosz, csak éltolakvó. Egyéniségnek hiszi magát, pedig csak massza, viszi a hullám, sodorja a tömeg. Szegény gengszterek. Mind az élet hercegének képzeli magát, mint Ferike, Szénási Ákos kisfilmjének címszereplõje. Pedig csak kispályás dúvad, villamosok, férfivécék réme. (Különben miért van elviccelve ennek a súlyosan induló filmnek a vége? Gengsztertempó ez is.)
A legfélelmetesebb, hogy a hisztéria már az iskolákban tombol. Félelmetes, de nem hihetetlen. Nem a Legyek urából, végigverekedett gyerekkoromból tudom, odalenn, az alsótagozatban kíméletlen banda- és létharc folyik. A mostani felnõttvilág hisztériájában a gyerektempóra ismerek, a gyerekek nem elromlanak, hanem úgy maradnak, nem nõnek fel, nincs példa, minta, ami civilizálná õket. Rettenetes szülõk, földbuta õsök, tengõdõ felnõttvilág, nincs az a kiskamasz, aki a családi szuterén sötétjébõl felszínre tudna vergõdni. Almási Tamás dokumentumfilmjébõl (Alagsor) az üresség halálos hidege árad, baljós, de nem drámai, ahhoz játékfilm kellene. Hol van a lakótelepi Olvidados, a magyar Elhagyatottak? Talán Mundruczó Kornél fogja megcsinálni, az expresszíven fényképezett Afta mintha már ennek a realista borzalomszimfóniának lenne az elsõ epizódja.
Nincs a magyar társadalomnak egyetlen ép zónája sem, még a gazdagok is lelki szegények. Mitõl is lennének kimûveltek és erkölcsileg épek, ha egyszer döntõ többségüket a gátlástalanság vagy a vakszerencse röpítette a legfelsõ posztra (ugyanez a kontraszelekció dúl – sokszorosan súlyosabb következményekkel – a politikában). A Feri és az édes élet fõhõse, a mesés lottónyeremény révén a milliomos dolce vitába csöppenõ ex-melós nem extrém eset, a magyar felsõ tízezer mindennapos tragikomédiája: mindenkin lötyög a gazdagsága. (A Pintér-mûvek alapítója jut eszembe, amint óaranyban, bazári barokkban tobzódó szalonjában mereng, “azt tudtuk, hogyan kell megteremteni mindezt, de azt még nem tudjuk, hogyan kellene benne élni”.) Az erõs történetbõl súlyos szatírát lehetett volna forgatni, valamiféle extrakeserû Hippolytot, ha Czabán és Pálos az érdesebb KVB-s énjében jobban bízik, mint Családi körös kisrealizmusban.
Van-e élet a halál után? Milyen apokalipszis vár egy céljaitól, mintáitól, tágasságától megfosztott, beomlott mennyboltozatú, sárba, sáraranyba ragadtan kicsinyes társadalomra? “Ez volna hát az utolsó ítélet? – olvashatjuk Krasznahorkai László a Werckmeister harmóniákat ihletõ regényében, Az ellenállás melankóliájában. – Hogy se harsonaszó, se lovasok, minden efféle handabandázás nélkül, szép csendben elnyel bennünket a szemét”. Már nyakig ülünk az apokalipszisben. Jancsónál legalább ott hömpölyög a Niagara. Lezubogunk a semmibe, helyet teremtve egy jobb, életerõsebb rajnak. Tarrnál – a Kárhozatban, a Sátántangóban – legfeljebb örökös esõk zuhognak, nem tisztulást hoznak, hanem ítéletidõt, szétmállasztják azt is, ami még megmaradt. Ha helyreáll a “rend” – az a Tarr-univerzumban csakis a fagyhalál dermedt rendje lehet, s nem a természeté. A Werckmeisterben már az angyali üdvözlet sem bíztat kegyelemmel. Valuska, a hírhozó angyal (földi szemszögbõl nézve: félkegyelmû postás) ebben a lerogyott világban már képtelen kikézbesíteni a jó hírt (miszerint van isten, van harmónia); nincs kinek, az egyetlen, aki elhiszi, hogy a világot még mindig a szférák zenéje táncoltatja, mert tudja honnan jött a “küldött”, egy kottái közé kvietált szobatudós. Nincs az az isten, aki ezen a világon segíteni tudna, “az állás – akarás”, a teremtmény nélkül a teremtõ is tehetetlen. (Jancsó/Kapa profán verziójában: “Gondolod, hogy a názáreti idetolja a biciklit miattad?”) Ha nincs ember, az isten halott. A Werckmeister bálnája nem szimbólum: a cirkusz a halott istent, a bebalzsamozott tetemet, a legyõzött Mindenhatót hurcolássza körbe, ettõl bátorodik föl és gyûlik köré a csõcselék “Tagadjuk Istent, tagadjuk Isten felelõsségét, így szabadítjuk fel a világot” – Nietzsche ujjongó szavait skandálhatná a tömeget rombolásra heccelõ filmbeli gnóm-herceg is. ( “Építsetek a romokból egészet.”) A végeredmény ismeretes. Nietzsche még sehol, amikor Dosztojevszkij már megírta az “emberfeletti ember” tündöklésének és bukásának, bûnének és bûnhõdésének véres paródiáját: “Magadat ölted meg, nem azt az anyókát” – magyarázza Szonya Raszkolnyikovnak. Magadat ölted meg, nem az istent. A “felszabadított ember” gyászbeszéde ez, s máig érvényes.
Más kérdés, ki mit hall ki belõle. Mondják a Werckmeisterrõl, hogy lila, hogy giccses. Nem képedek el: istent nem Nietzsche ölte meg, hanem a rossz píár. A barokk zsarnok-kultusz, a kövérre hízlalt puttók, a vérzõszívû romantika giccs-biznisze. A rossz logó – máig elvadít.
Van isten, de nem a szentképecskékben és a búcsúcédulákban, van erkölcs, de nem az etikettben és a kõtáblákban, van történelem, de nem a politikában. Nemcsak az ördög rejtõzik a részletekben. Ha a mindennapok mögött nincs örökkévalóság, vagy mondjuk profánabbul és érthetõbben, valamiféle egyetemes erotikus összefüggés, miszerint a dolgok, tárgyak, szavak, emberek, sorsok többet jelentenek önmagunknál, akkor csak a gengszterfilozófia marad, az anyag apoteózisa. A fiatal filmben azt látom, kihátrál az intézményesített hitekbõl, ki a trendi anyagelvûségbõl, ki a nem kevésbé divatos lelki malasztból, ki a politikából, és szép csendben kezdi újra összerakni az elnyûtt mondatokat, a mindennapok szétvert kultúráját. Mi a szerelem? Mi a barátság? Mi a szabadság? Mi a személyiség?
A Moszkva tér vagy a Macerás ügyek elsõ látásra nem akkora változás (Nincsen nekem vágyam semmi, Balra a nap nyugszik: soroljuk hozzájuk a tavalyi szemle legjobb elsõfilmjeit is), pedig snittrõl-snittre, szóról-szóra haladva építi újjá a filmes beszédet. Ez más nyelv, mint amit Tarr, Jancsó, a Paszportban az egykor nagy hagyományokkal rendelkezõ paraszttematikát leporoló, átértelmezõ Gothár vagy a szemle legklasszikusabb filmjét megalkotó Sopsits használ. A Torzók idõtlen remekmû, készülhetett volna történetének idején 1960-ban – ha ugyan a cenzúra engedte volna –, készülhetne 2011-ben is, a zsarnokság és félelem rácsai közé nyomorított kisvilág – egy árvaház – mikroszkopikus nagyközelije minden idõkben robbanni fog. A Moszkva tér vagy a Macerás ügyek 2001 hangján szól. Lehet, hogy tíz év múlva már nem is értjük, miért tetszett, de ezt hiányoltuk évek óta, hogy a fiatalok vigyék, vihessék végre filmre a közelmúltat és a legsûrûbb jelent. Azt, ami 1989 és 2001 között történt velünk, csak azok tudják hitelesen elmesélni, akik ebben eszmélkedtek. Az én nemzedékemnek a hetvenes évek émelyítõ vattacukor-édessége jutott, bátyáinknak a bizarr kerülõút a halálzárkától a legkellemesebb celláig, apáinknak a vas és acél országának építése és ‘56, a nagyapáknak, dédapáknak egy-egy világégés. Töröknek, Hajdu Szabolcsnak, Mundruczónak 1989 és 2001. Akár akarják, akár nem, õk – a nemzedék, a rendszerváltás és a vadkapitalizmus gyermekei. Más nyelvet beszélnek, máshová teszik le a kamerát, mint a középgeneráció vagy az öregek. És ez – a Macerás ügyekben mesterként, szóval és stílusban gyakran idézett – Godard óta köztudott, nem pusztán stiláris, hanem morális kérdés. Az elõdök között nincs, aki úgy filmezné le a szocializmus összeomlásának évét, hogy közben a sorsfordító, rendszerváltó nagypolitikát mindvégig a periférián tartaná, meghagyná ködképnek a kamaszkedély láthatárán. Akinek hõsei akkor is szimpatikusak maradnak, ha megkérdik, “Ki a csöcs az a Nagy Imre?” és ugyan miféle francia forradalom kétszázadik évfordulóját ünneplik a párizsiak. Ki másnak hinnénk el, mint a kiszámíthatatlanul (vagyis költõien) tehetséges Hajdú Szabolcsnak, hogy kétezeregyben egy férfiizmait próbálgató, meglehetõsen tanácstalan, és emiatt idõrõl-idõre vad indulatkitörésekben robbanó debreceni fiatalember idõrõl-idõre egy nyárfával osztja meg szerelmi gyötrelmeit, “aki” történetesen a nagyapja, hogy a fa válaszolgat, sõt még laza flörtbe is kezd unokája barátnõjével. Ilyen a világon nincs. De mostantól van. Ezért érdemes mozizni. És ezért nem lehet, nem szabad (sõt tilos és életveszélyes!) rendet vágni a filmmûvészet dzsungelében: a szépség kiszámíthatatlan, a természet ajándéka, nem a minisztériumé.
Amibõl az elõzõ nemzedékek politikát, morált, csupa súlyos épületet emeltek, a maiak tíz centivel a valóság fölött lebegtetik. Mindent tudnak a gravitációról, és mégis. Száll a por. Angyal repül át a mozisötétben.