Purcsi Barna Gyula
Fekete személyi
igazolvány és munkatábor
Kísérlet
a cigánykérdés "megoldására" az ötvenes
évek Magyarországán?
"A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény elõtt egyenlõk és egyenlõ jogokat élveznek.
A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek, vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.
A Magyar Népköztársaság területén élõ minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetõségét."
(1949. évi XX. törvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya, 49. ¤.)
A Magyar Dolgozók
Pártja Politikai Bizottsága 1953. augusztus 26-i ülésén
a Belügyminisztérium elõterjesztette javaslatát
a lakosság személyi igazolvánnyal való ellátásáról.
A BM részérõl
Piros László, Põcze Tibor és Hárs István
meghívott volt jelen. Az elõadó Põcze Tibor
rendõr vezérõrnagy volt. Az elõterjesztést
Gerõ Ernõ - ez idõben belügyminiszter - szignálta.1
A személyi igazolványok
bevezetésének célja - mint az elõterjesztésbõl
megtudjuk - az, hogy: a) a lakosságnak kevesebb okiratot kellene
évenként beszereznie, b) kevesebb munkája lenne hatóságainknak,
c) meg lehetne nehezíteni az osztályellenség, az imperialista
ügynökök és a bûnözõk káros
tevékenységét, d) megkönnyítené
az államvédelmi, a biztonsági szervek munkáját
a határövezetben és a kiemelt városokban, ahonnan
a nem kívánatos elemeket jobban távol lehetne tartani.
A 16 éven aluli személyek,
a nem magyar állampolgárok és az elmebetegek igazolványt
nem kapnak. Érvényességi tartamát tekintve
az igazolvány kétféle: a) 5 évre szóló,
melyet általában minden igazolvánnyal ellátandó
személynek kell kiállítani, b) ideiglenes, legfeljebb
3 hónapra szóló, melyet azoknak kell kiállítani,
akik a részükre kiállított személyi igazolványt
elvesztették. Ez formájában eltér a rendes
személyi igazolványtól."
Ezután az elõterjesztés
felsorolja az igazolvány tartalmát, rovatait, elrendeli,
hogy minden lakosról, aki személyi igazolványt kap,
összeíró lapot kell kiállítani (amely
a felállítandó személyi nyilvántartás
alapja lesz), elõírja a kiadással kapcsolatos adminisztratív
teendõket, de nem tér ki egyéb, a fentiektõl
eltérõ intézkedést kívánó
társadalmi csoportokra, egyéb eltérõ formátumú
és tartalmú igazolványokra. Az ülés jegyzõkönyvének
tanúsága szerint a PB az elõterjesztést (az
5. pont második bekezdésének kihagyásával)
elfogadta. Az ülésen hozzászóltak: Gerõ
Ernõ, Hárs István és Farkas Mihály.
A hozzászólások tartalmát a jegyzõkönyv
nem közli. A PB-határozat után a Minisztertanács
512/9/1953. sz. október 16-i határozata elrendelte a személyi
igazolványok bevezetését, közölve, hogy
elfogadta az igazolványok bevezetésérõl szóló
rendelettervezetet, és a belügyminiszterre bízta a feladat
megszervezését és fokozatos végrehajtását.
Határidõül 1955. június 30-át tûzte
ki.2
Személyek igazolványa
Gerõ Ernõ,
aki 1953. július 4-tõl 1954. július 6-ig állt
a Belügyminisztérium élén, fontos feladatot hajtott
végre: a minden ízében kompromittálódott
çVH "megszüntetését", valójában
szovjet mintára történõ beolvasztását
a BM-be.
(A szovjet BM-et már
1953. március 14-én összevonták az çllamvédelmi
Minisztériummal.) A kérdés több szakértõje
vetette fel már a kérdést, hogy valójában
az çVH beolvasztása történt-e meg a BM-be, vagy
éppenséggel fordítva? Az újjáalakuló,
egységesített Belügyminisztérium 25 központi
szervezeti egysége közül 13 osztály az államvédelmi
munkával foglalkozott. Az çVH azonban ennél jóval
nagyobb hatalmat birtokolt: Gerõ Ernõ elsõ belügyminiszteri
parancsában kinevezte a minisztérium központi szerveinek
vezetõit, és a 31 fõ közül 27-en az çVH
rendfokozatát viselték. Az átszervezést az
ekkor újra aktivizált Belügyminisztérium Kollégiuma
hajtotta végre, amelynek tíz tagja közül nyolc
volt çVH-s.3
A BM 1954. február
1-jén megkezdi a feladat végrehajtását. A VII.
o. 20-10/7/954. sz. "szigorúan titkos" minõsítésû
utasítása szabályozza a lakosság személyi
igazolvánnyal való ellátásával kapcsolatos
rendõri feladatokat.4 Az igazolványok kiállításához
az alábbi iratok, igazolások beszerzésére volt
szükség: születési, házassági anyakönyvi
kivonat, állandó és ideiglenes lakás bejelentését
igazoló szelvény, a 22-50 éves hadköteles férfiaktól
katonai igazolvány, a 20-22 év közötti férfiaktól
összeírási igazolvány, munkáltatói
igazolvány, a 16. életévüket betöltött
fiataloktól iskolai igazolvány (ha azt állították,
hogy valamely tanintézet hallgatói), kisiparosoktól,
egyénileg gazdálkodó parasztoktól, napszámosoktól,
valamint szabadfoglalkozásúaktól a helyi tanács
vb által kiállított, foglalkozást bizonyító
igazolás, 2 darab (4 x 4 cm-es) fénykép, állandó
személyi igazolványhoz 4 Ft-os, ideigleneshez
2 Ft-os illetékbélyeg.
Az utasítás
felhívja a figyelmet arra, hogy "az igazolványok kiosztásával
kapcsolatosan az ellenséges elemek különbözõ
rémhíreket igyekeznek terjeszteni (...) minden (...) rendõrõrsnek
az a feladata, hogy (...) tudomást szerezzenek arról, hogy
milyen a területükön lakó dolgozók hangulata
(...) milyen rémhíreket terjesztenek a területükön
lakó vagy dolgozó osztályidegen elemek, és
kik lehetnek azok (...)
A területfelelõsöknek
a megfigyelésüket az alábbiakra kell kiterjeszteni,
s jelentésüket megtenni: a) milyen a lakosság hangulata
általában az igazolvány bevezetésével
kapcsolatban, b) ezen belül külön kell részletezni
az ipari munkásság, dolgozó parasztság, osztályidegenek
és papság hangulatát,
c) milyen ellenséges
híresztelések vannak, s azok mennyire vannak elterjedve,
d) milyen intézkedéseket tettek az ellenség tevékenységének
megakadályozására."
Az azonosítás
és nyilvántartás mellett igen fontos szempont a polgárok
tartózkodási helyének szemmel tartása. êgy
lakáslapot kellett kitölteniük nemre, korra és
állampolgárságra való tekintet nélkül
mindazoknak, akik: állandó lakásból kiköltöznek,
állandó lakásba beköltöznek, ideiglenes
lakásba be- és kiköltöznek, ha az ideiglenes lakás
letelepedési engedélyhez kötött városban
vagy határkörzetben van, illetve azoknak, akik új igazolványt
kaptak.
Az igazolványok kötelezõ
átvétele alóli kibújást, a "gyanús
elemek" rejtõzését megakadályozandó
az utasítás megszigorított igazoltatási rendet
ír elõ. "A vizsgálat lefolytatásánál
ellenõrizni kell a gyanús személyeket - lehetõleg
1948 elõtti bejelentõlapjaikat vagy az azok mellett lévõ
feljegyzéseket (figyelõ lap stb.), melyekbõl megállapítható
a gyanús személy osztályhelyzete, múltbeli
foglalkozása és esetleg körözése.
A vizsgálat lefolytatásánál
fel kell használni a T. személyek, lakónyilvántartó
könyv vezetõk és lakóbizottságok segítségét.
Ki kell oktatni õket arra, hogy a gyanús személyek
átköltözése esetén azonnal értesítsék
a legközelebbi rendõri szervet."
Az utasítás
elõírja, hogy az igazolványok kiosztásának
befejezése után valamennyi területfelelõs köteles
folyamatosan meggyõzõdni arról, hogy a területen
lakó, minden 16 éven felüli magyar állampolgár
(az elmebetegek kivételével) el van-e látva igazolvánnyal.
"Felhívom Vezetõ elvtársat, hogy utasításomat
minden illetékes beosztott elõtt tegye beható oktatás
tárgyává, és a közrendvédelmi és
közlekedésrendészeti alosztályokon keresztül
végrehajtását ellenõrizze."5
A párhuzamosan kiépített
belsõ nyilvántartási rendszer hatékonyan mûködik.
"Komolyan felhasználjuk a belsõ nyilvántartásokat
az osztályidegen és szokásos bûnözõ-körözött
személyek figyelõzésére, felkutatására.
A BM járási (kerületi) szerveit rendszeresen értesítjük
a szokásos bûnözõk, volt kitelepítettek,
internáltak, ref. [rendõrhatósági felügyelet]
alá helyezett, kitiltott személyek stb. lakcímváltozásairól
(...) (Osztályidegen, szokásos bûnözõ,
stb. személyeknek az igazolványba megfelelõ bejegyzést
eszközlünk és ennek alapján még ideiglenes
lakosként sem engedjük õket a fõvárosban
tartózkodni.) Feltüntetjük a nyilvántartásban
és az igazolványba is bevezetjük, ha a tulajdonosuk
ref. alatt áll vagy valamely területrõl ki van tiltva."6
Az osztályidegenek
(a bûnözõkkel egy kategóriában), a ref.-esek,
a kitiltottak stb. mellett még egy kitétel áll: "megközelítõen
pontos adatok szerint kb. 40-50 ezer embert kell még igazolvánnyal
ellátni. Ezek jelentõs része kóbor cigány
(kb. 20-25 ezer fõ) - a többi beteg vagy igazolványát
hanyagságból át nem vett személy. Azok a cigányok,
akik megfelelõ munkát és lakhelyet igazolni nem tudtak,
feltehetõen bûncselekmények elkövetésébõl
tartják fenn magukat - igazolvánnyal eddig nem lettek ellátva.
Javaslatunk, hogy ideiglenes személyi igazolványt adjunk
ki részükre, egy évi érvényességi
idõvel."
A miniszterhelyettes a határozati
javaslat 3. pontjában megszabja, hogy: "biztosítani kell
a kóbor cigányok személyi igazolvánnyal való
ellátását. Részükre egy évig érvényes
ideiglenes személyi igazolványt kell kiadni. Határidõ:
az ellátásra [1955.] július 30. Felelõs: ORK
vezetõje." Két nappal késõbb, 1955. június
17-én a BM Kollégium Piros László államvédelmi
altábornagy (1954 júliusától Gerõ utódaként
belügyminiszter) elnökletével meghozza az 5-65/1955 sz.
"szigorúan titkos" határozatát, az alábbi lényegesen
módosított formában: "Biztosítani kell a kóbor
cigányok személyi igazolvánnyal való ellátását.
Részükre egy évig érvényes, ideiglenes
- a rendes személyi igazolványtól formájában
és tartalmában eltérõ - személyi igazolványt
kell kiadni."7 Határidõ: augusztus 15. Felelõs: Põcze
Tibor rendõr vezérõrnagy, miniszterhelyettes.
A rendelkezésünkre
álló dokumentumok arra utalnak, hogy az ún. "kóbor
cigányok" számára kibocsátandó fekete
személyi igazolványok koncepciója a Belügyminisztériumban
fogalmazódott meg, a személyi igazolványrendszer országos
bevezetése után, mintegy pótlólagos intézkedésként,
belsõ javaslat alapján. A kollégiumi döntés
végrehajtásért hivatalból felelõs vezetõk
a belügyminiszter-államvédelmi altábornagy és
a belügyminiszterhelyettes-rendõr vezérõrnagy
voltak. Az MDP Politikai Bizottsága és a Minisztertanács
1953-as határozataiban nincs nyoma hasonló utasításnak.
A PB ülésén
hozzászóltak: Gerõ Ernõ, Hárs István
és Farkas Mihály. Sem az elõterjesztés, sem
az elfogadott módosított változat (az 5. pont 2. bekezdése
kimaradt) nem tartalmaz a cigányproblémára vonatkozó
utasítást, ugyanígy a minisztertanácsi határozat
sem.
Kóborok igazolványa
A BM 15. sz., 1955. június
hó 26-i belügyminiszteri utasítása változatlan
formában közli a Kollégiumi ƒrtekezlet 4. sz. határozatát,8
majd országos parancsként a Belügyminisztérium
Országos Rendõrkapitánysága adja ki a Rendõrségi
utasítások 7. számában (1955. évi október
11. - november 3.): "Tárgy: Kóbor és munkakerülõ
életmódot folytató személyek személyi
igazolvánnyal való ellátása. A személyi
igazolványok kiadása során a kóbor személyek,
akik magukat kellõen igazolni nem tudták, személyi
igazolványt nem kaptak. E személyek részére
- egyévi érvényességi idõre - ideiglenes
igazolványt rendszeresítek. A rendszeresített ideiglenes
igazolvánnyal kell ellátni azokat a kóbor, munkakerülõ
életmódot folytató személyeket, akik csavarognak,
feltehetõen kisebb-nagyobb bûncselekményekbõl
tartják fenn magukat és az elõírt okiratokkal,
lakás-, valamint munkahely-igazolással nem rendelkeznek.
Ennek érdekében az említett kóbor-, csavargó
személyek birtokában lévõ állandó
személyi igazolványokat felül kell vizsgálni.
A szabályellenesen kiadott állandó igazolványokat
be kell vonni."9 Az országos utasítás ugyan kimondja,
hogy a legalább két éve egy helyben lakóknak
és hat hónapos munkaviszonyban állóknak, illetve
azoknak, akiket lakóhelyükön munkából élõ
becsületes személyekként ismernek, állandó
személyi igazolványt kell kiadni, zaklatásukat kerülni
kell. A feltételekbõl az is kiderül, hogy "kóbor
életmódot" folytat az, aki legalább kétéves
állandó lakóhelyet igazolni nem tud, és munkakerülõ
az, akinek nincs legalább hat hónapos munkaviszonya.
Mindazokat azonban - folytatódik
az utasítás -, akiket az újonnan rendszeresített,
(ideiglenes) személyi igazolvánnyal kell ellátni,
az igazolvány kiadása elõtt, illetõleg a felülvizsgálat
során priorálni kell. "Gyanús esetekben a prioráláshoz
ujjnyomatlapot kell felvenni (...) Az Országos Rendõrkapitányság
VI. osztálya a hozzá érkezõ kérdõjegyeket
és az esetleges ujjnyomatlapokat soron kívül priorálja
és az eredményt haladéktalanul továbbítsa
(...) Az Országos Rendõrkapitányság Központi
Lakcímhivatala az igazolványért jelentkezõk
adatait és fényképét nyilvántartási
anyagában ellenõrizze és biztosítsa, hogy ugyanazon
személyi adatokra több személy igazolványt ne
kaphasson. Az igazolvány kibocsátást az Országos
Rendõrkapitányság IX. osztálya által
elkészített részletes szabályzat szerint kell
végrehajtani." Aláírás: "Põcze Tibor
s. k., r. vezérõrnagy miniszterhelyettes."
Az országos parancs
szóhasználatában figyelemre méltó változást
észlelhetünk. Titkossága ellenére elhagyja a
"kóbor cigány" kifejezést, ám szinonim értelemben
meghagyja a "kóbor" jelzõt. Mindkét terminológia
azonban félreérthetetlenül egy etnikai csoportot jelöl
a magyar belügyi szervek szótárában, ekkor már
közel egy évszázada. A "kóbor cigány",
"kóbor személyek" ugyanazt jelentették a Horthy- korszak
belügyi rendelkezéseiben, de már a dualista Magyarország
Belügyminisztériumának szóhasználatában
is.
Põcze miniszterhelyettes
idézett 1955. június 15-i jelentése szerint: "40-50
ezer embert kell még igazolvánnyal ellátni, ezek jelentõs
része kóbor cigány (kb. 20-25 ezer fõ)." Ez
a szám akkor igazán meglepõ, ha ismerjük az 1945
elõtti cigányrazziák eredményeit. E razziák
a valóban mozgó, nem illetõségi helyükön
tartózkodó cigányokat igyekeztek számba venni,
lakhelyükre visszatoloncolni. A legnagyobb erõfeszítések
ellenére is az eredmény számszerûleg vagy nulla,
vagy megyénként is csak fél, ritka esetben egy tucatnyi
ember: egy anya gyermekeivel, egy, esetleg két család. Ez
még a területnövekedés és a háborús
menekültek megjelenésének idején sem változik
számottevõen.
1955-re hogyan gyarapodhatott
a kóbor cigányok száma a területveszteség
után, békeidõben, az erõszakszervezetek totális
kiépítésének befejeztével több
(tíz)ezernyi, kóborló, vándorló, bûnözõ
elemre? Valószínûleg szó sincs tömeges
vándorlásról. Nem kaphatott állandó
személyi igazolványt még az a személy sem,
aki a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta.
Márpedig a helyi hatóságoknak nem állott érdekükben
például a cigánytelepeken lakók legalizálása,
hiszen lakóterületükre - bármilyen nyomorúságos
is volt az - ezután joggal tarthattak volna igényt.10 A legalább
két évig tartó helyben lakás hiányán
kívül az anyakönyvi adatok, a családi és
a munkaviszonyok tisztázatlansága ugyancsak kizárta
az állandó igazolvány kiadását.
A lenini elvektõl
a centralizált telepekig
A cigányok körüli
súlyos gondokat 1945 után elõször Kálmán
András cikke veti fel az MKP elméleti folyóiratában,
a Társadalmi Szemlében, A magyar cigányok problémája
címmel 1946-ban. Az írás azonban válasz nélkül
maradt a kommunista párt hatalomra kerülése után
is, a cigánykérdés "marxista" megválaszolásakor
pedig egyenesen károsnak minõsítették az itt
megjelenõ törekvéseket, noha ezek - mint látni
fogjuk - a "szovjet példa" naiv félreértésébõl
eredtek. A cikk a cigányságnak mint nemzetiségnek
követel jogokat a "lenini nemzetiségi politikának" megfelelõen.
E véleményt azután hiába keressük az MKP
választási programjában (mint ahogy a többi pártéban
is), a késõbbi marxista tanulmányokban pedig csak
mint negatív példa szerepel, azt a késõbb ideológiai
"tabuvá" merevedõ felfogást erõsítendõ,
hogy a magyarországi cigányok nem alkotnak nemzetiséget.11
Az új BM-et azonban
saját berkein belül kétségkívül foglalkoztatja
a kérdés. A közrendvédelmi fõosztály
1952. január 2-án javaslatot kér a bûnügyi
osztálytól a "kóborcigányok letelepítésére
és munkára nevelésére". A javaslatból
megtudjuk, hogy az ország területén "nagy számban
élnek olyan cigányok, akik semminemû termelõmunkát
nem fejtenek ki. Létfenntartásukat lopásokból
és kéregetéssel szerzett élelemmel biztosítják.
Sok esetben rablástól, gyilkosságtól és
betörésektõl sem riadnak vissza, és ezzel veszélyeztetik
a közrendet és a közbiztonságot. Lakásukat
földbõl, vájogból [sic!] vagy fagalyakból
[sic!] összetákolva készítik, úgynevezett
putriban laknak, melyet tavasszal a jó idõ beálltával
elhagynak és vándorútra kelnek. A putriban az öregeket
és a gyermekeket hagyják hátra és idõnként
a család vándorló tagjai a vándorúton
szerzett élelemmel visszatérnek hozzájuk (...) A szocializmust
építõ Népidemokráciánkban nem
engedhetõ meg, hogy a kóborcigányok jelentõs
létszámú munkabíró tagjai ilyen laza
erkölcsû életviszonyok közt jelenlegi elhagyatottságukban
megmaradjanak, veszélyeztessék dolgozó népünk
vagyonát (...) és egészségét is, mert
elhagyatottságuknál fogva különbözõ
fertõzõ betegségek hordozói és terjesztõi."12
Miért is vannak ezek
a cigányok annyira elhagyatva, és mi lehet a megoldás?
"Népidemokráciánkban idõszerûvé
vált megoldani a Szovjetúnió példája
nyomán a kóborló cigányok letelepítésének
és munkába állításának kérdését
(...) A letelepítésre számításba jöhetõ
cigányok száma több tízezerre tehetõ gyermekekkel
és családtagokkal együtt. Pontos számadatokat
az ország területén senki sem tud, mert még senki
sem foglalkozott azzal, hogy számszerûleg megállapítsa
a kóborló cigányok számát. Egyes megyék
jelentéseibõl megállapítható az, hogy
területükön nagyszámú cigánytelep van,
pl. Baranya-megyében 134, Heves-megyében 91, Somogy-megyében
82 cigánytelep van."
Ezután a megoldási
javaslat következik: "Alakítani kell egy bizottságot,
melyben a Párt, a Népgazdasági Tanács, Egészségügyi
Minisztérium, Munkaerõtartalékok Hivatala, Közoktatásügyi
Minisztérium és a Belügyminisztérium Tanács-
és Közrendészeti Fõosztálya egy-egy fõvel
képviselteti magát (...) A Bizottság munkáját
a következõ ütemterv szerint végezné: a
tanácsok és a helyi rendõri szervek közös
erõvel megállapítanák a letelepítésre
számításba jöhetõ cigányok számát
és jelenlegi tartózkodási helyét (...) A Bizottság
megállapítaná és kijelölné az ország
területén azokat a helyeket, ahova a szétszórtan
élõ kóborcigányokat a helyi tanácsok
és rendõri szervek útbaindítanák illetve
kísérnék. Fontos, hogy az ország területén
ezek a helyek centralizálva legyenek kijelölve és egy-egy
családhoz tartozó cigányokat azonos telepítési
helyre vonjuk össze.
A Népgazdasági
Tanács gondoskodna a telepek fokozatos építésérõl
és a telepítés ennek megfelelõen fokozatosan
történne. A BM ezzel párhuzamosan megszervezné
a centralizált telepek rendõri ellenõrzését
(õrsfelállítás) és tanácsi ellenõrzését,
figyelemmel a cigányok kóborlási szenvedélyére.
Kezdetben korlátokat emelnénk a szabad mozgásuk elõtt.
A telephelyeken az üzemi étkeztetést megszervezné,
figyelemmel a cigányok ellátatlanságára és
a költségeket a munkabérekbõl levonás
útján biztosítaná (...) A letelepedésre
kijelölt helyeken a letelepedett cigányok a BM irányításával
önálló tanácsot választanának.
A tanács elnöke és tagjai az õ soraikból
kerülnének ki (...) A fiatalkorú kóborló
személyeket a Munkaerõtartalékok Hivatala keretében
felállított szakmai nevelõintézetekben vonnánk
össze és szoktatnánk munkára, az elhagyott, munkaképtelen
öreg cigányok pedig a koldusokhoz és munkaképtelenekhez
hasonló gondozásban részesülnének, figyelemmel
arra, hogy a környezetüktõl ne legyenek elszakítva,
tehát ugyanazon a telepen. A kóborló gyermekeket pedig
az çllami Gyermeknevelõ Intézethez utalnánk
a fennálló rendeletek szellemében."
Ez már csaknem a
megvalósult szocializmus (vagy a "felvilágosult abszolutizmus",
hiszen a cigány gyermekek szüleiktõl való elszakításának
gondolata II. József "reform" elképzeléseiig megy
vissza), lelkesedésünket azonban lehûtheti az ugyanitt
olvasható elszólás: "azt a kóborló személyt,
aki annak ellenére, hogy munkaképes és mégsem
dolgozik, hanem továbbra is kóborolva veszélyezteti
a közbiztonságot, az internálótábor keretében
felállított munkatáborokban gyûjtenénk
össze és szoktatnánk termelõ munkára."
Hát ez lenne a letelepítési
program? Ezek lennének a "centralizált telepek", alig hat
évvel Auschwitz után? Igaz, nem új gondolat ez, ami
a cigányokkal való "radikális" bánásmódot
illeti. Született jó néhány elgondolás
a Moson megyei törvényhatósági bizottsági
tag feliratától (a dánosi per utáni lincshangulat
idejébõl, már 1909-ben), a különféle
fõszolgabírói, sõt miniszteri javaslatokon
át, Endre László és a nyilas sajtó követeléseiig
(amelyek a munkatábor-internálótábor "megoldástól"
a kiirtásig ívelnek), de miután az õ terveik
a háború alatt részben realizálódtak,
mégiscsak meglepõ a "szocialista humanizmus" és a
"lenini nemzetiségi politika" jegyében olyan gondolatokkal
találkozni, amelyek úgy hasonlítanak a korábbi
korszak elképzeléseire, mint egyik tojás a másikra.
Bár, az ötvenes
években mûködik egy másik "munkaterápiás"
rendszer, a szovjet Gulag, amelynek példája sokáig
ösztönzi a szocialista tábor "pedagógiai elképzeléseit".
Ennek segítségével egy csapásra minden probléma
megoldódna: "Akkor, ha ezeket a saját hibájukon kívül
a fejlõdésben elmaradt és laza erkölcsi felfogású
és életviszonyok között élõ kóborcigányokat
sikerül letelepíteni és a szocialista építõ
munkába bevonni, megoldottnak mondhatjuk majd a magyarországi
cigánykérdést" - fogalmaz bizakodón az 1952.
január 2-i BM-es javaslat.
A nagy példakép
Hogyan oldotta meg a cigánykérdést
a nagy példakép, a Szovjetunió? Rendelkezett-e "tapasztalattal"
és idevágó szakmai, rendõri módszerekkel,
amelyek átvételét vagy felhasználását
magyar kollégáik szorgalmazták?
A Szovjetunióban
élõ mintegy egymillió-kétszázezer cigány
problémáit - az SZKP "útmutatásai" alapján
- viszonylag korán megpróbálják megoldani.
A húszas években több olyan intézkedést
hoznak, amelyek ugyan formálisan nemzetiségként kezelik
a cigányságot, ám ezeket késõbb tévedésnek
minõsítik és visszavonják: például
1931-ben bezárják azokat az 1925 óta mûködõ
cigány nemzetiségi iskolákat, ahol a tanítás
nyelve cigány volt, és cigány nyelvû tankönyveket
használtak. Egyedül a cigány színház éli
túl a nehéz idõket.13 A kezdeti nekibuzdulás
után azonban a cigányságot már mint egy "fejlõdésében
elmaradt népcsoportot" határozzák meg, amely nem képez
önálló nemzetet vagy nemzetiséget, s amelynek
anyagi és kulturális elmaradottsága egyben szociális
probléma is.
A szovjet intézkedések
között - talán mondanunk sem kell - megtalálhatjuk
a személyi igazolványok bevezetésének archetípusát.
"A harmincas évek küszöbén - írja Szolzsenyicin
- a személyi igazolvány rendszerének bevezetése
(...) tekintélyesen hozzájárult a lágerek feltöltéséhez,
(...) az emberek eleinte nemigen tudtak bánni azokkal az igazolványokkal
- aki nem jelentkezett be, vagy nem jelentkezett ki, legalább egy
kurta esztendõre beterelték szépen a Szigetekre."14
1932-ben vezetik be a belsõ
útlevélrendszert, egyidejûleg egyes városok
zárttá vagy nyílttá minõsítésével.
A "zárt" városok (Moszkva, Leningrád, Kijev, Odessza,
Minszk, Harkov, a Don menti Rosztov, eleinte Vlagyivosztok is) különleges
jogállású, jobban élelmezett városok
voltak, és csak úgy volt megszerezhetõ az állandó
tartózkodási illetõség, hogy oda született,
oda házasodott az ember, vagy valami különleges ottani
alkalmazás tette jogosulttá. (A szovjet zárt városokban
nem nehéz felfedezni a rokon vonásokat a magyarországi
"kiemelt" városokkal.)
A rendõrségi
ellenõrzéseknek és a papírok nélküli
személyek igazoltatásának több százezer
ember számûzetése lett a vége. 1934 elsõ
nyolc hónapjában, csak a "zárt" városokban,
több mint 630 000 személyt vettek õrizetbe az útlevélrendszabály
megsértéséért. Ezek közül 65 661-et
igazgatási úton bebörtönöztek, majd általában
deportáltak mint "deklasszált" elemet, 175 627-et számûztek.
1933. június 28-tól július 3-ig 5470 moszkvai cigányt
tartóztatnak le, és deportálnak szibériai "munkafalvakba".
1933-ban további 4750 kijevi, 18 ezer moszkvai és leningrádi
"deklasszált" elem igazoltatására és deportálására
kerül sor. Ezek közül az elsõ csoport Nazino szigetére
került, ahol a deportáltak kétharmada egy hónap
alatt elpusztult.15
Mi volt ezeknek az intézkedéseknek
az ideológiai alapja? Marx például határozottan
kijelentette, hogy a bûnözõk megjavításának
egyedüli eszköze a termelõ munka. Visinszkij a megfelelõ
idõben aztán kidolgozta és alkalmazta (nemcsak a bûnözõkre,
de a politikaiakra, gyanúsakra és bûnbakok hosszú
sorára) az "elnyomás és kényszerítés",
másfelõl a "meggyõzés és az átnevelés"
elvének "dialektikus" összekapcsolását:
"A burzsoá büntetéssel
szemben nálunk a foglyok szenvedése nem cél, hanem
eszköz (...) A mi célunk az, hogy valóban megjavuljanak,
hogy a lágerekbõl öntudatos munkásokként
jöjjenek ki."16 Egész népek tûnnek el a Gulag
munkatáboraiban. Nem tudjuk, mennyi lehetett a cigány áldozatok
száma.
"Az új ember nevelése
bonyolult és hosszan tartó feladat"
- mondja ki például
a XXII. kongresszus, és ebben a pedagógiai folyamatban nagy
szerepet kap a szovjet milícia, amelynek szervei fõ feladatuknak
tekintik a cigány lakosság felemelése érdekében
végzett "nevelõ-, megelõzõ munkát. Valamennyi
intézkedés segítõ jellegû", és
- a kényszerítés mellett - elsõsorban a "meggyõzés"
elvére épül. A cigányság átnevelésében
is mint fõ cél - a "rendszeres munkára, a munkafegyelemre
nevelés áll". A XX. kongresszus után megerõsödött
a "parazita életmódot folytató elemekkel szembeni
általános harc". A szövetséges köztársaságok
többségében törvényrendeleteket hoznak,
amelyek lényege: "Fokozni kell a harcot azokkal a személyekkel
szemben, akik kivonják magukat a társadalmilag hasznos munka
végzése alól, és parazita életmódot
folytatnak."
E rendeleteket koronázza
meg 1956. október 5-én a Legfelsõbb Tanács
Elnöksége speciális törvényerejû rendelete,
amely már csakis a cigányokra vonatkozik: "A csavargó
cigányok munkába való bevonásáról",
amelynek alapelvei:
1. Meg kell tiltani a cigányság
vándorlását és kóborlását,
illetve javasolni kell nekik a letelepedett, munkáséletmód
kialakítását. 2. A szövetséges köztársaságok
minisztertanácsai kötelesek megfelelõ intézkedéseket
hozni a cigányság állandó jellegû letelepítésére,
munkába állítására és a kulturált
életkörülmények kialakítására.
3. Azokat a nagykorú cigányokat, akik rossz szándékúan
kivonják magukat a társadalmilag hasznos munka elvégzése
alól és tovább folytatják a vándorlást,
kóborlást: büntetni kell. A népi bíróságok
ítélete alapján számûzhetõk, és
a számûzés helyén javító-nevelõ
munkára kötelezhetõk. Ennek maximális idõtartama:
5 év.
1958. június 30-án
jelenik meg a Szovjetunió belügyminiszterének parancsa:
"Fokozni kell a harcot a cigányok által elkövetett bûncselekményekkel
szemben." Az SZKP XXII. kongresszusa pedig megállapítja:
"A kommunizmus építése jelenlegi szakaszában
még keményebb harcot kell folytatni a kapitalista csökevények
- az élõsdiség és a naplopás, az iszákosság,
a huligánság, a csalás és nyerészkedés
(...) és más efféle csökevények ellen.
Ilyen dudváknak nincs helyük a mi mezõnkön!"
Milyen eszközök
álltak a milícia rendelkezésére a cigánykérdés
megoldásában? A milícia szervei az államigazgatási
és társadalmi szervekkel együttmûködve "segítettek"
a munkanélküli cigány lakosok elhelyezkedésében.
A milícia tagjai elmentek a cigányok közé, és
ott "felvilágosító munkát" végeztek,
segítettek intézni ügyes-bajos dolgaikat. Figyelemmel
kísérték a bûncselekményt már
elkövetett cigányok magatartását, és figyelmeztették
õket, ha újabb bûncselekményt szándékoznak
elkövetni. Esetenként szükségessé vált,
hogy notórius munkakerülõ cigányokat más
területre telepítsenek át. A munkakerülõk
között nagy figyelmet fordítottak arra a kategóriára,
amelyik nem rendelkezik állandó lakhellyel. Az ilyen személyeket
"nevelõ jellegû ráhatással", de ha ez nem elég,
a törvény teljes szigorának alkalmazásával
igyekeztek "rábírni" a letelepedésre, "ránevelni"
a munkára.17
(L. a Legfelsõbb
Tanács Elnöksége l956. október 5-i törvényrendeletét
a számûzetésrõl.)
A veszélyes kolompárok
Nem tudjuk, követte-e
itthon a BM bûnügyi osztályának 1952-es javaslatát
valamiféle intézkedés. Fennmaradt azonban egy újabb,
a kóbor cigányokkal foglalkozó jelentés és
javaslat 1953-ból, amely jelzi, hogy a minisztériumot továbbra
is foglalkoztatta a probléma. A jelentés a IV. Közrendvédelmi
Fõosztályon készült.18 Eszerint "a falvakban
elkövetett bûncselekmények jelentõs részét
cigányok, részben még mindig kóborló,
sátoros cigányok követik el." A bûncselekmények
aránya sokkal nagyobb lehet, mint részvételük
aránya az elítéltek között - folytatja a
jelentés -, mert hallatlan nehéz ellenük bizonyítékot
szerezni. "Nincs existenciájuk és a (...) születési
anyakönyvi kivonat közigazgatási bejegyzések, állandó
lakhely, lakónyilvántartásban való szereplés
rendszerint hiányzik náluk. 5-6 féle néven
élnek, többnejûek [!], családi kapcsolataik szokatlanul
lazák és kiismerhetetlenek felismerésük személyleírásról
is bonyolult és nehéz, mert szerfölött hasonlítanak
egymásra [!]."
Horváth István
õrnagy, a jelentés írója - természetesen
- nem kíván általánosítani: "a fenti
jellemzés nem vonatkozik általában arra a néprétegre,
melyet a közvélemény cigányként ismer.
Ennek kihangsúlyozása rendkívül fontos, mert
mindenfajta intézkedés, mely elõbb-utóbb szervezett
formában szükségessé válik majd, hogy
ezeket az embereket a társadalom egyenrangú tagjává
emeljük fel, a cigányok néprajzi ismerete nélkül
csak rossz lehet." Ezek után saját megállapításai
szerinti tipológiáját közli. Ebben öt "néprajzi"
csoportot ír le, ezek a következõk: magyar vagy zenész
cigányok, erdei vagy oláh cigányok, erdélyi
cigányok, köszörûs vagy vend cigányok, kolompár
vagy szerb cigányok. Bûnügyi szempontból az utóbbiakat
tartja a leglényegesebbnek: "azt lehet mondani, hogy [a kolompárok]
teljes egészében veszélyes bûnözõk.
Férfiaik közül alig van olyan, aki büntetlen elõéletû."
(E "néprajzi" tipológiáról csak annyit, hogy
a "kolompár" éppolyan foglalkozásnév, mint
a lakatos vagy asztalos, jelentése kb.: vas- és fémlemezáru-gyártó.
A fenti kategorizálás információértéke
egyenlõ például azzal a kijelentéssel, hogy:
"a vas- és fémlemezáru-gyártók teljes
egészében veszélyes bûnözõk".)
Horváth õrnagy
világosan látja, hogy: "a cigányok egyenrangú
állampolgárrá való fejlesztésének
kérdése társadalmi kérdés elsõsorban
(...) a kérdés ilyen megoldása automatikusan megoldaná
a többi kérdést is, a bûnügyit is. A társadalmi
úton történõ megoldás hosszú folyamat
eredményeként várható csak. A bûnügyi
kérdés megoldása ilyen sokáig nem várhat.
Javaslom, hogy az Országos Rendõrkapitányság
a legközelebbi jövõben lépjen fel és két
vonalon dolgozzék." Az egyik vonalon az ORK egyéb államigazgatási
szervekkel a cigányság társadalmi problémáinak
megoldásában venne részt, míg a másik
kizárólag rendõri vonalon a bûnüldözési
feladatokat oldaná meg. Elõször is létre kell
hozni egy bizottságot (úgy látszik ez a korszak alfája
és ómegája). Tagjait a Pártközpontból,
a Minisztertanácsból, az Egészségügyi
Minisztériumból, a Könnyûipari Minisztériumból,
a Belkereskedelmi Minisztériumtól és a BM Országos
Rendõrkapitányságtól kellene delegálni.
A bizottság feladata lenne "létrehozni és támogatni
a cigányok szegkovács, kosárfonó, vályogkészítõ
szövetkezeteinek megalakulását." A lókereskedelemben
foglalkoztatott cigányokat át kellene irányítani
(a bizottsági instrukcióknak megfelelõen) a termelõ
munkába.
A tanácsok feladata:
biztosítsák, hogy földnélküli cigánynak
lova ne legyen. "Használják fel azt a rendelkezést,
miszerint a földmûvelõ munkák elvégzésének
biztosítására a nem hasznosított lovakat igénybe
lehet venni." (E gondolat eredetiségét az adja, hogy a cigányok
kimaradtak a földosztásból.)
A tanácsok akadályozzák
meg a cigány lakosság nem munkavállalás céljából
történõ vándorlását. A vándoriparok
kiadását szigorítsák meg. A bizottság
tegyen javaslatot egy átfogó néprajzi, statisztikai,
egészségügyi és népmûvelési
helyzetfeltáró munka készítésére.
A továbbiakban rendõri vonalon javasolja a "kolompár
cigányok" adatainak pontos feltérképezését,
élesen elhatárolva a többi cigányokétól,
akikkel ilyen értelemben nem kell foglalkozni. Majd "azokat a településeket,
amelyekben feltûnõen veszélyes kolompár cigányok
laknak, folyamatosan, az ORK irányításával,
büntetõ szankciók alkalmazásával számoljuk
fel." Végül: az országos vásárokon a cigány
lókupecek mûködését központi figyelõ
hálózattal kell biztosítani.
Az MDP Politikai Bizottsága
és a Minisztertanács e javaslat megírása idején
már döntött a személyi igazolványok országos
bevezetésérõl. Az ORK-t természetesen foglalkoztatta
a cigányok személyi igazolvánnyal való ellátásának
problémája. "A kolompár cigányok személyazonosságának
megállapítására, figyelemmel a személyi
igazolványok bevezetésénél fennálló
igen nagymérvû veszélyekre, ujjnyomatlapok kiterjedtebb
felvételét alkalmazzuk és szorgalmazzuk." Nem marad
el a "baráti országok tapasztalatainak" kikérésére
vonatkozó, obligát javaslat sem: "Csehszlovákiától
kérjünk adatokat az ottani kolompár elemekrõl
és a cigánykérdés ott alkalmazott megoldásáról
kérjünk tapasztalatokat.19 A Szovjetunióban a cigánykérdés
megoldására alkalmazott rendõri módszerekrõl
kérjünk eligazítást."
Rendõrségi
cigányösszeírás 1953-ban
Az 1953. október
5-én kelt jelentést, amelyet Horváth õrnagy
Kutika Károly çVH-ezredesnek nyújt be, szemben a korábbiakkal
már intézkedés követte. Október 8-án
az ezredes egy cédulára írva felkéri Horváthot
személyes megbeszélésre: "Horváth õrgy.
velem megbeszélni. X. 8. Kutika ezr. számszerû adatok
a cigányokra vonatkozóan." A jelentés megvitatása
után Kutika ezredes kiadmányozásával október
21-én a megyei rendõrkapitányságok (7 megyének
küldik meg a jelentést) november 15-ei határidõvel
megkapják a feladatot. Számoljanak be: hány "kóbor
(cigány) bûnözõ" ellen indítottak eljárást
az ismeretlen tettesek között, hány esetben merült
fel a gyanú, hogy kóbor cigány követte el, a
börtönökben mennyi a cigány letartóztatottak
száma, hány cigánytelep van a megye területén,
mennyi a lakóik száma, s végül: hány "kóbor
bandáról" tudnak?20
A BM Pest megyei Fõosztályának
Bûnüldözési és Körözési
osztálya jelenti az ORK IV. osztály vezetõjének,
hogy: 1952 és 1953 év folyamán 619 "kóbor személy"
ellen indítottak eljárást "társadalmi tulajdon
elleni lopás, csalás, szökés, betöréses
lopás, erõszakos nemi közösülés, közveszélyes
munkakerülés, súlyos testi sértés, gyújtogatás,
hatósági közeg elleni erõszak, botrányt
okozó részegség, bejelentési kötelezettség
elmulasztása" miatt. A 619 eset az eljárások megindításának
és nem a bizonyított bûncselekményeknek a száma.
Hogy ki és miért minõsült "kóbor személynek",
ez nem derül ki a jelentésbõl. "Hatósági
területünkön 270 esetben jutottunk olyan megállapításra
egy-egy helyszínes bûncselekmény esetében, hogy
ismeretlen kóbor személyek követték el."
Ha ismeretlen volt a tettes,
vajon mibõl állapította meg a hatóság
270 esetben, hogy kóbor cigány volt az elkövetõ?
A kóbor "személy" ugyanis ezt jelenti. A jelentés
így folytatja: "A büntetésüket töltõ
személyek közül 8-an járásbírósági
börtönben töltik büntetésüket. A ceglédi
fiatalkorúak börtönében 9-en töltik büntetésüket.
Márianosztráról adatokat beszerezni nem tudtunk (...)
Hatósági területemen 89 olyan telep van, melyen kóbor
személyek találhatók. A telepek felnõtt lakossága
2723 fõ, míg a gyermekek száma 1954 fõ.
A beérkezett adatok
alapján vándorló kóbor banda Cegléden
a Gerlye telepen tartózkodik."21 A "kóbor (cigány)
bûnözõkrõl" szóló jelentés
tehát megadja 89 telep teljes felnõtt és gyermek lélekszámát
és a megye területén észlelt egyetlen "kóbor
banda" számát, minden különösebb aggály
nélkül.
A Bács-Kiskun megyei
fõosztály 1952-1953. évre összesen 497 bûnvádi
eljárást és 234 ismeretlen "kóbor személy"
tettest mutat ki. A megye büntetõ intézeteiben 78 kóbor
személy tölti büntetését. A megye területén
41 "kóbor személy telep" van. A telepeken 2206 felnõtt
és 1743 gyermek található. Megjegyzendõ: kifejezetten
"telep jellegû kóbor település [!] 21 van, a többi
helyeken a községekben elszórtan élnek (...)
…sszesen 7 kóbor család van, amely az évnek legnagyobb
részében vidékrõl-vidékre kóborol.
Ezek közül kb. 5 vándoriparos [!]."22
A Csongrád megyei
fõosztály 1952-53. évekre 298 eljáráskezdeményezést,
72 ismeretlen tettes elleni gyanút, és szabadságvesztés
alatt álló 79 férfit és 6 nõt jelent.
A megye területén 24 "kóbor település" van.
A felnõtt kóborok száma 1657 személy, gyermek:
989. "A megye területén "bandába verõdött
kóborok nincsenek."23
Tolna megye 582 eljárás
kezdeményezését jelenti, 185 esetben jutnak arra a
megállapításra, hogy a helyszínes bûncselekményt
"ismeretlen kóbor egyén" követte el. A megye területén
összesen "9 [!] kóbor egyén van jelenleg letartóztatásban."
70 kolompár és 20 teknõvájó és
egyéb nem kolompár telep található a megyében.
A "kolompárok" összesen (férfi, nõ, gyermek)
2232 fõt számlálnak, a teknõvájók
és egyebek összesen 1038 fõt. …sszesen 29 "nem állandó
jellegû", kóborbandát észlelt a Tolna megyei
hatóság.24
Baranya megye számadatai
messze kiemelkednek a 7 megye közül. 1047 eljárás
kezdeményezését jelenti, "544 bûncselekmény
esetében jutottak a nyomozó elvtársak olyan megállapításra,
hogy azokat ismeretlen kóborszemélyek követték
el." Büntetését tölti "159 kóbor személy".
A megye területén 170 "kóborszemély telep van,
amelyeken 3951 felnõtt és 5708 gyermek található."
12 vándorló kóborbandáról tudnak.25
Somogy 381 eljárás
indítását, 81 ismeretlen kóbor személy
bûnelkövetése iránti gyanút, 33 szabadságvesztésest,
84 "kóbortelepet" jelent, ahol 2261 felnõtt és 2217
gyermek él. "Azok a kóbor személyek, akik lakhelyüket
állandóan változtatják, 15 kóbor bandára
oszlanak."26
Végül Borsod-Abaúj-Zemplén
569 eljárás indítását, 30 ismeretlen
tettes "kóborszemély" mivolta iránti gyanúját,
68 büntetését töltõ személyt, 186
"kóbortelepet" jelent, ahol
13 899-en élnek (itt
elmarad a felnõttek és a gyermekek megoszlásának
kimutatása), ám vándorló kóbor bandát
egyetlenegyet sem észlel a megyei hatóság.27
Meg kell hagyni, eredeti
neológ nyelvújítási lelemény a "kóborszemély
telep", "kóbor telep", a "telep jellegû kóbor település"
és ezek variációi, amelyek jól jelzik azt a
jelentésváltoztatást, amelyet a belügyi szervek
erõszakoltak át "nyelvi vonalon" kb. egy századon
át a "kóbort" a "cigány" szavunk helyettesítésére
használva. êgy a "telep jellegû kóbor település"
nyelvi szörnyszülemény is értelmet nyer.
Nagy jelentõségû,
hogy a telepek teljes lakosságát fel kívánták
mérni. Itt már nem csak bûnözõkrõl,
"kolompárokról", nomadizálókról van
szó. Vajon mi szükség volt a telepeken lakó (tehát
nem vándorló) férfiak-nõk-gyermekek megoszlásban
bekért számadatokra? Miként fogható fel ez
az intézkedés, ha nem az alkotmányba ütközõ,
"szigorúan titkos" összeírásként? Mit
kell értenünk a "legveszélyesebb telepek büntetõ
szankciók keretében történõ felszámolásán"?
Hiszen mint láthattuk, a "kóbor bandák" számát
külön ki kellett mutatni, amelyek száma szinte mindenütt
feltûnõen alacsony, sõt a legtöbb "kóborszemélyt"
bíró Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyetlenegyet
sem észlel.
Ha e kérdések
túlzott aggodalmaskodásnak tûnnének, szeretnénk
emlékeztetni arra, hogy a "svábkérdés" rendezése
révén a BM a Politikai Rendõrséggel együtt
már tapasztalatokat szerzett ilyesféle problémák
"rendezésében".
Ezek az összeírások
a személyiigazolvány-rendszer bevezetését közvetlenül
megelõzõen készültek. A BM tehát ezeknek
birtokában volt, amikor 1955. június 17-i kollégiumi
értekezlete úgy döntött, hogy a "kóbor cigányok"
számára "ideiglenes, formájában és tartalmában
eltérõ személyi igazolványokat" ad ki, és
érvényességük idejét egy évben
szabja meg. Hogy hány fekete személyi igazolványt
adott ki végül is a minisztérium, arra nézve
egyelõre nem rendelkezünk pontos forrásokkal. A miniszterhelyettes
20-25 ezret említ, de a szám felõl maga is bizonytalan.
Hogy ki és miért minõsült kóbor cigánynak,
az ezek után már döntõ módon a helyi végrehajtó
apparátus káderein múlott. A kiadott utasítások
minden megszorító, regulatív törekvés
ellenére teret engedtek a szubjektív megítélésnek.
Feltételezzük,
hogy a legfelsõ pártvezetõség tudott az intézkedésrõl.
Gerõ Ernõ például mint belügyminiszter
maga jegyzi a személyi igazolványok bevezetésérõl
szóló elõterjesztést a PB ülésén,
és éppen elegendõ szovjet "tapasztalattal" rendelkezett
e téren. Nem hagyható figyelmen kívül az a koincidencia
sem, hogy a cigánykérdés megjelenése, a "kóborszemélyek"
számbavétele, nyilvántartása, valamint a kérdés
"megoldására" tett javaslatok feltûnõen egybeesnek
a sztálini hatalmi gépezet konstruálta "cionista összeesküvéssel",
amelynek magyarországi felszámolására Gerõ
Ernõ kapott megbízást.
Nyögvenyelõs
igazolványcsere
1956-ban azonban már
az MDP, az çVH és a BM sok vezetõ kádere a
számára elrendelt történelmi szerep utolsó
felvonását kénytelen eljátszani. A szovjet
pártvezetés is mással van elfoglalva. A forradalom
után pedig a munkatábor, mint a cigánykérdés
szovjet típusú megoldása, a nemzetközi figyelem
középpontjában álló, letiport országban
nem jöhetett számításba.
A forradalmat közvetlenül
megelõzõen már nyoma is van a hatósági
jogsértés elleni tiltakozásnak. László
Mária a Minisztertanácshoz intézett feliratában,
amelyben többek között egy cigány kulturális
szövetség megalakítását szorgalmazza,
felhívta a figyelmet arra, hogy "a személyi igazolványokat
a cigányoktól a tanácsok elszedik, amely faji megkülönböztetésre
ad alkalmat."28
A forradalmat követõen
a hatósági szigor mit sem enyhül, a romák alkotmányellenes
megkülönböztetése továbbra is megmarad. A
Pest Megyei Tanács elnökhelyettese 1958-ban beadvánnyal
fordul Biszku Béla belügyminiszterhez. Ebben értesíti
a belügyminisztert, hogy a Pest Megyei Tanács Végrehajtó
Bizottsága megtárgyalta a megye területén élõ
cigány dolgozók helyzetét. "A Végrehajtó
Bizottság elsõsorban társadalmi, egészségügyi
és mûvelõdésügyi helyzetükkel foglalkozott.
A vita során a Végrehajtó Bizottságnak több
tagja kifogásolta a kettõs személyi igazolvánnyal
való ellátásukat. Ugyanis a vándorcigányok
fekete színû személyi igazolvánnyal rendelkeznek.
Maga a Végrehajtó Bizottság sem helyesli ezt a megkülönböztetést,
fekete személyi igazolványok rendszeresítését.
Kérjük Belügyminiszter Elvtársat, szíveskedjék
tájékoztatni a megyei tanács Végrehajtó
Bizottságát a megkülönböztetés, illetõleg
a fekete személyi igazolványok rendszeresítésének
szükségességérõl."29 A helyi tanácsok
végrehajtó bizottságai országszerte foglalkoznak
a cigánykérdéssel. "A probléma megoldása
iránt a társadalmi érdeklõdés növekszik
- írja az 1961-ben megjelenõ MSZMP-határozat. - Az
utóbbi években a tanácsi végrehajtó
bizottságok tanulmányozták és megtárgyalták
a területükön élõ cigánylakosság
helyzetét, foglalkoztak átnevelésük lehetõségeivel,
terveket készítettek, amelyek számos konstruktív
javaslatot és intézkedést tartalmaznak."30
A fekete személyi
igazolványok (évenkénti megújítási
kötelezettséggel) több mint öt éven keresztül
érvényben maradnak. Az ORFK Igazgatásrendészeti
Osztálya 1962. január 5-én jelenti, hogy a "szocialista
törvényesség és humanizmus" e nem mindennapi
szüleményét 1961 elsõ negyedében megszüntették
az általános személyi igazolvány-cserék
keretében: "A helyes munkaszervezés eredményezte,
hogy kb. 200 000 állampolgár lejárt személyi
igazolványának kicserélése határidõre
megtörtént. A kóbor személyek részére
rendszeresített BZ [az ún. fekete] ideiglenes személyi
igazolványok kicserélése még az év elsõ
negyedében megtörtént. Ezzel megszüntettük
az állampolgárok ilyen vonatkozásban történõ
faji megkülönböztetését."31
De hogyan is történt
mindez? Az l961-es párthatározat elõkészítéséhez
a Belügyminisztérium javaslatot terjesztett elõ. Az
ezt elõkészítõ ORFK Igazgatásrendészeti
Osztályának elõterjesztése a "Javaslat a kóbor
és félkóbor cigányszemélyek letelepítésére"
címet viseli. (Mindenesetre ismerõs tárgymegjelölés.)
A javaslat a magyarországi cigány lakosságot három
katagóriába sorolja (valószínûleg a Munkaügyi
Minisztérium 1958-as, Pogány György és Bán
Géza által jegyzett koncepciója, illetve a Mûvelõdésügyi
Minisztérium Nemzetiségi Osztálya instrukciói
alapján): "a szocializmus építésébe
már beilleszkedett", a "beilleszkedõben lévõ"
és a "még be nem illeszkedettek csoportjába". (Ezt
a koncepciót a Politikai Bizottság átveszi, és
1961-ben határozattá emeli.)
Az utóbbi két
csoportot, a beilleszkedõben lévõket és a még
be nem illeszkedetteket, amelyek a hazai cigányság
200 ezer fõre becsült
lélekszámának 30, illetve 40 százalékát,
azaz összesen a 70 százalékát teszik ki, vagyis
(60 ezer + 80 ezer fõt), nevezi a javaslat "félkóbor",
illetve "kóbor" cigánynak. Ezen a ponton a hivatalos szemlélet
a cigányság 70 százalékát, 140 ezer
embert, koncepciós alapon kriminalizálja, és potenciális
bûnözõnek minõsíti. Hol vagyunk már
Põcze miniszterhelyettes 25 ezer fõs kóborcigány-becslésétõl?
A "félkóbor"
és "kóbor" cigányok "összeírását"
- folytatja a javaslat - "a helyi tanács vb-k végezzék
el, amelyrõl igazolást adjanak ki, s az összeírt
személy hivatalos okmányait, ha hiányoznak, pótlólag
állítsák ki. Azokat, akik az összeíráson
nem jelennek meg, elõ kell vezettetni. A rendõr (járõr)
köteles mindazokat a cigányokat elõállítani,
akik az összeírásról igazolással nem rendelkeznek,
ill. az összeírás alól kivonták magukat.
Az igazgatásrendészeti szervek kötelesek - a még
kint lévõ - BZ jelû [az ún. fekete] személyi
igazolványt bevonni és helyettük rendes személyi
igazolványt kiadni. (...) Az ilyen módon kiadott személyi
igazolvány Èkülönleges bejegyzésekÇ
rovatába a következõ szöveget kell bejegyezni:
ÈNépszámláláson részt vett Étanács
vb-nél, 1961. Éhó Énapján.Ç A
személyi igazolvány kiadásával egyidejûleg
ujjnyomat felvételt kell készíteni és azt nyilvántartásba
vétel végett az ORFK bûnügyi nyilvántartó
osztályának kell megküldeni." A járõrszolgálat
közben a rendõrök igazoltassanak minden kóbor,
gyanúsan viselkedõ cigányt, ellenõrizendõ,
hogy megvan-e az érvényes személyi igazolványa,
a bejegyzett helyen lakik-e, és van-e állandó munkahelye.32
êgy szüntette
volna meg ez a javaslat "a magyar állampolgárok faji megkülönböztetését".
A fekete igazolványok bevonásával egyidejûleg,
orwelli "mélynyelven" íratta volna be az állandó
(az ismert, bordó színû) igazolvány "különleges
bejegyzések" rovatába az intézkedõ közegeknek,
hogy ki is az igazolvány tulajdonosa, és milyen bánásmódot
igényel. A személyi nyilvántartó lapokat pedig
ujjnyomat-felvételekkel együtt a bûnügyi nyilvántartóba
továbbították volna. A kóbor cigányok
összeírásának javaslatát azonban - bár
bekerült az 1961-es párthatározat elõterjesztésébe
- a PB vitáján elvetették. A "vita" valójában
abból állott, hogy Kádár egyedül értékelte
az elõterjesztést. A cigányok összeírására
és "különleges bejegyzésére" tett fenti
javaslatot azzal utasította el, hogy azok "éppen azért
kóborcigányok, mert nem tudják nyilvántartani
õket".33 ògy látszik érzékelte a javaslat
mögött felsejlõ, akár az országon túlra
is eljutó botrányt. A cigányok felmérését
akkorra már a Munkaügyi és a Mûvelõdésügyi
Minisztérium kérdõíves módszerrel, illetve
a tanácsi jelentések elemzésével elvégezte,
igyekezve az összeírásnak még a látszatát
is elkerülni.
Forradalmi bantuk, fejlõdésben
elmaradt cigányok
1961-re kikristályosodik
a pártvezetés álláspontja a cigánykérdéssel
kapcsolatban. A Munkaügyi Minisztériumban készült
tanulmány és a Mûvelõdésügyi Minisztérium
Nemzetiségi Osztályának elemzése a cigányságtól
megtagadja a nemzetiségként való önmeghatározás
jogát, mivel nem "államalkotó" nép, nem is
"fejlõdõképes, forradalmi népcsoport", mint
például a beduinok vagy a bantu négerek. De "lényegi
különbözõségeik folytán nem tartoznak
a magyar nemzethez" sem. Az elemzések (és a pártvezetés)
a szovjet mintára kialakított "fejlõdésben
elmaradt népcsoport" kategóriát teszi magáévá,
károsnak minõsítve minden nemzetiségi, önrendelkezési
törekvést.34 ƒs sor került - az 1953-as belügyi javaslatban
is felbukkanó - "baráti, csehszlovák tapasztalatok"
átvételére is. Egy az 1958-as csehszlovák határozatot
és végrehajtásának tapasztalatait elemzõ
tanulmányban megtalálható tételek szinte szó
szerint váltak a magyarországi cigánypolitika dogmatikus
rendszerének részévé.35
"Egyértelmû
- jelenti ki Kádár a PB-ülésen -, hogy a cigányok
nem tekinthetõk nemzetiségnek." A Magyarországi Cigányok
Kulturális Szövetségérõl szólva
megállapítja: "Az helyes, hogy ez a cigány nemzeti
bizottság [?] megszûnjék." A kulturális szövetséget
így határozatilag megszüntetik.
Mintegy a feketeigazolvány-ügy
záró akkordjaként 1963-ban a Belügyi Szemlében
vita bontakozik ki az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961-es határozatának
végrehajtásáról. Dr. Nemes Alajos Baranya megyei
rendõrfõkapitány vitaindító cikke kapcsán
több közlemény foglalkozik a cigány lakosság
helyzetével, szociológiai, kriminológiai problémákkal.
Itt találkozunk elõször a korábbi idõszak
hatósági gyakorlatának nyilvános kritikájával,
illetve tovább élõ elemeinek bírálatával.
Dr. Györök Ferenc rendõr alezredes vitazárójában
hangsúlyozza: "Határozottan fel kell lépni az olyan,
a rendõri állomány között még élõ,
de a közvéleményben is elõforduló nézetek
ellen, hogy minden cigány bûnözõ."36 Mucsi György
rendõr õrnagy hozzászólásának
érdekessége, hogy a másokkal szemben fekete helyett
õ említ egyedül kék színû igazolványokat,
és fényt derít azok igazi funkciójára:
"A belügyi szervek csak akkor tudják eredményesen elõsegíteni
a cigányság felemelkedéséért folytatott
harcot, ha elsõsorban a cigányokkal kapcsolatos helytelen
nézeteiket számolják fel. Az ellenforradalom elõtt
elkövetett törvénysértések a cigányok
problémáival való foglalkozás terén
is éreztették káros hatásukat. êgy pl.
a cigánylakosságon belül a megbízhatatlanok kék
igazolvánnyal történõ ellátása
magával hozta a velük szemben megkülönböztetõ
intézkedések tételét is, melyek azt eredményezték,
hogy a cigányok között kétségtelenül
meglévõ bûnözõ elemekkel a becsületes
és fejlõdõképes cigánylakosság
- alaptalanul és önérzetében megsértve
- azonos elbírálás alá került."37
Ezúton mondok köszönetet azoknak a kollégáknak, akik munkámban segítségemre voltak: elsõsorban dr. Bársony János kisebbségkutatónak, aki felhívta figyelmemet a fekete igazolványok problémájára, s felkért a téma kutatására és megírására, valamint a BM Központi Irattára és a Magyar Országos Levéltár munkatársainak.
1 Magyar Országos
Levéltár (továbbiakban MOL). 276. f. 53. cs. MDP PB
133. öe. Jegyzõkönyv a Politikai Bizottság 1953.
augusztus 26-i ülésérõl (Min.: Szigorúan
bizalmas!) és Elõterjesztés az MDP KV Politikai Bizottságához
a lakosságnak személyi igazolvánnyal való ellátásáról
(Min.: Szigorúan titkos!) Kelt: 1953. augusztus 12-én. Aláírás:
Gerõ Ernõ (sk. áthúzva) belügyminiszter.
(Megjegyzés:
A fenti és a továbbiakban közölt "szigorúan
titkos", "szigorúan bizalmas" minõsítésû
dokumentumok visszaminõsítése megtörtént.
A kurzivált kiemelések a dokumentumokban szerzõi kiemelések.
P. B. Gy.)
2 MOL. 276. f. 62. cs. 286.
öe. A Magyar Népköztársaság Minisztériumtanácsának
512/9/1953. sz. határozata a személyi igazolvány bevezetésérõl.
Min.: Titkos! A Határozatok Tára nem közli. Kelt: Budapest,
1953. október 16. Aláírás: Nagy Imre sk. a
Minisztertanács Elnöke.
3 Kajári Erzsébet:
Az egységesített Belügyminisztérium államvédelmi
tevékenysége, 1953-1956. In: çllamvédelem a
Rákosi-korszakban. Szerk.: Gyarmati György. Történeti
Hivatal, Bp., 2000, 157. o.; Kiszely Gábor: çVH. Egy terrorszervezet
története. Korona K., Bp., 2000, 322. o. L. még a 24.,
28. sz. jegyzetet: 335-336. o.
4 BM Központi Irattár
(a továbbiakban: BM Irattár) VI. R. M. 196. 20-10/7/1954
(45. d.).
5 Uo. Kelt: Budapest, 1954.
február 22. Aláírás: Jindrich Kálmán
r. õrgy. 1954. II. 23.
6 BM Irattár. BM
Koll. 106-1-45. öe. 10-12/18/1955. BM Országos Rendõrkapitányság
vezetõje. Jelentés. Tárgy: A személyi igazolványok
kiosztásának befejezése. Min.: Szigorúan titkos!
Kelt: Budapest, 1955. június 15-én. Aláírás:
Põcze Tibor r. vezérõrnagy, miniszterhelyettes.
7 BM. Irattár 106-1-45
öe. BM Koll. 5-65/1955. A kollégium 1955. június 17-i
határozata a személyi igazolványok kiosztásának
befejezésérõl. Aláírás: Piros
László áv. altábornagy, belügyminiszter.
Szignálja: Põcze T. võrgy. VI. 23.
8 BM. Irattár. BM
Min. ut. 15. sz. 1955. jún. 26. 2- 23/15/1955 (33. d.). A Magyar
Népköztársaság Belügyminiszterének
15. sz. utasítása. Kelt. Budapest, 1955. június hó
26. Min.: "Szigorúan titkos!" Ad 4) Határidõ: augusztus
15. Felelõs: Põcze Tibor
r. võrgy. Aláírás:
Piros László sk. çllamvédelmi altábornagy,
belügyminiszter
9 Belügyminisztérium
Országos Rendõrkapitánysága. Rendõrségi
utasítások. Sorszám: 34. J. sz. II. 1-2. o. Aláírás:
Põcze Tibor s. k. r. vezérõrnagy, miniszterhelyettes.
10 Errõl tanúskodnak
a kortársak beszámolói (dr. Bársony János
szíves közlése).
11 Kálmán
András: A magyar cigányok problémája. Társadalmi
Szemle, 1946. (I.) 8-9. sz. 656-658. o.
12 BM Irattár. Közrend
Fõo. VII. Szem. tul. 143 /szn./ 1951. 52.d. Belügyminisztérium
IV./6. Bûnügyi osztály. Javaslat a kóborcigányok
letelepítésére és munkára nevelésére.
Kelt: Budapest, 1952. január 2. Aláírás: B.
Tóth István (gépelt) r. ny. fhdgy.
13 Schiffer János-Dobos
János: A cigánylakossággal kapcsolatos problémák
a Szovjetunióban. Belügyi Szemle, 1963, 3. sz. 68-69. o.
14 Szolzsenyicin, Alekszandr:
A Gulag szigetvilág. Európa, Bp., 1993, I. k. 72. o.
15 A kommunizmus fekete
könyve. Nagyvilág, Bp., 2000, 183-184. o. és Szolzsenyicin,
A. i. m. II. k. 157-159. o.
16 Idézi: Szolzsenyicin,
i. m., 158-159. o.
17 Schiffer J.-Dobos J.
i. m.
18 Uo. BM Irattár.
ORK TÜK Közrend Fõo. 130. 00574/1953 (51. d.) BM Országos
Rendõrkapitányság IV. osztálya. Min.: "Szigorúan
titkos!" Jelentés. Tárgy: Cigányok szerepe a bûnözésben.
Kelt: Budapest, 1953. október hó 5. Aláírás:
Horváth István r. õrnagy, osztályvezetõ.
19 Uo. (Megjegyzés:
A tisoisták Szlovákiában tizenöt "kényszermunka-létesítményt"
rendeztek be munkaerõhiánnyal küzdõ gyárak
mellett, és oda küldték a "társadalomellenes
elemeket", általában cigányokat. A háború
után Csehszlovákia is megalkotja az 1948. október
25-i , 247. törvényt, amely a kényszermunka-táborok
felállítását írja elõ olyan tizennyolc
és hatvan év közti emberek számára, akiket
"át kell nevelni" három hónaptól két
évig terjedõ idõ alatt, ez a határidõ
meg is rövidülhet vagy hosszabb is lehet. Bûnözõk
és "munkakerülõ" egyének, ellenséges magatartást
tanúsítók, illetve az "osztályellenség"
ellen irányultak ezek a rendszabályok. A kommunizmus fekete
könyveÉ 425., 428. o.)
20 Uo. a 00574/1953 ORK
TÜK. sz. jelentés melléklete. A megyék "szigorúan
titkos" minõsítésû jelentéseiket a fenti
ORK számra hivatkozva küldik meg.
21 Uo. A BM Pest Megyei
Fõosztályának jelentése. Kelt: 1953. IX. 18.
22 Uo. BM Bács-Kiskun
Megyei Fõosztály Kecskemét, Rendõri Osztály
Bûnüldözési és Körözési
Alosztálya. Kelt: Kecskemét, 1953. november 14.
23 Uo. BM Csongrád
Megyei Fõosztály. IV. oszt. Kelt: Szeged, 1953. nov. 13-án.
24 Uo. BM Tolna Megyei Fõosztály,
Bü. és kör. alosztály. Kelt: Szekszárd,
1953. november 13.
25 Uo. BM Baranya Megyei
Fõosztály. Bûnüldözési és Technikai
Alosztály. Kelt: Pécs, 1953. november 14.
26 Uo. BM Somogy Megyei
Fõosztály. Kelt: Kaposvár, 1953. november hó
12-én.
27 Uo. BM Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Fõosztály bûnüldözési és
körözési alosztálya. Kelt: Miskolc, 1953. november
13.
28 László
Mária: Felirat a Magyar Népköztársaság
Minisztertanácsához a Magyarországon élõ
cigány néptöredék gazdasági, politikai
és kulturális életszínvonalának emelése
tárgyában. (1956. január 9.) In: Bevezetés
a magyarországi cigányság kultúrájába.
Oktatási CD ROM. Bp., 1996. Dokumentumok. 6. 5. (A továbbiakban
CDRoma.)
29 BM Irattár. Min.
374. 1-1827/58. Pest megyei Tanács 852/1958. Pest megyei Tanács
VB Elnökhelyettesétõl Biszku Béla elvtársnak,
Belügyminiszter. Kelt: Budapest, 1958. május 21. Aláírás:
Szabó Sándor VB-elnökhelyettes.
30 Az MSZMP KB PB határozata
"A cigánylakosság helyzetének megjavításával
kapcsolatos egyes feladatokról." 1961. június 20. In: A magyarországi
cigánykérdés dokumentumokban, 1422-1985. Kossuth,
Bp., 1986, 241. o.
31 BM Irattár. BM
II. Fõcsop. f. ORFK Ig.r.o. 1962. /szn./ BM Országos Rendõr-fõkapitányság
Igazgatásrendészeti osztály. Jelentés. Kelt:
Budapest, 1962. január 5. Tárgy: Az igazgatásrendészeti
szervek 1961. évben végzett munkája. Aláírás:
dr. Horváth János r. alezr. osztályvezetõ.
32 BM Országos Rendõr-fõkapitányság
Igazgatásrendészeti Osztály. Javaslat a kóbor
és félkóbor cigányszemélyek letelepítésére.
Kelt: 1961. március 11. Aláírás: dr. Horváth
János r. alezr. osztályvezetõ. In: CDRoma Dokumentumok
6. 10.
33 MOL MDP- MSzMP Iratok
Osztálya, 228.f. 5/233. öe. Idézi: CDRoma. 4. 2.
34 Pogány György-Bán
Géza: A magyarországi cigányság helyzetérõl.
(3. A cigányság nemzetiségi hovatartozása.)
Munkaügyi Szemle, 1958, 5. sz., 42-45. o.
35 A párthatározat
elõkészítése. In: CDRoma, 3. 4. 4.
36 Belügyi Szemle,
1963, 7. sz., 87-88. o.
37 Belügyi Szemle,
1963, 4. sz., 75. o.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu