Bill Haley (And His Comets) Rock
Around The Clockja alapján 1956-ban készítette el
a Columbia Pictures a hasonló címû filmet. Ezzel indult
a rock and roll ma is tartó diadala. Haley-vel párhuzamosan
olyan nevek tûntek fel, mint Elvis Presley, Fats Domino, Eddie Cochran,
Jerry Lee Lewis, Little Richard, Gene Vincent, Chuck Berry, Paul Anka.
A rock nagy korszakának azonban az ötvenes évek csak
a nyitánya volt, elsõsorban az USA-ban és kevéssé
Angliában hódított, itt, a vasfüggöny mögött
1957-58-ban csak keveset tudtunk róla, évek teltek el, amíg
legalább egy szûkebb ifjúsági szubkultúra
köztudatába bekerültek ezek a nevek, megismerhettük
számaikat.
Elvisrõl valamelyik újság
(talán a Magyar Ifjúság) azt írta, hogy nincs
hangja, nem tud énekelni, idétlenül mozog, össze-vissza
vonaglik a színpadon, és csak az imperialisták manipulációjának
köszönhetõen idéz elõ tömeghisztériát.
A luxemburgi rádió
esti adása a hatvanas években már rendszeresen sugárzott
popzenei mûsort, és a rendszer elleni lázadás
(s ez nem utólagos belemagyarázás!) egyik megnyilvánulása
volt ennek a mûsornak a hallgatása, de még inkább
(természetesen szalagos) magnóra rögzítése.
Belvárosi presszókban, ha találkoztunk márpedig
majd' minden nap találkoztunk , eszmét cseréltünk
az utolsó heti Top Twentyrõl, és a beavatottságnak,
a bennfentességnek a biztos jele volt, ha valaki kívülrõl
fújta az aktuális toplistán kívüli számokat
is.
Volt azonban az életünknek
egy korábbról, csak a hangja alapján ismert személyisége:
Willis Conover. Minden este felhangzott a rövidhullámon (talán
a 49 méteren) jellegzetes öblös hangja, amely tagoltan
ejtette a szavakat, hogy az angolul alig tudók is megértsék
az amerikai rádió napi kétórás jazzadásának
szövegét. "
This is Willis Conover, Music USA.
"
A használtan vett Pacsirta
rádióm volt a csúcsminõség (szakemberek
szerint ma is nyerõ lenne a legszuperebb japán kütyükkel
szemben is, mert idõközben rájöttek, hogy az igazi
hifi hangminõség nem tranzisztorokkal, hanem klasszikus elektroncsövekkel
érhetõ el), amelyen a Szabad Európa Rádiót
(elsõsorban a
Teenager Party
t), Luxemburgot és a
Music
USA
-t fogni lehetett. Willis Conover már az ötvenes évek
közepétõl (számomra egészen pontosan 1955
szeptemberétõl) azt jelentette, hogy közöm lehet
ahhoz a világhoz is, amelybe ugyan fizikailag nem léphetek
be, de valamit tudhatok róla, valamit mégis kaphatok belõle,
s ez a zene. Ahogy a komolyzene Mozarttal kezdõdött (
Eine
kleine Nachtmusik
), a jazz azzal a Glenn Millerrel, aki a második
világháborúban nagyzenekarával a frontokat
járta, és az amerikai katonáknak játszott,
s aki repülõszerencsétlenség áldozata
lett, legendáriumunk, magánmitológiánk szerint
a németek lõtték le (a rohadt nácik!). Az amerikai
jazz volt az elsõ kapocs ahhoz a másik világhoz, amelytõl
egyébként hermetikusan el voltunk zárva.
Jobb polgárcsaládoknál
volt ugyan még a háború elõttrõl néhány
recsegõ 78-as fordulatszámú jazzlemez, sõt
volt egy barátom, akinek lemezváltós gramofonja is
volt, amire tíz lemezt lehetett feltenni, s egy-egy lemezen három-három
és fél percnyi zene volt, s amikor egy lemeznek vége
lett, automatikusan leejtette a masina a következõt és
folytatta a zenélést csuda dolog volt. De az ötvenes
évek közepén már megjelentek a mikrobarázdás
lemezek (akkor így nevezték az LP-t), és az ezekhez
tartozó Supraphon lemezjátszók és lemezek (Made
in Czechoslovakia). Ám ezeken a gramofonokon is le lehetett játszani
a 78-as fordulatú lemezeket, hiszen még óriási
mennyiség volt használatban belõlük.
Conover révén Glenn
Miller mellett megismerhettük a jazz történetét
és a legjobb amerikai kortárs jazz-zenészeket is.
Szinte naponta hallhattuk azokat a máig rendíthetetlenül
a zeniten álló csillagokat, mint Bennie Goodman, Louis Armstrong,
Stan Kenton, Art Tatum, Count Basie, Duke Ellington, Woody Herman és
persze az MJQ, a Modern Jazz Quartet, amelynek zongoristáját
John Lewist 1965-ben Zágrábban olyan közelrõl
hallgathattam, hogy csak a lábát láttam, tudniillik
a zongora alatt feküdtem az egyetemi klubban, mert csak ott jutott
számomra hely. Lewis ugyanis Horvátországba nõsült
(vagy csak udvarolt?), és az egyetemi színházi fesztivál
alkalmából beugrott a klubba, s ha már ott volt, végigjátszotta
az éjszakát. Mintha egy mai huszonéves este az ágyában
találná Claudia Schiffert, Cindy Crawfordot vagy Madonnát.
A kommunista hatalom a jazzt is
az imperialista mákony kategóriájába sorolta,
inkább a tiltott, mint a tûrt kategóriába. Azért
valami kevés élõ zene itthon is elérhetõ
volt. A Gellért Szálló teraszán a néha
Söptei Gézával kiegészülõ Garay Attila-,
Kovács Gyula(?)-, Pege Aladár-triót lehetett, számunkra
is elérhetõ áron, meghallgatni. A Duna-kertben esténként
Martiny Lajos() és zenekara játszott, hétfõnként
a Savoyban és az Astoria pincéjében (bárjában)
Kertész Kornél() (Citrom) szervezett jam sessionöket,
s olyan nagy volt a tömeg, hogy a céhbeli zenészek is
alig fértek be. A KISZ persze kezébe akarta ragadni a kezdeményezést
e területen is, és létrehozta a Dália Jazz Klubot
(az Alkotmány utca és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán),
elnöke Kertész Kornél lett. És ekkor tûnt
fel a zseniális Szirmai Márta, a háború utáni
elsõ autentikus magyar jazz-énekes, valamint a fogorvostan-hallgató
Dobos Attila bárgyú táncdalaival (
Isten véled,
édes Piroskám
). A Záray MártaVámosi
János selyemcukor-házaspár uralta a terepet, no meg
Tabányi Mihály (virtuóz tangóharmonikás,
Hohner Verdi III-mal) és szólistái.
Fantasztikus élmény
volt Pernye András() '63-ban megjelent könyvét (
A
jazz
) kézbe venni. Ez volt az elsõ olyan mû, amely
kizárólag szakmai és nem politikai szempontok szerint
igazított el bennünket egy addig tiltott és ismeretlen
világban. Ám ez a könyv bizonyos vonatkozásban
késõn jött, mert addigra már átpártoltunk
a rock and rollhoz, Elvis Presley és Paul Anka lettek az istenek.
S bár enyhült a politika megítélése a
jazz-zel szemben, kellett az ellenségkép a kultúrában,
s ennek kiválóan megfeleltek a rocksztárok. Ám
ha ti (õk) tiltjátok a magyar rádióban Little
Richardot, Chuck Berryt, Gene Vincentet, akkor mi megteremtjük a lehetõséget
hallgatásukra, sõt: kultuszuk gyakorlására.
A Beatles nekünk már gyengécske vinnyogás volt
csak. Generációs határvonal máig is: Presley
vagy a Beatles.
Aki azt hiszi ezek után, hogy
Amerika-mániások voltunk, az téved. A francofília
jellemzett bennünket, s aki soha nem tanult franciául, annak
is tudnia illett a legfontosabb könyvek és filmek címét
eredeti nyelven. Amerikát is elsõsorban Simone de Beauvoir
Amerikai útinaplójából (L'Amérique
au Jour le Jour)
, az õ reflexióiból ismertük
meg, s Beauvoirnak nem volt túl nagy véleménye az
Államokról. Sartre mûveinek kiadása már
1958-ban megkezdõdött a Modern Könyvtárban az
Egy
vezér gyermekkorával (L'enfance d'un chef et autres nouvelles)
,
s '63-ban ugyanebben a sorozatban jelent meg
Az ördög és
a jóisten (Le Diable et le Bon Dieu)
. Színházban
is bemutathatta Kazimir Károly, hiszen Sartre antiklerikális
volt.
A Modern Könyvtár szerkesztõi
ügyesen egyensúlyoztak a három "T" akkor még
nem megfogalmazott és fõleg kiismerhetetlen útvesztõjében.
1958 és 1974 között 272 kötetet jelent meg a sorozatban,
a szocialista országokból is igyekeztek a legjobb szerzõket
bemutatni s ezért az árért megjelentethették
a kortárs nyugati szerzõket is. Már 1958-ban: Osborne,
Dürrenmatt, Vercors, Max Frisch, Sartre, 1963-ban pedig: Mrozek, Böll,
Sartre és Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja. S ma már
elképzelhetetlen, hogy az év könyvslágere (Szolzsenyicin
mellett)
József Attila összes versei és mûfordításai
volt (Helikon). Megjelent 15 200 példányban, ebbõl
1200 bõrkötésben, számozva. A 949. számú,
bõrkötéses példány van a birtokomban.
És Fejes Endre
Rozsdatemetõ
je,
amely elõször 1962-ben jelent meg, majd 1963-ban, a fergeteges
sikerre való tekintettel 25 000 példányban másodszor
is kiadta a Magvetõ Kiadó. És még ebben az
évben a Thália Színház is bemutatta a színpadi
változatot. Rohantam megnézni, de nagy-nagy csalódás
volt.
A hatvanas évek elejére
nemcsak mi, de az ország is kezdte jól érezni magát.
A Cseh TamásMásik JánosBereményi Géza-trió
dalát idézve: "A hatvanas években / Fellazult tételben
/ Fogalmazódott meg a világ." A sztálini kor struktúrája
minden területen föllazult, s bár a frizsiderszocializmust
ostorozta a sajtó és a propaganda, de a hatalom azt szorgalmazta,
hogy az istenadta nép érezze jól magát.
A kultúrpolitikát
körülölelõ betonfalon hatalmas rések keletkeztek.
Szerte az országban zsûrizetlen tárlatok nyíltak
bátor kultúrház-igazgatók támogatásával,
láthattuk a kortárs filmmûvészet termésének
legjavát (francia filmhét januárban), magánlakásokban
féllegális szalonok mûködhettek, amelyekben viták
folytak arról a mûvészetrõl, amely a hivatalos
kiállítóhelyiségekbõl kiszorult, nem
kellett félni a komolyabb retorzióktól azoknak, akik
mûtermükben vagy barátjuk lakásán tárlatot
vagy felolvasóestet rendeztek.
Ösztönös óvatossággal
élnek generációm tagjai a lehetõségekkel.
Ösztönös undorral (sokan persze nagyon is tudatossal) elfordulnak
mindentõl, aminek a politikához a legcsekélyebb köze
is van. Az év eleji választásokon köreinkbõl
a legtöbben vagy meg sem jelentünk, vagy üres borítékot
dobtunk az urnába, s a Muskátliban röhögve mutogattuk
egymásnak a szavazócédulát. Volt, aki szarral
kente be, mielõtt bedobta. S volt, aki a szavazóbizottság
elõtt összetépte. Majdnem lecsukták. Ez volt
a mi politizálásunk. A hatalom semmibevétele. Lesajnálása.
Bajnok lett a Ferencváros!
14 év után megengedték neki. S mit kiabált
a barom "B"-közép? "Bajnok lett a Ferencváros / Fasza
gyerek Kádár János". Mert azért a "B"-közép
tudta, hogy csak azért lehetett bajnok a Fradi, mert megengedték
neki. Ugyanakkor hálás volt a hosszabb pórázért.
A franzstadti proli, amelyik hét éve még az utcára
ment, harcolt a ruszkik ellen, az most hálás, hogy a Fradika
megnyerhette a bajnokságot. A politika akkor ilyen kis engedményekkel
igyekezett maga mellé állítani a népet. Nem
is teljesen eredménytelenül. A mi köreinkben a foci nem
tartozott a favorizált sportágak közé. Hiszen
a foci a plebsz sportja. Mi pedig különbnek tartottuk magunkat.
Ha sport: akkor atlétika vagy asztalitenisz. Mert a golf túl
távoli volt.
A posztrákosista boncok '63-ra
szinte kivétel nélkül visszaszerezték korábbi
pozícióikat, vagy konvertálták olyan területekre,
amelyek a korábbinál jobban fizettek. Pontosan lehetett tudni,
hogy a volt ávósok a külkereskedelemben, a szövetkezeteknél,
könyvkiadóknál és egyéb kellemes helyeken
kaptak vezetõ pozíciókat. Décsi Gyula fõ-fõ-ávós
az Akadémiai Kiadót boldogítja, Kardos György
pedig a Magvetõnél serénykedik. A korábbi kultúrnacsalnyikok
egy része átmenetileg eltûnt ugyan a süllyesztõben,
de helyükre újabbak (és hasonlóan rohadtak) kerültek
(felszálltak a verebek a fáról, aztán mindegyik
visszaszállt egy másik ágra). Változatlanul
folyt a középszer dáridója. Az 1956 utáni
hetedik év sokban hasonlít az 1990-es rendszerváltás
utáni hetedik évhez. A korábban besározódott
sztálinisták pályát változtattak, politikai
tõkéjüket és kapcsolataikat átváltották
gazdaságira bár akkor ezt a szép kifejezést
még nem ismertük. Elkezdõdött a maihoz persze
nem mérhetõ tollasodásuk. Nem látványosan,
de még számunkra is egyértelmûen és követhetõen
a kulturális és a gazdasági elit fontos posztjaira
kerültek.
Az egyetemeken (elsõsorban
azokon a területeken, amelyek ideológiailag megbízható
kádereket igényeltek) a jó elvtársak kerültek
helyzetbe, azok, akik közül még ma is oly sokan ott vannak.
A Pölöskeik akkor betonozódtak be. Az ideológiamentes
helyekre (mûszaki egyetemek) az '56 után technikumokba számûzött
tanárok lassan visszaszivároghattak. Nélkülük
ugyanis nagyon lezüllött volna az oktatás. És a
szocializmus építése igényelte a magasan képzett
mûszaki kádereket.
Egy hatvankettes párthatározat
nyomán '63-ra eltörölték a numerus clausust. Megszûnt
a munkás- és parasztszármazású fiatalok
kvóta szerinti felvétele, annyi maradt a korábbi évek
úzusából, hogy azonos felvételi eredmény
esetén a munkás-, illetve parasztszülõk gyermeke
részesült elõnyben. Én még azért
lettem (1960-ban)
elõfelvett
, mert "X"-es számazású
voltam, s azt az értesítést kaptam, hogy a felvételi
vizsgán megfeleltem, de helyhiány miatt csak a következõ
tanévben kezdhetem meg tanulmányaimat.
Persze a KISZ ajánlása
nélkülözhetetlen volt az egyetemre kerüléshez,
s ez sokak karrierjét törte ketté, mert voltak középiskolák,
ahol komolyan vették ezt a bornírt szabályt. A legtöbb
helyen azonban csak formaságnak tekintették, s a tanárok
szakmai véleménye volt a döntõ. Ám fontoskodó
KISZ- és párttitkárok sok helyen tevékenykedtek.
Egy lefelé nivelláló
társadalomban a szakmák presztízse alkalmazkodik az
uralkodó társadalmi klímához. Akinek végképp
semmilyen elképzelése nem volt a jövõrõl,
az a jogi karra ment. Lehet, hogy véletlen, de generációmban
nem találkoztam olyannal, aki azért választotta volna
a jogi egyetemet, mert elhivatottságot érzett a pálya
iránt. Volt, aki a családi tradíciókat követte,
de a legtöbben csak a diákéveket akarták imigyen
meghosszabítani. Ennek ellenére generációs
társaim közül sokan lettek elhivatott, kiváló
jogászok. A propaganda a mûszaki képzést helyezte
elõtérbe. A szocializmus
teljes felépítéséhez
(ez akkortájt "bevett fogalom") elsõsorban mérnökökre
volt szükség. Gigantikus létszámú évfolyamok
voltak a mûszaki egyetemeken. Én például hatszázadmagammal
hallgattam Farkas Miklós matematika-elõadását
az auditórium maximumban. Ennek ellenére (vagy éppen
ezért?) a mérnöki pályának nem volt semmilyen
presztízse. Közgazdászhallgatóra sem emlékszem,
aki elhivatottan nézett volna a jövõbe. Hiszen a közgazdászság
egyenlõ volt a fõkönyvelõséggel. S ki
vágyott arra huszonéves korában, hogy a Kerámiaipari
Mûveknél (vagy a Bámexbumfértnál) fõkönyvelõ
legyen? Persze, lehet, hogy azokkal nem találkoztam, akik már
egyetemistaként aktív KISZ-munkával, munkásõrséggel
egyengették késõbbi karrierjüket. A mûvészeti
fõiskolákon kívül az orvosi egyetemeknek és
(teljesen érthetetlen módon) a bölcsészkaroknak
volt az átlagot messze meghaladó tekintélyük.
A polgári világból itt ragadt értékrend
azt sugallta, hogy a könyvek körül matatni az talán
úribb dolog, mint egy gyárban mûvezetni. Az egykori
bölcsészek késõbbi karrierje jól bizonyítja,
hogy a semmire sem jó bölcsészdiplomával mi mindent
lehetett elérni. Az egyetemek presztízsére a túljelentkezésekbõl
is lehetett következtetni.
Sokat idéztük Sartre
egy bon mot-ját: "A jövõ sötét, nagyon sötét."
Ugyanakkor rohadt jól éreztük magunkat. Falat vontunk
magunk köré, amelyen belül saját értékeink
szerint zajlott az élet, s ami a falon kívül történt,
arról kinyilvánítottuk, hogy nem létezik. Voltak
azért elhivatott matematika-, fizika- és egyéb tanár
szakos hallgatók, de többségünknek nem volt semmilyen
reális jövõképünk. Ám ez nem nagyon
tudatosult bennünk, mert a jelen elég érdekes és
izgalmas volt ahhoz, hogy a jövõvel ne foglalkozzunk.
Természetesen állandó
kapcsolatban állt a falon belüli és kívüli
világ, de ez a kapcsolat teljesen pragmatikus volt. Büky Géza
próféta és zeneszerzõ verse szájról-szájra
járt. "Fossuk szemen az ijedteket / Az isten faszát rágó
topis pisiseket / A kitenyésztett faszszopókat /
/ Picsába
el, aki fél!" Ez a trágár rigmus arról szólt
(akkor és nekünk), hogy semmi közünk a létezõ
valósághoz, teremtsük meg a saját világunkat,
és ne törõdjünk azzal a hazug, hamis másikkal.
Számunkra a mi világunk volt a reális, és a
másik a virtuális. Ha nem így lett volna, nem tudtam
volna oly könnyedén és folyamatosan nemet mondani, amikor
1963 januárja és májusa között nyolc-tíz
alkalommal kerestek meg a BM-tõl, hogy rábírjanak,
némi anyagi ellenszolgáltatásért folyamatosan
tájékoztassam õket, milyen a hangulat a környezetemben,
magyarán: legyek besúgó. Ígértek pénzt
(szükségleteimhez mérten éppen elegendõ
volt, annyi könyvet vehettem, amennyit akartam, annyiszor mehettem
moziba, ahányszor kedvem szotytyant, majd' minden este vendéglõben
vacsoráztam, gyakran mentem haza éjszaka taxival mi kellett
volna még?), anyám állásával is zsaroltak
(kistisztviselõ volt, pedagógus végzettségével
akkor már nem nagyon kerülhetett lejjebb), megfenyegettek,
hogy kirúgatnak az egyetemrõl (hálás lettem
volna érte, ha az öt év szenvedésbõl csak
kettõ marad, magamtól gyáva voltam bedobni a törülközõt),
de igazán erõs érvük nem volt. (Fölidéztem
magamban Büky Isten kiáltványának utolsó
sorát, s nem féltem.) Aztán hirtelen leszálltak
rólam. Hogy miért, azt majd egyszer Kenedi Jancsi kikutatja!
Igaz, a bõrkabátosok
(akkor még nem tudtam, hogy õk a III/III-sok) elsõ
látogatása után megkerestem nagyszerû filozófiatanáromat,
Fodor Juditot(), dial.- és törtmat. szeminárium-vezetõmet,
akirõl úgy tudtam, hogy a férje valahol a pártközpontban
regnál, és elpanaszoltam a szervek zaklatását.
Ez a remek asszony a sírásig felháborodott, és
akcióba kezdett. De neki is majd fél évbe telt, amíg
eredményt ért el.
Vegzálásom legocsmányabb
mozzanatát mesélem csak el. Szokás szerint késõ
éjjel mentem haza, s anyámat zokogva, a konyhaasztalra borulva
találtam. Tértivevényes levél érkezett
a címemre, s amikor a munkából hazatért, elment
a postára. A levelet a kerületi rendõrkapitányság
adta fel, s benne egy
Idézés bûnügyben
felzetû formanyomtatvány állt. Alatta illett volna
jelezni, hogy
tanúként
vagy
gyanúsítottként
idéznek-e, de ezt elfeledték megtenni. Ez a papír
borította ki anyámat. Joggal. Az idézés alján
az obligát fenyegetõzés, hogy amennyiben nem teszek
eleget a felszólításnak, elõállítanak.
Konrád György, akkor
még szociális munkás, kezdõ író,
kezdõ szociológus a Jelenkorban írt egy hosszabb tanulmányt
Széljegyzetek a "huligán arcképéhez"
címmel. Ebben hol a humanista empátiája került
felül, a megértõ, beleérzõ író-szociológusé,
hol az egyébként antikapitalista moralistáé.
Akkor ezért az írásért nagyon haragudtunk Konrádra,
a rádió hírhedt
Vasárnapi levelei
nek
szerzõjével, Dezséri Lászlóval azonos
kategóriába soroltuk, úgy értelmeztük
írását, hogy benyalt a rendszernek, s nem érti
a jelenség lényegét. Ma (újra)olvasva inkább
jó szándékú, ám nem kellõ terepismerettel
rendelkezõ író szárnypróbálgatásának
tartom az írást, amely a definiálatlan szocialista
erkölcs, szocialista embereszmény mellett áll ki.
Magát a huligániát
úgy kell elképzelni, mint egymáshoz lazán kapcsolódó,
egymást átfedõ, egymásba folyó halmazokat,
mindegyiket saját egy vagy több centrummal, s e halmazok
alakjukat és nagyságukat idõrõl idõre
változtatják. Egy-egy halmaz valamilyen helyhez (helyekhez)
vagy személyhez is kötõdik (például Belváros,
Kalef [Széll Kálmán tér] = Moszka tér,
Móricz Zsigmond körtér stb.), értékválasztásában
jelentõsen elkülönül, ám maga nem pontosan
tudja ezt, csak érzi, sejti. Természetesen vannak közös
értékei is e halmazoknak, de ezek sem állandóak.
Mindegyik úgy éli meg, hogy õ áll a középpontban,
de ez csak egyre volt igaz, a belvárosira, amelyhez a város
minden részérõl csapódtak hosszabb-rövidebb
idõre tagok. Egy-egy halmaz is rétegzett volt. Az értéktermelést
a belsõ körben lévõk végezték,
s többnyire közvetítõk útján juttatták
el a külsõbb körökhöz, a "kemény maggal"
esetleg soha közvetlen kapcsolatba nem kerülõkhöz.
A mi valóságos huligániánknak
formális hierarchiája nem volt, informálisan azonban
nagyon is pontosan lehetett tudni, kik a mérték- és
értékadó személyiségek. A nagy halmazon
belül jelentõs számban léteztek kisebb baráti
társaságok, amelyek külön is élték
a maguk saját életét, s vagy erõsítették,
sõt termelték, vagy éppen gyengítették
a "központból" érkezett értékeket. (Többnyire
erõsítették, tovább színezték,
saját köreiknek közvetítették.)
A közösségekre
jellemzõ közös cselekvések sem hiányoztak.
Ezeknek a szociálpszichológia szabályai szerint
a közös értékek mentén kellett lezajlania.
A belvárosi társaságra a kultúrsznobság
és a rock and roll imádata, a francofília, valamint
a film, a modern mûvészetek és az irodalom iránti
lelkesedés volt a jellemzõ (s nem a Konrád által
hangsúlyozott erõszak). Mivel e területek közül
csak néhány lehetett alkalmas arra, hogy közös
cselekvések bázisa legyen, az életkori sajátosságok
szerinti együttes élmények voltak a leggyakoribbak.
Ilyenek természetesen a mindennapos presszózás (duma
minden mennyiségben) és télen a hetente zajló
házibulik, nyilvános bulik (szalagavatók, rongyosbál
az Iparmûvészeti Fõiskolán, egyetemi és
középiskolás bulik). Ezekre tömegesen vonultunk
fel, gyakran a bejutásunkat akadályozó rendezõkkel
is szembeszegülve, a rendbontástól sem tartózkodva.
A házibuli nem volt elég a közösség deklarálásához,
mert a lakások mérete miatt csak kevesen lehettek jelen,
s állandó sértõdöttséget okozott,
hogy ki az, akit nem hívtak meg.
Az év legemlékezetesebb
házibulijáról (Katona József utca, Vekerdy
Tamásék alatt vagy felett) a házigazda lányok
papája Pintér Georggal együtt kirúgott, mert
a fürdõszobát zöld fogkrémmel dekoráltuk
ki. "Uraim! Akik így viselkednek, azoknak nincs keresnivalójuk
a házamban" mondotta a felháborodott apuka, akinek egyik
lánya az USA-ban lett pszichoanalitikus, a másik Budapesten
orvos. Georg San Franciscóban filmes.
A házibulik mellett kellett
szervezni olyan nagyobb eseményeket is, amelyeket e nagy definiálatlan
közösség sajátjaként tarthatott számon.
Ezek közül a nagy hajókirándulások emelkednek
ki (pl. Paul Anka- és Elvis Presley-kirándulás). A
kisebb és rendszeres események közül jellegzetesek
voltak a Petrigalla Pál() lakásán szervezett rendezvények
(zenehallgatás, irodalmi estek, képzõmûvészeti
kiállítások). (Errõl Ungváry Rudolf
plasztikusan számolt be a
Beszélõ
1997. 1.
számában
Perlaky Árpi, aki a Muskátli
Körnek egyértelmûen a centruma volt, már egyetemista
korában saját lakással rendelkezett, s mással
is. Például volt neki magnója, s pénze szalagokra,
minden számot megjelenése pillanatától kívülrõl
tudott, volt egy Exakta Varex fényképezõgépe,
és használta is azt, fantasztikusan jól táncolt,
imádta a nõket, és a nõk is õt (rossz
nyelvek szerint azért, mert nála nyugodtan lehetett kefélni,
nem kellett attól tartani, hogy váratlanul hazaérkezik
anyuka a munkából, ám ezt a lakást igen sokan
használhatták kéglinek, ami a házigazda nagyvonalúságáról
tanúskodik). Perlaky orvosegyetemista létére mindenhez
értett, ami köreinkben szóba került, volt egyéni
stílusa, és egyébként is, az isten is arra
teremtette, hogy falusi (rábaközi! bruhh!) létére
vezéregyéniségévé váljon egy
belvárosi, javarészt úri gyerekekbõl verbuválódott
(szociológiailag fogalmazva: jellegzetesen középosztályi)
bandának.
Nem csalódtunk benne, mert
az orvosi egyetem után elvégezte még a pszichológiát,
a filozófiát és a szociológiát is, és
ezek mellett szakvizsgázott belgyógyászatból,
üzemgyógyászatból, pszichiátriából,
sportorvostanból, közegészségügybõl
meg a fene tudja még mibõl. S ma, közel a hatvanhoz,
éppen olyan jampi, mint volt egykoron csak egy icipicit megöregedett,
bár még ma is asztal alá issza a harminc évvel
fiatalabbakat, és többet táncol náluk.
A másik centrum, legalább
ilyen súlyos egyéniség Végh László,
aki a XX. századi kultúrtörténetbe eddig csak
azért nem vonult be az õt megilletõ helyen, mert az
akadémikus sznobéria nem tud vele mit kezdeni (mint ahogy
életében Erdély Miklóssal sem tudott). Véletlenül
õ is (röntgen)orvos. És zeneszerzõ és
költõ és talán õ volt a legexcentrikusabb
lény a mi kis pre-posztmodern világunkban. Ha Perlaky Árpi
(szerényen Krisztusnak neveztük) jelentette a pop-centrumot,
Végh Laci a magaskultúra centruma volt. Õ ismertetett
meg bennünket Stockhausen, Webern, Nono mûveivel, a kölni
vagy párizsi õsbemutató után néhány
nappal már elemezte a mûveket, és magnóról
illusztrálta is mondandóját. A Bécsben élõ
Ligeti György révén szinte azonnal hozzájutott
mindenhez. De pápája volt az avantgárd költészetnek
és képzõmûvészetnek is. Ismerte az ötvenes
évek összes mellõzött festõjét, és
bejáratos is volt hozzájuk. Az õ révén
látogathattam el többek között Gyarmathy Tihamér
és Barta Lajos mûtermébe. Életformája
már akkor posztmodern volt, amikor ez a kategória még
nem is létezett.
Máig legendás esemény
1963 õszén (vagy telén?) Végh László
improvizációs orgonaestje a Ferenciek terén a templomban.
Az apát csak a karzatot bocsátotta rendelkezésre,
ám az zsúfolásig megtelt, jelen volt mindenki, aki
vállalni merte a nyílt kiállást a fennálló
kultúra ellen. Itt már nem hõzöngõ huligánok
balhéjáról volt szó, hanem egy értékesebb,
egy másik (elnyomott) kultúra melletti kiállásról.
E két fókusz körül
kavargott néhány száz (vagy holdudvarával néhány
ezer) húsz-harminc év körüli fiatal, a fentebb
már jelzett rétegekben. Csak a legszûkebb kör
volt bejáratos Perlaky Árpi és Végh Laci lakására,
s aki számára ez nem volt természetes, azok a ritka
és véletlen alkalmakat keresték és használták
ki.
A nõk! Úgy tûnhet,
hogy ez egy férficentrikus, macho világ volt. Pedig voltak
lányok is. Általában a természet törvényei
szerint ugyanannyian, mint a fiúk. De közülük csak
nagyon kevesen játszottak meghatározó szerepet, inkább
csak a fiúkkal sodródtak. S szemben a fiúkkal, sokkal
gyakrabban cserélõdtek. Akkori szemléletünk szerint
ez volt a dolgok természetes rendje. A lányok zöme ugyanis
csak
tartozék
volt. Az igazsághoz azért hozzátartozik,
hogy a hosszú távú párkapcsolat, a monogámia
ebben az idõben nem jellemzett bennünket. Ami persze nem jelenti
azt, hogy akár a lányok, akár a fiúk mind könnyûvérûek
lettek volna, sokkal inkább jelenti, hogy mi, fiúk voltunk
kiforratlanok és mohók, újabb és újabb
kalandra vágyók és nagyon szerelmes természetûek,
ezért bizony gyakran elõfordult, hogy mire megjegyeztük
volna egy lány nevét és arcát ha nem a saját
jogán került a huligániába , már el is
tûnt a képbõl.
Egy fotó. Krisztus lakásán
készült. Rajta hét fiú és egy lány.
Hosszú távon azért a dolgok lényegét
tekintve ez volt az arány, kivéve a házibulikat
és az ágyat, ahol többnyire nagyjából
azonos számú fiú és lány volt jelen.
A forradalom utáni 15 évnek
a legfontosabb kulturális intézménye az ELTE Egyetemi
Színpada volt. Hogy a vörös diplomás Petúr
elvtárs fejében mi zajlott le azokban az években,
amikor igazgatóként szinte hetente kellett elvinnie a balhét,
ma már nem tudhatjuk, és valószínûleg
õ sem tudja rekonstruálni. Elõször arról
kell szólni, miért volt Petúr elvtárs Petúr
elvtárs. Petúr István alig volt idõsebb nálunk,
de mindenkivel magázódott. A magázódás
mellett a távolságtartáshoz az is szükségesnek
látszott, hogy hivatalossá tegye az érintkezést,
márpedig a kor szokása szerint csak az elvtárs megszólítás
dukált. (
Elvtárs, kartárs, ez nálunk a megszólítás
olvastam egy gyár liftjében, még a hetvenes évek
elején is.)
Az Egyetemi Színpad történelmi
szerepe napjainkban különös fénytörésbe
kerül, hiszen az Antall-kormány könnyû szívvel
lemondott az egykori kápolnáról az egyház javára,
s ezzel aláírta az intézmény halálos
ítéletét. Ugyanakkor lehet, hogy ezzel az átstilizálással
(templomból színpad, majd újra templom) a helyszínen
született meg az egykori kulturális szentély isteni
emlékhelye.
Az Egyetemi Színpadra valamivel
többen, mint ötszázan fértek be. Színháznak
tökéletesen alkalmatlan volt. A proszcénium-nyíláshoz
képest a színpad mélysége nagyon kicsi, nincs
díszlet- és kelléktára, illetve ami volt, azt
csak kényszerbõl lehetett annak nevezni. Tovább csökkentette
a színpad méretét, hogy a háttér- és
oldalfüggönyök mögött állandóan
útban volt a zongora és a filmvetítéseknél
használatos óriási hangfal. Két kis szoba volt
az öltözõ, egyik a férfi, a másik a nõi.
A kettõ között a kelléktár, megszámlálhatatlan
szerelmi légyott színhelye. Az Erzsébet híd
építése alatt a munkagépek, a híd átadása
(1964) után a közlekedés moraja hallatszott be, hiszen
az üvegablakok (amelyeket függönyök takartak) a Dunára
néztek.
A színpadtechnikai berendezések
színvonala nem érte el egy közepes vidéki kultúrházét
sem. Volt ugyan vetítõgépe, kettõ is, ahogy
az egy mozihoz illik, de gyártási évük inkább
a harmincas, mint a negyvenes évekre tehetõ. Vetítõvászna
az elsõ években kriminális volt, csak valamikor a
hatvanas évek közepén cserélték ki, hosszú
harc után.
A színpad fõfoglalkozású
személyzete Petúr Istvánból, az igazgatóból
(hivatalosan talán elõadói vagy fõelõadói
besorolásban lehetett az ELTE-n) és az õ titkárnõjébõl
állt. Mindenki más csak alkalmi foglalkoztatott volt. A nézõtéri
ügyelõtõl (Vágó Péter) a jegyszedõ
néniken keresztül az intézményesen stupid Nyitrai
bácsiig, aki nyugdíjasként mozigépész,
világosító és villanyszerelõ volt egy
személyben. És volt a jegyiroda, amely ahogy akkor hívták
a közönségszervezéssel és a színpad
gazdasági ügyeivel foglalkozott. És ez az amorf, tulajdonképpen
virtuális intézmény képes volt a kulturális
életben meghatározó szereplõvé válni!
Az Egyetemi Színpadot ugyan
az ELTE kulturális bizottsága felügyelte, éveken
át Beér Jánossal() majd Tolnai Gáborral()
az élén, de ez a felügyelet sokkal lazább és
fõleg szakszerûtlenebb, slamposabb volt, mint a nagy organizációké.
Mindig csak utólag lépett, a feljelentések késve
születtek meg, s akkor Petúr elvtársnak kellett a minisztériumban
és az egyetemi pártszervek elõtt magyarázkodnia.
Úgy tûnik, Petúr Pista (most már hadd írjam
így, hiszen mindenki nagyon szerette) sikeresen kidumálta
magát. Aztán 1967-ben Tolnai Gábor professzor elvtárs
Rózsa Zoltán(?) és Baross Gábor elvtársak
aktív közremûködésével eltávolították
Petúrt az Egyetemi Színpadról, de mennie kellett Mezei
Évának() és Dobai Vilmosnak is, Rózsa megfogalmazása
szerint azért, "mert túl sok a zsidó".
Az Universitas együttes ma
már (méltán) legendás korszaka a hatvanas évek
elsõ felére, közepére esik. Az (akkor még)
amatõr színészek: Fodor Tamás, Jordán
Tamás, Kristóf Tibor, Kelemen József, Adamis Anna
(nem is sejtettük, hogy titokban versel), Sólyom Kati, Halász
Péter, Schütz Ila, Székhelyi József, Hetényi
Pál, Andai Györgyi, Kovács P. József, Horvát
János, Kiss Elemér (igen, Horn apparátusának
vezetõje, aki az akkor szerzett színészi rutinjának
köszönhetõen képes ma kormányszóvivõi
feladata sikeres ellátására) nemcsak a mi szemünkben
számítottak profinak, hanem a zsúfolt nézõtér
ítélete szerint is. Az Universitas színházi
elõadásai és a színpad költõi estjei
a fõváros színházi életének fontos
és szerves részét képezték. Sikk volt
megjelenni az Egyetemi Színpad eseményein.
A rendezõk pedig: Mezei Éva,
Surányi Ibolya, Dobai Vilmos és a zseniális Ruszt
József. Ruszt asszisztense Érdi Sándor volt, aki szorgalmasan
vezette a rendezõi példányt, ám ennek semmi
értelme nem volt, mert Ruszt egyik próbáról
a másikra (szinte kivétel nélkül mindig) megváltoztatta
a rendezõi koncepcióját, így aztán Érdi
Sanyi számára a legfontosabb feladattá az vált,
hogy rendszeresen hozza Rusztnak a következõ felest.
A darabválasztásokat
nem a dacos ellenzékiség, hanem a minõség jellemezte.
Fodor Géza, az Universitas dramaturgja funkciójához
illõen javaslatokat tett a rendezõknek, s mert igen mûvelt
és tájékozott egyetemista volt, a magyar és
világirodalom klasszikusai mellett a kortárs drámairodalmat
is figyelemmel kísérte. Shakespeare mellett Sigfried Lenz
Bûntelenek
je (a német lelkiismereti válság
máig legfontosabb darabja) adott lehetõséget Fodor
Tamásnak, hogy bebizonyítsa: igazi színész.
Bár az Universitas számtalan
nemzetközi (és persze hazai) sikert ért el, szinte mindig
telt ház elõtt játszott, mégsem ez jelentette
az Egyetemi Színpad
élesztõ
erejét,
hanem azok a sehová nem illeszthetõ, és ma már
csak a televízióban létezõ mûsorok, amelyek
ismeretterjesztés ürügyén a kortárs mûvészet
és tudomány legfrissebb eredményeit közvetítették.
S színpadra kértek olyan személyeket, akik a nyilvánosság
elõtt vagy nem szerepelhettek, vagy a korabeli szokások szerint
nem volt ok a megszólaltatásukra.
Perneczky Géza sûrûn
szerepelt az Egyetemi Színpadon, s vetítettképes elõadásain
(a diákat ekkor már én készítettem)
a csillárról is lógtak. Elõadásainak
adott valamilyen hangzatos és szakszerû címet, s e
mellé fantasztikus lexikális tudását és
impulzív elõadói stílusát latba vetve
olyan információözönt zúdított ránk,
aminek nem volt elérhetõ irodalma. Tõle tájékozódhattunk
a huszadik századi képzõmûvészetrõl,
mindarról, ami nem jutott el, mert nem juthatott el hozzánk
élõben.
Ebben a furcsa, elvarázsolt
világban a függönyhúzogató az a Bálint
István költõ volt, aki késõbb Halász
Péterrel csinálta elõbb Budapesten a Kassák-
és lakásszínházat, majd New Yorkban a Squat-ot,
késõbb saját színháza lett.
Csontváry-kiállítás
Székesfehérváron (autóstopos zarándoklat
a megnyitóra, hiszen nem tudtuk, hogy õsszel Budapestre hozzák),
Kondor a Fiatal Mûvészek Klubjában, Orosz János
az Ernstben. A Fiatal Képzõmûvészek Stúdiójának
kiállításán Kondor, Korga, Lakner, Melocco,
Orosz János, s mindennek betetõzése a
Jelenkori
brit festészet
Graham Sutherlanddel és Ben Nicolsonnal.
Külföldön pedig szerepelhetett (mert ott azért jobb
képet akartunk magunkról mutatni a valóságosnál)
két generációs társunk: Bak Imre és
Nádler István.
A Magyar Televízió
majd két évtizedes
Stúdió
címû
mûsora (fõszerkesztõ: Érdi Sándor) a
Horizontból és más egyetemi színpadi mûsorokból
ered. Akkor, a hatvanas évek elején revelációnak
számított, hogy élõben lehetett találkozni
jeles tudósokkal, mûvészekkel, írókkal,
közéleti és kevésbé közéleti,
de érdekes emberekkel (pl. villamosvezetõvel, aki napi munkájáról
beszél, mint a kocsmapultnál frenetikus nyíltsággal).
Ilyen volt például
A válság mûvészete
címû est, amelyen Luigi Nono, Harold Pinter, Jackson Pollock,
Alain Robbe-Grillet, Allen Ginsberg (tegnap halt meg) mûvei szerepeltek,
és részletet lehetett látni Albee
Állatkert
címû darabjából, természetesen az obligát
"kontextusba helyezéssel" kiegészítve. A beszélgetéseket
diavetítés, zenei bejátszás, vers vagy próza,
dráma(részlet) közbeiktatása szakította
meg. 1963-ban a Horizontban óriási sikerrel lépett
föl a ZalotayBöröcz kettõs is, hagymázos
háztervével.
A költõi estek ma már
elképzelhetetlen létszámú közönséget
vonzottak. (
Költõnk és kora
volt az egyik, Surányi
Ibolya által szerkesztett sorozat címe, s eléggé
vegyesfelvágott jellegû volt, mert egyaránt szerepelt
benne Gerelyes Endre és Baranyi Ferenc, Simon Lajos és Szakonyi
Károly, valamint Szécsi Margit és Fodor András).
Kétszer kellett (lehetett?) megismételni, zsúfolt
ház elõtt, a Nagyvilág-estet, benne a magyarországi
O'Neill-õsbemutatóval (
Az éjszakai portás
).
A különféle filmvetítések
is telt házakat vonzottak. Hol Karafiát (ma Szekfû)
András, hol Bíró Yvette tartott bevezetõ elõadást,
vagy vezetett a vetítés után éjszakába
nyúló, szenvedélyes vitát, magyar filmek esetében
a rendezõt is a kínpadra vonva. A filmek többnyire egy-két
héttel a premier elõtt kerültek az Egyetemi Színpadra.
Elbûvölt bennünket
a SáraGaál szerzõpáros
Cigányok
címû filmje, és nagyon felháborodtunk, hogy
Szabó György az
ÉS
-ben csak azt írta,
hogy "az alkotók komoly ígéretek". Számunkra
õk nem ígéretek voltak, hanem zseniális, érett
alkotók. Halász Misivel() (ma már tudom: túl
durva hangú, kioktató) levelet írtunk az
ÉS
-nek,
ám sajnos nem hozták le.
Szabó István is ebben
az évben vált egyértelmûen a mi generációnk
nagy mûvészévé, a késõbb Amerikába
emigrált Vámos Tamással készített filmjeivel
(
Te, Koncert, Variációk egy témára
).
Késõbb egy rövid
életû sorozatot indítottam
Mai magyar mûvészek
címmel, ebben egy-egy alkalommal három, egymáshoz
közel álló, de eltérõ területen tevékenykedõ
mûvészt hívtam meg a színpadra (költõ,
képzõmûvész, zenész), velük élõben
interjú készült, s mûveik is élõben
szólaltak meg, illetve jelentek meg dián. (Tisztára,
mint a
Stúdió nyolcvan-kilencvenakárhány
.)
Az indítás a Vas István, Szántó Piroska,
Mihály András trió volt, a mûsort Bernáth
László újságíró vezette telt
ház elõtt.
Az egyik mûsorban Lengyel
Józsefet szerettem volna szerepeltetni, azonban amikor a
kicsi
mérges öregúr
megtudta, hogy Illyés Gyulát
a hatalmasságok (egyetemi szinten vagy minisztériumin, ma
már nem emlékszem, miként az indokra sem) nem engedték
az Egyetemi Színpadon megjelenni, így reagált: "Ha
az én Gyula barátomat letiltották, akkor én
sem vállalom a szereplést."
Az Egyetemi Színpad földszinti
kapuja melletti, kutyaólnyi helyen mûködött az ELTE
Amatõr Film Klub, az AFK. Meghatározó személyisége
volt Förgeteg Balázs(), de olyan alkotómûvészek
kerültek ki ebbõl a mûhelybõl, mint Gulyás
Gyula, Jeles András, Kardos Sándor, Mertz Nándi(),
Perényi Bandi(), B. Révész László és
az Amerikában élõ Bárdos Karcsi. 8 mm-es filmre
forgattak, s dolgozataik bemutatásakor telt ház volt a színházteremben.
A Lipóton (hivatalos nevén
Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet)
mescalin-kísérletek folytak, amelyekben mûvészek
vehettek részt, s az elmeorvosok azt vizsgálták, hogy
a mescalin hogyan befolyásolja az alkotói folyamatot. (Ha
a megfogalmazás pontatlan, elnézést, de a lényeg
ez volt.) Nem tudom, hogy kik vettek, vehettek részt a kísérletben,
egyetlen névre emlékszem, Weöres Sándoréra.
Izgatta a fantáziánkat a kábítószer,
mert arról csak a Nyugatot gyalázó sajtóból
szerezhettünk természetesen általunk hazugnak tartott
információt. S ha Elvisnek nincs hangja a mi sajtónk
szerint, ám a valóságban van, a kábítószer
pedig ártalmas a mi sajtónk szerint, akkor a valóságban
nyilván nem is az. Természetesen a majdnem hermetikus elzártságban
és szocreál pénztelenségben nem voltunk a kábítószerkereskedelemnek
sem tranzitútja, még kevésbé végállomása,
ezért esélyünk sem volt rá, hogy próbát
tegyünk. A véletlen azonban mégis lehetõvé
tette, hogy hozzájussak egy Elision nevû mescalin-származékhoz.
A SOTE Gyógyszerészeti
Intézetében dolgozott egy fiatal orvos barátom, akit
idõnként meglátogattam a munkahelyén. Egyik
alkalommal hatalmas pánik fogadott, mert éjfélig postára
kellett adniuk egy cikket, amelyhez néhány grafikon is tartozott
(volna), ám azok elkészítésével nem
boldogult az orvosteam. Én, a mûegyetemista kapóra
érkeztem, másfél-két óra alatt elkészítettem
a grafikonokat. P. doktornõ, akkor már a szakma kiválósága
valamivel meg kívánta hálálni a segítségemet.
Kellõen arcátlan voltam ahhoz, hogy Elisiont kérjek
(aminek létezésérõl ott dolgozó barátomtól
tudtam). A munkaidõ befejezése után kiürült
az egyetem épülete, s akkor megkaptam a magam adagját,
egy ampulla kábítószert hajthattam fel, szigorú
orvosi ellenõrzés mellett. Néhány percig még
magamnál voltam, de megszûnt az érzékelésem,
nem éreztem a fájdalmat, a bunsenégõbe tettem
a kezemet, s a felügyelõ orvosok vették ki, mert akár
csontig éghetett volna. A szert eredetileg azért vizsgálták,
hogy mûtéti beavatkozásoknál használják,
de az általam is megtapasztalt mellékhatások miatt
nem vált be.
Valamikor hajnalban (eszméletlen
állapotban) taxival hazavittek, s otthon még negyvennyolc
órán át elõbb öntudatlan, majd lassan
feltisztuló állapotban feküdtem, s teljesen kiszáradva
ébredtem. A két napot végighallucináltam, s
évekig nem tudtam szabadulni a szerzett élményektõl,
amelyek között egyaránt voltak csodálatosak és
szörnyûek.
Paraszolvenciaként (ó,
minõ felelõtlenség!) még négy ampulla
Elisiont kaptam, s szûkebb baráti körben elhatároztuk,
hogy kisebb dózisban, "kísérleti körülmények
között" néhányan kipróbálják.
Az egyik kísérlet Donáth Péter lakásán
zajlott. Az elsõ jelentkezõ esetembõl okulva már
csak fél ampullányi szert kapott, mikrofont helyeztünk
az ágy fölé, két pszichológushallgató
barátunkat is odarendeltük, hogy legyen "szakszerû felügyelet",
továbbá fotóztuk a hallucinációs állapot
minden fázisát. Bár a kudarc prognosztizálható
volt, mi reménykedtünk, hogy valamivel okosabbak leszünk.
A kísérleti alany hozzám hasonlóan percek
alatt öntudatlan állapotba került, késõbb
összepisilte magát, majd órákon át iszonyú
monotóniával két nevet ismételgetett. Haza
nem vihettük, mert féltünk, hogy szülei botrányt
csinálnak. Végül megfürdettük, majd egyik
barátjához szállítottuk, ahol hozzám
hasonlóan még két napig vergõdött, de
neki csak rossz emlékei maradtak.
A harmadik ampullának már
csak a töredékét vette be Sz. Iván, aki talán
erõs fizikumának és a kisebb dózisnak köszönhetõen
nem veszítette el az eszméletét, viszont egy nehézlovassági
karddal hadonászva közölte, hogy valamennyiünket
megöl. Le kellett ütni, és az ágyához kötözni,
hogy ne forduljon tragédiába az ostoba játék.
Belõle agressziót váltott ki az Elision. Ezzel életre
szólóan befejeztem a hallucinogén anyagokkal való
kísérletezést.
A maradék két ampullát
összetörtem, és lehúztam a vécében,
hogy még véletlenül se kerüljön avatatlan
kezekbe.
Ma úgy tûnik, hogy a
nap akkor nem 24 órából állt, hanem legalább
48-ból. Az egyetem, különféle (rendszeres és
alkalmi) munkák, baráti társaságokban való
aktív részvétel, házibulik, presszózások,
kiállítások, rendszeres könyvtárlátogatás,
randevúk, mozi- és színházlátogatások,
a még télen is rendszeres autóstopos utazások
mellett mikor olvastam? Pedig egyértelmû, hogy ebben az évben
nagyon sok fontos könyvet olvastam el, sok fontos filmet néztem
meg, láttam a Vígben Latinovits Zoltánt mint Rómeót
és Ruttkai Évát mint Júliát. S eljártam
az akkor még a Váci utcában lévõ Lengyel
Kultúra vetítéseire (rajzfilmben õk voltak
akkor a legjobbak a világon), de eljártam az angol követségre,
az Olasz Intézetbe és néha még az amerikai
követségre is elmerészkedtem, amelyet pobjedás
különítmény õrzött, az ott dekkoló
Mindszenty miatt, és mindenkit lefényképeztek, néha
még igazoltattak is.
A nagyon hideg januárban
ott voltam a Pécsi Balett bemutatóján, láthattam
a legendás együttestõl az
Etûdöket, A
parancsot
(egy Hirosima-parafrázist, ha jól emlékszem)
és
A nyitány
t, mindhármat a zseniális
Eck Imre betanításában és koreográfiájával.
S csodálhattam Bretus Mária tehetségét, Gombkötõ
Erzsébet fantasztikusan hosszú combjait. Az egyik táncos
albérleti szobájába kellett hajnalban, a bankett után
belopódznom, hogy az éjszakát ne az utcán töltsem.
Mi, akik a bankettre nem voltunk hivatalosak, a Nádorban (egyik
pécsi törzshelyünkön) mulattunk és persze
az esti élményeket elemeztük , amíg szállásadóink,
az együttes tagjai értünk nem jöttek.
A lengyelmagyar barátság
a "szocialista relációban" megkönnyített utazási
lehetõségek miatt ekkor jutott el a csúcsra. Mindenki
Lengyelországba ment autóstoppal. Az Osztapenkónál
volt a randevú, s ott beszéltük meg az elsõ találkozás
helyét és idejét. Általában félnapos
tûréssel. Hétfõ reggeltõl estig minden
páros órában ott leszek Krakkóban a Ryneken.
Ha addig nem érkezel meg, indulok tovább, legközelebb
Gdanskban találkozhatunk. Vagy a Mazuri-tavaknál. '63 nyarán
én is elindultam sokadmagammal egyhónapos autóstopos
lengyel túrára, nevetségesen kevés pénzzel
a zsebemben. Hamar szétszóródtunk, a Mazuri-tavaknál
már csak hárman találkoztunk, s egyikünk fölszedett
egy lengyel lányt, így neki megoldódott a szállásgondja.
Ketten sátorban töltöttük az éjszakát,
én a szememet sem húnytam le a hidegtõl, s már
éjszaka elhatároztam, hogy másnap elindulok haza.
S láss csodát, reggel megismerkedtem egy autós, helyesebben
trabantos magyar házaspárral, akik éppen befejezték
a kempingezést, és indultak haza Sopronba. Társamat
cserbenhagytam, s szállítóimnak ma is hálás
vagyok, hogy kerülõ utat választva, Budapestet érintve
engem hazáig hoztak. Cserbenhagyott társam Varsóban
megismerkedett egy lengyel lánynyal, akit az egyetem elvégzése
után feleségül vett, majd nem sokkal késõbb
Amerikába disszidáltak.
'63-ban kértem elõször
útlevelet Nyugatra. Az elõírt harminc nap helyett
70-80 nap után kaptam meg a lakonikus választ: kiutazásom
sérti a közérdeket.
Befejezésül két
barátomról kell szólnom. Azért róluk,
mert alig több mint egy hónap telt el haláluk között,
s Donáth Péter (meghalt 1996. december 21-én Sztálin
születésnapján) meghatározó szereplõje
volt akkori életemnek, Solt Ottilia (meghalt 1997. február
1-jén) pedig haláláig fontos szereplõje maradt
egész életemnek. Péterrel 1959 óta tartott
a barátságunk, Ottiliával '62-ben kezdõdött.
Péterrel szinte szimbiózisban éltem majd egy évtizeden
át, Ottiliával pedig együtt alakult a világnézetünk,
együtt lettünk szociológusok, együtt jutottunk el
a demokratikus ellenzékig. Õ militánsabb volt nálam,
s fõleg sokkal aktívabb. Péter a dekadens entellektuel
megtestesítõjeként gyakorolt rám nagy hatást.
Tudta magáról, hogy tehetséges festõ, és
elvárta a világtól, hogy gondoskodjék róla.
Gyakran vállaltunk alkalmi munkákat (volt, hogy Ottiliával
hármasban), elsõsorban utcai könyvárusítást
az ipari vásáron, a tavaszi könyvhéten vagy a
téli könyvvásáron. Péternek sok szabad
ideje volt, mindent elolvasott, ami a kezébe került, mondhatom,
elõolvasott néhányunknak. Generációnk
egyik legmûveltebb, legolvasottabb figurájaként kialakította
saját szalonját, amelyben a lányok az ágyáért,
a fiúk a barátságáért vetekedtek. Õ
adta a kezembe Bibót és Freudot, éveken át
álmot fejtettünk Freud istrukciói alapján, és
az antiszemitizmusról vitatkoztunk Bibó nyomán. Még
csak másodkézbõl ismertük Adornót és
Allportot, de az
F-skála
és az elõítéletek
allporti definíciója beépült mindennapi szóhasználatunkba.
Péter alapvetõen rendkívül érzelmes és
adakozó volt, ám ezt szégyellte, és cinizmussal,
nagyképûséggel, gyakran sértõ poénkodással
leplezte. (Amikor e sorokat írom, elõttem vannak nekem ajándékozott
akkori képei. Az egyiken egy szamár a következõ
felirattal:
Szomorka kis csacsi, de helyes / Kedves Kozák Gyuszi
jót nevess.
) Sokakat szégyenített meg mûveletlenségük
miatt. Természetesen õ is sznob volt, mint mindannyian, de
mindent megtett azért, hogy ez ne csak üres póz legyen.
Morbid, kíméletlen humorát sokan nehezen viselték
el, de ha valakit közel engedett magához, ahhoz (a maga önzõ
módján) hûséges maradt. Folyamatosan próbáltam
Ottiliát abba a szûkebb baráti társaságba
bevonni, amelynek Péter volt a centruma, de Ottilia már akkor,
19 évesen túl szuverén volt ahhoz, hogy eltûrte
volna a beltaggá váláshoz szükséges megpróbáltatásokat,
s nõként sem vonzotta Péter személyisége
(és viszont), ezért az ismeretségbõl soha nem
lett barátság. Péter ugyanis elvárta/megkövetelte,
hogy a belsõ köreihez tartozó nõk istenítsék
mint férfit és mint festõt. Szeretõibõl
lettek a barátai, és nõbarátai közül
választotta ki a szeretõit. A Donáth Péter
körül kialakult baráti társaság Ottiliának
túl dekadens, túl kevéssé effektív volt.
Ottilia lenézte léha
életünket, a házibulikat, a zavaros nõügyeket,
az átdumált éjszakák végtelen sorát,
a "csak" elvi alapon folyó politikai és esztétikai
vitákat. Az egész késõbbi sorsát meghatározó
céltudatosság még nagyon diffúz volt, de azt
tudta, hogy az idejét nem akarja üresjárattal (az õ
akkori szavajárása volt) elfecsérelni. S amit mi csináltunk,
ahogy mi éltünk, az Ottilia weberi etikájával
ellenkezett. Számunkra viszont (akik nem voltunk alkotómûvészek)
abban a politikai klímában az egyetlen lehetséges
életstratégia a verbális esztétizálás,
a filozofálgatás volt. Ebbõl alakult ki az a világnézet,
amely késõbb alapjául szolgálhatott a politikai
cselekvésnek.
Életérzésünk
egy 1963-ban írt vers részletében világosan
fogalmazódik meg (kéziratban maradt meg, Petrigallánál
zsákmányoltam, a szerzõje ismeretlen):
/ sírod
parázna férgei már várnak/ nevess / tiéd
a fény és a jövõ/ aztán temetnek / s nevetésed
fölfalják a mohó állatok / akik nem tisztelik
a szépséget / csak a húst / és zabálják
kihûlt tetemed / szép vagy / ordíts / hiába
vagy szép / hiába / az ember hatvan százaléka
víz / és a belekben megreked a bélsár
Õket, Donáth Pétert
és Solt Ottiliát már befedte a föld. Mi következünk.
1963. jan. 15.
A Lapkiadók
Nemzetközi Szövetsége megismétli elõzõ
év májusi felhívását a magyar kormányhoz
Bibó István szabadon bocsátása érdekében.
1963. jan. 17.
A Német Szocialista
Egységpárt VI. kongresszusán vendégeskedõ
Hruscsov megtekinti a berlini falat.
1963. jan. 20.
A Népszabadság
"Erõsítsük a nemzetközi kommunista mozgalmat" címmel
ismerteti az MSZMP állásfoglalását a kommunista
és munkáspártok egymáshoz fûzõdõ
viszonyáról.
1963. jan. 24.
Minisztertanácsi
rendelet teszi lehetõvé a trösztök alapítását.
1963. febr. 10.
Szolnokon ünnepélyesen
felavatják az új Tisza-hidat.
1963. febr. 15.
Franciaországban
a tizedik De Gaulle elleni merényletet akadályozzák
meg.
1963. febr. 16.
A Szovjetunióban
szabadon bocsátják az ukrán ortodox egyház
1945 óta szibériai számûzetésben élõ
metropolitáját, aki azonnal Rómába utazik.
1963. febr. 21.
Az SZKP KB levélben
szólítja fel a Kínai KP-t, hogy állítsák
helyre a nemzetközi munkásmozgalom egységét.
1963. febr. 24.
Országgyûlési
és tanácstagválasztások: a szavazók
98,9%-a a Hazafias Népfront jelöltjeire adja voksát.
1963. március
Brüsszelben,
a Nagy Imre Intézet kiadásában megjelenik Szász
Béla "Minden kényszer nélkül
" címû
könyve, az elsõ hiteles beszámoló a Rajk-perrõl.
1963. márc. 7.
Varsóban
egyezményt írnak alá, mely szerint az NSZK kereskedelmi
képviseletet létesít Varsóban.
1963. márc. 15.
A szibériai
Krasznojarszkban elzárják a Jenyiszej folyó útját
a hatalmas vízierõmû építéséhez.
1963. márc. 20.
Vác
mellett átadják a Dunai Cement- és Mészmû
elsõ kemencéjét.
1963. márc. 21.
Az új
Országgyûlés alakuló ülésszakán
Kádár János bejelenti az általános amnesztiát.
Másnap az Elnöki Tanács kiadja az erre vonatkozó
törvényerejû rendeletet, miszerint kegyelmet kapnak mindazok,
akik a "személyi kultusz éveiben hatalmukkal visszaéltek",
az "ellenforradalmi cselekmények" miatt elítéltek,
valamint akik
195763 között követtek
el államellenes bûncselekményt. Az amnesztia nem terjed
ki a fegyveres harcok azon résztvevõire, akiket gyilkosság
vádjával is elítéltek, a hûtlenség
miatt elítéltekre, valamint a visszaesõnek minõsítettekre
összességében több száz politikai elítéltre.
1963. márc. 2226.
Magyarjugoszláv
gazdasági tárgyalások Budapesten.
1963. márc. 23.
Fidel Castro
kubai miniszterelnököt a "Szovjetunió Hõse" címmel
tüntetik ki Moszkvában, amit addig külföldi állampolgár
nem kapott meg.
1963. április
Déry
Tibor nyugat-európai felolvasókörútja. "Jelenleg
szabadon írhatok, azzal a kikötéssel, hogy ne írjak
a szocializmus ellen. Én szocialista vagyok, és magamra veszem
ezt a korlátozást" jelenti ki bécsi estjén.
1963. ápr. 2.
Az MSZMP PB
határozata a felsõoktatási intézmények
felvételi rendszerérõl és a tanulók
származás szerinti kategorizálásának
megszüntetésérõl.
1963. ápr. 9.
John F. Kennedy
az Egyesült Államok díszpolgárává
fogadja W. Churchillt.
1963. ápr. 10.
XXIII. János
pápa "Pacem in Terris" kezdetû enciklikájának
kibocsátása, amelyben a különbözõ keresztény
felekezetek közötti testvéri együttmûködést
szorgalmazza.
1963. ápr. 17.
Kairóban
kihirdetik az új Egyesült Arab Köztársaság
megalakulását, amelynek tagjai Egyiptom, Szíria és
Irak.
1963. ápr. 22.
Lenin-díjjal
tüntetik ki a Moszkvában élõ Varga Jenõ
közgazdászt.
1963. máj. 3.
Az Egyesült
Államokban folytatódnak a faji zavargások, mivel a
hatóságok igyekeznek elnyomni a színes bõrûek
polgárjogi mozgalmait.
1963. máj. 13.
Életbe
lép a jugoszláviai Vajdaság Autonóm Tartomány
statútuma, amely rögzíti a kisebbségi jogokat.
1963. máj. 23.
Közzéteszik
a minisztertanács és a SZOT együttes határozatát
az üzemi tanácsokról.
1963. jún. 14.
A Kínai
KP elmarasztalja a szovjet vezetést a "békés egymás
mellett élés" meghirdetése miatt.
1963. jún. 1619.
Valentyina
Tyereskova, az elsõ nõi ûrhajós háromnapos
ûrrepülése.
1963. jún. 20.
Moszkva és
Washington megállapodnak arról, hogy a Kreml és a
Fehér Ház között "forró drótot",
azaz állandó, közvetlen kapcsolatot létesítenek.
Az összeköttetés augusztus 30-tól mûködik.
1963. jún. 26.
Az amerikai
elnök, J. F. Kennedy nyugat-németországi látogatása
során elmegy Berlinbe is, ahol többszázezres nagygyûlést
tart, és a Checkpoint Charlynál megtekinti a berlini falat.
1963. júl. 13.
U Thant ENSZ-fõtitkár
hivatalos látogatást tesz Magyarországon. 1963. júl.
4. Uljanonszkij körzetében szovjet tudósok üzembe
helyezik az elsõ szétszerelhetõ-szállítható
atomerõmûvet.
1963. júl. 29.
De Gaulle
francia elnök elutasítja, hogy országa csatlakozzon
a már elõkészített, atomkísérleteket
tiltó egyezményhez.
1963. aug. 5.
Moszkvában
a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia
külügyminiszterei aláírják a részleges
atomcsendegyezményt, amely tiltja a légköri, világûrbeli
és víz alatti nukleáris kísérleteket.
1963. aug. 20.
A Szabolcs-Szatmár
megyei Aporliget község országos villamos hálózatra
való rákapcsolásával befejezõdik a magyar
falvak villamosítása.
1963. aug. 21.
Miután a dél-vietnami
kormánycsapatok zaklatásai ellen tiltakozva két buddhista
szerzetes élve elégette magát, Saigonban több
száz buddhista szerzetest tartóztatnak le.
1963. aug. 28.
A "washingtoni menet":
az Egyesült Államok fõvárosában 200 ezer
ember vonul az utcára, hogy a faji diszkrimináció
ellen tiltakozzanak, és kiharcolják a színes bõrûek
polgárjogait.
1963. szeptember
Az Új Írásban
megjelenik Molnár Erik vitaindító cikke a "nemzeti
kérdésrõl". Részletfizetési akció
indul Magyarországon, amellyel személygépkocsit lehet
vásárolni. Kitör az "autóláz".
1963. szept. 1.
Az ungvári
egyetemen magyar nyelv- és irodalom tanszék létesül.
1963. szept. 9.
Az Egyesült
Államokban, miután szövetségi törvénynyel
megszüntették az iskolákban a faji elkülönítést,
Alabamában továbbra is akadályozzák, hogy néger
gyerekek belépjenek a fehéreknek fenntartott iskolákba.
J. F. Kennedy elnöknek kell beavatkoznia, és a hadsereg alakulatainak
kell biztosítania az államban a faji elkülönítés
megszüntetését.
1963. szept. 24
. Megindul az elsõ
Európán kívüli MALÉV-járat, amely
Kairóba közlekedik.
1963. okt. 14.
Magyarcsehszlovák
megállapodást kötnek egy közös dunai erõmû
építésérõl.
1963. okt. 2.
Prágában
bejelentik, hogy szabadon engedik az 1949 óta fogságban lévõ
négy püspököt és Joseph Beran bíborost.
1963. nov. 1.
Katonai puccs Dél-Vietnamban.
A tábornokokból álló új vezetés
a kommunizmus elleni harcot nevezi legfontosabb feladatának.
1963. nov. 11.
A világ 44
állama embargót vezet be Dél-Afrika ellen annak fajüldözõ
politikája miatt.
1963. nov. 12.
Bécsben felavatják
a Collegium Hungaricum új épületét. 1963. nov.
14. Közzéteszik a budapesti metró építésének
folytatásáról intézkedõ minisztertanácsi
határozatot.
1963. nov. 20.
A Hawaiiban tartott
konferencián úgy határoz az Egyesült Államok,
hogy kivonja Dél-Vietnamból katonai tanácsadóit,
mivel az új rezsim egyedül is le tudja gyõzni a kommunista
lázadókat.
1963. nov. 22.
A texasi Dallasban
merénylet áldozata lesz J. F. Kennedy amerikai elnök.
Másfél órával késõbb felesketik
Lyndon B. Johnsont, az új elnököt.
1963. nov. 24.
Dallasban meggyilkolják
Kennedy feltételezett merénylõjét, L. H. Oswaldot.
1963. nov. 30.
adják Budapest
elsõ, korszerû gyalogos-aluljáróját az
Astoriánál.
1963. dec. 2.
Nagy-Britannia és
Magyarország a két ország közötti kapcsolatok
normalizálódásának jeleként diplomáciai
kapcsolataikat nagyköveti szintre emelik. A következõ
hónapokban több más nyugati ország is nagyköveti
rangra emeli budapesti külképviseletét (december 21.,
Franciaország; december 27., Belga Királyság; 1964.
február 4., Svédország; 1964. május 4., Olaszország;
1964. június 11., Kanada; 1964. július 24., Svájc).
1963. dec. 7.
Pap Jánost leváltják
belügyminiszteri tisztségébõl, és visszahelyezik
a Veszprém megyei pártbizottság élére.
Utóda Benkei András, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság
elsõ titkára, aki 17 éven keresztül tölti
be ezt a tisztséget.
1963. dec. 10.
A fizikai Nobel-díjat
a magyar származású amerikai professzor, Wigner Jenõ
kapja.
1963. dec. 16.
A Szovjetunióban
600 millió rubellel csökkentik a következõ évi
katonai költségvetést.
1963. dec. 17.
A kelet- és
nyugat-berlini hatóságok megállapodnak a belépési
engedélyek szabályozásáról. Ez a fal
felhúzása óta elõször teszi lehetõvé
a nyugat-berliniek számára, hogy átmehessenek a keleti
szektorba.
1963. dec. 20.
Frankfurt am Mainban
bíróság elé állítják az
auschwitzi koncentrációs tábor 21 volt SS-õrét.
1963. dec. 22.
Cipruson összetûzésekbe
keverednek a helyi törökök és görögök.
1963. dec. 23.
Az Elnöki Tanács
módosítja a kitüntetések adományozását
szabályozó törvényerejû rendeletet. A legmagasabb
kitüntetés ezentúl a "Szocialista Munka Hõse",
új kitüntetés a "Magyar Népköztársaság
Állami Díja", s a Kossuth-díj a továbbiakban
csak kulturális és mûvészeti érdemek
elismerésére szolgál.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu