Jirí Kolá mûvészete a cseh és az európai kultúrtörténet egyik legmegragadóbb fejezete. Annak ellenére, hogy ezer különféle technikát használ fel, Kolá mindig ugyanazon a kedves hangon szól a nézõhöz. Alkotásai, elbeszélései játékos jellegûek, a mûvek tartalma azonban nagyon is megfontolt. Az út, mely végén az itt kiállított mûvek állnak, sok nehézségen, és fájdalmas epizódokon vezetett keresztül. Ez mindazokra az írókra és mûvészekre jellemzõ, akik az 1930-as évek vége felé kezdték pályafutásukat. Ötleteik a második világháború szomorú évei alatt érlelõdtek, majd az ötvenes, és késõbb a hetvenes, nyolcvanas évek gazdasági regressziója sújtotta õket.
Kolár mûveit erõsen befolyásolta az a tény, hogy a munkásosztályhoz tartozott. Az emberi és gyakorlati tapasztalatok szilárd alapjára épül a modern kultúra és tágabb értelemben a modern világ vizsgálta. Elsõ kifejezési eszköze a szó volt. Kolá költészete a 40-es, 50-es években azonban igen közel áll ahhoz az eljáráshoz, mellyel késõbb kollázsait készítette: felbontja a szintaxist, megszakítva ezzel a lineáris elbeszélés folyamát. A szavakból ilymód egy könnyed, álomszerû világ kerekedik.
Ezen az úton jutott el a szavak nélküli
költészethez, ami a kezdetektõl fogva munkásságának
egyik legfontosabb célja volt. A képzõmûvészet
és a költészet nála a kép és a
szöveg határán találkozik. Miután megszabadult
a nyelvi szimbolizmus terhétõl, bátran felfedhette
az alkotás módszerét és az alkotás elõtti
koncentrált pillanat gondolatait. Elõször a szavakat
bontotta elemeire, hogy jelentésük mögé pillanthasson,
majd a képekkel járt el ugyanígy. A mûveiben
használt technikáról Kolá így nyilatkozik:
A világ váratlan fordulatokat tartogat számunkra:
hol csapást mér ránk, hol pedig megerõsít
minket hitünkben. Azt gondolom, ezt az érzést a kollázzsal
lehet legjobban kifejezni.
A mûvészet nem pótolhatja
a modern világ valóságát, tartalmát,
ám tükrözheti annak szerkezetét.
A 40-es és 50-es években Kolá egyfajta városi folklórt teremtett képeivel, melyekben fotókat helyezett egymással szembe. A 60-as, 70-es évek folyamán számtalan kollázs-technikát fejlesztett ki, melyek mind más és más rálátást adnak a minket körülvevõ világra. A különbözõ technikák mind arra szolgáltak, hogy bemutassák világunk szimultán és multidimenzionális jellegét. Kolá úgy vélekedik, hogy életünk vékony rétegekbõl áll, amelyek idõvel rakódnak le ránk. Az alsó rétegek ugyan nem láthatók, hatásuk mégis érezhetõ. Amint átszeljük ezeket a rétegeket, az emberi lét úgymond negyedik dimenziója jelenik meg elõttünk az idõ láthatatlan kontinuuma, amely folyamatosan építi egyéniségünket, függetlenül a kimondott szavaktól.
Kolá mûvészetének legfontosabb része talán nem is a kész alkotás, hanem a mûvek létrejöttének kimondatlan oka. Mind a képek újbóli összerakása, egymással való szembesítése, egyes darabok úgymond elpusztítása, mind a tárgyak új kontextusba való helyezése a modern világot próbálja megjeleníteni szemünk elõtt. Kolá eljárása nem mûvészeti eljárás, sokkal inkább a költészetre vezethetõ vissza. Elméletileg egyenként le lehetne szedegetni a képfragmenseket a kollázsokról, és vissza lehetne helyezni õket eredeti képkörnyezetükbe, ugyanúgy, mint ahogy a szavakat kivehetnénk egy versbõl, hogy visszarakjuk õket a szótárba. Kolá egy kissé ironikus világba vezet minket, melyet egzisztencialista gondolatok, játékosság és az emberi felelõsségérzet alkotnak. Munkásságát lehetetlen elsõ pillantásra átlátni, csupán lassanként fedezzük fel gondolkodásának rétegeit, hasonlóan ahhoz, amint egy könyvet lapozunk, vagy egy zenemûvet hallgatunk.
Az itt kiállított mûvek
többrõl szólnak, mint Jií Kolá munkásságáról.
Elmesélik a mûvész és leghûségesebb
támogatói, Jan és Meda Mladek barátságának
történetét is. Az Egyesült Államokban élõ
cseh házaspár nemcsak gyûjtötte Kolá alkotásait,
hanem különbözõ nyersanyagokkal
és morális támogatással
segítette munkáját nehéz idõkben. Meda
Mladek 1993-ben úgy döntött, hogy
a gyûjteményében lévõ
mûveket visszajuttatja Prágába, ahol a gyûjtemény
hamarosan külön
épületet kap.
Köszönöm Önöknek, hogy a mai napon eljöttek a kiállítást megtekinteni. Remélem, hogy Kolá kimondatlan szavai belopják magukat a magyar közönség szívébe is.
fordította
Zólyom Franciska
Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu