Az internet térhódítását, mint eddig minden egyéb „multiplikens” médium esetében, a legkülönbözobb jellegű utópia-viharok kísérték. Röpke négy év alatt, hisz mindössze ennyi ido telt el a WorldWideWeb burjánzásának kezdete óta, a hálózat me-TEÓRIA-lógiai térképén nyomon követhettük – az aktuális felbontástól függoen – a cyberpunk-zivatarok, yuppie-záporok viaskodását a helyi hidegfronton, vagy a multinacionális ciklonok-anticiklonok kavargását az El Nino nyomában. Utópiák, reklámhadjáratok tündöklése, kifulladása után egyedül az ózonlyuk maradt, mint biztos pont, no meg persze a kumuluszok, melyek folyamatosan gyarapodnak, terebélyesednek – bízva abban, hogy majd egyszer tornádóként söpörhetnek végig a sztyeppén, de legalábbis valami komolyabb jégesot produkálnak. Mert a stáb, ugye nem jön ki, ha csak süt a nap, meleg a víz és a csajok barnulnak.
A Balázs Béla Stúdió kumulusza (pontosabb megnevezéssel élve: cirrokumulusz, azaz bárányfelho – gomolygásról még csak némi eufemizmussal beszélhetnénk) a http://c3.hu/~bbsa néven ismert régió idojárására fejti ki hatását. A pár hónapja megindult felhoképzodés az elorejelzések szerint töretlen ütemben folytatódik, a napi homérséklet ingadozása csak kis mértékben tér el a havi átlagtól, csapadékképzodés nem várható, hajóvonták találkozása tilos.
Az exponenciális görbék korában az egymástól elszigetelten tevékenykedo csoportok alapveto problémája volt – és marad is – a kapcsolatépítés, kapcsolattartás hasonszoru egyedekkel. Az avantgarde folyóiratok hálója a század elso felében még elég hatékonyan hárította a combosodó tömegkultúra nyomását, a telekommunikáció eszköztárának bovülésével ez az ellenállás egyre bonyolultabb stratégiák kiépítéséhez vezetett (a mail-art radikális low-budget médiumához képest visszatetszo ellentmondás egy elitista eszköz, az internet szépségeit taglalni). A kísérleti film esetében a mostoha körülmények egészen különleges kombinációjával találkozunk, hisz a financiális problémák és a publikum lassú reakcióideje együttesen akadályozzák az optimális feed-back szint elérését, azaz az egyes filmekben megjeleno invenció szinte alig vált ki visszhangot, maximum a szakmainak nevezheto közegben kelt máról-holnapra némi turbulenciát, sorsa a felejtés.
Mindezek persze megszokott sirámok, de a vissza-visszatéro problémák és az adott pillanatban kézenfekvo megoldások dialektikáját eroltetve egy mondat erejéig nem árt idézni Bódy Gábor 1981-es, INFERMENTAL, egy kinematografikus idoszaki kiadvány terve címu írásából ( Végtelen kép – Bódy Gábor írásai. pp. 3210. Pesti Szalon, 1996): „Az utolsó 15 év experimentális filmje egy olyan határig jutott a megismerésben, amelyen túl individuális heroizmusba fullad, vagy megszunik létezni.” Az INFERMENTAL (az international, experimental, fermentum szavak összevonásából) címu videómagazin a nyolcvanas évek, a video-boom gyermekeként látott napvilágot – az évente megjeleno, több órányi (a kísérleti mozgókép területén készült anyagot tartalmazó) antológiát videokazetta formájában terjesztették. A video „könnyed” médiumnak tunt: a lejátszó elég olcsó, tévé meg úgyis minden lakásban tucatjával hever – mégis ma már könnyebb megszerezni valamely korai Lumiere-tekercs kópiáját, mint egy komplett INFERMENTAL -szett csíkosra másolt kazettáit. Láthatatlan, elérhetetlen muvek, melyek nagy szerencsével elcsíphetok egy-egy retrospektív vetítésen, de hétköznapi mozgóképeink falanxjában (az ún. „muvészfilmek”-tol a tévés agylágyulatokig) csak dupla idézojelek közé szorítva jelennek meg.
A BBS-homepage létrehozásának alapveto célja (természetesen az „up-to-date” informálás mellett), hogy feltárja az elmúlt negyven év kísérleteinek sikereit, kudarcait – elérhetové, kutathatóvá téve a stúdió archívumát. A több száz órányi mozgókép, valamint a felgyülemlett írásos anyag – forgatókönyvek, filmtervek, szinopszisok, stb. – bemutatása egy interaktív katalógus formájában az egyetlen lehetséges kiindulási pont az elvarratlan szálak rengetegében. A felépülo digitális archívum így újabb kísérletek inspiratív forrásaként szolgálhat, hisz invenció és hagyomány dinamikus egyensúlya elengedhetetlen a megfelelo gyorsulás eléréséhez. A fo kihívás az „innovatív archívum” paradoxona, azaz képes-e szembeköpni magát a Nagy Mesemondó, hogy ne valamiféle múzeumi tárló, mozizós-olvasgatós multimédia kripta kerekedjen az egymásnak ellentmondó, állandóan változó paradigmák, elvek, vélemények halmazából.
A mozgókép-kultúra alapveto jellegzetessége a folyamatos, gyors változás, s így minden olyan törekvés, mely egyes muvek, életmuvek befagyasztásához, kisajátításához vezet, a jövo kísérletei elol veszi el a levegot. A dogma-képzodés hatásfoka az experimentális mufajok területén túl magas, ami a beavatottság ködébe burkolózó, rosszul értelmezett elitizmus, kasztosodás melegágya.
A szinte kezelhetetlen – befogadhatóság/feldolgozhatóság határán álló – információmennyiség esetében megvalósítandó „elérhetoség” a struktúra (hierarchia) jelentoségére hívja fel a figyelmet. Egy folyamatos dialógusra képes kontextus keretében kell megmozgatni a multimédia összes lehetoségét (szöveg-(mozgó)kép-hang, linkek stb.), tiszteletben tartva az egyes részterületek önállóságát. Egyelore nyitott kérdés, hogy a hierarchia, azaz az információ szervezése jelenti-e az interneten a kontextust, létezik-e döntés, privát szelekció, személyes arculat az eloregyártott panelek, „menü”-rendszerek világában. A BBS-homepage keretein belül katalógus-rendszerek, azaz a megszokott idorendi, alkotók szerinti, valamint alfabetikus katalógusok mellett tematikus, illetve oeuvre-katalógusok keresztreferenciális összefuzésével teszünk kísérletet egy dinamikus archívum létrehozására. A dokumentumok (a forgatási naplóktól, a BBS belso levelezésén keresztül a forgatókönyvekig), az interjúk, elemzések, elméleti írások, mozgókép inzertek, fotók halmazai szolofürthöz hasonlóan felfuzve alkotnak egységet. S bár a keresési statisztikák szerint – melyek újfent gyönyöruen illusztrálják a malraux-i közhely, a falak nélküli múzeum ideájának kudarcát – ezen „szoloszemek” nem vehetik fel a versenyt a Pamela Anderson honlap hasonló metaforákat gerjeszto látványosságaival, talán nem egy újabb nekrofil-börze születésénél bábáskodunk.