Richard Drury • Jirí Kolár • Kollázsok

Kortárs Mûvészeti Múzeum / Ludwig Múzeum Budapest
1998. október 22–november 29.

Jirí Kolᆠmûvészete a cseh és az európai kultúrtörténet egyik legmegragadóbb fejezete. Annak ellenére, hogy ezer különféle technikát használ fel, Kolᆠmindig ugyanazon a kedves hangon szól a nézõhöz. Alkotásai, elbeszélései játékos jellegûek, a mûvek tartalma azonban nagyon is megfontolt. Az út, mely végén az itt kiállított mûvek állnak, sok nehézségen, és fájdalmas epizódokon vezetett keresztül. Ez mindazokra az írókra és mûvészekre jellemzõ, akik az 1930-as évek vége felé kezdték pályafutásukat. Ötleteik a második világháború szomorú évei alatt érlelõdtek, majd az ötvenes, és késõbb a hetvenes, nyolcvanas évek gazdasági regressziója sújtotta õket.

Kolár mûveit erõsen befolyásolta az a tény, hogy a munkásosztályhoz tartozott. Az emberi és gyakorlati tapasztalatok szilárd alapjára épül a modern kultúra és tágabb értelemben a modern világ vizsgálta. Elsõ kifejezési eszköze a szó volt. Kolᆠköltészete a 40-es, 50-es években azonban igen közel áll ahhoz az eljáráshoz, mellyel késõbb kollázsait készítette: felbontja a szintaxist, megszakítva ezzel a lineáris elbeszélés folyamát. A szavakból ilymód egy könnyed, álomszerû világ kerekedik.

Ezen az úton jutott el a szavak nélküli költészethez, ami a kezdetektõl fogva munkásságának egyik legfontosabb célja volt. A képzõmûvészet és a költészet nála a kép és a szöveg határán találkozik. Miután megszabadult a nyelvi szimbolizmus terhétõl, bátran felfedhette az alkotás módszerét és az alkotás elõtti koncentrált pillanat gondolatait. Elõször a szavakat bontotta elemeire, hogy jelentésük mögé pillanthasson, majd a képekkel járt el ugyanígy. A mûveiben használt technikáról Kolᆠígy nyilatkozik: „A világ váratlan fordulatokat tartogat számunkra: hol csapást mér ránk, hol pedig megerõsít minket hitünkben. Azt gondolom, ezt az érzést a kollázzsal lehet legjobban kifejezni.”
„A mûvészet nem pótolhatja a modern világ valóságát, tartalmát, ám tükrözheti annak szerkezetét.”

A 40-es és 50-es években Kolᆠegyfajta városi folklórt teremtett képeivel, melyekben fotókat helyezett egymással szembe. A 60-as, 70-es évek folyamán számtalan kollázs-technikát fejlesztett ki, melyek mind más és más rálátást adnak a minket körülvevõ világra. A különbözõ technikák mind arra szolgáltak, hogy bemutassák világunk szimultán és multidimenzionális jellegét. Kolᆠúgy vélekedik, hogy életünk vékony rétegekbõl áll, amelyek idõvel rakódnak le ránk. Az alsó rétegek ugyan nem láthatók, hatásuk mégis érezhetõ. Amint átszeljük ezeket a rétegeket, az emberi lét úgymond negyedik dimenziója jelenik meg elõttünk – az idõ láthatatlan kontinuuma, amely folyamatosan építi egyéniségünket, függetlenül a kimondott szavaktól.

Kolᆠmûvészetének legfontosabb része talán nem is a kész alkotás, hanem a mûvek létrejöttének kimondatlan oka. Mind a képek újbóli összerakása, egymással való szembesítése, egyes darabok úgymond elpusztítása, mind a tárgyak új kontextusba való helyezése a modern világot próbálja megjeleníteni szemünk elõtt. Kolᆠeljárása nem mûvészeti eljárás, sokkal inkább a költészetre vezethetõ vissza. Elméletileg egyenként le lehetne szedegetni a képfragmenseket a kollázsokról, és vissza lehetne helyezni õket eredeti képkörnyezetükbe, ugyanúgy, mint ahogy a szavakat kivehetnénk egy versbõl, hogy visszarakjuk õket a szótárba. Kolᆠegy kissé ironikus világba vezet minket, melyet egzisztencialista gondolatok, játékosság és az emberi felelõsségérzet alkotnak. Munkásságát lehetetlen elsõ pillantásra átlátni, csupán lassanként fedezzük fel gondolkodásának rétegeit, hasonlóan ahhoz, amint egy könyvet lapozunk, vagy egy zenemûvet hallgatunk.

Az itt kiállított mûvek többrõl szólnak, mint Ji†í Kolᆠmunkásságáról. Elmesélik a mûvész és leghûségesebb támogatói, Jan és Meda Mladek barátságának történetét is. Az Egyesült Államokban élõ cseh házaspár nemcsak gyûjtötte Kolᆠalkotásait, hanem különbözõ nyersanyagokkal
és morális támogatással segítette munkáját nehéz idõkben. Meda Mladek 1993-ben úgy döntött, hogy
a gyûjteményében lévõ mûveket visszajuttatja Prágába, ahol a gyûjtemény hamarosan külön
épületet kap.

Köszönöm Önöknek, hogy a mai napon eljöttek a kiállítást megtekinteni. Remélem, hogy Kolᆠkimondatlan szavai belopják magukat a magyar közönség szívébe is.

fordította
Zólyom Franciska


Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu





C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/