Berlin, Budapest és Moszkva ünnepelt sztárja kamaszos szemtelenséggel vette semmibe a kor női szerepkliséit.
A 3. Filmemlékezet Fesztivál reklámklipje
egy régi próbafelvétel volt: Gaál Franciskát látjuk háttal, cigarettával
a kezében, lassan felénk fordítja tekin-tetét, leejti keppjét, majd visszafordul.
– Gaál Franciska filmsztárnak szüle-tett. Külseje, mozdulatai, kisugárzása
egyaránt erre teremtették. Nem tudjuk, ki készítette a próbafelvételt,
s azt sem, mikor. A rá emlékező filmes pálya-társak közül tudomásom szerint
csak Székely István gyanúsítható ilyesmi-vel. A Hyppolittól a Lila ákácig
címen megjelent memoárjában ugyanis a következőket írja: "Franci nem volt
idegen számomra. Ismertem a Vígszín-házból, régebben sikeres próbafelvételt
is készítettem róla, melynek hatására német filmszerepeket kapott." Bár
Gaál Franciska 1919 és 1921 között már öt magyar némafilmben játszott,
nem lehetetlen, hogy ez a – talán Székely által jegyzett – próbafelvétel
indította el igazi, (hangos)filmes karrierjét. 1921 és 1932 között nem
készített több filmet, 1923-tól a Vígszínházban játszott, a film mintha
nem nagyon érdekelte volna. Huszonévesen épp elég magasra emelkedett a
színház világában ahhoz, hogy elégedett legyen sike-reivel és lehetőségeivel.
Aztán készítenek róla egy próbafelvételt, és egy-szerre minden megváltozik.
A harmincas évek elejétől mindent megtett azért, hogy nemzetközi filmsztár
lehessen.
Először Berlinben próbálkozott
1932-ben. Könnyen beilleszkedett a magyar filmes kolónia tagjai közé, Székelyék
támogatták, riválisai pedig nem na-gyon voltak. Alpár Gitta és Bársony
Rózsi idejének egy részét lekötötte a színpad, ő viszont minden idejét
a filmnek szentelte. Berlinben forgatott két filmjével egycsapásra meghódította
a német közönséget. A filmsztárokról kiadott korabeli fényképalbumokban
róla közölték a legnagyobb portrékat. Mindkét berlini filmjét az a Carl
Boese rendezte, aki 1921-ben a Gólem má-sodik változatában Paul Wegener
társrendezője volt. (Boese mindig biztosra ment: a húszas években kamarafilmeket
készített, a harmincas évek elején a vígjáték műfajában jeleskedett, Hitler
alatt pedig sikeres Heimatfilm-rendező volt). Gaál Franciska sikerének
igazi titka azonban a német filmből hiányzó női szerepklisé megtestesítésében
rejlett. A kritikák "természetesnek", "frissnek", "temperamentumosnak",
"flottnak", "szellemesnek", "izgatónak" és "vakmerőnek" nevezték. Ilyen
piaci áruvéd-jeggyel egyetlen német sztár sem dicsekedhetett ebben az időben.
Nem sza-bad azonban megfeledkeznünk a mögötte álló gyártási apparátusról
sem. A Laemmle-birodalom németországi helytartójának, a Deutsche Universal
fő-nökének, Paul Kohnernek a támogatását élvezte azáltal, hogy a szilágysomlyói
születésű Joe Pasternak lett a producere. A tehetséges szí-nésznő jól felépített,
ígéretes karrierjének a náci hatalomátvétel vetett véget. A filmipart "árjásító"
Göbbels támadásainak első számú célpontja éppen a Universal volt. A német
film "megtisztításáért" folytatott náci mozgalom el-ső komoly sikerét még
1930-ban a Universal ellenében érte el. Göbbels irá-nyításával az egész
országban utcai tüntetéseket provokáltak, és kierőszakol-ták a Nyugaton
a helyzet változatlan betiltását. A Universal bizalmát élvező magyar kolónia
jórészt zsidó származású tagjainak 1933-ban el kellett hagyniuk a német
fővárost. Gaál Franciska és barátai – Székely, Pasternak, Szőke Szakáll,
a zeneszerző Brodszky Miklós és a többiek – Bécsben és Budapesten folytatták
pályájukat. Hozzájuk csatlakozott még két berlini ba-rát: Hermann
Kosterlitz rendező és Felix Joachimson forgatókönyvíró.
Gaál Franciska hét filmet forgatott
Ausztriában és Magyarországon. Gyártá-sukhoz és minél szélesebb körben
történő nemzetközi forgalmazásukhoz a fejlődő magyar hangosfilmgyártásnak
komoly anyagi érdeke fűződött. Olyannyira, hogy Keresztes-Fischer Ferenc
belügyminiszter jegyzékváltásba bonyolódott Göbbels minisztériumával: egy
film, a Tavaszi parádé berlini bemutatását 1935 januárjában sikerült elérnie.
A hét Németországon kívül, de német nyelven forgatott filmből hat Universal-Pasternak
produkció volt, közülük hármat (Péter, 1934; Kismama, 1935 és Kati, 1936)
a Kosterlitz–Joachimson páros készített. Bár az 1934-es Csibi rendezője
Max Neufeld volt, ennek forgatókönyvét is Joachimson írta. A gyártó cég,
a rendező, a forgatókönyvíró és a filmsztár különösen szerencsés találkozása
talán azért kerülte el máig a filmtörténészek figyelmét, mert emigránsok
által készített koprodukciós filmekről lévén szó, egyetlen nemzeti filmtörténet
sem méltat-ta figyelemre alkotásaikat. A német és az osztrák filmtörténeti
munkák leg-feljebb egy-egy mondat erejéig említik őket, nálunk pedig még
az újabb filmográfiákban sem szerepelnek. Mára feledésbe merült korabeli
sikerük több tényezőre vezethető vissza. Gaál Franciska szempontjából a
legfonto-sabb az volt, hogy az alkotóknak sikerült szerepkliséiből egy
csak rá jellem-ző, jól eladható imázst kialakítaniuk. Ehhez a "flapper"-nőtípus
szolgált ki-indulópontként. Az öntudatos, konvenciók ellen lázadó gépírólányok,
tele-fonos kisasszonyok és bolti eladólányok húszas-harmincas években divatba
jött sztereotípiái szerencsésen ötvöződtek a színésznő személyiségjegyeivel
és tehetségével. Az eredmény egy olyan szókimondó, talpraesett, humoros
és agilis figura lett, aki "nőies" naivitásával és bájával képes ellensúlyozni
személyiségének "férfiasan feltörekvő" szociális oldalát. Erotikus kisugárzá-sa
összhangban állt hangsúlyozottan androgin alkatával. A Péter Évájaként
a film egy részében fiúszerepet játszik. Csibiként is kettős szerepben
láthat-juk: sikeres énekesnőként és pubertás előtti álló kislányként. (A
szerepben rejlő androgin lehetőségeket majd Turay Ida fogja következetesen
kibontani Gaál Franciska játékmódjához hasonló módon alakítva Janikát Keleti
Már-ton 1949-ben készített filmjében.) A Kismama hősnőjeként fordítva teszi
meg ugyanezt az "időutazást": a dramaturgiai csavar segítségével intézeti
bakfisból hirtelen dolgozó nővé, anyává, majd boldog feleséggé válik.
A német piac számára készített,
de Németországban politikai-faji okokból be nem mutatott filmek nagy sikert
arattak Magyarországon, Ausztriában és nem várt módon a Szovjetunióban
is. A Pétert az 1935-ös Moszkvai Nem-zetközi Filmkiállításon az év legjobb
filmvígjátékáért járó aranyéremmel jutalmazták. Ettől az időtől kezdve
Gaál Franciska lett az egyik legnépsze-rűbb külföldi filmsztár a Szovjetunióban.
Az Anschluss és a magyarországi
zsidótörvények azonban nem tették lehe-tővé a team további európai működését.
Kosterlitz és Joachimson Pasternak segítségével Hollywoodban folytatta
pályafutását Henry Koster illetve Felix Jackson néven. Együttműködésük
Gaál Franciskával megszakadt. A Universal nem foglalkoztatta többé. Az
anyagi nehézségekkel küzdő cég számára Pasternak felfedezte a Gaál
Franciskánál legalább húsz évvel fiata-labb, hasonlóképp alacsony termetű
Deanne Durbint. 1936-ban már ő játszotta a nagysikerű Három kis ördög produkcióban
azt a szerepet, amellyel Pasternak, Kosterlitz és Joachimson Európában
Gaál Franciska segítségével aratott sikereket.
A magyar sztár valamikor 1936-37
fordulóján érkezett Hollywoodba a Paramount és Cecil B. DeMille hívására.
Ő rendezte első amerikai filmjét Kalózkisasszony címmel (1938 januárjában
mutatták be), és feltételezhetően ugyancsak ő készítette el Gretchen Comes
Across címmel a filmsztár ame-rikai promóciós filmjét is. A zenés történelmi
kalandfilmben Gaál Francis-kának tőle idegen szerepkörben kellett bizonyítania.
Amerikai bemutatkozá-sa elmaradt korábbi teljesítményeitől, nem váltotta
be a személyével kapcso-latos várakozásokat. Közben a Pasternak–Koster–Jackson
trió többször megismételte a Három kis ördög sikerét Deanna Durbinnel.
Sőt 1940-ben az ő főszereplésével készítették el a Tavaszi parádé amerikai
remake-jét is Spring Parade címmel. Gaál Franciska tehát elvesztette a
Universal stúdió és barátai nyújtotta korábbi biztos hátterét. Még két
amerikai filmben szere-pelt, az egyiket a Paramount (Párizsi nászút), a
másikat az MGM (Vasárnap délután) készítette. A Metro-produkció is remake
volt, ugyanúgy Hunyady Sándor Bakaruhában című novelláján alapult mint
az 1936-os osztrák Kati. Forgatókönyvíróként Jackson neve is szerepelt
a stáblistán, nyilván a korábbi európai verzióban való közreműködése miatt.
Gaál Fran-ciska ekkor szerepelt utoljára filmvásznon. Még nem volt negyven
éves.
Gaál Franciska filmjeit az Örökmozgó
3. Filmemlékezet Fesztiválja vetítette.