Frears röghöz kötött rendező. Ha elkalandozik, senki sem jár jól.
A Veszedelmes viszonyok (1988)
és a Svindlerek (1990) dupla-diadalát követően az angol Stephen Frears
kartonjára Hollywood rávezette: „piacképes”. A következő bejegyzés ez lehetett:
Mégis, melyik piacra?
Hamar bizonyítást nyert;
a hazaira nem. A Mondvacsinált hőssel (1992) pedig mindkét nemet, valamennyi
felekezetet és minden bőrszínt megcéloztak: repülőgép-szerencsétlenség,
média-szatíra, Andy Garcia a lányoknak, Geena Davis a fiúknak, Dustin Hoffman
a felnőtteknek -- mindhiába. A „megamozi gigasztárokkal” se pénzt, se presztízst
nem hozott a befektetőknek. Ha lehet, Frears Dr. Jekyll–Mr. Hyde parafrázisából
(Mary Reilly, 1996) még nagyobb fiaskó született. Megtépázott renoméját
a hazai földön forgatott víg meló(s)drámák, a Méregzsák és a Furgon hozta
rendbe. Kisvárosi realizmus, a bennfentes szemével -- az indokoltnál valamivel
több derűvel, hrabali alapállásból -- szemlélt mikroklíma: Frears ehhez
konyít, s ez nem kevés. Röghöz -- brit röghöz -- kötött rendező, korlátai
itt húzódnak, az ír, angol munkásnegyed-külváros határán. Titkos fegyvere
Roddy Doyle, az író és Colm Meany, a színész.
A néző és a mecénás akkor
jár rosszul, mikor Frears tévhite találkozik a kassza tévhitével. Az előbbit
ambíciói, az utóbbit a művészet-pártolása, az „european touch” utáni vágy
vezeti félre. E szerencsétlen csillagzat alatt született Frears két legutóbbi
filmje, a Hi-Lo Country és a Pop, csajok satöbbi. A Hi-Lo Country elégikusra
hangszerelt western két barátról (a vad: Woody Harrelson, a merengő: Billy
Crudup), akik a második világháború különböző hadszíntereit megjárva visszatérnek
a Vadnyugatra. Itt egy új üzleti rivális (Sam „már a szeme sem áll jól”
Elliot) és a végzet közéjük furakodó asszonya (Patricia „már a szeme sem
áll jól” Arquette) vár rájuk; a két sematikus karakter a kialakuló dráma
mozgatórugója. Ígéretes felállás, természetes táptalaja az élvezetes, jótempójú
giccsnek. Giccs nincs, fanyalgás van: egy kifogástalan ízléssel elkészített
csodabogarat, egy angolosan arisztokratikus western-mutációt kapunk. Frears
country zenére keringőzik, túl finom kézzel nyúl a regényalapú matériához,
elfinomkodja a természet és a benne élő emberek egyszerre kártékony és
jótékony vadságát. Ahelyett, hogy bemutatná a vadat, inkább megszelídíti.
Hasonlóan domesztikált Nick Hornby Pop, csajok satöbbi című regényének
Frears-féle moziváltozata. A regénynek nagy rajongója vagyok, csakúgy mint
John Cusack. Mivel utóbbit jobb kapcsolat fűzi a Disney-hez, kettőnk közül
ő csinált filmet a regényből (Cusack producere és egyben egyik forgatókönyvírója
a filmnek). A főszerepet is magára osztotta -- vonakodva ugyan, de be kell
ismernem, jól áll neki Bob figurája. Bob az az előttem sem ismeretlen lehetetlen
alak, aki nem tud felhagyni gyerekes fantáziáival. Úgy gondolja, a nők
minden bajának okozói. Ha megértés van, neki kaland kell, ha kaland van,
megértés. Ha démoni a szerető, az a baj, ha együttélésre alkalmas, akkor
az. Ha nincs baj, akkor van csak baj igazán. Szóval hálás a szerep, és
Cusack él a lehetőséggel. A megfeneklett párkapcsolatot felbontó Laura
szerepére is hiteles arcot találtak: Iben Hjejle kisírt szemei nehezen
felejthetők.
A lényeg mégis kicsúszik
Frears kezei közül. Éleslátása és maró, de sosem gúnyos humora mellett
Hornby könyvének legfőbb erénye az a szövetség, amit a hasonló cipőben
járó olvasónak felajánl: „Látod, én is elcsesztem, de azért még megvagyok,
te is elcseszted, na fel a fejjel, barátom!” Optimizmusról szó sincs, megszenvedett
derűről annál inkább. Ugyanez a szövetség Frears-nél erőtlen, elsikkadt
a mentsvár-funkció, a lelki-segélynyújtás. Frears újra idomít, az alapanyag
azonban ellenáll, a ráeresztett lúgoldatból saját grabancánál fogva is
képes kirángatnia magát.
Frears ismét megúszta. Legnagyobb
keresztje, kifinomult ízlése révén várhatóan sosem bukik akkorát, hogy
megértse végre: az a kis ködös szigetdarab, az az ő egyetlen esélye.
Hi-Lo Country (Hi-Lo Country) – angol–amerikai, 1998. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Max Evans regényéből Walon Green. Kép: Oliver Stapleton. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Woody Harrelson (Big Boy Matson), Billy Crudup (Pete Calder), Patricia Arquette (Mona Birk), Penelope Cruz (Josepha O'Neil). Gyártó: Woeking Title Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 114 perc.
Pop, csajok satöbbi (High
Fidelity) – angol, 2000. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Nick Hornby regényéből
Scott Rosenberg, Steve Pink és John Cusack. Kép: Seamus MacGarvey. Zene:
Carter Burwell és Howard Shore. Szereplők: John Cusack (Rob), Iben Hjejle
(Laura), Lisa Bonet (Marie DeSalle), Tim Robbins (Ian), Jack Black (Barry),
Todd Louiso (Dick), Catherina Zeta-Jones (Charlie). Gyártó: Touchstone
Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 114 perc.