Magyarnak lenni egy endékás építõtáborban. Átszökni a legvidámabb barakkból a lepusztultba. Buzás Mihály Kádár-kori idõutazása az apró örömök filmje.
 

Okozott némi fejtörést mindannyiunknak -- huszonéves egyetemisták a hetvenes évek végén, -- hogy miért oly eufórisztikus érzés az erõsen szabadsághiányos Magyarországról kelet felé, a még nálunk is rémesebb Moszkvába, Szófiába, Szocsiba elutazni. Ember és szabadság furfangos viszonyát kellett megértenünk, azt, hogy a megnyirbált szárnyakra, a takaréklángon tartott ambíciókra gyógyír lehet, ha vetünk egy perverz pillantást a porig alázott szomszédságra.
Buzás Mihály filmje A kis utazás erre a rendszerváltás elõtti sajátosan magyar szabadságparadoxonra  épül. A véget nem érõ szocializmus-építés egyik ifjúsági bázisáról, az álmos kisvárosi gimibõl kiszabadul egy osztály az endékábeli Clara Zetkin építõtáborba. S a büntetõtelepre hajazó körülmények között szerelmek borulnak virágba, a magyar barakk lakói között felemelõ offenzív egység születik, gyerek és tanár okosabb, szebb, szabadabb lesz, mint otthon valaha is.
A kis utazás elsõ film, szenteljünk neki figyelmet! Méltányoljuk, hogy olyan korszakról  mesél, mely koránt sincs még filmen újragondolva. S hogy felidézi, sõt megidézi (a filmkezdõ, majd visszatérõ szellemidézõs jelenetet értsük most így!), kik is voltunk egykor, elveszett kádárkori ifjak és kevésbé ifjak, mire szocializálódtunk (nem épp holmi rendszer- meg paradigmaváltó nagyidõkre),  mi mindenbe  kevertek minket bele gonoszul. Értékeljük továbbá a gesztust, hogy Buzás elsõsorban a mostani húszéveseknek szánta filmjét, akik különben szerintem fütyülnek erre az egészre.
Jegyezzük meg továbbá, hogy a Laptinotarsát -- Buzás Szolnoki Józseffel készített elõzõ munkáját --, a BBS nagy idõszakát idézõ, abszurd helyzetekkel teli krumplibogaras áldokumentumot igen szerettük.
A kis utazást a KVB élgárdája erõsítette (társrendezõ-operatõr Pálos György, producer Czabán György, társproducer Gyõri Csilla). S tulajdonképpen nem is csak a huszonéveseknek szól, inkább amolyan családi lowbudget, mely mûfaji megjelölést Pálos Országalmájával tanultuk meg. Ám a szülõ korú családi mozizó mintha egy dimenzió-sokszorozó szemüveget is kapna a jegye mellé. Alig pár perc elteltével szellemekkel telik meg a vetítõ (tényleg nem véletlen az elsõ jelenet), s az összes valaha fontos rendszerkritikus meg hatvannyolcas iskolafilm fölrémlik a Jutalomutazástól a Sípoló macskakõn a Pókfociig, a Fekete Pétertõl, sõt a Hatól és a Magatartásból elégtelentõl a Megáll az idõig. Dárday iskolateremtõ filmjére ismerünk rá a vezérkonfliktusban (ki mehet az endékába?). Szinte a Fekete Péter apájának dörgedelmeit halljuk (a beállítás is ugyanaz!) az enervált Forintos apjától. Gazdag Gyula építõtáboros filmje jut eszünkbe a táborvezetés meg a diákság
"élezõdõ osztályharcáról". És mindhárom zseniális Csehszlovákiában forgatott Forman film, valahányszor Buzás szereplõi táncba fognak. A Hairt maguk az alkotók idézik, méghozzá a dramaturgiai csúcsponton. (S akkor még nem említettük, a Sose halunk meget melynek vezérslágerére -- Nagyutazás -- a  cím utal.)
Az elõdök azonban sajnos irgalmatlanul jók. S a csupa kult- meg nemzedékfilmbõl, újhullámos nyitányból származó rengeteg áthallás mintha legyengítené e késve született rokont. A film alkotói pedig félöntudatos, hipnotizált viszonyban vannak ezekkel az allúziókkal, s érezhetõen gondot okoz  tartani a jó irányt a szellemektõl népes közegben.
Valamiféle idõzavart észlel például a nézõ A kis utazás körül. Mindenekelõtt azért, mert nem írják ki az alkotók, hányban is vagyunk. A fogyasztás jelenébe vetett huszonéveseknek, akikben állítólag a fallal együtt a történelmi tudat is leomlott, talán tényleg elég annyi, hogy valamikor a rendszerváltás elõtt. Aki meg még látta Kádárt  -- gondolhatta Buzás --, a film számtalan, szinte pirossal aláhúzott utalásából majdcsak kirubikolja.
Tehát: akkor vagyunk, amikor a sajtos roló egy húszba került. Következésképp érdemes volt kölcsönkérni a második szünetben egy "bélást". Amikor a Beatles meg a "kvantanaméra" már kínos volt. A Piramis viszont épp a csúcson. Amikor a fontos ember fekete Volgán vitte Kenesére a családját. S Playboy hiányában a Füles erotikus címlapjaival kellett beérni. Amikor a Vértestvérek volt a western és a Hair a tudattágító. Amikor bármelyik középiskolában kb. öt elzápult tanerõre még mindig jutott egy csillogószemû szuperhülye, akin a moszkovita igazgató gyakorlatozhatott.
A kis utazás rekvizitjei meg panoptikumfigurái azonban mintha nem egy idõpillanatra mutatnának (a gömbölyített káder-Volga meg a Piramis között például úgy rémlik, van majd' egy évtized), talán leginkább a hetvenes évekre ismerhetünk, úgy általában. Az elvérzett  hatvannyolc traumáját követõ (bár ha egy építõtábornyi embernek jelentett ez nálunk valóban traumát) tökéletes szürkeség évtizedére, amikor a szabadságvesztés még mindenki számára életfogytiglaninak látszott.
Buzás filmjében a pontos idõmegjelölés csak azért hiányzik, mert A kis utazás   elsõsorban nem egy korfestõ érzületfilm, laza idõhatárokkal, hanem teljesen konkrét, három hét alatt bonyolódó történet, és nincs a filmben semmi formai jel, ami kitágítaná, elemelné mindazt, ami a 3. b-vel, a renitens "ungarise cvájte barakk" lakóival megesik a távoli NDK-ban.
Ennél fontosabb, hogy mintha lenne némi idõzavar A kis utazás  alkotóiban is. Buzás filmje olyan, mintha nem e mostani pillanathoz, inkább a felidézett évtizedhez tartozna. Mintha akkor akart volna elkészülni, Formanék és Dárdayék egyenes folyományaként. S milyen érdekes lett volna -- igazán krumplibogaras, mafszos, sõt Bódys, amerikai anzixos akár --,  ha anyagát így kezeli, negyed század elõtti  talált filmként. Nota bene, a filmbéli táborban valóban készül egy film, a gyerekek egy S8-assal folyamatosan forgatnak, de a filmidõ közel egyharmadát elfoglaló diákmozgó csak hangulatfestõ inzert, idõnként meg idõhúzás.
Így viszont hiányzik az idézõjel  A kis utazásból -- amit például Tímár Péter a rokon Csinibabában határozottan kitett --, a stiláris idézõjel természetesen, ami egybefoglalná a rengeteg filmes utalást, a sok déja vu figurát és jelenetet, s világosan jelezné, kik is vagyunk mi ma, s mi legyen a viszonyunk ama záp korszakhoz. Mit gondoljunk és mihez képest gondoljuk, amit gondolunk. Dühöngjünk még mindig sértetten, halálra sebzetten, elégtételt véve egy kemény film erejéig elpénecolt fiatalságunkért, esetleg nagyvonalúan vigyorogjunk, netán perverzül nosztalgiázzunk? Mert bármelyik verzióra vevõ vagyok,  ha megsúgja  az elején az alkotó, hogy mit akar.
Komolyan gondolom, hogy a  low budget is oka, amiért A kis utazás nem igazán jó film. Mert ne dõljünk be a Blair Witch Project egyenesen a tengerentúlról érkezõ üzenetének, miszerint a kis költségvetésû szerényfilmezésé a jövõ. Ha olyasmirõl beszél és úgy, ami a nagyipari filmgyártás számára felvállalhatatlan, akkor igen. Ám ez a teljesen szabályos cselekményszervezésû darab mindössze egy jó mozi szeretne lenni a sokaságnak. S csak annyiban low budget, hogy Buzáséknak  láthatóan nem volt pénzük leforgatni a jelenetek egyharmadát, megismételni a sikerületlenebb pillanatokat, húsosabbra hizlalni a karaktereket, egyáltalán kibélelni képpel, poénnal A kis utazást, hogy mint egy valódi film, álljon is a lábán.
Mindebbõl pedig az kívánkozik tanulságnak, hogy szomorú lenne, ha a KVB-t (és a MAFSZ-ot) tartósan beszorítanák a pénzadók az egyébként általuk kitalált alacsony költségvetésû film kreclijébe, függetlenül attól, hogy épp milyen típusú tervet dédelgetnek. Márpedig vannak erre jelek. (A rokonszemléletû Szõke Andrással például mindannyiunk bánatára pontosan  ez történik.)
Abból a típusú filmbõl, amire Buzás meg a KVB-sek itt gondoltak -- a Sose halunk meg, a Csinibaba, a 6:3 --, a nehezen lábra kapó könnyû, ám korántsem  bóvli közönségfilmek köre ez --, iparszerûen, magától értetõdõ természetességgel kellene hogy készüljön évente kettõ-három is. Az ilyen filmet egy jó forgatókönyvbõl mindenütt a világon akár a filmgyári background megcsinálja. A közönség pedig örömmel "elnyalja", mint egy fagyit, jobb esetben szerény kultuszt is növeszt hozzá. Ehelyett nyilván megfeszült  A kis utazásban minden résztvevõ, kemény áldozatokat hozva a nyomorúságos büdzsé miatt, hogy egyáltalán elkészüljön, s lám, a kritika még fanyalog is.
Abban lehet bízni, hogy a saját történetekre és a kellemes, szellõs poénos kisrealizmusra éhes közönség szeretni akarja majd A kis utazást. S elviszi a filmet a "jó fej" Gyabronka-tornatanár, a frenetikus, indiánba oltott endékás  táborvezetõ (akit  egy  erõs belsõ poénnal Kovácsy Tibor, a Szabad Európa rádió egykori újságírója alakít), a röhejes szemüveges "frajlájn", meg a megható, esetlenül  szûkszavú gimis szerelmespár. És persze az alapötlet, minek nyomán a sok összezavart  jelenkori magyar, akik a legvidámabb barakkból a legszomorúbb shopping centerben találták magukat hirtelen (Csepeli György örökbecsû  mondata a helyzetünkre), szívesen éli vissza magát másfél óra erejéig a dicsõ félmúltba, amikor mi mutattunk példát bizonyos körökben arra, hogy mi is a szabadság.

A kis utazás -- magyar, 1999. Rendezte: Buzás Mihály. Írta: Kõrösi Zoltán, Pálos György, Buzás Mihály. Kép: Pálos György. Zene: Végsõ Zoltán. Hang: Kõporosy János. Vágó: Buzás Mihály, Czabán György, Juhász Katalin, Pálos György. Díszlet: Lengyel Noémi. Jelmez: Kozári Zita, Tánczos Anita. Szereplõk: Gyabronka József, Farkas Arnold, Szikra József, Gáspár Imola.
Gyártó: Zsebcselek Csoport. Támogató: MMK, ORTT, Allegro Bt., MAFSZ, Kodak Hungary, Szentesi Horváth Mihály Gimnázium. Forgalmazó: Budapest Film. 100 perc.