Zenei könyvtár a Corvin téren
Juhász Ákos diplomaterve,
1996
A vízivárosi Corvin téren hatvan éve üresen álló kisméretû, élesszögû telek beépítése elsõ pillanatban szinte lehetetlen feladatnak tûnik, a nagyváros itt találkozik a várhegy lejtõs, kisutcás léptékével. Juhász Ákos megoldotta a feladatot. Egy összehajtogatott papírhoz hasonlító, szabálytalan, szétnyíló házat képzelt el az együtt élõ korok rétegzettségének megjelenítõjeként. A tagolt épület léptékében illeszkedik környezetéhez. A kívülrõl zárt fal belülrõl nyílik meg. A látszólag csupán a morfológiának alárendelt formát valójában a részletekig végiggondolt funkcionalitás uralja: nincs fölösleges, értelmetlen, öncélú részlet - ez talán ma a legelfogadhatóbb építész-attitûd. A fallal lezárt terek raktárokat, mellékfunkciókat rejtenek, a kirekesztett üvegfalú terek a könyvtár olvasó, illetve zenehallgató terei, melyek a nap fényével közvetlen kapcsolatban vannak. Az épület földszintjét átvágó lépcsõs passzázs a Schulek-féle gyalogostengely folytatásaként mintegy tiszteletadás az elõdöknek. Errõl a belsõ passzázs-utcából hangszerüzletek nyílnak a földszinten, míg az emeleti közlekedõkbõl a könyvtár olvasótermei.
A terv legdöbbenetesebb eleme a tér kezelése: a kinyíló és bezáruló terek felfûzése egy lineáris útra. A terek az üvegtetõn keresztül a világmindenséggel is kapcsolatba akarnak kerülni. Az utcáról az üvegfal betekintést nyújt, nem elzár, hanem bárki számára megmutatkozik. Felismerhetõ a Finnországban is tanult fiatal építész vonzódása a külsõ környezetével együtt lélegzõ szabad térformáláshoz, ami a finn építészet egyik sajátossága. A keskeny, meredek Szalag utcában kapaszkodik fel az épület, tagolt tömegének ütemei egy belsõ harmónia zeneiségébõl fakadnak.
A terv legfontosabb gondolata a fal újraértelmezése,
annak felismerése, hogy a homlokzat a belsõ tér kívülrõl
értelmezhetõ magatartásának hordozója.
Juhász falában sûrûsödik az emberiség
többévezredes falépítésének rituáléja.
A fal: városfal, várfal, siratófal, panaszfal, ikonfal,
Nagyfal, kõfal, sárfal, védõfal, ami egyszerre
befogad és kirekeszt.
A
Modern
üveg-fém
függönyfala a fal megszentségtelenítése,
az átlátszó üvegnek nincs teste, aurája,
tulajdonképpen „antifal". Mintha mára megbántuk volna
ezt a blaszfémikus tettet, s a transzcendens utáni sóvárgásunkban
vissza akarnánk hívni a klasszikus homlokzati falat - csakhogy
nincs visszaút. A „szent falat" kell újra értelmezni
és újra fogalmazni. Juhász Ákos a tömör
falazat és az üvegfal drámai kapcsolatában találta
meg a fal továbbélésének lehetõségét.
Szép, ahogy az épület a Corvin térre befordulva
„továbbépíti" a fal gondolatát _ másképp.
Ezen a homlokzaton szándékosan a fal síkja dominál,
a nyílások ebben a kontextusban a sík textúráját
jelentik. A texturáltság az európai építészetben
mindig lényeges szempont volt. A tervezõ a Corvin téri
homlokzatot a kor napi divatja szerint változtatható (nyílások,
tagozatok, lizénák stb.), a csupasz vasbeton fal elé
feszített „ruhaként" képzeli. A ruha lehet bármilyen,
a ház lényegén az idõ múlásával
sem változtat. A homlokzat (egyben az építészet)
átminõsülésének folyamatában élünk;
erre a világjelenségre (ami mindeddig Magyarországon
értetlenséggel találkozott) Juhász Ákos
nagy érzékenységgel tapintott rá. A terv egyetlen
vitatható pontja a Corvin tér felõli szárny
magastetõs lezárása: a tetõ kissé erõltetetten,
önmagának is ellentmondva akar az utca házsorához
igazodni.
A környezethez való alkalmazkodás ebben a tervben nem formalizmusban, a szomszédos házak utánzásában nyilvánul meg, a tervezõ sokkal mélyebben értette meg a városba illeszkedés, hasonulás, beépülés, együttélés problémáját. „Madárrá változott", s eközben háza saját identitását megõrizve, egyedi és megismételhetetlen módon válik a városszövet szerves részévé.
(A telken - õsszel - elkezdtek házat építeni. Valaki másnak a terve szerint.)