A kunsthalle õszi kiállítása végre visszadta a hely szellemét, mely eddig a belsõépítészek és kurátorok energiájának jó részét felemésztve maguknak a mûalkotásoknak rendeltetett alá. Az épület most belülrõl is egy konténernek hat, nem csak kívülrõl. Az óriási, tagolatlan térben szinte elvesznek a látogató érzékenységére apelláló mûtárgyak.
Divat és tükör ez tûnik a kiállítás vezérmotívumának. Legalábbis Gerald Matt, az igazgató ötlete ez volt. A tükörnél nehéz telítettebb szimbólumot találni. Utalhat a lélekre és az azonosságra épúgy, mint a hiúságra, az elmúlásra, vagy a hiábavalóságra. Louise Bourgeois különféle méretû és formájú torzító tükrei állnak és lógnak installációk részeként vagy önálló mûalkotásként; Helmut Lang divatfilmjét egy tükrözõ fóliával bevont áttetszõ üvegtáblára vetítve a nézõ egyszerre látja a filmet, a kiállítást és saját magát; Jenny Holzer tükörsimára csiszolt felületû gránittömbökbe vésett mélyértelmû szövegei mind ugyanazt a szimbólumot használják. A divat Gerald Matt értelmezése szerint ugyancsak tükröz: egy egyéniséget, annak látszatát, egy társadalmat.
Az osztrák származású divattervezõ, Helmut Lang, az amerikai Jenny Holzer és a francia származású Louise Bourgeois közös kiállítása akár egy felületes bemutató is lehetne. Ehhez képest túl tartalmasnak hatnak Holzer gránitpadjai és a beléjük vésett feliratok, valamint túlságosan megközelíthetetlennek Bourgeois mûvei. Lang pedig azok közé a divattervezõk közé tartozik, akik kevésbé hatásvadász módszerekkel dolgoznak.
A képzõmûvészet és a divat világa érintkezik egymással. Így anyaghasználatukban áttetszõ és átlátszó, természetes és mûanyagok, fóliák, különbözõ színû és szerkezetû szövetek, bõr, fém , és természetesen ezen anyagokkal fedett vagy díszített emberi testre való összpontosításukban, a megjelenés, a performance, az akció hangsúlyozásában (egy divatbemutató rítusa során például), valamint a divattal szuggerált miliõk glamour, munkás, polgár, fantasztikus, virtuális, katonai és sajátos világok teremtésében is. A divat ugyanúgy stilizál, mint a képzõmûvészet. Számos divattervezõ, így Helmut Lang is képzõmûvészekkel dolgozik együtt, mikor velük terveztet kirakatokat, vagy például Robert Mapplethorpe fotózza katalógusát. Holzer és Lang is dolgoztak már közösen az 1996-os firenzei Il tempo e la moda címû biennálén.
Most Bourgeois-val kibõvülve megváltozott minden. A 87 éves mûvésznõ alaposan megváltoztatja az arányokat, a kiállítás legfontosabb része az övé. Míg Holzer alkotásainál lényegesen jobb Slavoj Zijek katalógusszövege Holzer alkotásairól, és Lang alkotásait a bécsi Seilergassén, üzletében nemcsak megtekinteni, hanem felpróbálni és megvásárolni is lehet, addig Bourgeois itt, a kiállítóteremben mûködik.
Bourgeois alapvetõ szimbólumokkal és formákkal
dolgozik. A cella, a szék, a tükör, az ágy, ahogy
Bourgeois ezt mindig újra elmondja, a gyerekkorával, a szüleihez
való viszonyával vannak kapcsolatban. Bourgeois 1911-ben
született Franciaországban. Szülei régi faliszõnyegek
felkutatásával és restaurálásával
foglalkoztak. 1938-ban összeházasodott Robert Goldwaterral
és Amerikába költözött. Tanult Fernand Légertõl,
Michéle Leiristõl és André Bretontól,
baráti köréhez tartozott Le Corbusier-nek, Marcel Duchampnak,
Constantin Brâncus¸-inak és késõbb Robert
Mapplethorpe-nak. Bourgeois-ra késõn figyelt fel a mûvészeti
világ. Áttörést az 1982-es a New York-i Museum
of Modern Art
Louise Bourgeois: Retrospective
kiállítása
jelentette. Ekkorra a feminizmus megteremtette azt a légkört,
amelyben mûvei elismerést nyertek. Ugyanebbõl
az évbõl származik Robert Mapplethorpe hírhedt
Louise
Bourgeois
címû fotója, amely a 71 éves mûvésznõt
annak
Fillette
címû 1968-as szobrával ábrázolja.
Bourgeois bebizonyítja ennyiben szimbolikus figura, a maga 87 évével , hogy a mûvészet a továbbélés eszköze. Bourgeois számára ezt közli interjúiban éppúgy, mint mûveiben a mûvészet az egyetlen túlélési technika, a belsõ, pszichikai problémák feldolgozása.
Bourgeois stílusa pluralisztikus. Vannak szürrealista, expresszionista és absztrakt munkái. Ugyanígy pluralisztikus anyaghasználatában is: bronz, üveg, kõ, textíliák; a mûvek méreteivel: szobát betöltõ installációk és miniatûr szobor egy túlméretezett vitrinben; technikáiban: szobor, rajz, hologramm, installáció; és témáiban is: félelem, egyedüllét, kiszolgáltatottság, az azonosság krízise. Ez a pluralizmus magyarázható az õt ért hatásokkal, Léger-tõl a 1990-es évek feminizmusáig, és magyarázható ezen túl pszichológiai szakszavakkal is. Bourgeois mindenképpen extrém. Önmaga ellentéte. A pluralitás a nyugtalanság, a belsõ feszültség, a megszállottság, az új technikák, stílusok, anyagok, formák után való fáradhatatlan keresés jele. Bourgeois szüntelenül dolgozik saját világának teremtésén. Ez a világ benépesül szimbolikus tárgyakkal, az érzelmi élet elemi megnyilvánulásaival. Bourgeois mûvei érzékenyek és idegesek.
Bourgeois talált tárgyakat használ, például a vitrint. Ez a szürrealista praxis ott objet trouvé-nak hívják megõrzi itt is poétikus vonását és különlegességét, ugyanakkor feltöltõdik egy sajátos, a mûvésznõ saját élettörténetébõl fakadó energiával. A vitrinekben teremtett terek, a Cellák kitüntetett helyek. A Cellák a félelem és a fájdalom helyei. Üvegbúrával védve ki vannak téve egy túlméretezett nézõ pillantásának. Ez növeli a kínt ettõl lesz kínos az, ami különben csak félelmetes. Mivel a Cella zárt a cella eleve az, de itt még ezen túl egy üvegvitrinbe is be van zárva , ezért nincs menekvés. A Cellá ban szék és tükör. A szék, egy hétköznapi berendezési tárgy, a cellába zárt személy helye; a tükör, az azonosság megkérdõjelezésének eszköze. A Cella példaszerû hely. Itt játszódnak le a hétköznapok kliséi: az emberi találkozások. A látszólag kaotikus világ itt rendezõdik leírható helyzetté. A vitrinek kicsinyített tárgyai: a szék, a tükrök írják le a jeleneteket, melyek témája kivétel nélkül az egyedüllétben és együttlétben megnyilvánuló függõség. A Cellá k tere meghatározza az eseményeket, amelyek ott történnek. Biztonság és bizonytalanság kölcsönösen ambivalens feszültséggé erõsítik fel egymást. A nézõ szerepe ugyanígy meghatározott és ezért kontrollált. Az üvegvitrinekbe nézve a nézõ tekintete irányított. A tükör szintén egyfajta ellenõrzött pillantást enged csak meg. A hologramok még jobban meghatározzák a nézõpontot. Egy vörös, háromdimenziós belsõ perspektíva nyílik meg elõttünk.
A kiállított többi alkotások is ebben az összefüggésben élnek. Az alumínium Tükör fényes, de egyenetlen felülete semmilyen világos képet nem képes tükrözni. Amit a hullámos, lágy formájú, ritmusozott felület tükröz, azok a szerves formák, az emberi test töredékei, melyeket Bourgeois rajzai és szobrai ábrázolnak: torzók, testrészek, lábak, kezek, nõi és férfi nemi szervek: mell, vagina, pénisz. Rajzainak folyékony alakjai egytõl egyig torzak, maguk a rajzok durvák, primitívek és direktek. Hogy Bourgeois világába jussunk, át kell lépnünk egy küszöböt. Bourgeois alkotásai formailag nem szépek. Belsõ életének víziója azonban elég meggyõzõ ahhoz, hogy a nézõ értékelni tudja az alkotásokat.
Holzer és Bourgeois egymás mellett nyilvánvalóvá teszik, hogy Bourgeois mennyire jelentõs, ugyanakkor Holzer mennyire túlbecsült mûvész. Holzer Survival Series ének olyan feliratai, mint Put food out in the same place every day and talk to the people who come to eat and organize them (Tedd ki az ételt ugyanarra a helyre minden nap, beszélj az emberekkel, akik jönnek megenni, és szervezd meg õket) helyett ilyen Bourgeois-ra vonatkozó kijelentéseit kellett volna kõbe vésnie: I imagine Bourgeois knows that everything is possible between people, and that the unthinkable occurs routinely (Úgy képzelem, Burgeois tudja, hogy az emberek között bármi lehetséges, és hogy az elképzelhetetlen rendszeresen megtörténik), I enjoy her skinning, cutting, and jamming body parts (Élvezem, amint megnyúzza, feldarabolja és összezúzza a testrészeket) vagy Her work seems neither male nor female, but both with a vengeance; the meat breeds itself (Mûvei sem nõiesek, sem férfiasak, hanem ezek is, azok, mégpedig erõsen azok; maga a hús tenyészti önmagát).
Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu