Néhány kilós gipsz-micsodák a falon. Nem lógnak, nem függenek. Lebegnek. Üvegdobozokban vannak. Az üvegdobozok átlátszó zárt terek, melyeknek külön intenzitást ad a mû mögé meg a mûtõl lefelé vetülõ árnyékuk. A hangsúly a lefelén van. Az éles árnyék tartja fenn, az lebegteti a sárga gipsztéglalapon lévõ viaszba vésett õskori sziklarajzot.
A mûvek nem vízszintesen és nem függõlegesen állnak a falon: elõredõlnek, pózolnak.
Fura, hogy nem lebegnének a fehér sziklahasábok, ha kõalakúak és -színûek volnának.
Az átelleni falon ugyanolyan dobozokban, de barna gipszbe vésett, a keresztény világból merített szimbólumok, igazság, tudás, sors. Ezek nem lebegnek: a beléjük vésett eszmék súlya alatt mozdulni sem tudnak, ha azt mondanám, hogy Csizmadia Zsuzsa kiállításán bámulatos ügyesség párosul néhány jó ötlettel, el volna intézve az egész. Mondanám is, hacsak. a hacsak az, hogy akármennyire is tudom, hogy mi a technikai titka a kemény színek és átlátszó anyagok könnyed légiességének, mégsem ez a lényeg a kiállításon. Az utóbbi idõkben a finnországi mûélvezõ közönségnek megváltozott a nézõpontja: a leírást az ultramodern (õrület) váltotta fel. Mindenekelõtt a csendes, zárójeles utalásszerût keresik a mûben, és titokban örülnek, ha ezt felismerik a mûvészben is. Nem válaszokat keresnek bonyolult világunk együgyû menetéhez, megértéséhez, hanem feladatokat, mentális és vizuális megpróbáltatásokat, ámítást, az átejtés határeseteit. Kíváncsiak, mire képesek és a megértésben hova jutnak mindezzel. Kíváncsiak arra, hol kezd omladozni az út, s milyen érzés az, hogy már megint nincs mibe kapaszkodni.
Ilyen kérdések mellett és miatt szeretem a sznobokat (sin nobilis). Õk korunk emberei, eseménytelen, eszménytelen, harácsoló, kapkodó világunk igazi értõi. A mûértõvé lett sznobok megtalálják helyüket, irigylem is õket emiatt. Tetszik, ahogy teljesen véletlenszerûen állíthatják dobogóra kedvencüket. Kiállnak mellette, aztán megunják, ejtik és újat húznak elõ a pakliból. Tetszik e mûvelet mögött rejlõ zabolátlan erõ, a mozdulat könnyedsége, a meg nem magyarázható, esetleges ízlés. Talán nem véletlen, hogy a dobókocka motívumként Csizmadia Zsuzsa mûveiben is többször megjelenik.
Üveg fogta árnyék, árnyék fogta üveg a két vagy három üveglemezt egy fémszerkezet tartja, mely lehetõvé teszi a vetített árnyék létrejöttét a falon. A homokfújt üveglapokon (és a falon árnyékként) feliratos falvédõk jelenetei láthatók. Van közöttük háziáldás, fohász, konyhai aranymondás, nóta, zsánerkép, követendõ magatartáseszmény, közmondás. Csizmadia Zsuzsa komolyan foglalkozott a falvédõk keletkezésével és kultúrtörténetével, Magyarországon, Németországban, Hollandiában és a skandináv országokban száz évig tartó divatjukkal, s azzal is, hogyan jutottak el azok a vagyonos dámák otthonából a parasztházakba. Eszerint: "E bátortalan, félszeg közlésmód, a rejtõzködõ, nem hivalkodó nyelvezet megfelel az asszonyi öntudat korai, suta megnyilatkozásának, melyet e falvédõkrõl olvashatunk le".
Zsuzsa, bocs, de itt nem egészen errõl van szó, azt hiszem. A bigyószerkentyûk sora egy szarkasztikus átverés. A feliratos lakástextíliák végtelenül naiv, már tartalmatlan és modoros ábrázolásmódja hamisságában vetekszik bármelyik észak-koreai magazin fotóinak formanyelvével. Ezt nem lehet a nõi élet hamis koncepciójaként feltüntetni, mert ezen állítás feltételezné, hogy rendelkezünk az emberek mindennapos viselkedési kultúrája feletti ítélkezés képességével. Én ezt nem merném kimondani - persze tudom, hogy ami gátolja a szabad embert, az lökést adhat a mûvésznek.
A könyvszerûség avagy a múzeumi könyvtartó állványokra emlékeztetõ szerkezet tiszteletet, sõt áhítatot ébreszt. A kifinomult mûvek - a falon teljes világításban - egy idegen naprendszerben szárnyas házioltárok is lehetnének.
A kiállításon hagyományos grafika is van. Velük ugyan semmi bajom, mégis elgondolkodtatott, hogy azok mennyire eltörpülnek egy másfajta esztétikai rendszer mellett.
Egy mû pedig teljesen kilóg a sorból. Gipszbõl van és egyedül, fény és dicsõítés nélkül. A színeit a véletlen keverhette ki. Posztamensen áll, természetesen üvegburában: valami határozatlan alakú és formájú, finom rajz van rajta. Telitalálat.