Az alábbi összefoglalóban különbséget
teszünk erdélyi és regáti választópolgárok,
valamint Nyugat-barát és posztkommunista erôk, illetve
pártok között. Ha az erdélyi szavazatok különbözôsége
már az 1990-es választások után nyilvánvaló
volt, a két szembenálló politikai tábor elnevezése
magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erôket,
amelyek az integrációt és az ebbôl fakadó
gazdasági, politikai és jogi célkitûzések
maradéktalan teljesítését tekintik a román
politika abszolút prioritásának. Ebbe a csoportba
a jelenleg még hatalmon lévô koalíció
pártjai, illetve pártszövetségei a Demokratikus
Konvenció (CDR), a Petre Roman vezette Demokrata Párt (PD)
és az RMDSZ tartoznak. A posztkommunista erôk (az Iliescu
által vezetett PDSR és C. V. Tudor Nagy-Románia Pártja
PRM) nem feltétlenül és nem minden területen
Nyugat-ellenesek, de a posztkommunista állami közigazgatás
gazdasági, politikai és jogi eszközrendszerének
megôrzését és érvényesítését
tekintik abszolút prioritásnak.
A fenti táblázatból jól látható,
hogy az Erdély és a Regát politikai opciói
közötti különbség a diktatúrából
a demokráciába vezetô átmenet egész eddigi
idôszakának egyik meghatározó jegye. A különbség
pusztán mennyiségi abban az esetben, amikor (mint 1990-ban
vagy 1996-ban) az egyik vagy a másik tömb országosan
és regionálisan is többségbe kerül, és
minôségi akkor, amikor Erdélyben és a Regátban
nem ugyanaz a politikai tömb alkotja a lokális többséget
(mint az 1992-es választások és az 19992000-es közvélemény-kutatási
eredmények mutatják).
Ebbôl a helyzetbôl az alábbi következtetések
adódnak:
1. Aki el szeretné kerülni az Erdély és a
Regát közötti minôségi politikai különbség
elmélyülését, annak azt kell minden lehetséges
módon elômozdítania, hogy Romániában
vagy a Nyugat-barát, vagy a posztkommunista oldal mind országosan,
mind lokálisan meggyôzô többségbe kerüljön.
2. A jelenlegi politikai tendenciákat figyelembe véve,
ilyen jellegû Nyugat-barát többség kialakulása
kevéssé valószínû.
3. Dönteni kell tehát: ilyen körülmények
között is abszolút prioritásnak tekintjük-e
a Nyugathoz való felzárkózást?
4. Ha igen, úgy nincs más választásunk,
mint a Nyugat-barát erôk erdélyi lokális
többségének a további megerôsítése
és megszilárdítása.
5. A Nyugat-barát pártok, mindenekelôtt a két
legfontosabb erdélyi párt, az RMDSZ és a Kereszténydemokrata
Nemzeti Parasztpárt nyilvánvaló válságát,
súlyos belsô megosztottságát látva, a
jelenlegi pártokkal hosszabb távon ez a cél megvalósíthatatlan.
6. Az erdélyieknek a regátiakkal szembeni politikai különbözôsége
nem etnikai természetû. A nem magyar kisebbségek (5,63%),
a magyarok (20,76%) és az erdélyi románok (73,60%)
együttesen is és külön-külön is nyugatosabb
beállítottságúak, mint a regátiak. Az
erdélyi románok regátiakkal szembeni politikai különbözôsége
nem nagy arányú, de ahhoz éppen elég, hogy
regionális szinten értékesítse a magyarok tömeges
Nyugat-barát szavazatát. Ha ad absurdum az erdélyi
románok politikai opciói e pillanatban tökéletesen
azonosak volnának a regátiakéval, a magyar tényezô
nem volna elegendô ahhoz, hogy legalább Erdélyben
biztosítsa a Nyugat-barát erôk többséget.
7. Következésképpen az Erdély regionális
érdekeit képviselni és elômozdítani akaró
pártoknak és mozgalmaknak csakis akkor lehet esélyük
a sikerre, ha az egyes nemzeti közösségek speciális
érdekeit is tekintetbe véve mindenekelôtt az erdélyi
választópolgárokat mint egy közös értékeket
valló és közös érdekekkel rendelkezô
potenciális polgári közösség tagjait fogják
megszólítani.
3. sz. 2000. június
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu