Marosi György 1993-ban bankigazgatói székét cserélte fel a Mafilm elnök-vezérigazgatói posztjával. Hét és fél évet, az elmúlt fél évszázad második leghosszabb ciklusát töltötte a gyár élén.

– Elküldték vagy eljött?
– Elküldtek. Hét év alatt többször el akartak küldeni, most kevésbé kapaszkodtam.
– Amikor odakerült, felhalmozott adóssága, fizetésképtelensége miatt a Mafilmet többször fenyegette a felszámolás veszélye. Miért állt elõ ez a helyzet?
– Egyrészt a magyar film „összement”, a Magyar Televízió eltûnt mint megrendelõ, s a szolgáltatók versenyében a Mafilm nem tudott megélni a piacon, azonkívül egyes elemei önállósodtak. Másrészt és fõleg: amikor ’94 elején a Mafilm Kft.-bõl Rt.-vé alakult, nem vették figyelembe azt az alapvetõ tényt, hogy céget csak úgy szabad alapítani, ha megfelelõ anyagiak állnak rendelkezésre a fix és változó költségek fedezésére. Nálunk nem jutott pénz a vétellel kapcsolatos ÁFA-terhek, az ingatlanilleték vagy az újfajta adók – például építményadó – kifizetésére sem. A tulajdonosok azon vitatkoztak, kié a cég, s közben egyikük sem fektetett be a cégbe.
 – Hogy tudtak így mûködni?
 – Nagyon nehezen. Ingatlanjainkon végrehajtási jog volt, csak a hitelezõinken múlott, hogy melyik nap teszik az ajtóra a lakatot. 1995 végén például három kamionnal marcona férfiak jelentek meg a gyárban, hogy foglaljanak az APEH-nek. A Mafilm vállalat-csoport több száz milliós APEH- és TB tartozását végül 1996-ban kifizettük, a mínuszról a nullára kapaszkodtunk.
– Hogyan sikerült kikerülni a csõdhelyzetbõl?
– Létrehoztunk egy befektetési kft.-t, amelybe az ÁPV Rt. és a Magyar Mozgókép Alapítvány az eredeti Mafilm részvényeit vitte be, a tõlünk egy ideje ingatlant bérlõ MTM és InterCom pedig törzstõkét. A befektetési kft.-nél ideiglenes tõkeemelést hajtottunk végre.
– A Mafilmnek ma nincsenek adósságai?
– A normál forgóeszközhitelen túl a korábbihoz hasonlóak nincsenek. Viszont nem tudtunk beruházni, mert az iszonyatosan tõkeigényes. Beruházásra legutoljára ’80-ban került sor, azóta csak felújítások voltak, azok viszont végül is nem a gyárat gazdagították.
– Miért?
– Az MTM (tv 2) és az InterCom a múlt évben megvette a korábban általa bérelt épületeket, így az I-es és a II-es stúdiót is. A gyár egyes ingatlanjainak eladásába nem szólhattam bele. Ezek a döntések a fejem felett születtek. Én inkább azt az utat választottam volna, hogy pénzt hozok a cégbe, maradjon több tulajdonos a gyárban, most viszont kevesebb tulajdonos van, de kevesebb is a tulajdona.
– Mi a Mafilmé?
– A 2,6–2,8 hektár nagyságú, 27 ezer négyzetméter alapterületû Róna utcai telepen egy mûterem – a III-as –, több tucatnyi, különbözõ állagú kisebb-nagyobb épület, s a 23 hektáros fóti telep, ahol két nagy stúdió található.
– Éves átlagban hány magyar film készült a Mafilmnél?
– Teljes egészében egy sem, de a produkciók rendeltek tõlünk szolgáltatásokat, béreltek eszközöket. A Mafilm ebbõl, valamint stúdiói, helyiségei bérbeadásából élt, s abból, hogy a gyártási piacra is visszatért. Néhány film elkészítésében – például a Jadviga párnájában – producerként is részt vettünk.
– Ön hogyan képzelte el a gyár jövõjét?
– Azt tekintettem a feladatomnak, hogy a gyárat egy átmeneti idõszakban – akár „a széllel szemben” is – amennyire lehet, a privatizációig tartsam meg. De nem teljesen állami tulajdonban. Furcsa helyzetben dolgoztam: az ÁPV Rt. megakarta mondani, hogy mit csináljunk, pénzt viszont nem adott hozzá.
– Az ÁPV Rt.-nek, illetve elõdjének mi volt – ha volt – a stratégiája a Mafilm sorsával kapcsolatban?
– Ez a stratégia – hozzátéve, hogy a Mafilm többnyire nem volt fontos „ügy” – gyakran változott. A vezérigazgatókat sem tudnám felsorolni, nemhogy az ügyintézõket, akik az ÁPV Rt.-nél a Mafilmmel foglalkoztak. Sok függött attól, hogy az illetékes ügyintézõ mennyit értett meg a gyár ügyébõl, mennyire voltunk fontosak neki. A politika mindig beleszólt a döntésekbe. A privatizációs idõszakban a Mafilm nem szerepelt az állami tulajdonban tartandó cégek listáján, pontosabban levették róla. A döntés állandóan nyúlt, nem lehetett tudni, mennyiért, milyen feltételekkel kerül sor a privatizációra – ha egyáltalán sor kerül rá. A kormány 1997. április 9-i ülésén hozott határozatot a Mafilm magánosításáról.
– A magyar állam most mit vásárolt vissza és mennyiért?
– A TMA 33 százalékos tulajdonrészét, amit néhány éve a cég a Kereskedelmi és Hitelbanktól, illetve a Magyar Befektetési és Fejlesztési Banktól vásárolt meg, most pedig körülbelül a vételár háromszorosáért adta el.
– Mi történt volna, ha szétesik a Mafilm?
– A Mafilm kristályosodási pont. Ha engedjük széthullani, az erõket, eszközöket már soha többé nem lehet koncentrálni. A Mafilm eddig mindig alkalmas maradt arra, hogy köré szervezõdjék a szakma, a legnagyobb létesítményeket, a legdrágább eszközöket a filmgyár képes fenntartani.
– Monopolhelyzetben van-e valamilyen szempontból (stúdió, eszközök)?
– Nincs. Magyarországon ma bármilyen film megcsinálható, csak össze kell szedni a piacon a kínálatot. Nagy belsõ terû helyekben pedig szinte bárhol fel lehet építeni díszleteket. Más kérdés, hogy a belsõ – a díszletépítés, a berendezés, a világítás költségei miatt – nagyon drága.
– Mi változik azáltal, hogy a Mafilm ismét teljesen állami tulajdonba került? Olcsóbbak lesznek az áraik, több film készülhet majd ott?
– Nem az a megoldás, hogy szolgáltatóként kénytelen legyen olcsóbban adni a szolgáltatásait, hanem hogy a vevõ meg tudja fizetni az árait. Úgy hírlik, a Mafilm egyes mûvészfilmeket olcsóbban készít majd el, s ezzel egy újabb szponzoráció jöhet létre. A filmgyártás dilemmája, hogy nagyon élesen elválik a mûvészet és az ipar, holott mindkettõ háttere ugyanaz. A nemzetközi árakat mindenesetre nehéz lesz megfizettetni egy olyan cégnél, ahol kétféle árlista van. Tudomásul kellene venni, hogy az autarchiának vége, a hazai piac nem elég nagy, szükségünk van a nemzetközi piacra.
– A visszaállamosított filmgyár vonzóbb lehet a külföldi producerek számára?
– A filmgyár állapota, infrastruktúrája a külföldiek döntésének csak egyik, s nem is a legfontosabb eleme. A meghatározó az ország állapota, biztonsága, a szolgáltatások színvonala, az árak, a hatósági eljárások kiszámíthatósága, gyorsasága és az adók.
– Mi a véleménye arról, hogy a Mafilm ismét teljesen állami tulajdonba került?
– A magyar filmszakma megmaradása és a Mafilm fejlõdése szempontjából rövid távon hasznos, a nemzetközi versenyképesség szempontjából viszont vitatható a döntés. Azáltal, hogy az egész gyár állami tulajdonba került, egyoldalú függésben akarják tartani, annak anyagi konzekvenciáival együtt. Szerintem azonban nem az eszközöknek, ingatlanoknak kellene állami tulajdonban lenniük, hanem a filmkészítés körülményeit, feltételrendszerét kellene az államnak kedvezõen alakítania.

[keretben]

Mafilm-(válság)krónika

A nyolcvanas évek végétõl: válságjelek, veszteségek, hitelek.

1990-tõl: leépítések.

1991. november
Az egyik legnagyobb hitelezõ – több mint 100 millióval –, a Budapesti és Pest megyei TB felszámolási eljárást kezdeményez a Mafilm ellen. Az adósság 600 millió, ebbõl 200 millió a kamat és a büntetõkamat. (1990 közepén még – szakértõk szerint – 1,7 milliárd volt a Mafilm vagyona.)

1992. június 15.
A Fõvárosi Bíróság ismételten megállapítja a vállalat fizetésképtelenségét. Az eljárást kezdeményezõkhöz a száznál több hitelezõ közül többen csatlakoznak.

1992. július 27.
A Fõvárosi Bíróság kihirdeti a cég felszámolását. A Róna utcai és a fóti telep kiáltási ára – ingatlanokkal, stúdiókkal, eszközökkel – 840 millió Ft. A pasaréti telep kikiáltási ára 230 millió Ft.

1992. október 20.
A Kereskedelmi Bank Rt. és a Portfolió Bank egymillió Ft-os tõkével ingatlanhasznosításra Portex néven céget alapít.

1992. december 7.
A Portex nevét Filmunió Film- és Televíziómûsorgyártó Kft.-re módosítja, a tulajdonosok az egymilliós törzstõkét 416 millióra emelik.
A Filmunió konzorcium tagjai és tulajdonhányaduk:
ÁPV Rt. 104,5 millió 25.1 %
Kereskedelmi és Hitel Bank 104,5 millió 25.1 %
Hungária TV Alapítvány 100,3 millió 24.1 %
Magyar Mozgókép Alapítvány 64,7 millió 14.6 %
Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank 42 millió 10,1 %

1992. december 8.
A Filmunió Kft. – egyetlen jelentkezõként – 415 milliós ajánlatával megnyeri a Mafilmre kiírt pályázatot.

1993. február 16.
A Filmunió Kft. a nevét Mafilm Filmgyártó és Kulturális Szolgáltató Kft-re változtatja.

1993. I. negyedév
A Mafilm háromszorosára emeli a telepén levõ filmstúdió-vállalatok bérleti díját.

1993. II. félév
270-en maradtak státuszban. Ez a szám 1985-ben még 2000 volt.

1994. január 1.
A Mafilm Kft.-bõl Mafilm Rt. lett.

G. A.