Demszky Gábor
Kedves Barátaim!

Ma végre egyszer megint ünnepelni jöttünk össze. Mesterünk és barátunk, Konrád György a minap megkapta a legmagasabb európai kitüntetést, a Károly-díjat.
Konrád jelentõségének és hatásának a titka az, hogy egy lépéssel mindig elõttünk és a történelem elõtt jár. Nem kettõvel vagy hárommal, mert akkor mi, kortársai és barátai nem tudnánk követni - és Konrád tudja, amit Ady úgy fejezett ki, hogy "jaj annak, aki kihull a Mából". De nem is lohol a történelem után, hanem elõre megsejtve haladási irányát, a maga megfontolt tempójával megmutatja azt nekünk és a világnak.
A Károly-díj ezt a gondolkodó, útmutató Konrádot méltatja, Európa citoyenjét, miközben a regényíró Konrád ettõl a szereptõl függetlenül is olvasók szívében él az egész világon.
A hetvenes évek elején, amikor még híre-hamva sem volt a Demokratikus Ellenzéknek és közös aláírási akcióknak, Konrád vádlott-társ, majd tanúként a szolidaritás szervezõje az elsõ magyar szamizdat-perben, Haraszti Miklóséban. Majd Szelényi Ivánnal közösen megírta, és - más lehetõség híján - Nyugaton publikálta az elsõ rendszerbíráló elméleti könyvet, amely tovább öregbítette nemzetközi hírnevét. Mindezek után visszautasította az emigrációt, amelyre a hatóságok felszólították. Jól tette, mindnyájunk érdekében, hiszen attól kezdve az egész világ demokratikus közvéleménye figyelt a szavára, akárcsak Vaclav Hávelére vagy Adam Michnikére.
Büszke vagyok arra, hogy néhány évvel késõbb szamizdat-kiadóként én adhattam ki Magyarországon Konrád új mûveit. A Kádár-rendszer alatt ezekbõl a mûvekbõl tanulta a magyar közönség a polgári tisztességet, a civil kiállást, a cenzúramentes beszédet. Cinkos: Ha kibontakozol az államkultúrából, az "írás kalanddá változik" - írja. Ez a mondat sokunk életének a mottójává vált.
Konrád György a hetvenes évek végétõl már a magyar demokráciáért küzdõ ellenzék tagjaként a közép-európai összefogás élharcosa volt. Nagy szerepet játszott abban, hogy a Demokratikus Ellenzék a csehszlovák és lengyel ellenzékkel egyeztetve vívhatta harcát a szabadságért, a szovjet elnyomás ellen.
A nyolcvanas évek elején, a hidegháború újabb felerõsödésekor az egységes, szabad, demokratikus, békés Európa racionális vízióját vázolta fel Konrád. Sem a nyugati, sem a keleti közvélemény, sem a nyugati, sem a keleti politikusok nem hittek neki. Ám megint õ érezte meg jól, merre halad a történelem. Racionális próféciája az évtized végére egy csapásra valósággá vált.
Ekkor, a kilencvenes évek elején Konrád az egész magyar demokratikus közvélemény legfõbb tekintélyévé emelkedett. Az emberi jogok tiszteletben tartásának ügyét szolgálta itthon, az európai országok között és külföldön is. Magyar író létére õt hívták meg a Berlin-Brandenburgi Mûvészeti Akadémia élére, amely a keletnémet és a nyugatnémet írók elsõ közös szervezete. Azért hívták személyesen õt, mert tõle várták, hogy a politikai újraegyesítés után kulturálisan is újraegyesítse Németországot. És ezt olyan sikerrel tette, hogy nemrégiben újra megválasztották erre a pozícióra.
Azt hiszem, mindezek után világos, hogy elsõ vonalbeli világpolitikusok után idén miért neki ítélték oda Aachenben az európai ügyet szolgáló legrangosabb kitüntetést.

Barátaim!
Konrád György alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének, a kezdetektõl megszakítás nélkül tagja Országos Tanácsunknak. Az SZDSZ-ben is mindig egy lépéssel elõttünk járt. 1992-ben nemcsak felismerte a politikai inga szélsõjobb felé történõ átlendülésének veszélyét, de tekintélyét is latba vetve mozgosította a közvéleményt a jobboldali extremitásokkal szemben. A legutóbbi idõkben pedig nemcsak felismerte a magyar politikai kultúra végleges kettészakadásával jaró veszélyeket, hanem szavaival, kiállásával megpróbált tenni is ellene. Nem rajta múlt, hogy ezt a szakadékot, ez idõ szerint, úgy látszik, nem lehetett betemetni.
Akik ma itt vagyunk, mindannyian valóban civilizált, valóban európai, valóban polgári, valóban szolidáris társadalmat kívánunk teremteni a Duna mentén, Magyarországon. Többféleképpen gondolkodunk arról, milyen stratégiával érhetjük el ezt a közös célunkat. De éppen Konrád György toleráns és elkötelezett szellemisége vezet bennünket ahhoz a felismeréshez, hogy csak egymásban bízva, hogy vitázva, de együtt cselekedve jutunk csak el a célunkig. Ezért jelképes erejû az a tény, hogy a szabad és toleráns gondolkodású, az ellenvéleményt mindig megfontoló, de liberális eszméihez ragaszkodó Konrád Györgyöt együtt köszöntik ma a Szabad Demokraták Szövetségének eddigi elnökei, tagjai és szimpatizánsai.
Drága Gyuri!
Köszönjük és gratulálunk!