9. Nemzeti Bank

Antal László

Természetesnek tartom, hogy az egykori 12 pont ma is eleven, de azt is, hogy a kor követelményeinek megfelelôen újrafogalmazandó. A jegybankkal kapcsolatos kívánságaink azonban nemcsak modernizálódtak, de gyökeresen átalakultak. Átalakulnak holnap is, amikor reményeink szerint csatlakozni fogunk az európai nemzetek azon közösségéhez, amely most nem kényszerbôl, hanem önkéntesen és önérdekbôl mondott le az önálló pénzrôl. A sors iróniája, hogy épp akkor, amikor Európa keleti felén hosszú idô után megvalósul az annyira áhított nemzeti szuverenitás, legalábbis ami a gazdaságpolitikát és ennek részeként a monetáris politikát illeti, már le is kerül a napirendrôl.
De visszatérve a történet elejére, 1826-ban állították fel az Osztrák Nemzeti Bankot, amely jó ideig Magyarországon is ellátta a jegybanki funkciókat. Mûködését magyar részrôl erôs ellenszenv és az önálló magyar jegybank mind hangosabb követelése kísérte. Ennek ellenére az udvar 1841-ben újabb 25 évre meghosszabbította az osztrák jegybank magyarországi privilégiumát. Mindenesetre a függetlenedési törekvések kifejezôjeként létrejött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, amely az osztrák jegybank privilégiumát érintetlenül hagyva korlátozottan jegybankszerû funkciót is betöltött. Ez a bank lett késôbb a forradalom alatt az ország jegybankja. Ebben az idôszakban az önálló jegybank követelése mint a szuverén nemzeti politika elidegeníthetetlen intézménye jelentkezett. Ennek elemi feltétele volt az önálló bankjegykibocsátás, ami azután meg is valósult, ha nem is teljes sikerrel. Ez a jegybank a kormány házibankja, fô feladata késôbb a függetlenségi harc finanszírozása lett.
A független jegybank 1924-ben alakult meg, vagyis nem függetlenségi harc, hanem vesztes háború és súlyos infláció nyomán. Napirenden éppen a stabilizáció volt. Megváltozott a viták hangsúlya is. 1924-ben például Bethlen István miniszterelnök kifogásolta a frissen született jegybank vezetése által fenntartott magas kamatlábakat, de törekvése legalábbis átmenetileg megbukott a jegybanki vezetés ellenállásán. Ez és a hasonló konfliktusok már elôrevetítették azt, ami késôbb be is következett: a jegybanki függetlenségrôl folytatott viták már jó ideje a kormánytól való függetlenedésrôl, a jegybanknak errôl a sajátos ellensúlyszerepérôl szóltak, és szólnak ma is.
A pénz, ellentétben a szóba hozott múltbeli epizódokkal, ma már sehol a világon nem bír önálló értékkel. Ilyenkor a pénz szilárdságának egyetlen biztosítéka lehet, mégpedig a pénzkibocsátást és a kereskedelmi bankok mûködését ellenôrzô jegybank mértéktartása. Erre a mértéktartásra különösen nagy szükség van, mert a politikai ciklushoz erôsen kötôdô, alig többséggel rendelkezô kormányok pénzköltési hajlama megnövekszik. Ezért fontos, hogy a jegybank ne hitelezze a költségvetést, és ne is vállaljon át tôle feladatokat. Ehhez erôs, intézményesen és a vezetôk személyében is a kormányzattól független, szakmailag magas szinten álló, és mindezek alapján magas presztízsû jegybankra van szükség.
Elégségesek-e ehhez a törvényi garanciák? Sajnos nem biztos. Még ott sem, ahol stabil, kiforrott jogrendszerrôl beszélhetünk. Egyes kormányok igyekeznek és olykor sikerül is nekik nyomást gyakorolni a jegybankra és vezetôire még akkor is, ha erre formálisan nincs joguk és eszközük. Különösen a demokratikus tradíciókkal nem rendelkezô országok autokratizmusra hajlamos kormányai élnek ezzel a lehetôséggel, néha egyenesen öncélúan, nem visszariadva kicsinyes eszközök bevetésétôl sem. Ez alól Magyarország sem kivétel. A biztosítékot a törvényeken és a jegybanki tevékenység transzparenciáján túl a vezetôk hitelessége, erôs, autonóm személyisége teremtheti meg, továbbá a 12 pont többi demokratikus berendezkedést megvalósítani hivatott kívánságának teljesülése.
Ezen túl még egy biztosíték lehetséges. Ma már a magyar pénzpolitika sem függetlenedhet sem a globalizálódó világban uralkodó tendenciáktól, sem az uniós normáktól, mert erre a nemzetközi tôke robbanásszerû menekülése lehet a válasz. Ha pedig nem sikerül keresztülvinni az infláció leszorítását még akár némi növekedési áldozat árán is, akkor a távolba kerül az Unióba való bejutásunk idôpontja. Ezzel a jegybank szerepe szempontjából megint új történet kezdôdik, sôt kezdôdött. A monetáris politika szempontjából biztosan, de a gazdaság számos más területén is a nemzeti szuverenitástól búcsút kell mondanunk, hogy egy nagyobb közösség tagjaként megôrizzük versenyképességünket. A jegybank tehát tovább távolodik a kormánytól, egyenesen az Európai Központi Bank székhelyére, Frankfurtba. Noha én is ennek az ellenkezôjét tettem, a jegybankról nem a régmúltba visszamerengve, hanem elôretekintve kell gondolkodni, hogy ezt a „ne vigy minket a kísértésbe” funkcióját igazán sikeresen betölthesse.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu