Egy sor használati tárgyból, melyeknek szériagyártásban kellett volna megsokszorozódniuk, csak a mintadarab készült el. A tervrajz elsõ megvalósítása, a tökéletes szerkezet felé tett elsõ lépés, melyen az alkotó kipróbálta, hogyan mûködik készüléke, a fejlesztési folyamat végállomása lett. Pichler Prototípusai nem mûködtek, megmaradtak egyedi darabnak. Úgy tûnik, Pichler néhány lépéssel a fejlõdés elõtt járt, és tovább is jutott annál.
Nyolc, 1966 és 1969 között keletkezett Prototípus: egy berendezés, az egyesülõ golyók, egy mikrofonnal felszerelt sisak, egy felfújható mûanyag sátor és hat oszlop, átlátszó mûanyag csövekbõl ezek láthatók a bécsi Generali Foundationban. Harminc év elteltével a Generali Foundation elõhozta a Prototípusokat Pichler raktárának mélyérõl, restaurálta a mûvész útmutatásai alapján, és kiállította õket. Ezzel Pichler pályafutása éppúgy átértékelõdött, mint a hatvanas évek osztrák mûvészetérõl alkotott kép.
Walter Pichler alkotótevékenysége
1972 elõtti és utáni két korszakra osztandó.
Pichler 1972 óta a dél-burgenlandi St. Martinban él
és dolgozik. Azóta nem Prototípusokat, nem egy új
világ szériagyártásra alkalmas használati,
illetve mûtárgyait készíti, hanem szobrokat,
kocsikat és az azokat befogadó épületeket. Ezzel
visszatért a Prototípusok elõtti, monumentális,
betonból készült
Oszlopok
stílusához.
A Generali Foundation kiállítása tanúsítja,
hogy az 1966-69 közötti idõszakra nem valamiféle
elhanyagolható közjáték, hanem a mûvész
fejlõdésének szerves része volt.
Pichlernek csupán egy mûve, a Galaxy nevû fotel ment át sorozatgyártásba. A Galaxy prototípusa nem maradt fenn, és Pichler nem is számítja a számozott és dokumentált Prototípusok közé. A kiállításon szereplõ, mind a nyolc Prototípus egyedi, kézi munkával készült alkotás. Ideiglenes építmény, felfújható sátor, egyszemélyes tér, ruha és ház közötti készülék: a szobrászat, az építészet és a formatervezés határán álló mûvek. Mind anyagukban, mind formanyelükben a haladás eszményével kötelezték el magukat. Pichler modern anyagokat használt, mint pl. az alumínium, cink, króm, pévécé, lakk, poliészter és plexiüveg, illetve az ipar elõregyártott formáit, csöveket, dobozokat, hengereket, lemezeket és fóliákat. Pichler valójában túllépett a lehetõségek korlátain, valamiféle túlzott optimizmustól vezetve. Pesszimizmust, iróniát vagy kritikát legfeljebb csak kívülrõl, utólagosan vihetünk ezekbe a mûvekbe. A technikai fejlõdés akkori csúcsteljesítményei nemzetközi atombomba-kísérletek, szívátültetés (1967), ember a holdon (1969) olyan perspektívákat nyitottak meg, melyek ezekben a mûvekben is tetten érhetõk. Egy új korszak köszöntött be, melynek mûvészete a pop. Pichler alkotásai azonban nem sorolhatok a pop art alkotásai közé. Nem színesek, nem lelkesek, nem egy új népmûvészet részei. A kor másik, és különösen Ausztriában jelentõs mûvészeti mozgalma az akcionizmus. Pichler nem tartozik ide sem. Nem jellemzik mûveit a felszabadító gesztusok, a pszichologizálás, a részegség, vagy a közvetlen politikai fûtöttség. Noha vannak Pichler mûveinek olyan elemei, melyek a pop arttal, vagy az akcionizmussal hozhatók kapcsolatba egyik oldalon az új anyagok és technikák, a sorozatgyártás, másrészt az abszurd gépek használata, fényképeken dokumentálva , mégsem sorolható Pichler egyik mozgalomhoz sem. A hatvanas évek mûvészetét ma divat újra felfedezni. Lehet, hogy mégis megvalósult az, amit akkor félig ironikusan, félig utópikusan fogadott az emberiség, melyre a hetvenes években radikális alternatíva volt a válasz? Lehet, hogy mára letisztult, mi az érték, és mi az, amit jobb elfelejteni?
Az úgynevezett Bécsi Csoport Friedrich Achleitner, H.C. Artmann, Konrad Bayer, Gerhard Rühm és Oswald Wiener tevékenységét a tavalyi Velencei Biennálé osztrák pavilonjában egy kötet dokumentálta. Ez a kiállítás kiegészíti tudásunkat arról, hogy mivel járult hozzá ez a csoport a modern mûvészethez. Az Oswald Wiener által írt 1969-es Die Verbesserung von Mitteleuropa kötet függelékében megjelent Appendix A Pichler Bió-Adapterével foglalkozik. Ez a terv nem jutott túl a rajzok fázisán. Az embert körülfogó, és egy tökéletes környezetet teremtõ adapter Pichler minden következõ tervében és szobrában benne van.
A Prototípusok 1967-ben a bécsi Galerie St. Stephanban voltak láthatók, 1968-ban pedig a kasseli documenta 4-en. A Generali Foundation kiállításán még számos rajz és más, a hatvanas évekbõl származó alkotás látható: a Galaxy elnevezésû fotel, a többek között Hollein és Pichler közremûködésével szerkesztett Bau címû építészeti folyóirat néhány száma, egy telefon-kápolna, ágyak, az emberi testre szerelhetõ applikációk": ujjfeszítõk, lábra szerelhetõ lámpák rajzai és fotói. Pichler generációja a háború utáni provinciális osztrák mûvészeti világban a nyugati fejlõdéshez való csatlakozással kereste a helyét. Egy nemzetközi mozgalom részének, egy elitnek, éspedig egy technikai elitnek hitték magukat öltözködésükkel, viselkedésükkel, tartásukkal és mûveikkel.
Pichler az építész Hans Hollein és Raimund Abraham munkatársa volt. Együtt dolgoztak Bécsben és New Yorkban Pichler 1963-as amerikai tartózkodása alatt. Walter Pichler építész és író barátaival Englische Flotte-nak és Dünne Oberschicht-nek nevezték magukat, és ennek megfelelõen zárt társaságnak számítottak. Az utópista és vizionárius építészeti tervek és kiáltványok, technika-megszállott szövegek politikai jelentõsége többek között azzal jellemezhetõ, hogy alkotóik szerint ezek apolitikusok. Ami a hatvanas években politikai és felszabadító mozgalomnak számított, az Pichlert nem érdekelte sem akkor, sem ma. Ifjúsági mozgalom Amerikában és akcionizmus Bécsben mindez Pichler érdeklõdésén kívül esett.
Ami a Prototípusok esetében az ipari sorozatgyártás számára kigondolt használati eszköz és autonóm szobor, az St. Martinban egyedi, térhez és tájhoz kötött alkotás. Ami a hatvanas években egy jóllehet feltételes, elit és elképzelt társadalomnak szólt, az azóta egyszemélyesre szûkült, privát tér. A St. Martinban álló épület és szoborkomplexum látogatója idegen világban mozog. Ez az egység nem bontható meg anélkül, hogy az egyes mûvek ne változtatnák meg jelentésüket. A mûvész tervrajzok eladásából pénzeli a St. Martinban folyó munkálatokat, a szobrok nem eladók. Egy-egy ritka kiállításon láthatja õket a közönség máshol is, azután minden visszakerül eredeti helyére.
Mind a Prototípusok, mind az új szobrok mindig csakis egy gondosan kiválasztott, a számukra készített teremben jelennek meg. Többek között ezért is kerül sor oly ritkán egy-egy Pichler kiállításra. A Generali Foundation 1995 óta mûködõ kiállítóhelyiségében eddig elsõsorban saját gyûjteményét, minimalista szobrászati alkotásokat, fényképészetet, filmet és videófilmet, többek között Gordon Matta-Clark és Dan Graham alkotásait mutatta be. Pichler véleménye szerint itt láthatók Prototípusai elõször olyan környezetben, amelybe valók. Pichler megszállott komolysággal, következetesen alkot. Generációjával õ is maradandó nyomot hagyott Bécs nyilvános terein. A bécsi Iparmûvészeti Múzeumban megrendezett, 1990-es kiállítására készült, udvarra vezetõ, nehéz fémajtó még mindig a helyén áll.